Ma volt a karate tábor harmadik napja, szokás szerint hulla fáradtan megérkeztem. Szerintem valaki rászólt Tomira hogy legyen kicsit visszafogottabb, és próbálja meg nem leteperni Zsuzsit. Na, szóval eleve jól kezdődött, mert Tamás elaludt, és kellett várni rá egy jó félórát.Aztán beesett Zsuzsival kézenfogva, elég zilált állapotban, de amint meglátta hogy többen vagyunk azonnal elengedte párja kezét. Nagynehezen bejutottunk, lepakoltunk és vártuk a többieket. Tomi elment megbeszélni a többi eddzővel a mai edzéstervet, Zsu pedig segített harcostársam anyukájának. Mikor végeztek, a lány odament Tamáshoz és hagyta, hogy a fiú gyengéden megcsókolja. Na, ez még lejátszódott kétszer, aztán Úgy mint tegnap is kb. Délutánig nem történt semmi. Aztán elkezdődött az íjászat, ott Zsu szelíden hozzábújt Tomihoz, de amikor megérkezett az eső szele, idegessé vált. Ezt Tamás is megérezte, és szorosabban átölelte, s olyan fejet vágott, mint egy lovag, aki hősiesen védelmezi élete szerelmét. Na és engem itt megszálat az ihlet, egy jó kis szerelmes vershez. És valamit még megfigyeltem: Tamás a csók előtt mindig vakargatja a tarkóját, és feszült, izzad, szaporán lélegzik. Zsu meg idegesen járkál, kerüli a szemkontaktust, és a haját igazgatja. Szóval ja, ez volt a mai nap.

*az akkori ihlet mára elszállt, így nem tudom ide leírni🙄