(  Ez a kis történet kitaláció!!! Tamás barátnője, Zsuzsi szemszögéből olvashatjátok. Ez a rész legyen Zsuzsié és Tomié.)

                   ~Zsuzsi szemszöge~
Ma reggel Tomin észrevettem, hogy nincs valami jó passzban.
-Tamás, minden oké? - kérdeztem.
-Ömmm… persze. - de láttam rajta hogy hazudik. Elmentünk a táborba, de ott már láttam, hogy olyan gyenge, hogy már-már állni is alig bír. Gyorsan leültettem.

                 ~Tamás szemszöge~
Ma reggel borzasztó gyengeség vett erőt rajtam. De láttam hogy ezt Zsuzsi is észrevette, és megkérdezett hogy jól vagyok-e, én erre azt mondtam hogy persze. Nem hitt nekem. Elmentünk a táborba, de ott már olyan rosszul voltam, hogy állni sem bírtam. Émelyegtem, fájt a fejem és a hasam. Leültetett.

                 ~Zsuzsi szemszöge~
Leült, de abban a pillanatban fájdalmasan felnyögött.
-TOMI, MI A BAJ?! - kiáltottam.
-A gyomrom, nagyon fáj a gyomrom.-nyöszörögte.
Volt egy lány, aki varázserővel bírt.
-DEBRECENIIII… - ordítottam, Debreceninek hívták.
-Mi a baj?? - kérdezte idegesen.
- A gyomra… - mondtam.
Erre felkiáltott.
- Rohama van!! - nem értettem miről beszél. De mire pislogtam, már Tamás egy hordágyon feküdt…

                    ~Tamás szemszöge~
Mikor leültem, éles fájdalom nyilallt a hasamba. Azonnal felkiáltottam. Innentől már nem emlékszem semmire, elájultam.