———————————————————————

13. kérdés eredménye: VIDÉKI NYARALÓ

———————————————————————

Changbin izgatottan, s torkában dobogó szívvel indult Seungmin fekete, lesötétített autója felé, aki csak nagyokat ciccegve, szemeit forgatva, a kormányon dobolva várt a kisebb érkezésére; nem nagyon fűlött foga ahhoz, hogy legjobb haverjának öccsét furikázza ide-oda, de ha egyszer megígérte az idősebbnek, hogy vigyázni fog rá, megteszi - ennyi emberség hála istennek még maradt benne; s így el tudta kezdeni tervét, melynek kulcsfontosságú szereplője a kisebb. Lassan, érdeklődve, még mindig idegeskedve pillantott végig környezetén, s próbált mindent emlékezetébe vésni; megnyugtatta az a tudat, hogy nem volt senki, aki megkérdezhette volna, mégis mi a fenét csinál a késői órákban várakozás gyanánt - szeretett csendben beolvadni a környezetbe és úgy tenni, mintha normális lenne.

Ám ő is tudta, ez csak egy álca; valami sokkal nagyobbnak a része.

- Szia, Minnie! - köszöntötte gondolataiból kiszakítva az alacsony vidáman, ahogy egy nagyon drága itallal kezében próbálta felfeszegetni a hat lakatra zárt ajtót, s amint végre sikerült végrehajtania a procedúrát, vékony, sokat mutató felsőjét összehúzva huppant bele a bőr ülésbe.

- Apádé? - biccentett felé a nagyobb, mire a másiknak egy ezer wattos, levakarhatatlan mosoly jelent meg ajkán, majd heves bólogatásba kezdett.

- Az egyik legdrágább! Ha lúd, legyen kövér. Úgyis utálom, szóval leszarom, mit szól hozzá. Ha észreveszi, egye is a fene! - jelentette ki büszkén, s meg is csókolta a díszes, névvel ellátott palackot. - A barátaimnak csak a legjobbat! - folytatta jókedvűen, de a magasabb lusta vigyora láttán visszább is vett ebből a boldogságból. - Valami rosszat mondtam? - kérdezte gyanakodva, de a volánnál ülő inkább elkapta tekintetét és elindította az autót.

- Csak furcsa, hogy ilyen gyorsan jóban lettél velük - vont vállat tettetett nemtörődömséggel; belül azonban már az estére készülődött. - Nem fogsz bajba kerülni miattuk, ugye? - tudakolta negédesen amint felhangzott a kellemes bőgés, majd kapkodó mozdulatokkal hajtott ki a szerpentinre.

- Soha. Nem olyan emberek - rázta meg tincseit a másik, s beharapta ajkait, ahogy arra gondolt, amikor Chant belőve szedte fel földről; még mindig nem tette túl magát az eseten, ezért úgy döntött, elkanyarodik a fiútól, s nem is említi meg. - Felix sosem keverne bajba, Minho pedig a légynek se tudna ártani - legyintett, mire a volánnál ülőnek felhúzódott tökéletesen ívelt szemöldöke.

- Minho? - ismételte el a nevet, s Changbin gerincén végig futott valami kellemes borzongás; ahogy a szőke testvérére gondolt, melegség járta át minden porcikáját.

- Ühüm - válaszolt még mindig elkábulva, majd azonnal folytatta is. - Felix bátyja. Nagyon bírom. Sokszor találkoztam vele, mikor a projektet csináltuk. Kedves srác - lódított, miközben próbált nem a gyomrában repkedő pillangókra koncentrálni.

- Kíváncsi vagyok én erre a gyerekre - mondta aljas vigyorra húzva ajkát Seungmin, s magában már tervezni is kezdte, hogy fog mindent felforgatni egyetlen buli alatt.

......

Minho ajkait beharapva, az egyik széken ülve várta haverjainak érkezését, s büszkén járatta végig tekintetét az ízlésesen feldíszített szobán; nem volt nagy s fellengzős, mégis pont megfelelő a két nap alatt összerittyentett, sufnituninggal megoldott partihoz. Már csak az alkoholok és különböző szerek hiányoztak a repertoárból, melyről legjobb haverja, Bang Chan gondoskodott; fogalma sem volt, merre lehet a szürke - hisz már rég ott kellett volna lennie -, mégis türelmesen figyelte, ahogy Lix sürögve-forogva rendezi el az utolsó simításokat.

- Szerinted jó lesz itt? - kérdezte vagy hatvanadjára a kicsi, ahogy egy színes lámpást helyezett el az asztalon; már vagy ezerszer körbe mutogatta a szoba összes pontján, mégsem talált neki megfelelő helyet.

- Nekem tök mindegy, hol van. És szerintem senki mást nem fog érdekelni - válaszolta Min nevetve, miközben a hűtőben kutakodott valami szesz után; kár, hogy nem gondolkodott időben, s vásárolt be magának; akkor lehet nem kéne átkoznia még az égieket is a késő gyerek miatt. - Hol van már az a barom? - utalt Chirsre, mire Felix hangosan felkuncogott, s az ablak felé lépdelt.

- Azt mondta, úton van. Hoz két srácot a suliból - szólalt meg kurtán, s sóhajtva rázta meg tincseit. - Nem is értem, minek jönnek azok a kölykök... Az egyik utál minket, a másik pedig még csak azt hiszem elsős vagy másodikos.

- Egyáltalán honnan ismeri őket? - vágott szavaiba bátyja, de az alacsony csak megvonta vállát; ő sem tudta az igazat.

Ám nem volt idejük sokáig diskurálni, hisz az első vendégek akkor érkeztek meg, amikor újra beszélgetésbe kezdtek.

- Kezdődjön a baszatási! - kiáltott fel Bin túlpörögve, ahogy feltépte az ajtót, majd a két testvér nyakába ugrott; mindketten meglepődtek, s a hirtelen becsődülő gyereksereg miatt csak gyors köszönésre volt idejük.

Changbin az ablaknak dőlve figyelte a szorgoskodó srácokat, ám nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy milyen vonzóak, ahogy másokat próbálnak irányítani és segíteni nekik, mégis mi merre található. Seungmin tisztes távolból vizsgálta a srácot, s valamilyen undorítóan elcseszett, túl édes üdítőt fogyasztott; fogalma sem volt róla, hogy az időközben befutott trió oszlopos tagja néhány perccel ezelőtt - mikor senki nem látta - drogot rakott bele, így minden további nélkül kortyolgatta az italt; majd megfulladt Minho, ahogy elmesélte neki Chan, mégis mi a fenét csinált maximum egy minutum leforgása alatt.

- Eszednél vagy? - visít ott fel a legidősebb, s a melléjük ténfergett alacsonyt magához húzva kezdett nevetésbe; Binnie-nek halvány lila gőze sem volt arról, mi történtek körülötte, de tetszett neki, hogy mindenki jól érezte magát.

- Egy kis boldogság senkinek sem árt - jelentette ki a szürke somolyogva, ahogy felkapott egy bontatlan sört, s kacsintva bontotta fel. - Szerintem ezekből igyál csak. A kibontott cuccok el lettek baszva - fordult a feketéhez, aki vállat vonva bólintott, majd Felixre pillantott; sajnálta, hogy nem tud ott lenni mellette, miközben a sok marhával foglalkozik, de túlságosan kellemes volt a markos karok szorításában pihenni.

- Hogy-hogy nem jött Hyunjin? - tette fel a kérdést Minho, mellyel finom kacagást váltott ki a kisebből; mindketten tudták a választ, mégis viccesebb volt a fiatal szájából hallani az okot.

- Szerintem attól félt, hogy megvered - vallotta be a másik, s érezte, a derekán elhelyezkedő kezek még szorosabban fogták körbe . - Valami baj van? - tudakolta incselkedve, majd még hátrább húzódott az idős ölelésében.

- Nincs semmi - ment bele a játékba a barna. - Unalmas a buli - jelentette ki duzzogva, majd felkapott egy üres üveget, s kaján vigyorra húzta ajkát. - Felelsz vagy mersz! - kiáltotta el magát, mire mindenki egy tömegként csődült fel, majd a helyiségben elhelyezkedő fotelekre, puffokra, pokrócokra telepedtek.

Még Felix is betársult a játékba, melyre csak egy elismerő bólintást kapott testvérétől, s a kicsi hanyag mozdulattal emelte fel középső ujját; tipikus fiúk. Bin a szőke mellett foglalt helyet, aki belepirult az idősebb közelségbe és kedveskedő bókokkal próbálta levenni lábáról a már kicsit sem józan srácot; észre sem vették, hogy valamelyikükre sor került, mígnem az idősebben megállt a palack s a tömeg hallatán, homályos szemekkel pillantott fel a pörgetőre; Yang Jeongin ült előtte - személyesen.

- Felelsz vagy mersz, hyung? - kérdezte kicsit pöszén, mire Woojin cuppanós puszit nyomott arcára; imádta szerelme kicsit becsiccsentett oldalát látni.

- Merek - bólintott vidáman, s már készült is a feladatra; szeretett szórakozni, így nem volt kérdés, mit választ; titkon pedig reménykedett benne, hogy Minho vagy Felix lesz a feladat tárgya.

- Amíg mi folytatjuk a játékot, hét percig menj be a mosdóba Lixie bátyjával. Azt teszel, amit akarsz - amint ezt kimondta, hatalmas ricsaj keletkezett; mindenki üvöltött és tapsolt, hisz nem számítottak arra, hogy az egyik legkisebb lesz ilyen merész ilyen tekintetben.

- Sima ügy - pattant fel a fekete, s színpadiasan nyújtotta ki kezét a szalma tincsekkel megáldott fiatal felé; Min egy artikulátlan, kicsit sem őszinte sajnálomot tátogott Felix felé, ki a véletlenül elfogyasztott alma lé okozta bódulat miatt semmit sem fogott fel s hüvelykujjával jelezve engedte útjára a fiatalt. Furcsán érezte magát, ez nem vitás, így amint eltűnt bátyja a láthatárról, a konyhába sietett, ahol a szekrény mellé csúszva kezdett eltüntetni egy félig megbontott vizet; hirtelen lett sötét a világ, s ahogy összekuporodott az asztal alatt, úgy érte el a kellemes megnyugvás.

Eközben Changbin türelmetlenül haladt a fürdő felé, s hevesen dobogó szívvel lökte be az ajtót; fogalma sem volt mire számítson, ám amikor benyitott, majd háta az üveg lapnak csapódott, nem csalódott. Melegen csiklandozta meg az idősebb lehelete fülét, ahogy az érzékeny bőrére motyogott.

- Felelsz vagy mersz, bébi? - suttogta arcélére, majd derekába mart; alig tudta visszatartani magát, annyi volt benne az indulat.

- Felelek - nyögte Bin összezárt szemekkel, ahogy próbált nem azonnal a fiúra ugrani s felkínálni neki mindent, ami csak eszébe jutott.

- Akarsz engem? - harapott bele az alacsony nyakszirtjébe, aki feladva elveit markolt a barna fürtökbe, majd erőszakosan fojtotta bele az idősbe a szót. Durván, érzékien tapasztotta össze ajkaikat, s csókjuk olyan volt, mintha egymásnak teremtették volna őket; kínzó, mégis mámoros volt az érzés, ahogy egymásnak simulva járta táncot nyelvükkel, s csípőikkel szórakozva kergették őrületbe a másikat. A magas türelmetlenül kapta fel a kicsit, majd a kézmosó peremére ültette, s hajánál fogva húzta hátra, hogy foltokat hagyjon az elé táruló felületen; túl édes volt ahhoz, hogy ne ízlelje meg.

- Ha ennél is jobban akarlak, az bűn? - nyöszörögte két nyálas karcolás között a kisebb, mire rögtön megállt Min, s fenekébe mart.

- Annyian vannak itt, bébi... Azt akarom, hogy tökéletes legyen az éjszakád - búgta érzékien, mire Changbinnak egy bomba biztos terv jutott eszébe.

- Mit szólnál hozzá, ha azt mondom, van hely, ahova el tudunk menni? - tudakolta, ahogy végigsimított a vele szemben álló lapockáján, s körmével próbálta meggyőzni a tökéletes ötletről.

- Vedd fel a pólód! - dobta oda neki kemény, semleges hangszínt öltve a srác, mire a fekete megszeppenve hajtotta végre az utasítást. De ahogy megérezte a puha párnácskákat fedetlen arcélén, győztes mosoly futott végig ajkán. - Én vezetek - jelentette ki vágyakozva Minho, s kézen fogva libbentek ki, majd sietősen távoztak a házból; nem is törődtek azzal, milyen katyvaszt hagynak maguk után.

———————————————————————

14. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20191106

⇨ KIDERÜL
  
⇨ NEM DERÜL KI

———————————————————————

Hello, Guys
Megjöttem a kövi résszel, hihi.
Tudom, hogy sokat késtem vele, de remélem megértitek.
Véleménynek nagyon örülnek, kérlek dobjatok meg vele lol
Lenne igény felnőttesebb tartalomra a könyvben? Mert tudom, hogy az elején is ki van írva, hogy lehet, de nem tudom mennyire tetszene - help me pls
Indítottam egy banginho könyvet, ami szinte napi szinte frissül, szóval akinek van kedve, lesse meg!
Remélem jól vagytok, csókolok mindenkit!