———————————————————————

3. kérdés eredménye: ESTE

———————————————————————

Jeongin puha hajtincseit tépázva, fel-alá járkálva barangolt a kicsiny lakás krémszín falai között. Úgy érezte, a házat díszítő apró kaktuszok és különböző növények megölik lelkét; csúnyán emlékeztetik arra, hogy barátja még mindig nem érkezett meg.

Tudta, hogy Woojinnak halaszthatatlan ügye van, mégsem tudott elvonatkoztatni a ténytől, hogy a fiúnak már legalább egy órája se híre, se hamva. Rendszeresek voltak az ilyen eltűnések - hogy az idős szólás nélkül lép le -, de még mindig nem tudott teljes mértékben hozzászokni az idegtépő helyzetekhez.

Ezért döntött úgy, hogy régen olvasott középkori kötetei mellett rakja le a voksot - nem kezd főzésbe ilyen későn -, hátha a lapok jellegzetes illatától és az azokon megjelenő kínzóeszközök látványától meg tud nyugodni aggódó lelke; de sajnos nem járt sikerrel.

Tekintete szüntelenül kapkodott az ajtó és papír között, szinte felemésztette a várakozással töltött idő. Semmit nem fogott fel abból, amit olvasott, semmilyen kép nem tudott békét hozni számára; folyamatosan jártak agytekervényei.

De amint meghallotta az ismerős, dallamos csengő megnyugtató hangját, megkönnyebbülve fújta ki a benntartott levegőt, s mélyeket szippantva a frissítő oxigénből rakta le könyvét, várva arra, hogy betoppanjon szerelme.

Érezte, párja nincs csodás hangulatban, így csak csendben, feltűnésmentesen próbált rájönni, mégis miért nem volt otthon az idős, mikor hazaért a családja pincéjében tartott - sokszor megrendezett - borkóstoló estről.

Látta, szinte füstöl Woojin, így rögtön mögé sietve lepte be nyakát apró csókokkal; melyet a fiú kelletlenül, de mégis hagyott.

Gondolatai ezer felé cikáztak, s pillanatokon múlt, hogy nem robban és nem szól rá a kisebbre; aki szeretetteljesen próbálta oldani a hirtelen kialakult feszültséget.

Ám amint megpillantotta a tablettás zacskókat, s meghallotta azok csörgését, azonnal kimért lett, s abbahagyta a piciny puszik szórását; úgy változott meg személyisége, mintha az előző édes gesztusok nem is tőle származtak volna; világossá vált, mi tartott ilyen sokáig.

- Már megint vettél annak a baromnak? - kérdezte Jeongin emelkedő hangsúllyal, kicsit sem burkoltan célozva barátja drogfüggő bátyjára - Már ezerszer megbeszéltük, hogy leszokik az a szerencsétlen, és nem fog annyit átjárni anyáddal meg az egész pereputtyal, miközben mindenki eljátssza, hogy minden rendben van... Te pedig, mint egy bolond veszed ezeket a szarokat! Szerencséd van, hogy nem buksz le! Én próbálok mindenre odafigyelni és csak azt tartani a szemem előtt, hogy neked minden jó legyen. Erre meg ilyneket csinálsz... Eszednél vagy? - csattant fel, miközben a fekete több gúnyos megjegyzést elmormolt a pakolás közben; nem foglalkozva a ténnyel, hogy a kiakadt fiú szinte mindent hallott.

- Nem tehetek róla, hogy ilyen a családom. Elegem van belőle nekem is, hidd el! Borzalmasan kiakasztó, hogy még te is itt idegesítesz! - emelte fel hangját, miközben bosszúsan lecsapta kabátját; de semmilyen reakciót nem kapott az ideges, hirtelen felindulásból megejtett felszólalásokra.

A fiatal csak nagyot sóhajtva, nem foglalkozva az előző jelentettel tapadt rá kedvese időközben kipirosodott ajkára, majd elválva tőle rázta meg lemondóan fejét; hozzá volt szokva a srác hirtelen kifakadásihoz, így szinte fel sem véve a bántó szavakat indult el a fürdőbe; lemosni magáról az egész napos fáradalmakat.

- Várlak, életem! - terelte a témát pazarul, s csábos mosolyt villantva lépett be az említett helyiségbe; rögtön lenyugtatva háborgó szerelmét.

Jeongin csak széles görbülettel ajkán indította el a vizet, s győztes arckifejezéssel várta Woojint, miközben dagadó mellel játszódott le előtte az előbbi jelenet; megint elérte, amit akart.

És még csak próbálkoznia sem kellett.

......

Seungmin éppen körmét festve, nagyban belemerülve kedvenc sorozatába tengette idejét, mikor telefonhívást kapott legjobb barátjától.

Megint panaszosan, s teljesen kiakadva hívta fel Jisung, miközben azt ecsetelte megállás nélkül, Changbin milyen bunkón és csapnivalóan viselkedett a vacsorán, melyen a számára tervezett estélyről beszélgettek. Hiába maradt ott és beszélt meg szüleivel mindent, rendre marta szívét a kicsi viselkedése - mellyel családját folyamatosan elkeserítette.

Az idősebb meg akarta megmondani Hannak, hogy nincs értelme testvéréről beszélni - hisz mindketten tudják, milyen borzalmas személyiséggel rendelkezik - de a világért sem akarta megszakítani a fiatalt; így hagyta, hadd folytassa tovább monoton mondandóját.

Ji volt talán az egyetlen személy, aki el tudta viselni Seungmint - hisz hidegen hagyták piszkos ügyei -, így hiába nem volt kedve megint végighallgatni a már hatvanadjára megejtett panaszkodást, becsukta száját, s türelmesen pingált tovább; szerette becsapni a másikat, s úgy tenni, mintha érdekelné, amit öccséről mond.

A telefonozás végére pont befejezte a fekete lakk felkenését, így megbeszélte a fiúval, hogy egy kis idő múlva találkoznak, s megbeszélik az eddigi történéseket - ha már neten keresztül nem tudtak kivesézni mindent.

Emiatt gyors öltözésbe kezdett, s nem elköszönve szüleitől indult el a hűvös éjszakába; nem belegondolva mennyire le fog hűlni a levegő az összefutás során.

Miközben sétált, folyamatosan a tárgyakat, szobrokat, díszeket és épületeket figyelte; szeretett mindent áttanulmányozni, így most is ennek a szenvedélyének hódolva szelte a kilométereket; odafigyelve haladt előre.

Amint odaért a keresett ház elé, megcsörgette a készülődőt - aki ezer wattos mosollyal integetett le erkélyéről, s egy plusz pulóverrel kezében ténfergett ki a kovácsoltvas kapun; odadobva a textíliát a vacogónak.

- Merre menjünk? - tudakolta Seungmin, ahogy Jisung karjába karolva vezetgette, miután felvette a neki vágott ruhadarabot.

Mentolos öblítő illata volt, mely teljesen elfedte a tényt, hogy Ji néhány napja cigarettába folytotta bánatát - a felsőt viselve; nem bevallva senkinek úszott a káros élvezetek tengerében.

- Fogalmam sincs. Szerintem tegyünk egy kört, aztán lesz, ami lesz - dobta be a javaslatot az idős; s válaszra se méltatva a másikat indult el.

Útközben szinte minden apróság eszükbe jutott, ami aznap történt, s mindent meg is tárgyaltak; de egy dolog mégsem hagyta nyugodni Seungmint, így azonnal fel is dobta a témát; nem foglalkozva azzal, mennyire fájó pont ez haverjának.

- Szerinted mi lesz akkor, ha Changbin tényleg összebarátkozik ezekkel az új gyerekkel? Lehet, hogy újra összetörik majd? - kérdezte, s nem észrevéve Han szemeiben a szomorú csillogást folytatta tovább - Mert kár lenne, ha megint úgy otthagynák, mint múltkor... Mondjuk igaz, hogy valamennyire magának köszönheti, de nem érdemelte meg, hogy így felültessék - fejezte be, s utolsónak odaszúrta megsemmisitő, hazugsággal fűszerezett mondatát - Nagyon sajnálom, ami vele történt, Jisung. Tényleg.

Az említett szinte könnyes szemekkel, fejét rázva próbálta kiverni a jelentet elméjéből; eltörölni azokat a pillanatokat, miközben kisöccsére kellett vigyáznia, akinek oly' erősen törték össze akkoriban gyermeteg szívét. Sosem tudott neki eleget segíteni - hisz nem volt sok tapasztalata szerelem terén -, így mindig is úgy érezte, cserben hagyta az akkoriban szenvedő fiatalt; ezért kezdett majdnem sírni, amikor barátja felhozta a témát.

De nem hullajtott könnyeket, hisz nem akarta megadni az elégtételt neki, hogy lássa, mennyire megviseli a diskurálás; így aprót mosolyogva húzta el száját, lerázva magáról néhány pillanatra a gondokat.

- Azt tesz, amit akar. Nem vagyok én az apja - jelentette ki magabiztosságot tettetve, s átugorva a beszélgetés tárgyát kezdett bele valami teljesen másba; hogy még csak véletlenül se essen szó újra erről.

Ám a kisebb rögtön levágta, hogy milyen sebeket nyitott fel az éjszákban; s magában elraktározva az információt lépkedett tovább - büszke görbülettel ajkán konstatálta, hogy sikerült újabb dolgokat kicsikarni a fiúból; s fel is tudja használni ellene a jövőben.

———————————————————————

4. VÁLASZTÁS - bbynniehez szóló kérdés

határidő: 20190902

⇨ BÜFÉ

⇨ ÖLTÖZŐ

———————————————————————

hello, guys
remélem tetszik ahogy alakul a sztori - én egyszerűen imádom írni lol
az eleje még ilyen kis pici, majd hamarosan beindulnak a dolgok
néhány dolog lesz ilyen csak, hogy egy szakaszt kompletten bemutatok minden szereplő szempontjából, legtöbbször csak haladni fog a dolog - hisz akkor itt ülnénk az örökkévalóságig lol
véleményért rettentő hálás lennék, kíváncsi vagyok mit gondoltok!
csókollak titeket, majd tali!
[ a suli miatt nem fogok tudni olyan rendszeresen posztolni, de majd igyekszek, hihi ]