Ebben a részben a címben említett vonatkozó névmásokra fogok kitérni. Bizonyára már bennetek is felmerült írás közben, hogy mikor melyiket kell használni. Sokan ezeket a vonatkozó névmásokat inkább csak aszerint írják le, ahogyan érzésből jön, és tulajdonképpen ezzel nincs is semmi baj. A Balatonon is túlig bezárólag én is csak érzésből használtam ezeket, és nem volt benne felismerhető szabályszerűség, szóval ez a cikk is inkább csak egy kis érdekesség azoknak, akik szeretnek elmélyülni a nyelvtani dolgokban.

Vágjunk is bele. Mikor melyiket használjuk?

1.

Az aki értelemszerűen személyekre vonatkozik, de ide tartoznak például a háziállatok is:

Amint hátrapillantok, meglátom Csongort, aki éppen eltűnik a pince ajtaja mögött.

Ismét megetetem Galuskát, aki a lábamnál nyávog. (Galuska itt természetesen egy macska, de ha macskát írnék, akkor is használható az aki.)

2.

Az ami több esetben is használható. Használható akkor, ha nem főnévre, hanem névmásra utalunk vissza:

Még egyszer nem történhet meg az, ami egyszer már megtörtént...

A táskámba összepakoltam (azt/mindent), amire szükségem lehet.

Az ami olyankor is használatos, amikor az egész mondatra hivatkozunk vissza. Bizonyos esetekben behelyettesíthető, hogy „és ez":

Céklavörösre pirult az arca, ami szerencsére alig látszódott a holdfényben. (Erre a mondatra még a fejezet végén visszatérek.)

Anna este gyakran jár bulizni, amit Bence nem szeret.

Illetve az ami a könnyedebb stílusú szövegekben használható az amely/mely helyett is, erről majd nemsokára lesz szó.

3.

Az amely/mely mindig a hozzá közelebb álló főnévre vonatkozik.

A hegycsúcsok közrefogták a tavat, amely a tizenkilencedik században alakult ki.

A rendíthetetlenül álló szikla, amely magabiztosan uralja a tájképet.

Az amely és mely használatában ilyen téren nincs különbség, ugyanúgy használható mindkettő, mint mondjuk az amikor/mikor páros (ezt hívjuk alakváltozatnak). Illetve a mely az természetesen kérdő névmás is lehet. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak simán amelyként hivatkozom az amely/mely párosra.)

4.

És végül az amelyik akkor használatos, ha több hasonló dolog közül kifejezetten az egyikre gondolunk:

Emese ahhoz a vonathoz szaladt, amelyik Veszprém felé ment.

Na de akkor jöjjön is a legnagyobb kérdés: helytelen-e az amit használni az amely helyett, ha az főnévre vonatkozik? Egyáltalán nem! Ugyanis az ami egyre inkább kezdi átvenni az amely helyét. Élőbeszédben már mindenki amit szokott használni, leszámítva ha nagyon hivatalos szeretne lenni. Gyakorlatilag az amely mára szinte csak az írott nyelvben maradt meg, de ott is egyre inkább csökken a használata. Chatelésnél, fórumokon, könnyedebb szövegekben is az ami a jellemző, az amely pedig már csak a formálisabb szövegekben, illetve az irodalmi művekben fordul elő.

Jöjjön is akkor néhány írással kapcsolatos példa, különböző stílusokkal:

1.

Nagyokat szippantok az illatos gőzfelhőből, mialatt lemosom magamról a habot, rövidesen pedig már készen is vagyok. Ezután belebújok Csongor ruháiba, amik ugyan lógnak rajtam, de még mindig jobb ez, mintha visszavenném azt, ami napokig büdösödött rajtam. Lehet, hiba volt, hogy nem pakoltam be több váltóruhát magammal, de a táskában másnak kellett a hely. A pólón és a nadrágon kívül még egy alsónadrágot is kaptam, ami szintén nagy rám.

Itt egy 17 éves lány, Emese szemszögében vagyunk E/1, jelen idejű elbeszélésben. Az irodalmi nyelv az első és harmadik esetben az amely használatát követelné meg, ugyanakkor láthatjuk, hogy ebben a helyzetben mégis modorosnak hangzana, ha az amelyt használnánk. Egyszerűen egy 17 éves lány nem beszél, de még csak nem is gondolkodik így, ezért sokkal inkább adja magát, hogy az amely helyett is mindenhol az amit használjuk. (De még ha idősebb is lenne a szereplő, az E/1 elbeszélés akkor is inkább az amit kívánná mindenhova az amely helyett.)

2.

Áhítattal fürkészett a messzeségbe, ahol a fenyőerdőkkel tarkított hegycsúcsok közrefogták a hosszan elnyúló tavat, amely valamikor még a tizenkilencedik században alakult ki egy földcsuszamlás által. A látástávolság is kiváló volt, a nap pedig rövid bújócskázás után ismét kisütött a habcsókos gomolyfelhők között, amelyek a késő délutáni órákra már igencsak magasra tornyosultak a Kárpátok vonulatai felett.

Ez egy természetleírás, E/3, múlt időben, a narráció is nagyobb távolságot tart a szereplőtől. Ez például egy olyan részlet, ahol az irodalmi nyelvnek megfelelően az amelyt sokkal inkább javasolt használni az ami helyett, bár természetesen az ami sem lenne hiba, csak lehet, hogy ebben a kontextusban nem hangzana annyira „szépen" (persze a szépség relatív, lehet, valakinek meg ide is az ami lenne szebb). E/3 narrációhoz általában gyakrabban illik az amely, mint az ami (de nem ott, ahová minden esetben az ami kell, lásd fentebb, vagy majd a fejezet végén a hibásan írt hiperkorrekciós eseteket).

3.

– Hú, valami olyasmi rémlik, hogy valamikor a tizenkilencedik században nagy esőzések voltak, és amiatt történt a hegyomlás, ami elzárta a folyó útját – töprengett Eszter.

– Ugyan már, dehogy! A legendáról nem is hallott? – kérdezte Pista bácsi.

– Milyen legendáról? – Eszter csak meglepetten nézte maga előtt az utat, amely szerpentinen vezetett tovább lefelé.

Ez egy jó példa a vegyes használatra: az irodalmi nyelv szerint az első esetben is az amely lenne helyes, de párbeszédben és ebben a kontextusban nem valószínű, hogy bárki is használná az amelyt Eszter szavaiban. Ellenben a második amely a narráció része, ahová már inkább ez hangzik szebben, és nem az ami. (Legalábbis szerintem. Mert ahogy szokták mondani, ez megint kicsit olyan, mint az angol foci, hogy elvesznek a szépségben, ahelyett hogy csak kapura lőnének. :D )

4.

– Bizonyos téren van értelme, bizonyos téren nincsen – simít végig a szakállán az Öreg. – Olyan téren van értelme, hogy a táltosság végigvezetett minket azon az úton, amely segített feldolgozni a veszteséget. Olyan téren viszont nincsen, hogy holnap vagy akár egy év múlva már mit sem fog számítani, hogy kudarcot vallottunk. Az életben mindig akadnak olyan cselekedeteink, amelyeket a jelenben élvezünk, vagy éppen megágyaznak egy szebb jövőnek, de mindig akadnak olyan cselekedeteink is, amelyek valójában teljesen értelmetlenek, csak nem vesszük észre, hogy belekerültünk egy hiábavaló körfogásba, így nehezen is tudunk szabadulni belőle.

Ebben a jelenetben egy öreg, mindenkinél bölcsebb és tapasztaltabb táltos beszél, és bár az ami használata is teljesen megfelelő lenne, ennek ellenére az amely itt választékosabban hat. Mondhatni akár különböző szereplők megszólalásainál is lehet játszani ezzel, ha olyan kedvünk tartja, és azt szeretnénk kiemelni, hogy valamelyikőjük idősebb, vagy éppen hivatalos ügyben nyilatkozik.

Ezekkel a példákkal nagyjából kiveséztük a stílusbeli különbségeket, így a végére már csak két érdekesség maradt. Az egyik a hiperkorrekció, vagyis amíg az ami használható az amely helyett, addig fordítva ez már nem igaz. A fejezet elején említett két példa így nézne ki hibásan:

Még egyszer nem történhet meg az, amely egyszer már megtörtént...

Anna este gyakran jár bulizni, amelyet Bence nem szeret.

Ez bizony helytelen, ebben az esetben kizárólag az ami használható! (Érdekesség: sajnos ilyen hiperkorrekció nálam is előfordul, még A Balatonon is túlban is, szóval mielőtt azt hinnétek, hogy én mennyire vágom ezt... hát én is nem olyan régen néztem ennek utána. :D Innen is jött az ötlet, hogy megírjam ezt a részt, és összeszedjem a tudnivalókat.)

Másik érdekesség pedig, hogy bizonyos esetekben más jelentéssel bírhat a mondat. Fentebb említettem, hogy visszatérünk még erre:

Céklavörösre pirult az arca, ami szerencsére alig látszódott a holdfényben.

Céklavörösre pirult az arca, amely szerencsére alig látszódott a holdfényben.

Az első esetben az elpirulásra vonatkozik, hogy alig látszódott holdfényben, a második esetben pedig magára az arcra. Persze az első mondatban is vonatkozhat az ami az arcra, ha arra a korábban említettek szerint ugyanúgy tekintünk, mint az amelyre.

Összességében egyébként egyéni stílus függvénye, hogy ki hogyan használja ezeket. Találkoztam már olyan írókkal is, akik az amely/mely párost egyáltalán nem is használják, és helyette csak kizárólag amit írnak. A tanúhegyek táltosaiban pl. nálam is csak a fülszövegben egyszer, illetve az öreg táltos szavainál fordul elő az amely (meg az előszóban, ahol valaki meg is jegyezte, hogy milyen hivatalos vagyok XD ), mindenhol máshol az amit használom az E/1, jelen idejű elbeszélés miatt. Vagy aki már olvasta korábban ezt a kis tippes kötetet, annak feltűnhetett, hogy a közvetlenebb stílus miatt itt is mindig az amit használtam az amely helyett. Más történeteimben, ahol E/3, múlt időben írok, ott viszont már előfordul az amely/mely páros is, lásd fentebb a 2. és 3. írásos példát.

Nagyjából ennyi lett volna ez a kis nyelvtani kalandozás, remélem, ti is legalább annyira élveztétek, mint amennyire én. :D (Mielőtt kérdeznétek, nem vagyok nyelvész, és csak remélni merem, hogy nem írtam semmi hülyeséget. :'D )

Közel egy év kihagyást követően két új tippet is hoztam, több ilyen azonban nem várható mostanában. Ha van olyan dolog, amire (vagy amelyre ;) ) még kíváncsiak lennétek bármelyik korábbi témakörrel kapcsolatban, és szívesen fogadnátok tőlem tanácsot, azt írjátok meg kommentben! :) Adott esetben a kérdéseiteket megválaszolva lehet, hogy újabb, nektek személyesen is hasznos részekkel tudok majd előrukkolni. :) Ha értesítést is szeretnétek kapni a majdani jövőbeli folytatásról, akkor helyezzétek a kötetet a könyvtáratokba. 📖

Legyen szép napotok! :)