Ebben a részben az itthon nem igazán megszokott távol-keleti történetmesélési struktúrát fogom nektek bemutatni, amit „kishotenketsu"-nak is szoktak nevezni.

Ahogy a világ nagy részén, úgy kishazánkban is a háromfelvonásos szerkezet a legelterjedtebb. Van egy felvezető rész, amiben megismerjük az alaphelyzetet. Van maga a középső rész a regény nagyjával, amiben kibontakozik a cselekmény, mindenféle bonyodalommal. A végén pedig a tetőpont után jön a lezárás, ahol aztán többnyire elvarrjuk a szálakat, vagy több kötetes mű esetén nyitva hagyunk egy vagy több kérdést, amiről majd a következő könyvben lesz szó.

Természetesen a neten mindenféle képet, diagramot találhatunk, ahol ezek részletesebben is ki vannak bontva, azonban ezekben van egy közös pont: mindegyik így vagy úgy, de a háromfelvonásos szerkezetre épül, akárhogy is cifrázzák. Egyet kivéve, ez pedig a fentebb említett távol-keleti, más néven kishotenketsu struktúra, amit négy részre lehet tagolni.

Akik olvasnak mangákat vagy néznek animéket, azoknak ez valamennyire ismerős lehet, de most részletesebben is bemutatom, hogy miben másabb ez, mint a háromfelvonásos szerkezet:

1. Természetesen itt is van egy bevezetés, amiben megismerjük az alaphelyzetet, valamint útjára indul a cselekmény.

2. A regény körülbelül feléig tart a cselekmény kibontása. Eddig sincsen semmi extra a háromfelvonásos szerkezethez képest, azonban...

3. Körülbelül a regény felénél jön egy váratlan fordulat, ami által az egész cselekmény teljesen új megvilágításba kerül. Ennek köszönhetően a szereplőknek már ehhez kell alkalmazkodniuk, és a főhősnek ezt az új konfliktust kell megoldania, így haladva a tetőpont felé.

4. Végül pedig itt is eljön a tetőpont és a lezárás.

Persze ha nagyon akarnánk, akkor erre is rá lehetne fogni a hármas felvonást a 2. és 3. pont összevonásával, ám ez a regény fele környékén történő fordulat annyira jelentős szokott lenni, hogy igazából az előtte és utána történő események határozottan elkülönülnek.

Hogy egy konkrét példát is hozzak, bemutatom, hogy én ezt a Viharforgatag című regényemben hogyan valósítottam meg (a már meglévő műveim közül ez az egy, ami nem a háromfelvonásos, hanem a távol-keleti szerkezetet használja, de a most íródó negyedik regényem is erre a struktúrára fog épülni). Nagy vonalakban így néz ki:

1. Az első két fejezetben ismertetésre kerül az alaphelyzet, miszerint Márk időjóslása váratlanul nem jön be, valamint megismeri Hannát, aki éppen egy csúnya szakításon van túl.

2. Körülbelül a regény feléig tart a szerelmi szál kibontakozása, mialatt Hanna és Márk megismerik egymást, fellobban a szerelem, majd aztán egy kis összeveszés, mi több, szakítás is történik. Ezalatt az időszak alatt újabb utalások történnek a fantasy szálra és Márk hibás jóslataira, de itt még nem nyernek egyértelműen értelmet a dolgok. Eddig egyébként akár mondhatnánk is háromfelvonásosnak a szerkezetet, amiben egy sima romantikus cselekmény és annak konfliktusai kerülnek terítékre, azonban...

3. A regény felénél Márk álmodik egy katasztrófáról, nem sokkal később pedig már bizonyossá válik, hogy egy száz évvel korábban megtörtént szörnyűség fog megismétlődni. A fantasy szál innentől kezd értelmet nyerni, és az egész helyzet teljesen más perspektívába kerül: az eddigi mezei romantika hirtelen átcsap egy mondhatni természetfeletti szituációba, ahol nemcsak a szerelemért, de konkrétan az életükért is küzdenie kell a szereplőknek. Ennek megfelelően Márk feladata is már az lesz, hogy ehhez az új helyzethez alkalmazkodjon, és úgy szerezze vissza Hannát, hogy közben megakadályozza a természeti csapás megtörténtét is.

4. És persze végül jön tetőpont, majd a lezárás, amibe spoiler miatt most nem mennék bele. :D

Amit még érdemes lehet megjegyezni, hogy a Viharforgatagnál azért működik ez a struktúra, mert határozottan elkülönül egy romantikus és egy fantasy szál is, és míg a regény első felében többnyire csak a romantikus szál bontakozik ki, addig a második felében már inkább a fantasy vonal az, ami erősebbé válik a fordulatot követően. A most íródó negyedik regényemmel is hasonló lesz egyébként helyzet, a regény első felében a romantikus, a második felében a fantasy szál lesz dominánsabb, jól elkülönítve egymástól a szerkezeti elemeket.

Frissítés: azóta már elkészült a negyedik regényem, A tanúhegyek táltosai. Ha érdekel titeket a történet, akkor a profilomnál megtaláljátok. :)

Nagyjából ennyi lett volna ez a rész, ha van kedvetek, akkor kísérletezzetek bátran ezzel a szerkezettel. :) Vannak persze, akik azt mondják, hogy ez a magyar meg úgy általában az európai vagy amerikai viszonyok között nem igazán praktikus, mert nem ehhez szoktak az olvasók, de szerintem simán megállja a helyét, ha jól van megvalósítva (a Viharforgatagot bár tervezem újraírni, de nem a szerkezettel van a probléma, hanem sok minden mással. :D).

A következő részben a leggyakoribb wattpados tévhiteket fogom eloszlatni. Ha értesítést is szeretnétek kapni, helyezzétek a kötetet a könyvtáratokba. 📖

Legyen szép napotok! :)