Louis

-Hazz! Hazaértem!-kiabáltam, mikor beléptem a ház ajtaján, majd egyböl nappali felé vettem az irányt.
Harry egy pohár whiskey-vel ült a kanapén, a tévét bámulta mint mostanában minden nap, mióta elvesztette állását. Eleinte jól viselte, majd kezdett beleunni a semmittevésbe, ám sehova nem vették fel. Bánatát egyre inkább az italba folytotta, ezzel egyre több konfliktust generálva köztünk, amibe pedig én kezdek belefáradni.
-Végre már hogy megjöttél! Azt akarod hogy éhen haljak, bazdmeg?! Tuti hogy már megint valaki mással voltál, le sem szarva engem.-lesütöttem a szemem, és megpróbáltam lenyugtatni magamat. Csak részeg, nem gondolja komolyan.
-Mi a faszt állsz ott még? Nem hallottad amit mondtam? Csináljál kaját mert éhen halok basszameg.-ordította, majd az asztalra csapott, mire egy kisebbet ugrottam ilyedtemben.
Eddig bírtam. Még mindig nem szóltam semmit, de a düh felgyülemlett bennem, és ez azt váltotta ki belőlem, hogy odalépjek hozzá és felpofozzam.
-Így velem te kurvára ne beszélj Harry. Nem hiszem el, hogy itthon vagy egész áldott nap, de semmit az égvilágon nem vagy hajlandó csinálni, csak inni inni és inni. Ja és ordítozni velem. Nem veszed észre hogy egyre jobban eltávolodunk egymástól? Vagy ez már fel sem tűnik neked? Ennyi volt Harry. -mondtam a szemébe, majd meg sem várva válaszát felfutottam a hálószobába, összepakoltam egy pár napra elegendő ruhát. Lementem a földszintre felhúzni a cipőmet. Harry még mindig ugyanott állt, először azt hittem, meg sem bír szólalni, de aztán mégis rávette magát.
-Lou...sajnálom. Ne haragudj rám.-felé fordultam.
-Már hogy ne haragudnék, Harry? Állandóan ezt csinálod, minden áldott este már két hónapja. Seggrészegre iszod magad, míg én ki dolgozom a belem, majd mikor hazajövök, te leordítod a fejemet, hogy miért nem csináltam màr neked kaját, holott én egész nap dolgoztam, te meg itthon ültél és mit csináltál? Semmit, maximum felemelted a poharat a szádhoz és ittál. Talán arra még képes vagy. Elegem van, Harry. Befejeztük, szakítok veled.-cipőmet felvéve léptem a bőröndömhöz, aminek a húzóját megfogva indultam meg az ajtóhoz. Még hallottam Harry kétségbeesett hangját, amint kérlel hogy maradjak, de nem volt erőm megbocsájtani neki.
-Viszlát, Harry.-mondtam, majd végleg elhagytam azt a házat, ami annyi emléket őríz. Olyan emlékeket, amelyeket Harryvel éltem meg, még azzal a Harryvel, aki nem itta minden nap a sárgaföldig le magát. Hogy hová megyek, az kérdéses. De remélhetőleg jó messzire innen, hogy minél hamarabb elfelejtsem Harryt, bármennyire is nehéz...

Pár napja anyánál vagyok. Azóta az este óta nem találkoztam Harryvel, de még az üzeneteire sem válaszoltam. Igen, az első két napban folyamatosan hívott és írt, hogy hiányzom neki, hogy menjek haza és hogy beszéljük meg. Aztán beletörődött hogy nem írok vissza neki. Pedig hányszor szerettem volna hazamenni, megcsókolni hogy itthon vagyok, nem mentem el. De nem tettem. Elegem van abból hogy folyton megbocsájtok neki, mert azt ígéri hogy változtat, aztán persze mindig ugyan az van, már egy hét után.

-Hiányzik?-kérdezte Liam amikor egyik nap összefutottunk.
-Nagyon...-válaszoltam tömören, majd feltettem a kérdést amin már elég rég óta gondolkodom-Miért ilyen nehéz elfelejteni?
-Mert szereted, Lou. Viszont amit csinált az már tényleg nem normális. Tudod mennyire jó barátom Harry, de akkor sem tűröm ezt el, és azért téged csak jobban ismerlek. Ha meg szólt volna, segítettem volna állást keresni neki....
-Nem akarta mások segítségét, mert az az önbecsülését rongálná...
-Akkor meg miért nem keresett munkát?
-Keresett. Volt is olyan ahová esélyes volt hogy bekerül, aztán találtak nála szerintük jobbat és azt vették fel. Ez pedig lelombozta Harryt ezért kezdett inni. És innentől pedig már tudod...-mondtam, mire bólintott, majd ezek után csak csendben ültünk a kávézóban, egyikünk sem szólt a másikhoz, csak kavargattuk a már rég kihült kávénkat.

Végül barátom törte meg a csendet.

-Van egy ötletem. Lehet hogy hülyének fogsz tartani, de szerintem jelentkezz Tinderre.
-Hogy mi van??? Te nem vagy normális, Liam. Biztos hogy nem.
-Miért nem? Akarsz találni valakit, akivel boldog lehetsz, nem? Na pont ezért mondom azt hogy jelentkezz Tinderre. Ha jobb úgy akkor álnévvel...
-Rendben... Mindent ki kell próbálni egyszer...-egyeztem bele nagy nehezen. Rájöttem hogy igaza van. Szakítottam Harryvel, és nem lehetek örökké szingli. Márpedig ha szeretnék találni valakit magamnak, akkor tennem is kell érte.
-Akkor? Mire vársz? Most megcsináljuk!-mondta barátom kivéve a kezemből a telefonomat, majd az app storeba belépve már keresett is rá az alkalmazásra.

Tíz perc múlva már fel is voltam regisztrálva az oldalra, a telefonoma pedig a következő szöveget írta ki.

Üdvözli önt a Tinder, SmileyFaceT. 

Majd még egy értesítésem jött.

SweetCheeks94 szeretne veled kapcsolatba lépni. Elfogadod?

Liamnek mutatva a képernyőt kérdeztem tőle hogy fogadjam e el a kérést, de válasz helyett csak rányomott az Elfogad gombra, majd másodpercek múlva meg is jött az első üzenetem az illetőtöl, ezzel megkezdve egy Harry nélküli életet.

SweetCheeks94: Szia SmileyFaceT nagyon tetszik a profilod. Remélem a fiúkat sem veted meg mert nekem nagyon bejössz 😋

Megnéztem a profilképét, és egyáltalán nem nézett ki rosszul. Viszont nem tudom mit írjak neki vissza...

-Liaaaam! Rámírt egy srác.
-Azta... Nem ezt akartuk?
-De...
-Akkor mire vársz, írj vissza neki.
-Oké de mit?
-Add ide-kérte, én meg odaadtam neki a telefonomat. Elolvasta az üzenetet amit kaptam az idegentől, majd mondta mit írjak, én meg gépeltem.

SmileyFaceT: Helló édes pofi, nekem is tetszik a profilod, és pont magadfajtára bukok😉😉😘

Valahonnan ismerős a neve, de hogy honnan, nem tudnám megmondani. Harry biztos nem lehet, mert nem hiszem hogy ő Tinderezne, én sem tenném ha nem lenne Liam aki eröltette, és a profilképen sem ő van. Bárki is legyen ez, remélem összejön, hiszen szerintem őt a sors küldte...

Hellóka😊
Ezzel a sztorival érkeztem nektek, részben a nyolc éves évforduló alkalmàból. Remélem mindenkinek tetszik majd és hogy várjátok majd a többi részt is. A sztorit 3 részesre tervezem, remélem bele tudok sűríteni mindent 3 részbe😊😊
Utólag is nagyon boldog évfordulót kívánok egyrészt a történeteim ihletőinek, és összességében az öt legcsodálatosabb embernek a földön. Remélem megünneplik egy itallal hogy már nyolc éve együtt vannak, hogy nyolc évvel ezelött megalakult a One Direction hivatalosan is, és azóta a köztudatban vannak és mai napig mindent tarolnak.❤️ köszönöm hogy vagytok nekem, nem tudom mihez kezdenék nélkületek.

Hamarosan érkezem a következő résszel, addig is legyetek jók❤️
Lots of love
XxBogixX