18. fejezet - Változunk

 Tina elindult az igazgatónőhöz, hogy megkérje hadd tarthasson hivatalosan klubbot.

- Még mit nem! Williammel ellógtatok egy teljes napra, mi több amikor titokban klub eseményt rendeztetek még loptatok is! Mostantól szigorúbbak leszünk veletek, és Williamnek is kell illemtanórára járnia! – korholta le őket Mrs. Morris.

Tina meg sem mert nyikkanni.

- Hát legyenek velünk szigorúbbak, ha tudnak! – gondolta dühösen.

Mostantól Tináék hárman jártak illemtanórára. (Andrew-nek is szüksége volt rá a nevelőnők szerint.)

- De jó, most már három neveletlen gyereket taníthatok. Mily' szerencsés vagyok én! – bosszankodott Annabell Hopper.

- Úgy emlékszem, egyszer azt említette, hogy az iróniát és a szarkazmust szigorúan mellőzzük – szólt vissza Andrew.

- Kérem, én nem használtam iróniát. Különben is a szabályok rám nem vonatkoznak, kikérem magamnak.

Tinának erről megvolt a véleménye, de most vissza fogta magát. Még a szemét sem forgatta. Megpróbál makulátlanul viselkedni, és akkor talán még az életében elengedik innen. Ezt később Tina el is mondta Williamnek.

- Viselkedj úgy, mint egy angyal, hogy ne legyen baj. És Drew, te meg próbálj meg nem visszaszólni. Köszönöm.

Tina még a következőt is egy szó nélkül tűrte, sőt mosolygott hozzá:

- Úgy tűnik fejlődik a kisasszony. – Kiderült, hogy Mrs. Hopper kitűnően értett az afféle dicséretekhez, melyekbe belecsempészi az ember a lesajnálást. Ez a mondat a szájából úgy hangzott, mintha azt mondta volna: „eddig szörnyen viselkedtél".

Tinának Annabell kérvényezte az igazgatónőtől, Kate-től, hogy főhősnőnknek ne kelljen járnia erkölcstanórára, már mindent tud. Mrs. Hoppernek a szíve mélyéről feltört egy kicsinyke jóság, bár gondolhatjuk azt is, hogy már nem kell tanítania a Wasalbsky leányt, ez így neki is könnyebbség. Az illemtan-tanárnő egy hét múlva Williamet is elengedte, két hónap után pedig Andrewt.

Mrs. Morris pedig kénytelen-kelletlen engedélyezte Tinának a klubbot. Tina júliustól minden pénteken összejövetelt tart. Most megint a testvéreivel lakik egy szobában, mert az igazgatónő belátta, hogy ez így Tinának kényelmesebb. Kate megenyhült valamennyire, mivel eszébe jutott a húga, Rosalia, akit elhanyagolt. Rosaliára mindig is féltékeny volt, a testvére jóságos volt, soha nem irigyelt semmit sem senkitől, nem úgy, mint Kate. Mrs. Morris a húgával kiskorában is kiszúrt már. Felnőtt korában még csúnyábban viselkedett vele. De mostanra már belátta, nem volt semmi értelme.

Hiányzik neki a húga. Kotorászni kezdett a fiókban. Meg is találta az összegyűrt levéldarabkát: „Ha egyszer érdekelnélek, akkor hívj fel, leírtam az új számom." Kate rászánta magát, hogy felhívja Rosaliát, ám csak a következőt hallotta egy gép hangján: „a hívott szám jelenleg nem kapcsolható". Mrs. Morris azt hitte, hogy a húga nagyon megharagudott rá, ezért nem veszi fel. Arra az eshetőségre nem is gondolt, hogy tíz év alatt Rosaliának könnyedén megváltozhatott a telefonszáma. Pedig ez rendkívül kézenfekvő magyarázat volt. Mindenesetre a főnökasszony elhatározta, hogy megkeresi a lányt (bár már a hölgy csak Kate-nek leány).

*

Tina nagyon szeretett a haverjaival együtt tartózkodni. Tudta, ők nem igaz barátok, de jól érezte magát velük. Természetesen az igazi pajtásait sosem hanyagolta el. Kellyt többé nem látta, őt a föld nyelte el.