Eltelt két év, Tina megnőtt, egy szeptember 26-ai napon Tinát örökbe fogadta egy férfi. Sarah csodálkozott, hiszen csak kisgyerekeket szoktak magukhoz venni az emberek, a tinédzsereket általában nem vállalják be. Az igazgatónőnek sehogy sem volt szimpatikus ez a férfi, úgyhogy lelkiismeret-furdalást érzett amiatt, hogy megengedte neki, hogy elvigye Tinát.

Tina szomorúan búcsúzott el barátaitól és testvéreitől. Az idegen sehogy sem akarta elvinni Tina rokonait is. (Amikor Sarah mondta neki, hogy csak úgy lehet, a férfi megfenyegette.) Tinának William fog a legjobban hiányozni. Mostanra felmerült benne, hogy a fiút jobban szereti, mint a testvéreit. Hogy talán a srác az élete értelme, egyetlen számára.

Állt Williammel szemben, nem tudta, hogy mit mondjon, mit csináljon.

- Hiányozni fogsz – törte meg a csendet William.

- Te is nekem – nyögte ki Tina és közben az arca paprikapiros lett. – Még majd feltétlenül találkozunk.

- Hát jó lenne is látnunk egymást, mert te vagy az első, aki tetszik nekem – Tina már korábban be akarta vallani az érzéseit, de valahogy nem jött ki a torkán egy szó se, úgyhogy kifejezetten örült, hogy a fiú kezdeményezett.

Tina egyszerűen megnémult, ám praktikus szelleme előtört belőle, elküldte üzenetben a válaszát Williamnek. A fiú elmosolyodott a vallomást látván. Tina közelebb lépett a sráchoz, becsukta a szemét, remélte, hogy William megcsókolja. Félperc múlva megérezte William könnyed ölelését, már ez rendkívül jól esett Tinának. Lassan közeledett Will szája az övéhez. Az egész inkább szájra puszi volt, mivel William szörnyen zavarba jött, és eltolta picit magától Tinát. Főhősnőnk még élvezte volna a pillanatot, viszont így is rendkívül jó érzés volt. Most úgy érezte főszereplőnk, hogy ez volt eddig a legszebb pillanat az életében. Jobb volt, mint amikor diadalt aratott a gonosz felett. Klasszabb volt, mint mikor először találkozott Williammel. Akkor meglehetősen ügyetlen volt. De azt a percet mindig áldani fogja. Nagyon szerencsés, hogy egy ilyen szuper fiút ismerhet.

William úgy érezte, hogy az lábujja hegyéig rákpiros. Elkapta a tekintetét, viszont aztán összeszedte magát, és Tina szemébe nézett. Tina szeme világa csillogott a boldogságtól, még szebbnek hatott, Will elmosolyodott.

- Szia! Ha mégse találkozunk, sosem feledlek el – így szólt William, de úgy gondolta, a lány hiánya nehezen emészthető lenne számára.

- Én bízom benne, hogy látjuk még egymást.

*

A furcsának tűnő férfi elindult Tinával. Örökbe fogadónk köpcös, alacsony termetű volt, rövid szakálla és egykor fess, fekete haja kezdett őszülni. Főhősnőnknek nem jutott eszébe a kézenfekvő kérdés, hogy mégis mi a neve ennek a fickónak. Csupán kibámult az autó ablakán.

Egy órát utaztak, lerakták a kocsit egy parkolóházban, és a Temzén hajóra szálltak. Azt még Tina felfogta, hogy leértek a La Manche csatornáig, de nem álltak meg, még több napig utaztak. Hősünk már azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány.

Végre megérkeztek egy pici szigethez. A szigeten sok fa állt kevés épülettel. Tina mostanra már megtanulta, hogy ettől a férfitől nem lehet semmit sem kérdezni, mert egyszerűen nem felel. A hajón tudakolódzott Tina az ismeretlen neve felől, de az egyszerűen meg se szólalt. Tina valójában félt is egy picit Mr. Kifürkészhetetlentől, ez lett a csúf neve. Természetesen Tina csak magában hívta ekképpen.

- Azzal, hogy nem árulja el a nevét, megengedi, hogy én kereszteljem el – gondolta hősnőnk.

Mr. Kifürkészhetetlen bevezette Tinát egy házba. Az épület rendkívül rozoga volt. Tinának egy kényelmetlen ágy jutott egy szürke színű szobában. Az összhang bizonyult a legnyomasztóbbnak. A férfi egy adag felettébb gusztustalan ételt és vizet nyomott Tina kezébe. Ezután Mr. Kifürkészhetetlen kilépett a helyiségből, és a lányra zárta az ajtót.

- Na, remek, előjött az eddig nem létező klausztrofóbiám. És mivel szigeten lakom mostantól, semmiképpen sem tudok meglógni.

Tina: Kedves William! Valószínűleg nem látsz többé – A Viber kiírta, hogy a fiú látta az üzenetet, de mégsem válaszolt rá.

*

Mr. Kifürkészhetetlen három óránként berontott, ilyenkor Tina kimehetett toalettre. Amikor Tina másodjára ment visszafelé a folyosón, látta, hogy a férfi a volt igazgatónő kezét fogja, közben közelebb húzza magához. Mrs. Morris láthatóan eltűri, látszik, hogy nincsen más választása. Vajon ez a fura fickó képes szerelmes lenni vagy csupán kihasználja a nőt? Tinának nem fért a fejébe: mit keres itt Kate?

*

Nemsokára végére érünk a könyvnek, addig is jó olvasást kívánok. Ha tetszett, nyomj egy csillagot, várom kommentben a véleményeket. Köszönöm, hogy eddig velem tartottál.