Az Igazgató elkötött egy hipergyors autót, kétségbe volt esve és tudta, hogy minél hamarabb cselekedni kell. Fél óra alatt visszaért a bázishoz, tehát 47,5 óránál jár a visszaszámláló. Amint hazajutott, gyorsan közölte a tanítványaival a szörnyű felfedezést.

- Csak Tina és Charlotte fog velem jönni holnapután, aznap fél egykor semmisülne meg a bolygó. Titeket, a többieket nem szeretnénk még nagyobb veszélybe keverni, ne kerüljetek a gonosz közelébe. Charlotte, neked azt javaslom, hogy majd tündérként támadj, mert úgy kisebb célpont vagy. Tina, tiéd lesz a főszerep, ki kell majd hívnod a gonoszt párbajra. Ne aggódj, ha segítségre van szükséged, akkor majd Charlotte fedezékből tüzel. Addig is még gyakorlunk, most csak hármasban.

 Erre a lányok nem igazán készültek fel, nem tudták mit mondjanak. Tina tisztában volt vele, hogy majd neki kell legyőznie a gonoszt, de úgy érezte, hogy ez túlontúl hamar eljött.

 Még gyakoroltak sokat, aztán elérkezett az augusztus 2-a, a kitűzött időpont. Tina születésnapja is közeledett, az 4-én van.

 Tina és Charlotte nagyon izgultak, az Igazgató csitítgatta őket, hogy nem kell aggódni, de hiába is Tina csak három végkifejletet tudott lefuttatni az agyában:

1. lehetőség: legyőzik a gonoszt, minden szuper

2. végkifejlet: legyőzik a gonoszt, a bolygó megmenekül, viszont ők megsebesülnek és talán meghalnak, legalábbis Charlotte biztos, hogy elmegy innen, beteljesítette sorsát

3. alternatíva: fölülkerekedik rajtuk a gonosz, mindenki meghal

 Megérkeztek a V176-os bolygóhoz, valószínűleg itt lakik most a nagy úr. Amikor a V176 felszínére léptek, már meg is pillantották a gonoszt. John rájuk várt, ez az egész csapdának tűnt:

- Na, mit fogtok tenni, bátorságot tettető, de valójában félős nyuszik? – Tina látszólag elengedte a füle mellett a beszólást.

- Mi van akkor, ha az én Hurrikánra kerülésem és a tevékenységeim a múltban megváltoztatják a jövőt? Talán a gonosz már nem is akarja felrobbantani a bolygót, hanem így csalt ide minket? – futott végig a gondolatmenet Tina agyában. – Nem valószínű – másította meg elképzeléseit.

 John azt hitte, hogy ketten jöttek el. Charlotte Tina háta mögött repkedett. Tina odalépett egy raktár mögé, hogy Charlotte onnan tudjon tüzelni, szelet kavarni, földrengést alakítani. Lotte meg is tette mindezt, Tina a kezeit kinyújtotta, mintha ő csinálná. Nem szabad, hogy a gonosz lebecsülje őt.

 Ekkor Tinának olyan ötlet jutott eszébe, amihez foghatót akarva-akaratlan sem tudott volna kitalálni. Ha azt mondják, hogy ő tisztaszívű, akkor miért ne tudná előhívni a magában rejlő angyalt? Kihívta párbajra a gonoszt, nem törődött a gonosz támadásaival, csak elhajolgatott előlük, Charlotte meg utasítást adott az átkoknak, hogy csapodjanak vissza a gonoszhoz. De John általában kivédte őket. Közben Tina behunyt szemmel erősen összpontosított. Egyszer csak azt vette észre, hogy még csukott szemmel is érzi, hogy óriási a fény mennyisége. Nem merte kinyitni a szemét, félt, hogy megvakul, különben is így ugyancsak érzékel mindent.

 A gonosz előtt egyből minden elsötétült, már nem látott semmit. Nem tudta mit csináljon, Tina angyala nyúl testbe kényszerítette.

- Ekképpen szólj le legközelebb minket! A jövőben nem találkozunk már, tehát semmiképp sem fogsz tudni – mondta Tina, aztán ő, Charlotte (immár emberialakban) és az Igazgató sarkon fordultak.

 Charlotte nem állta meg, hogy a következőt mondja:

- Bizony ám, én is harcoltam. Megint. A soha viszont nem látásra.

 Tina örült, hogy ártalmatlanná tette Johnt és nem kellett megölnie.