Másnap az Igazgató egy szónoklattal indított:

- Immár itt az ideje, hogy felvegyük a harcot a gonosszal. - Mindenkinek leesett az álla és meg akart szólalni. De az Igazgató jelezte, hogy be kívánja fejezni a mondanivalóját. – Kiderítettük, hogy a gonosznak sok bázisa van, mindegyik külön bolygón. Lehetőleg messze egymástól. Azt is megtudtuk, hogy a legerősebb bázis az a V176-os. Ezek az égitestek furcsa nevekkel büszkélkedhetnek, mivel ezeket a bolygókat a gonosz hozta létre és ő keresztelte el őket, a legtöbb számok és betűk összevisszasága. Rájöttünk arra is, hogy hol van a V176-os bolygó és hogy miként jutunk el oda.

- Most pedig erről a bolygóról fogok egy kicsit beszélni. Ez az égitest fémből készült, azon belül vasból, metálból és nikkelből. Egy roppant nagy erődítmény áll rajta, amelyet nehéz lerombolni. Úgy hisszük csak akkor fog sikerülni, ha összevetjük az erőnket. Valószínűleg az erődben rengeteg katona strázsál. Ennyit akartam a V176-osról mondani. Két hét múlva lesz esedékes a roham. Csak ti és én fogunk részt venni most a harcban.

– Mondhatom „nagyon örülök" neki – gondolta Tina.

- Ma és holnap még gyakoroljuk a földes feladatot - fejezte be a mondandóját az Igazgató.

Pár nap múlva már mindenki el tudta végezni a földes feladatványt. Ezt a feladatot most már fémmel gyakorolták. Először Tinának és a társainak rendkívül nehezen ment, hisz a vas (amivel gyakoroltak) oly nehéz. A tanoncok először kis vasgolyókat irányítottak, majd jöttek a vaslabdák. Ezt a feladatot körülbelül egy hétig gyakorolták.

*

A múltkori feladvány után az Igazgató megint olyan feladatot talált ki, amit vassal kellett végezni.

- Azért gyakorlunk vassal, mivel mind tudjátok, hogy a V176-os bolygó főleg vasból készült – magyarázta az Igazgató. Az Igazgató csettintett: a szobából, ami tele volt földdel, vas szoba keletkezett.

- Szerintetek hogyan tudjuk kinyerni a vasat ebből a szobából? Valaki? – kérdezte a mester.

Tina jelentkezett.

- Igen, Tina?

- Nekem volna egy ötletem. Megtanuljuk hogyan kell varázslattal megolvasztani a vasat.

- Ez nem hülyeség, Tina. Ha meg tudod olvasztani a vasat, akkor egy forró folyadékot kapsz és ezt könnyedén fellebegteted, hiszen így már nagyon könnyű a vas és szépen leforrázod vele az ellenséget. Más módszer?

Most Dylan tette fel a kezét.

- Tessék, Dylan.

- Ha erős a varázserőd, akkor képes vagy szétválasztani a padlótól a vasat.

- Okos, Dylan, de ez a módszer nehezebb. Viszont, ha tényleg olyan meginghatatlan az erőd, akkor igen, képes vagy erre. És én bízom abban, hogy ti nagyon erősök vagytok, így mindkét technikát ki fogjuk próbálni. Először Tina ötletével kezdünk. Tina, Charlotte, Charles, Dylan és Zoé koncentráljatok arra, hogy az egyik fal szét fog folyni!

Tina lehunyta a szemét és koncentrált. De egyszer csak arra kapta fel a fejét, hogy ég a padló a lába alatt. Fájt, igazi tüzes érzés volt. Tina hallotta az Igazgató kiabálását:

- Idézzétek meg a víz energiáját! Képzeljétek el, hogy egy kis víz csorog a lábatok alatt.

Tina most hideg vizet érzett a talpa alatt. Nagyon jól esett neki, enyhítette a fájdalmát. De egy pillanattal később azt vette észre, hogy derékig ér a víz neki és a társainak. Viszont hirtelen eltűnt a víz (hála az Igazgató közbelépésének).

- Tina, – szólt Tina agyában egy hang – nem szabad arra koncentrálnod, hogy a vaspadló olvadjon el. Hiszen már tudod, ha sikerül, akkor nagyon forró lesz és az fájni fog. Ezért mondtam azt, hogy a falakra összpontosítsatok.

- Talán ez az Igazgató volt? – villant át Tina agyán.

- Úgy van – szólt a hang.

- Tina, - szólt hozzá most már tényleg a tanító – menj fel pihenni. A többiek még maradnak egy picit.

*

Másnap Tina megpróbálkozott a tegnapi feladattal. Kiderült, hogy tegnap Charlotte-nak sikerült. Charles állandóan azt mondogatta, hogy Charlotte milyen ügyes.

- Bár tőle várható is – tette hozzá.

- Miért te elhiszed, hogy Charlotte már évszázadokkal ezelőtt legyőzte a gonoszt? Talán most nem így nézne ki – gúnyolódott Dylan.

- Dylan, ne csináld már – szólt rá Zoé.

Dylan meg se szólalt egy darabig, de aztán hozzátette:

- Miért ti elhiszitek?

- Igen – mondta egyszerre Tina, Charles és Zoé.

- Tehát ti minden hülyeségnek bedőltök – motyogta Dylan és elvonult a szobájába.

Egész délelőtt egyszer se szólt Dylan se Zoéhoz, se Charleshoz, se Tinához, se Charlottéhoz. Az utóbbiak is főképp csöndben ültek.

Tinának már jól ment a feladat. Az egyik fal egy részét megolvasztotta és neki lökte az olvadt folyadékot a bábunak.

Dylannek csak az első lépés ment, aztán nem bírta jó irányba terelni a folyadékot. Egyszer majdnem Zoéra fröccsentette a forró, olvasztott vasat. Mire a lány mérgesen nézett rá.

Zoénak csak egyszer sikerült mind a két lépés. Charlotte remekül művelt mindent és Charles is egész ügyesnek bizonyult.

- Van még mit gyakorolnotok – így köszönt el az Igazgató.

Másnap Dylan odament Charlottehoz és a többiekhez, hogy bocsánatot kérjen.

- Charlotte dönti el, hogy megbocsátson-e vagy sem – jegyezte meg Zoé.

- Megbocsátok, hiszen ez az egész tényleg hihetetlen – mondta Lotte.

- Akkor mi is – felelték egyszerre a többiek. Mi tagadás, a gyerekek néha összevesznek, de máskor eléggé összhangban vannak.

Ezen a napon már mindenki tökéletesen végezte a kiadott a feladatot.

- Fontos a jó lelkiállapot – hallotta az Igazgató hangját Tina. Most először Tinában felmerült, hogy az Igazgató vajon a többiekhez is beszél-e telekommunikáció segítségével. Választ persze nem kapott. Nagyon érdekelte ez, megpróbált Charlotte-nak üzenni, sikerült, mivel kapott nemleges feleletet.

*

- Most jön a másik módszer – szólt az Igazgató. – Megtanuljuk leválasztani a vasat a falról. Koncentráljatok!

Tina el kezdett összpontosítani:

- A vas váljon le a falról – mondogatta magában. A fém teljesen levált a falról, és a padlóra esett. Nem a bábut találta el.

Ezután Tina megint koncentrált:

- A levált fém találja el a bábut – gondolta. A vas egyből telibe trafálta a bábut. A többiek nagyot tapsoltak. Charlotte-nak és Dylannek sikerült leválasztaniuk a vasat, de felemelni már nem bírták az elméjükkel. Zoé éppen most hajított egy kis adag fémet a bábura, Tina, Charles, Dylan és Lotte megtapsolták őt is. (Bár Tina mutatványa sokkal csodálatosabb volt.) Charles küszködött ezzel a feladattal, mivel a vasat csak morzsákban tudta leválasztani a falról.

- Lassú lesz így neki – gondolta Tina.

Délben Tina összefutott Williammel.

- Miért játszod az értetlent, hogy te nem ismersz engem? Mit tettem neked, hogy ezt csinálod? – fakadt ki a fiú köszönés helyett, mert Tináról lerítt, hogy nem tudja ki ő. Viszont Tinának gyorsan született egy mentőötlete:

- Csak vicceltem – szólt miközben oldalba bökte a fiút. – Hát persze, hogy tudom ki vagy.

- William, gyere már! – kiabált egy másik fiú. (Ő Alessandro volt.)

- Te vagy William – mondta Tina, és próbált visszaemlékezni, hogy ez a név neki mit takar. Közben Alessandro odajött hozzájuk.

- Ó, szia, Tina! – Tina természetesen nem tudta, hogy ki ez a srác.

- Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, de nekünk most mennünk kell – mondta William féltékenyen és odébb húzta Alexet. Tina meg próbált úgy csinálni, mint, aki mindent ért, de valójában forgott vele a világ.

*

Másnap Tináék ugyanazt gyakorolták. De Tina most nem tudott figyelni, mivel állandóan az járt a fejében, hogy ki az a William. De hiába: nem jutott eszébe semmi. A vasat pedig mindig a bábu mellé hajigálta véletlen. Viszont Charles már kicsit nagyobb darabokban tudta leválasztani a vasat. Charlotte és Dylan már kisebb-nagyobb adagokat rádobtak bábura. Zoé pedig bravúrosan végezte már a feladatot.

Este Tina még mindig Williamre gondolt.

- Kezdjük ott, hogy honnan kerültem ide? Egy árvaházból. Lehet, hogy William is onnan valósi? Az viszont biztos, hogy Angliában lakott, mivel tájszólás nélkül, tökéletesen beszél angolul. Hm. Szerintem William valami barátom volt. Vagy talán még annál is több, hogy ilyen mérges? Az a másik fiú, aki odajött hozzám azt gondolom, hogy ő is a barátom volt. Arra emlékszem, hogy mielőtt kiválasztottak volna egy másik tanár tanított engem és még néhány gyereket. Lehet, hogy William és a másik fiú is velem együtt tanult? Hm, nem tudom – próbált okoskodni Tina. Kizökkentette a gondolatmenetéből egy üzenet pityegése.

Nem William volt az, hanem a kijelzőn az virított, hogy Hitomi:

Hitomi: Szia. Mizu? – olvasta Tina a „rettentően" hosszú üzenetet. Ez nem meglepő, hisz' japán neve van, tehát nem tud még túl sok szót valószínűleg.

Tina: Minden okés – Tina japánul írta, nem lepődött meg, mivel animék segítségével ragadt rá pár kifejezés. Hazudott, semmi sem volt rendben. Tina szívesen megosztotta volna vele az igazat valamiért, de nem tette, mert valójában az is furcsa, hogy idegeneknek ír, viszont érezte, hogy különben Hitomi megsértődött volna. Majd elmondja Charlotte-nak, talán neki van valamilyen magyarázata.

*

Másnap Tina újból tudott koncentrálni, és most még Zoénál is lélegzetelállítóbban csinálta a feladványukat. Charlotte és Dylan is meg tudták már csinálni. Charles már képes volt a vasat egyben elkülöníteni a faltól. De még mindig nem tudta felemelni az agyával.

Délután Zoé és Dylan angol órára mentek, mint mindig. Már egész jól álltak az angollal. (Főleg Zoé, hiszen ő már tanult angolt a hazájában, Magyarországon is. De Dylan se volt kutya.)

Charlotte nem tudott Tinának semmiféle választ adni, Tina kicsit csalódott.

- De hát Charlotte sem mindentudó – vigasztalta magát.

*

Charleson kívül már mindenki tudta a feladatot. A fiú most ott tartott, hogy már képes volt felemelni a levegőbe a vasat, de a bábuhoz még nem tudta odahajítani. A többiek vigasztalták, hogy majd sikerülni fog neki is. És ment is Charlesnak néhány nap múlva.

Ezután a tanulók úgy gyakorolták a feladatokat, amelyeket már tudtak, hogy az Igazgató behozott egy magnót és maximum hangerőn üvöltetett ACDC zeneszámokhoz hasonló dalokat. Valamilyen helyi heavy metál banda számai lehettek.

- Ez szükséges ahhoz, hogy mindig tudjatok összpontosítani.

A gyerekek már képesek voltak örvényt kavarni, vizet csinálni, tüzet gerjeszteni, földet-vasat hajigálni, fémet felolvasztani és egyebeket véghezvinni.

- Holnap elindulunk megkeresni a gonosz bázisát – szólt egy nap az Igazgató. – Beosztom, hogy ki hogyan fog támadni. Tina, te le fogod a fémbolygóról választani az anyagot és ráhajítani a katonákra. Mivel megtudtuk, hogy az égitest valójában kőből van és csak vassal és egyéb fémekkel vonták be, ezért ne aggódjatok, nem fog elfogyni alattunk a föld. Charles, te is fémmel fogsz dolgozni, fel fogod olvasztani és azt neki lökni a gonoszoknak. Figyelj majd arra, hogy ott olvaszd fel a fémet, ahol nem állunk. Persze a gonoszok alatt felolvaszthatod a vasat, sőt az pont előnyös lenne. Zoé és Dylan, ti tüzet fogtok hajigálni a gonoszokra. Charlotte, te hurrikánt fogsz kavarni a gonoszok felé. Jómagam pedig mindent, amit tudok, befogok vetni. Készüljetek a holnapi kirándulásra!

- Hogy lehet ezt kirándulásnak nevezni?! – méltatlankodott a főszereplőnk.

Ma megint találkozott Tina Williammel.

- Mi újság, Tina?

- Semmi különös, csupán csak holnap kell legyőznünk egy csapat gonosztevőt – felelte a lány ironikusan. De Tina még mindig nem emlékezett a srácra.

- Jézusom! – csak ennyit bírt mondani a fiú.

- Bocsi, most mennem kell – szólt Tina türelmetlenül.

- Nagyon megváltozott – gondolta magában William. – Tartózkodóbb lett, mint, aki nem ismerne engem normálisan, és talán picit fél is tőlem. – Szegény William úgy érezte, mintha egy gonosz erő összezúzta volna a szívét.

*

Másnap reggel elérkezett a nagy nap. Tina és az összes társa nagyon izgult.

- Nem kell izgulni – szólt az Igazgató. Á, ugyan miért is kellett volna? – Mindent beraktatok a hátizsákotokba?

- Igen – felelték a gyerekek.

- Akkor indulunk, persze csak ha készen álltok.

- Készen állunk – ezt mondták a gyermekek, de hogy tényleg így volt-e arról fogalmuk sem volt.

Az Igazgató kivezette őket a szabadba. Aztán csettintett egyet, és a semmiből előtűnt egy űrhajó. Tinának, Charlottenak, Zoénak, Charlesnak és Dylannek leesett az álla.

Az Igazgató kinyitotta a jármű ajtaját:

- Üljetek be – szólt.

Az űrhajó nem csak kívülről, hanem belülről is csodásan nézett ki. Elkezdődött a visszaszámlálás: 10, 9, 8 ... kilövés, és felszállt a „gyakran használt" közlekedési eszköz. A gyerekek és az Igazgató különböző féle bolygók mellett suhantak el. Körülbelül három órája utaztak, amikor megérkeztek egy vasbolygóhoz.

- Ez az, – szólt az Igazgató – itt landolunk.

Sikerült baleset nélkül letennie a gépet az Igazgatónak (mert ő vezetett. Természetesen nehéz lenne elképzelnünk, ha az egyik gyerek vezetett volna. Más felnőttet meg nem vittek, meg a bázison se volt sok ember, aki tud űrhajót vezetni.)

- Készüljetek fel a támadásra – mondta a főnök. A gyerekek és az Igazgató kiszálltak a gépből.

Elkezdődött a támadás. Úgy csinálták ahogy megbeszélték. Tina leválasztotta a vasat és az őrökre hajította. Tíz őr állt annál a kapunál, aminél Tina próbálkozott, belőlük megsemmisített kettőt. Négy őr Tináék felé kezdett rohanni, kettő a többi őrért futott, egyik katonával Charlotte hurrikánja végezett, az utolsó meg ott maradt őrizni a kaput.

A négy őr már majdnem odaért a támadókhoz, mikor Charles forró, olvasztott fémet lökött a közeledők felé. Azok egy kicsit visszahőköltek, de aztán eszükbe jutott, hogy mit szorongatnak a kezükben. Puskát. Egy megcélozta Charlesot, egy Tinát és a maradék kettő az Igazgatót. És lőttek. Tina elugrott a golyók elől, ám Charles nem tudott. Charlotte tudta, hogy nem fog tudni, mert látta az arcán, hogy nagyon megijedt. Lotte ösztönösen odarohant, és elhúzta a fiút, ám így Lott-ot találta el a karján a golyó. Az Igazgató ki sem próbálta kerülni a golyót. Eltalálták, de rajta a nem fognak az ilyen ostoba találmányok. Amikor ezt látták a katonák, teljesen elképedtek. A mi hőseink nyertek egy kis időt, Zoé, Dylan és az Igazgató mindhárman tüzet hajigáltak a gonoszokra. Tina kicsit lemerevedett, mert látta, amint Charlotte-ot eltalálta egy lövedék. De aztán eszébe jutott, hogy Charles sincs most itt, bizonyára vigyáz rá. Tina kicsit megnyugodott és folytatta a vasdobálást. A négy őrt négyen együtt kivégezték. Aztán rohant hozzájuk rengeteg katona. Az Igazgató belátta, hogy négyen nem tudják legyőzni őket. Túlságosan lebecsülte a gonosz tábort, Charlotte meg megsebesült, minél hamarabb el kell látni. Így hát visszavonulót fújt.

- Én addig feltartóztatom a gonoszokat – mondta az Igazgató hősiesen. – Ti keressétek meg Charlotte-ot és Charlest! – Azzal a három gyerek elviharzott.

- Szerintem valamilyen védettebb helyen kellene keresnünk őket – mondta Tina.

- Ja, biztos olyan helyre húzódtak be – helyeselt Zoé.

- Oké. Már ha van itt védett hely a számukra – mondta Dylan.

Tíz perc alatt megtalálták az eltűnteket. Charlotte fájlalta a karját, Charles meg aggodalmas arcot vágott.

- Gyertek velünk – szólt Dylan.

- Hazamegyünk – jelentette ki Tina és Zoé. Azzal Dylan felsegítette Charlesot, Tina meg Zoé Charlotte-ot.

Miközben menekültek Zoé lábát eltalálta egy golyó. Az Igazgató fogta és ölébe vette az eszméletlen Zoét, mostantól Tinának egyedül kellett cipelnie Lotte-t, de a szeretet ereje miatt elbírta.

Mikor a fedélzetre értek, az Igazgató gyorsan elindult és hátra szólt Tinának és Dylannak, hogy hol vannak ápolási eszközök. (Charles nem nagyon volt képes a jelenlegi állapotában ápolni, nagyon megijedt.)

- Rendben, nézzük csak mi van itt.

- Figyelj, szerintem ezt használd.

Üldözték őket a gonoszok, de szerencsére a jók lehagyták a megátalkodottakat. Hazaértek.