Prológus
Kezdődik a történet - A Wasalbsky család

 Londonban élt egy gyilkoscsalád, itt a szülők a gyermekeiket ölésre tanították. Már majdnem egy évszázad óta generációról generációra a felnőttek a Sötéten és semmi világos nevű szekta tagjai voltak. A Wasalbsky család meglehetősen mararadi volt. Tina Wasalbsky is ebbe a famíliába született. Ez a lány rendkívülien szép volt; roppant dús, hosszú, barna hajjal és világosbarna szemmel rendelkezett. Középmagas, karcsú leányzónak ismerhette őt a világ. Eleinte egy kicsit bátortalan lány volt.

Tinának három testvére volt: báty, nővér és húg. Andrew szőkésbarna hajú, jóképű, vicces, szarkasztikus humorú ám kissé modortalan fiú volt. Emily, a legidősebb testvér egyszerre volt gyönyörű és csúnya; világosbarna hajjal és ugyanilyen színű, csillogó szemmel áldotta meg a világ, mégis mikor megcsillant a rosszindulat a tekintetében, rusnya volt. Anastasia kapta ajándékul a legnagyobb szívet. A testvérek közül ő volt a legszebb. Csodaszép középszőke, fenékig érő hajjal büszkélkedhetett, kékeszöld szemében egy galaxis lakozott. Andrew és Emily irigykedtek rá egy kicsit, de Tina nem. Tina a legjobban őt szerette, de a többi testvérét is imádta, még akkor is, ha undokoskodtak vele. A gyerekek apja, Robert és anyjuk, Anne nem nagyon szerette a gyermekeiket, hiszen ők csak utódként tekintettek rájuk. Továbbá magázniuk kellett a szüleiket. Mivel Anastasia lázadószellem volt, ezért őt szerették a legkevésbé a szülők. A többieknek megfelelési mániájuk volt (Tinának csak egy pici jutott ebből).

Anastasia nyolc, Tina tizenegy, Andrew tizennégy és Emily tizenhat éves volt mikor a család először ment együtt gyilkolni. Mindannyian még fiatalok voltak. A legkisebb természetesen nem szeretett volna résztvenni a családi programban, de Mr. Wasalbsky szíjcsapásokkal rákényszerítette, hogy menjen ő is. Tina se akart jelen lenni, legszívesebben elsüllyedt volna a szégyentől, de ő félt a veréstől.

- Különben is Anastasia hiába kapott verést, neki is jönnie kell - gondolta Tina.

- Meglátunk egy embert, bekerítjük, megijesztjük fegyverrel, fenyegetjük, pénzt csikarunk ki belőle, odaadja majd ijedten, de egyikünk akkor is lelövi, aki lefogja lőne az nem más, mint... - kezdte a tervet kárörvendően vigyorogva Mr. Wasalbsky, Tina már nem figyelt, ahol elmondta, hogy ki lesz a gyilkos. Ezt nem akarta tudni.

A família kimenetelt az utcára, mivel éjszaka volt, ezért csak egy szép lány botorkált ott meglehetősen ferdén. Bizonyára valamilyen szórakozóhelyről érkezett, és túl sokat ivott.

- Őt könnyűszerrel le tudnánk gyilkolni - súgta Robert a feleségének.

- Ez teljesen így van - válaszolt Anne.

- Tudjátok mit kellene tennetek?

- Igen, apám, tudom. Önök szerint le kéne, hogy lőjem azt a szegény lányt. De nem fogom, mert az nem lenne helyes.

- Anastasia, feljelentelek a rendőrségen engedetlenségért! - így fenyegetőzött az apja. Természetesen nem merte volna megtenni, rossz lenne, ha kiderülne, hogy nekik mi a munkájuk és szórakozásuk egyben. (Szörnyű, hogy a szülők a gyilkolást kellemes időtöltésnek gondolják.)

- Ezt tennénk akkor, ha nem lövöd le azt a lányt, és nem élhetnél tovább nálunk - súgta Anne.

- Jelentsetek fel, ha mertek! Többé úgy se fogok veletek élni! - A nyolcéves kislány hirtelen eliramodott. Az egész család elkezdett rohanni utána, de nem tudtak olyan gyorsan szaladni, Anastasia nagyon jó futó volt. A szülők és testvérek elkezdtek iszonyatosan sírni, megbánták már amit tettek.

Tina lelkiismeret-furdalása nem nyugodott meg, tudta, hogy neki is ellent kellett volna állnia a szüleiknek. Viszont nagyon hálás volt Anastasiának, hogy inkább elfutott, ekképpen Tinának sem kellett semmi bolondságot cselekedni.