- Ma sem jutottam semmire....- mondta Suzann fáradtan miután belépett lakása ajtaján. Minden helyen volt ahol munkát vállalhatott: kisboltokban, bevásárló központokban, ruhaboltokban még gyárakban is, de mindenhonnan elutasították vagy azt mondták neki, hogy "majd szólnak". Suzann tudta hogy ha valahonnan ezzel a szavakkal küldik el akkor nem fogják visszahívni. Levettette kabátját és lehuppant a kanapéra, nagyot sóhajtott, majd a telefonjára pillantott. A barátnője Linda kereste csomószor végül sms-t írt neki, megnyitotta majd olvasni kezdte: Szia csajszi, hogy állsz a munka kereséssel? Figyelj csak, ha ráérsz akkor ma este találkozhatnánk és lemennénk partyzni. Írj minél hamarabb.
Suzann máris írt neki, hogy jól hangzik, felkap valamit és útnak indul. Odalépett szekrényéhez, egy piros ujjatlan felsőt keresett hozzá pedig térdig érő bő fekete szoknyát. Ez volt a kedvenc bulizós ruhája. Elment zuhanyozni, hogy gyorsan elkészüljön. Sminket viszont nem tett magára, sosem tanulta meg a sminkelést, pedig sokan akarták rábeszélni, hogy legalább próbálja meg, de senkinek sem sikerült. Felvette ruháját, összeszedte iratait, telefonját és betette a kis kézitáskájába, kilépett az ajtón és bezárt. Ahogy ment a városba eszébe jutott, hogy nem is nézte meg az email-jeit, hátha megnyerte a nyereményjátékot. Hamarosan beért a központba ahol Linda már várta.
-Jaj de jó újra látni téged, mikor is beszéltünk utoljára...
-Még a középsuliban -fejezte be a mondtatot Suzann.
-Mesélj, hogy megy sorod, milyen az Élet? -érdeklődött Linda miközben mentek a Malom központ 3. emeletére, hogy keressenek egy vendéglőt, mert már elég éhesek voltak. Beültek a McDonald's-ba és Suzann mesélte:
- Nem sok, elköltöztem otthonról, munkát próbálok találni...
- És mi a helyzet a pasiddal? - kérdezte Linda 2 harapás között.
- Semmi, szakítottam vele és elég csúnya volt...- látszott Suzann arcán a fájdalom, de elég erős volt, ne kezdjen el sírni a barátnője előtt.
- Sajnálom, pedig elég jól voltatok és...
- Nem beszélhetnénk másról?
- És ki a következő jelölted?
- Nincs most senki, de nem is kell, túl hamar szeretek bele a fiúkkal még mielőtt megismerném őket.
- Hát igen ez gyakori hibád...- kijelentette Linda elégülten. Suzann-nek kicsit rosszul esett, de nem szúrta le barátját emiatt, mert igaza volt.
-És hova akarsz bulizni menni? - kíváncsiskodott Suzann.
- Budapestre...egyik barátom szólt, nemsokára itt lesz értünk.
- Hogy mi? Olyan messzire, és melyik diszkóba?
- Nem tudom, csak annyit mondott, tudja hogy a BTR-es fiúk melyik szállodában lesznek és olvasta a neten, hogy Carlos kiírta melyik diszkóba lesznek, oda megyünk...- mosolyodott el miközben elsorolta a részleteket. Suzann nem hitt a fülének, csak ennyit kérdezett:
- Hol fogunk aludni, hogy fogunk hazajönni?
- Ne aggódj, majd megoldjuk. Menjünk ki előbb a mosdóba, utána mehetünk is le - mondta és felvette a telefont. Mentek, elintézték a dolgukat majd amikor kezet mostak Linda a tükörbe nézett :
- Még mindig nem sminkeled magad? Nem akarsz jól kinézni a fiúknak?
- Isten őriz, miért pacsmagoljam ki magam. A természetes énemet akarom nekik mutatni. Nem emlékszel a szobatársunkra Barbira, ő még az alváshoz is kisminkelte magát, milyen ronda lett az arcbőre tőle.
- Ahogy gondolod... - kijelentette Linda, a lifthez siettek. Beszálltak, Linda pedig a barátjával tárgyalta meg a találka részleteit. Suzann pedig arra gondolt vajon hogy fogják megoldani a buli utáni hazamenetelt. A két lány kilépett és a kocsi ott állt a buszmegállóban.
- Ott van, siessünk.. - siettette Linda az elgondolkodott lányt. Beszálltak az autóba amiben egy srác és egy lány volt. A srác Linda fiúja volt Bandi, a lány pedig a kishúga Steph aki az infót adta Lindának.
- Nah készen álltok a bulira? - kérdezte Steph izgatottan.
- Induljunk szívem - utasította a barátját Linda.
- Ugye nekem nem kell veletek mennem? - kérdezte a fiú.
- Dehogy 3 csaj simán vigyázni tud egymásra - mondta Suzann megnyugtatóan.
- Hát akkor indulás, irány Budapest, irány a buli - kiáltotta Linda és Steph, Suzann pedig csak mosolygott a két idióta lányon.