ᴛɪᴍᴇ
ᴹᵃʳᵏᴴʸᵘᶜᵏ

ᴾⁱᶜᵏ ᵘᵖ ᵗʰᵉ ᶜᵃʳᵈ, ᵃⁿᵈ ˢᵃᵛᵉ ᵐᵉ

●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Idegesen túrt bele fekete hajába ezzel teljesen tönkre téve azt. Jelen pillanatban ez volt a leges legkisebb gondja. A szobából áradó bűz órák múlva is facsarta orrát. Gyomra felfordult a tömény alkohol és dohány szagtól, mi ebben az ablak hiányában szenvedő kis helyen keringett. Mégis minden figyelmét a kezében tartott lapoknak szánta.

Elszánt volt.

Érzelemmentes arccal mélyen az előtte ülő férfi szemeibe nézett. Nem ismert félelmet, egyenesen hívogató volt mások részére a fiú.

Vodkával töltött poharát ajkához emelte a negyvenes éveinek végét járó férfi. Nagyot kortyolt az italból, miben már a jég is elolvadt. Jobb szemöldökét a magasba emelve lekicsinylőn nézett rá. Semmibe nézte az előtte ülő fiút, egy aprócska porszemnek a sivatagban, egy hangya volt, mit bármikor, bárhol eltaposhat.

Egy újabb adag zseton került az asztal közepére, minden körrel egyre növelve az összeget. Kártyák sokasága hagyta el kezeiket egyre feszültebbé téve körülöttük a levegőt.

Mindketten magabiztosan játszottak. Félelem nélkül emelve a tétet minden pillanatban. Egyikük sem riadt meg, győztesnek gondolták magukat, verhetetlennek.

Beleszívott az ujjai között szorongatott dohánnyal töltött papírrúdba. Megnyugtatta a tüdejét átjáró füst, melyet nemsokkal később az előtte ülő fekete hajúra fújt.

❝Utolsó kör, kisfiú❞ mondta gúnyosan.

Tekintetét a férfira vezette, farkasszemet nézve egymással. Egész testét átjárta az adrenalin, szívé mérhetetlen tempóban vert, teste égett a benne növekvő vágytól.

Győzelem, ez az egy mi előtte lebegett. Homlokán gyöngyöző cseppek lassan folytak végig arcán, mit kézfejével gyorsan letörölt.

Magabiztosan tolta az asztal közepére minden zsetonját, egy féloldalast mosolyt kapva az idősebbtől. Most vagy soha, minden ott volt, minden az asztal közepén. Még egy pillantást vetett utolsó lapjaira, majd a férfival egyszerre helyezték azokat az asztalra.

❝Vége van, öreg❞ szemtelenül mosolygott rá.

Hideg fém érzése se félemlítette meg halántékánál. Nem lepte meg a fegyver, tudta, hogy ez fog történni. Gyanakvóan tekintettek rá a körülöttük álló, már nem játszó személyek. Nem bíztak a fiúban. Ingerülten nézték őt, készen állva bármilyen további parancsra a férfitól.

Hitetlenkedve rázta fejét, majd ajkára harapva jobb kezét felemelve kettőt intett, mire a pisztoly lassan eltávolodott a fiútól. ❝Figyeltem őt❞ egyenesen a szemébe nézett. ❝Tisztán nyerte a játékot❞ poharát az asztal szélére csapva kérte következő adag vodkáját.

Valóban figyelte őt a férfi, minden mozdulatát, döntését figyelemmel kísérte.  Elsősorban a tekintetét és vonásait, hiszen ebben a játékban minden mit cselekszel az arcodra van írva. Jól tudta mikor hezitál, és mikor magabiztos.

Tisztában volt azzal, hogy a fiatalabb nyerni fog.

Hátra dőlve székében várt.

Minden pénzt az utolsó darabig a táskába helyeztek. Egy testhez simuló, fekete ruhába öltöztetett, hosszú fekete hajú lány sétált felé a nyereménnyel.

Eltolta magát a játék színterétől. Vállára dobta a sporttáskát, majd a kijárat felé vette az irányt, még egy utolsót hátra pillantott.

Elemelte poharát ajkától ❝Aztán vigyázz magadra, kisfiúcska❞ nevetett.

Mielőtt kilépett volna az ajtón, kezét a magasba emelve intett a bent tartózkodóknak.

Önelégülten, fejét magasan tartva sétált végig a kijáratot és az émelyítő szobát összekötő folyóson.

Egy rakás magát nagyra tartó szemétláda egy helyen.

Halk kuncogás hagyta el ajkait.

Szánalmat keltő. A végén mindenetek az enyém lesz.

●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Szabálytalanul állt meg az utca egyik kivételesen kellemes és nyugodt környezetű bárjánál. Fáradtan szállt le sokat érő motorjáról. Vállán a táskával nyitott be az épületbe, úgy gondolta megérdemel egy italt győzelme után.

Belépve a kis bárba, tekintete megakadt a pult mögött álló fiún. Könyökével a pulton támaszkodva számolta az eddigi mai bevételt, míg egyik kezében egy piros nyalókát tartott. Megfeledkezve önmagáról és a körülötte lévőkről, nyomta ajkához az édességet, majd forgatta meg kinyújtott nyelvén beszínezve azt.

❝ Nem gondolod, hogy ez enyhén figyelemfelkeltő?❞ nagy puffanással dobta le táskáját az egyik bárszékre, míg ő maga mellette foglalt helyet. Valójában rajtuk kívül senki más nem tartózkodott az épületben, hiszen közeledett a műszak vége és a zárás ideje.

Tekintetét az éppen helyet foglalóra vezette. ❝Nem tetszik?❞ húzta fel szemöldökét, majd incselkedve újra ajkához emelte a cukorkát tovább játszadozva vele.

❝Ezt egy szóval sem mondtam❞

❝Kérsz?❞ gyengéden az előtte ülő ajkához érintette végig simítva rajta.

❝Dinnyés❞ döntötte oldalra fejét továbbra is a fiú ajkait nézve, ahogyan egyre pirosabb szint hagy maga után édessége.

❝Nem, köszi❞ finoman arrébb tolta a barna hajú kezét.

❝Nem vagy semmi❞ nevetett majd a pénzt félre téve egyenesedett fel. A nyalókát a pult szélén lévő egyik pohárba dobva örökre száműzte köreikből. Megmosva kezeit fordult vissza az érdekes vendéghez.

❝ Mit adhatok?❞ törölte meg kezeit. ❝Szeretnél inni valamit?❞ mosolygott, mintha teljesen más ember lenne attól, aki még pár perce volt. ❝vagy éhes vagy? tudok adni-❞

A pultra támaszkodva hajolt közelebb a bent álló fiúhoz.

❝Egy csókot?❞ szakította félbe az alacsonyabb mondandóját.

Váratlan közelsége egyszerre rémisztette meg és hozta zavarba az alacsonyabbat. Sokkal merészebb és magabiztosabb, ha az ilyesmit ő műveli.

❝eww nem, lehetetlen❞ fordult el fintorogva, háttal állva a vendégnek. Arca enyhe pirosas színt vett fel. Hangos nevetést halott maga mögül, majd nem sokkal később mire visszafordult, már nem látta a fekete farmeros és bakancsos fiút.

❝Elment?❞

Kihajolva a bárpult mögül nézett körbe hátha itt tartózkodik még.

A székre nézve egy cetlit pillantott meg rajta, felemelte azt, hogy elolvashassa, mi rajta szerepel.

Mosolyra húzódtak ajkai a papíron szereplő betűk folytán.

Mark

❝Ez valami hobbid?❞ forgatta meg szemeit.

●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Egy újabb lassan, de nyugalmasan telő nap volt számára. A mai nap nem volt nagy forgalmuk és ennek nagyon is örült.

Egy halk csilingelő hang jelezte az eladóknak, ha új vendég lépett a csendes zene boltba.

Nem törődve az üzletben tartózkodó személyekkel, vagy az éppen betévedt személlyel, a kasszánál ülő unottan támasztotta fejét tenyerében, másik kezében egy pálcikás fagylaltot tartva.

Egykedvűen, gondolataiban elmerülve, nézte ahogyan lassan olvadni kezd édessége. Mielőtt ujjaihoz ért volna a ragadós folyadék, a zöld és piros színben pompázó jégkrémet gyorsan végig húzta nyelvén.

Lehűsítve ezzel őt ezen a forró nyári napon.

❝ nem gondolod, hogy ez enyhén figyelemfelkeltő?❞ felnézett a megjegyzést intéző személyre.

Mindene fekete volt, a bőrkabáttól, a pólóján és farmernadrágján keresztül a bakancsig, még a haja is.

Felhúzta egyik szemöldökét a sötét és rideg alak láttán, majd szólásra nyitotta ajkait.

❝ én legalább nem sülök meg ebben a melegben❞

●●●●●●●●●●●●●●●●●●

van, hogy a sors úgy akarja, bizonyos személyek újra és újra megjelenjenek mások életében,
 más időben, más térben, más körülmények között,
de mindig ott lesznek