Királyvár népe ünnepelt, lovagi torna készülődött, összegyültek a nemesek az udvarban. Aerys király unatkozva nézte a trónjáról a termbe igyekvő urakat és hölgyeket.
Sorra meghajoltak a király és a mellette álló első szülött fia előtt.
- Hajlóngó piperkőcök egytől-egyig... - intett a Frey házból érkezettek fele a király.
- Inkább mint kardot rántó kígyok. - bolintott a térdethajtók fele a herceg.
- Ez a terem tele van az ilyenekkel. - suttogta Aerys.
- Úgy látom Észak is megérkezett. - nézett az utolsó urra Rhaegar.
Észak őrzőjének legidősebb fia térdelt le, hideg volt és büszke, amilyen minden északi.
- Az igérte apád nem csak egy gyermekét küldi. - nézett le a király.
- Hugom is elkísért, de a kertben maradt pihenni és a virágokat csodálni. - adott magyarázatot röviden Brandon Stark.
- Rhaegar, menj és kísérd be lady Starkot. - küldte el a fiát Aerys.

Rhaegar apró meghajlás után kisietett az urakat kikerülve a kertbe. Sok hölgy és nemes asszony volt odakint, színes és díszes ruhák mosodtak egybe, ahogy Rhaegar futva haladt el mellettük. A kisasszonyok pironkodva néztek utána és suttogva beszéltek róla. Minden hölgy szíve érte dobogott, de szerecsétlenségükre Elia Martell már régen elrabolta ezt a szívet.
Rhaegar tudta hogy egy olyan hölgyet kell keressen, aki igazi északi lévén valahol egyedül és csendben fog ülni egy padon.
Leghatul a bokrok és fák rejtekében egy apró szökőkút mellett meg is találta észak gyermekét.
Egy gyönyörű, hosszú barna hajú, igéző kék szemű lányt.
- Lady Stark? - ment közelebb Rhaegar.
- Igen? - nézett fel gondolataiból a hölgy.
- Hozhatok önnek valamit? - kérdezte a herceg, tudta miért küldték, de nem merte kiragadni ezt a virágot a kertből és az aroganciával és undorral teli terembe bevinni.
- Nem, köszönöm. - mosolyodott el a lány.
- Mit keres egy ilyen hölgy, mint ön a bokrok mögött? - lépett egy lépést közelebb a kőpadhoz az ifijú.
- Csendet, nyugalmat, mindent, ami ott nincs ahonnan ön is jött. - nézett a bokrok fele a lány, oda, ahonnan a halkan, de behallatszott a beszélgetés monoton zaja.
- Pedig azt mondják egy ilyen ünnepségen minden van, ezek szerint mégsem. - mondta Rhaegar, mire a lány elnevette magát.
Úgy belemerült a lány megnevetetésébe, hogy egy óra is eltelt, mire eszébe jutott újra, hogy miért is küldték.
- Sietnem kell vissza, mert már bizonyosan keresnek. - állt fel meghajolva a herceg. - Elárulná a nevét?
- Lyanna Stark. Az önét megtudhatnám? - kérdezte elpirulva a lány.
- Aki ma a győztes rózsát adja önnek a tornán én leszek az. - hajolt meg újra az ifijú és gyors léptekkel kilépett a bokrok mögül.

- Végre visszatértél... hol voltál eddig? - fordult mérgesen Aerys király a trón mellett megálló fia felé.
- A hölgyek feltartottak a kertben, ennélfogva Lady Starkot sem tudtam megkeresni, apám. - hajtott fejet engedelmesen a fiú.
- Mindegy hány szines veréb repked csicseregve. Menj és készülj a tornára. - adta ki az utasítást a király és többet elsőszülött fiára sem nézett, tovább pásztázta a terem vendégeit.

Rhaegar úgy öltötte fel páncélját, hogy tudta ma ő lesz a nyertes a viadalon és a hölgye szívében is.