MAY

Ezt az estét nem töltöm a kollégiumban Jinnel. Mivel fél füllel hallom, ahogy Jungkook az esti buliról beszél Jiminnel, amit Taehyung rendez, úgy gondolom semmi keresnivalóm ott. Különben is, ha Jin a közelemben van, aligha figyelnék oda a Statisztikára, márpedig remek motivációt kaptam ahhoz, hogy összeszedjem magam. Nem akarok még egy ennyire kínos korrepetálást, mint a mai. 

Néhány ismeretlen srác jelenik meg a folyosón, ez pedig pont az az alkalom, mikor ideje lelépnem. A vonatom egy óra múlva indul, de sosem árt korábban oda érni a pályaudvarra. 

Akik nekem ismeretlenek, Jinnek látszólag jó haverjai. Lepacsiznak, váltanak pár szót, majd mikor megjelenek az összepakolt táskámmal a vállamon, mindent tudó pillantással összenéznek és a két idegen srác bemegy a konyhába. Hangos zene, üvegek összekoccanásának zaja és egy összetört tányér csörömpölése hallatszik ki onnan. 

- Namjoon már nagyon korán elemében van - jelenik meg mellettünk Yoongi. Az arckifejezéséből és a hangjából ítélve most ébredt. A napközbeni pihenők híve. 

Taehyung lép ki a konyhából, a tekintetünk egy pillanatra összeakad, aztán már ott sincs. Jinnel követjük, mivel ő is a kollégium bejárata felé tart. Megfogom a barátom kezét, hirtelen beugranak a korrepetáláson elhangzott szavak Taehyung szájából. Nem mintha bármi bűnt követtem volna el, de akkor is kellemetlen érzés, mivel úgy beszélt a fenekelésről, akárcsak valami nagyon is természetes dologról közte és köztem. 

A portás int nekünk, kinyitja nekem a kártyával nyíló kaput, hogy kimehessek. 

- Nem muszáj lekísérned az állomásig - torpanok meg az épület előtt. - Itt vannak a barátaid, érezd jól magad velük. 

- Mégis milyen barát lennék, ha hagynám, hogy egyedül sétálj el a pályaudvarig ebben a sötétben?

- Így sem vagy a legjobb - a szinte már romantikus párbeszédünket Taehyung szokásos, barátságtalan hangja szakítja meg. Már nyitnám a számat, hogy visszaszóljak valamit, mielőtt Jin tenné meg ezt, de a látvány, mikor megfordulok, belém fojtja a szót. 

Melleket látok. Óriási melleket. Egy nálam kissé magasabb, festett szőkés barna hajú lány nagy, lesajnáló vigyorral méreget. Taehyung keze a vállán, amitől a jelentős tüdőkapacitással rendelkező hölgy igencsak magabiztosnak érzi magát. Jin ujjai megrándulnak az enyémek körül, kíváncsian felnézek rá. Pókerarcot vág, nem tudok róla semmit se leolvasni. 

- Rég találkoztunk, Seokjin - a lány hangja irritálóan negédes. - Mikor is volt? 

- Nem véletlenül nem tartom számon - felel a barátom színtelen hangon. Megszorítja a kezem, jelezve, hogy induljunk. 

Kikerüljük a furcsa párost, Jin a tőle megszokottnál is nagyobb léptekkel akar végig haladni az utcán, csak én nem bírom tartani vele a tempót. 

- Honnan ismersz ilyen...mutatós lányokat? - keresem a megfelelő szót, de a végeredmény nevetséges. Mutatós? Ez igen, May. 

- Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem dicsekednék el. 

- Hogy hívják? - nem tudom, miért érdekel. Csak épp egyetlen olyan név sem ugrik be, ami illene ehhez a lányhoz. 

- Yeona - erre nem tippeltem volna.

Szeretném megkérdezni, miért viselkedett vele annyira hűvösen és miért nem akar eldicsekedni az ismeretségükkel, de inkább nem teszem. Jin hangulata lassan feloldódik, mire a pályaudvarra érünk és örülök neki, mert nem akarok tőle feszülten elválni. A peronon ácsorgunk, Jin ujjai a copfból kiszabadult tincseimmel szórakoznak. Végre ellágyul az arca, lehajol és csókot nyom a számra. Kihasználom az alkalmat, karjaimat a nyaka köré fonom. 

- Azért ígérd meg, hogy jól fogod érezni magad, ha visszaérsz - válok el tőle, mire morogva bólint. 

- Amennyire a helyzet megengedi. 

Újabb ok egy újabb kérdésre, a vonatom viszont ebben a pillanatban ér be. Több búcsúcsók és hosszas ölelés után szállok fel, keresek egy ablak melletti helyet és integetek Jinnek. A ruháimon az ő illatát érzem, ugyanakkor a gondolataim - mióta felszálltam a vonatra - más felé járnak. Ahogy elszakadtam tőle, úgy tértek vissza a Taehyunggal kapcsolatos emlékek a mai napról. Csak felhúzott. Idegesít, ahogy Jinről vélekedik, ez minden. Legszívesebben megfojtanám. És még pofátlan is, tiszteletlen. 

A telefonom ekkor kétszer rezeg a zsebemben, üzenetet jelez. 

Taehyung: "Csütörtökön a legutóbbi időpontban. Ne késs! "

Ez komoly? Ezt miért pont most? 

Jin megkocogtatja az ablaküveget, kiránt az elmélázásomból. Magamra erőltetek egy mosolyt, integetek neki és egészen addig őt nézem, amíg el nem tűnik a látómezőmből. 

Csütörtök. Az még két nap. Úgy tudom, Taehyung hetente egy alkalommal tart korrepetálást minden csoportjának. Velem mégis kivételt tesz, ráadásul cseppet sem érzem úgy, hogy azért teszi, mert jó fej akar lenni. Ez lenne az első felmérés? Megnézi, vajon elég komolyan veszem-e az akadályokat és érdemes-e tovább is velem foglalkoznia? Már ezektől a lehetőségektől is fel tudnék robbanni. Milyen nagylelkű! 

" Ott leszek. " 

TAEHYUNG

Elégedetten, ugyanakkor némi feszültséggel nyugtázom, May milyen simán belement az újabb korrepetálásba. Szívós lány, nem volt még elég neki a mai nap. Nem véletlenül.

Yeona az oldalamon illeg-billeg, fenekét először a bal combomhoz, majd elém lépve az ágyékomhoz dörgöli. A mozdulataiban alig van kecsesség, inkább szól a felhívásról, mintsem a valódi jó érzésről. A zene üvölt, körülöttem mindenki iszik, táncol. Látom a konyha túlsó felében a falnak támaszkodó Jimint, aki egy nála fiatalabb alsóbb évest fűz. Az asztalnál üldögélő társaság középpontja Hoseok. Mindkét kezében poharakat tart, amikből egyszerre akarja kiinni az alkoholt, de a folyadék fele lecsurog az állán és a nyakán. A következő pillanatban egy bevállalós, kicsit sem szégyellős lány hajol oda hozzá és mindenki szeme láttára nyal végig Hoseok nyakán. 

Az egyetemi bulik őrültek, főleg ha kellő alkohol áll rendelkezésre. Yeona ezt az elgondolkodós pillanatomat választja arra, hogy rám markoljon és ajkaival megtalálja a jobb fülem. Nem szól, csak erősen ráharap. Tudja a dolgát, tisztában van azzal, miként érheti el, amit akar. Túl magabiztos. 

- Dőljünk le - súgja a fülembe, ám a várt hatás nem akkora elánnal érkezik, mint szeretné. - Vagy inkább dönts le! 

Megfogom a kezét, kivezetem a konyhából. A folyosón is jócskán vannak diákok, akik jól érzik magukat. A szobámba megyünk, Yeona rögtön az ágyamra veti magát és széjjelebb teszi a lábait. Mondom, túl magabiztos. 

- Nem hinném, hogy tudnál újat mutatni - mondom, kicsit sem törődve az érzéseivel. Nem tudom megbántani, Yeonából hiányzik az önsajnálat is. 

- Szóval valami újra van szükséged? - a pólóm nyakánál fogva ránt le magához, ezt hamar meg is bánja. Rámarkolok a csuklójára, mire egyből elengedi a ruhámat. - E-elfelejtettem...

- Ezt gyűlölöm. Jobb, ha észben tartod! 

Egy pillanat múlva visszatér belé a bátorság, elkezdi lassan lehámozni magáról a bugyiját. Yeona kívánságlistájának élén egy dolog szerepel, méghozzá toronymagasan. Az, amit tőlem nem fog megkapni. Holott ezt már a legelején letisztáztuk, ebből a szempontból meri feszegeti a határokat, mert a végeredmény mindig ugyan az. Kissé hajaz Mayre, de csak mert az a lány sem hajlandó a jól lefektetett szabályok szerint viselkedni. Ha nem akarna olyan kétségbeesetten átmenni Statisztikából és hallgatott volna rám, mikor elutasítottam, most minden könnyebb lenne. Persze a hajlandóságuk között nagy különbség van. Első ránézésre. De közben...

 - Utoljára mondom el - kicsatolom az övem, mert a nadrágom egyik pillanatról a másikra lett szűk és zavar. - Nem foglak kinyalni. Ezt örülnék, ha egy életre megjegyeznéd. Vagyis, ezt is. 

- Sosem fogom megérteni, miért nem, de oké. Viszont...

Jobb kezem a nyakához ér, elhallgat. Nem fogom bántani, tudja. De azzal is tisztában van, hogy ez már egy jel. Elkezdődött a mi kis együttlétünk, ami pár percre szól. Yeona ismeri ezeket a szabályokat.

Hol is tartottam? Ó, igen! Szóval mind aközben, hogy May ártatlannak tűnik, nem hajlik a megfelelő, számára egészséges korlátok felé, van benne valami. Valami olyan, ami bennem is megvan. Ez az, amit az első pillanattól kezdve tudtam, ahogy megláttam. És tökéletesen biztos vagyok benne, hogy Jin elnyomja ezeket a belső tulajdonságokat Mayben. A mai nap után száz százalékosan meggyőződtem róla. 

Mire Yeona a nevemet nyögi, én fejben ott járok, mikor May arca pipacspirossá változott az apró fenyegetésemtől. Kár is volt tagadnia, olyan nyilvánvalóan felébresztettem a kíváncsiságát a fenekeléssel, mint a Nap. Talán észre sem vette, mennyire megváltozott a testtartása, az arckifejezése, a szeme. Fogalma sincs róla. Vajon Jin képes ezt kihozni belőle? Kizárt. Jin maga a két lábon járó vanília, ami ugyan ideig-óráig elég lesz Maynek, de örökké nem fogja kielégíteni. 

- Gyorsabban! - Yeona elfúló hangja ránt vissza a jelenbe, átkozom, amiért kiszakít a gondolataimból. Nem mintha nem ezeken agyaltam volna egész álló nap. - Tae...

- Nem! - szólok rá erélyesen, Yeona a lepedőbe markol. A zene hangosabb lesz, de még úgy is hallom, ahogy elakad a lélegzete az orgazmusától. 

Rengeteg szabály van, amiről Yeona képes megfeledkezni. Viszont szentül hiszem, hogy May nem tenné. Ő képtelen lenne rá, miután megtanítom neki, mert erre született. Érzem. Ez ritka. Épp ezért olyan piszok módon vonzó. És pont emiatt kellene a lehető leginkább elkerülnünk egymást. Csakhogy úgy tűnik, May önként és dalolva veti elém magát, hiába a Statisztika kifogásnak. Rajtam kívül más is tart korrepetálásokat. A vonzás teszi, aminek nincs tudatában. De ott van.

- Szóval, ki ez a kis szende szűz lány Seokjinnel? - szólal meg Yeona, miután rendbe szedi magát a gyors menet után.

- A neve May - minden, csak nem szende szűz. - És nem ajánlom, hogy a közelébe menj! 

°°°

Tudom, nem nagyon tiszta minden, de majd idővel...mint mindig.