Na, ez is meglett... Egyébként az előző folytatása egy kedves barátosném ajánlására :D
Jó olvasást !

Az a bizonyos eset óta Draco nem csinált semmi olyat, amivel árthatott volna Harrynek, ami megdöbbentő volt mindenki számára. Az okát senki sem tudta, de nem is érdekelt senkit sem annyira, hogy szóvá tegye a dolgot, így ment minden úgy, mintha semmi sem történt volna.
Azonban Harry egy percig sem hitte azt, hogy Draco csak úgy abbahagyja a piszkálódást. Igaz, hogy nem "csak úgy", mivel egy ilyen büntetés után senki sem lenne olyan hülye, hogy folytassa, de abban biztos volt, hogy tervez valamit.
Három hét múlva kviddics meccs lesz. Biztos akkor fog valamit csinálni, gondolta Harry.

Draco viselkedése egyre furcsább volt Harry felé. Egy hülye tréfát sem sütött el, nem lökte meg, ha elmentek egymás mellett, még egy gúnyos megjegyzést sem tett.
A fekete hajú nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett a szőkével.

Nos, Draco rájött valamire, aminek egyáltalán nem örült. Egy olyan dolog, ami nem illő egy Malfoyhoz. Vagy inkább magához, Dracóhoz. Ugyanis, megfejtette azt a különös érzést, ami folyton előbukkant, akárhányszor Harry közelében volt. Rájött, hogy szerelmes Harrybe.
Egy álom segítségével értette meg, amiben ő és a szemüveges fiú csókolóztak. Majd miután szétváltak egymástól, mind a ketten kimondták a bűvös szót. Draco ekkor kelt fel és nem is aludt utána vissza. Megijesztette a dolog. Hogy ő szerelmes legyen Harry Potterbe, az ősellenségébe ? Nevetséges...
Így természetesen ezt az érzést a lehető legjobban el akarta nyomni magában, de sajnos, vagy nem sajnos, nem igazán járt sikerrel.

Eljött a kviddics mérkőzés napja, mardekár a griffendél ellen. Harry ideges volt, arra számított, hogy Draco most fog lecsapni rá. Akármit tehet, és ő nem tudhatja mi az. Még csak nem is sejtheti. Hát, igen, ami történni fog, arra valóban nem számíthatott...

A nézők hangos kiáltással bátorították mindkét ház csapatát, míg azok a levegőbe emelkedtek seprűjük segítségével. A fekete hajúnak liftezett a gyomra az idegességtől. Farkasszemet nézett Dracóval, de nem tudott kiovasni semmit annak tekintetéből. Egy pilanatra megszünt a külvilág a két fiú számára, a nézők hangja eltompult, de épp hogy csak egy pillanatra, ugyanis a következőben megszólalt a síp, ami a játék kezdetét jelentette.

A játékosok rögtön megkezdték a harcot a győzelemért, ellentétben Harryvel és Dracóval, akik alig pár másodperc után felébredve a sokkból, indultak el az aranycikesz felkutatására. Mindketten tudták, hogy valami más, Draco különösen.

Harry úgy döntött, hogy inkább egy helyben marad és szemmel tartsa a szőkét, közben figyel, hogy mikor bukkan fel az arany színű labda – na meg persze vigyázott, hogy ne vágja fejbe egy másik labda. Egyébként se tudott volna most ész nélkül repülni ide-oda, mert hányiger kerülgette. Nem tudta miért enyire ideges, hisz akármit is tervez Draco, nem viheti végbe, mert az egész tanári kar figyeli a meccset. Annyira nem hülye, hogy megkockáztassa. Egy olyan kegyetlen büntetés után főleg nem.
Ez a gondolatmenet lejátszódott Harry fejében, ennek köszönhetően felbátorodott egy kicsit és az idegessége is alábbhagyott.

Ekkor szinte az orra előtt repült el az aranycikesz, rögtön utána Draco. A szemüveges fiú ledöbbent pár másodpercre, de miután észhez tért, azonnal utánuk eredt. Szinte rögtön beérte Dracót, fej-fej mellett haladtak, alig harminc centire egymástól. A szőke oldalra fordította a fejét, egyenesen Harryre nézett. Az eddig is gyorsan dobogó szíve még gyorsabban kezdett zakatolni, és melege lett, úgy, hogy közben szél sűvített a füle mellett. Konkrétan zavarba jött attól, hogy Harry ilyen közel van hozzá. A fekete hajú nem nézett rá, de tudta, hogy a szőke őt nézi, aki így nem figyel előre, aminek az lett az eredménye, hogy amikor Harry elkanyarodott, hogy kikerüljön egy oszlopot, Draco egyenesen nekiment annak. A szemüveges fiú persze a fodulatnál elkapta a kis aranylabdát, de most elmaradt a szokásos ujjongás. Mindenki megdöbbenve nézte a földről feltápászkodó Draco Malfoyt, aki az előbb egy igen csúnya ütközést produkált. Érdekes mód nem szerzett semmilyen komolyabb sérülést, csak annyi, hogy fáj mindene. Na meg persze a szégyenérzet...

Draco fortyogott a dühtől, hogy Harry annyira elterelte a figyelmét, hogy ne tudjon koncetrálni az eseményekre.
Inkább bele se gondolt mikkel fogják cseszegetni őt a többiek. Nem tud kikerülni egy három méter széles oszlopot, ez egyáltalán nem égés, áh dehogy.

Pár perc múlva körülvették a tanárok, akik addig noszogatták, míg a szőke el nem ment a gyengélkedőre.
Természetesen a griffendél nyerte a mérkőzést, a mardekárosok pedig csak fogták a fejüket a történtek miatt.

Draco épp a hálókörletébe indult a gyengélkedőről, mivel megkapta, hogy pihennie kell, és vacsoráig ne is jöjjön ki a szobájából. Azonban az egyik folyósón befordulva Harry az útját állta. A szőke megemlte a szemöldökét és grimaszolt.
– Mit akarsz Potter ? – semmi kedve nem volt most Harryvel vitázni vagy hasonló, hisz miatta szégyenült meg. Igaz, hogy nem szándékosan, de akkor is. Mondhatni, most visszakapta a múltkorit.

A szemüveges fiú nem válaszolt semmit, helyette odalépett Dracóhoz, megragadta a gallérjánál fogva, és a falhoz szorította. Olyan váratlanul érte ez a cselekmény, hogy nem tudott tenni ellene semmit.
– Elmodanád, hogy mégis mit tervezel ? – sziszegte a fogai közt Harry.

Draco szíve ki akart törni a mellkasából, a pulzusa az egekbe emelkedett, a kezei remegtek és izzadtak, ahogy megfogta velük Harry kezeit – amik a ruháját szorongatták –, azzal a szándékkal, hogy eltávolítsa onnan azokat.
Még talán el is pirult egy kicsit, hisz szinte Harry az egész testét nekinyomta.
Rettentően zavarba jött, ami Dracóra egyáltalán nem vall, de ez az érzés olyan dolgokat hoz ki belőle, amit eddig soha sem csinált.
– Mégis mit terveznék ? – próbált meg értelmes szavakat kimodani, és leplezni zavarát.
– Nem tudom, de valamit biztos. Nem vagy önmagad... – válszolt Harry, továbbra is a falhoz szorítva a szőkét.
Tudom, te barom... Tisztában vagyok vele... mondta magában Draco.
– Elengednél végre ? – szólalt fel indulatosan, és megpróbálta eltaszítani magától Harryt, de a fekete hajú sokkal erősebbnek bizonyult ebben a helyzetben.
– Nem, amíg nem adsz magyarázatot a viselkedésedre, és a ma történtekre ! – szorította vissza Dracót a falhoz. Így kezdetét vette az oda-vissza tologatás, ami átment lassan dulakodásba.
– Mégis miért érdekel az téged ? – kérdezte Draco az erőlködéstől nehezen. Külső szemmel elég érdekesen nézett ki, ahogy civakodnak.
– Csak... – mondta Harry.
A szőke lehunyta a szemét. Elgondolkodott, hogy vajon mi lenne akkor, ha elmondaná. Szörnyen rossz ötlet, jött rá rögtön a válasz. De hirtelen az összes indulat, harag urrá lett rajta, elhomályosítva az elméjét, így hiába nem akarta, nem tudta visszatartani.
– Azért mert tetszel nekem ! – Draco, amint felfogta, hogy mit mondott, rögtön a szájára tette a kezét és oldalra fordította a fejét, mert nem volt képes Harry szemébe nézni, aki annyira lesokkolódott, hogy a szája is tátva maradt.

Harry próbálta megemészteni a hallottakat.
Soha nem gondolta volna, hogy ez lehetséges. Magáról már tudta, hogy nem érdeklik a lányok, és néha el is játszadozott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő és a szőkeség.... Igaz, ezt letagadta volna, bárki is kérdezné. Így érthető, hogy miért akadt ki úgy a múltkori miatt. Egyébként is, senki sem örülne, ha olyan pletykák terjengenének róla, hogy meleg.

Elvégre... Miért is ne adhatna neki egy esélyt ? Harry amúgy sem akart a szőkével haragba lenni, és ha már ő is fantáziált a dologról, akkor miért ne élne a lehetőséggel ? Másnak úgy se kell tudnia erről.

– Csókolj meg... – mondta halkan Harry.
Draco a mondatra a fekete hajúra kapta tekintetét és nem kis döbbenet volt rajta.
– Mi...? – nyögte ki Malfoy.
– Azt mondtam, hogy csókolj meg, te idióta ! – ismételte meg erélyesebben Harry a mondatot. Draco szemei elkerekedtek, és nem tudta eldönteni, hogy most komolyan beszél-e vagy sem. Végül úgy döntött, hogy eleget tesz a kérésnek. Lassan közeledett Harry arcához, mert attól félt, hogy a fekete hajú bármelyik pillanatban elhúzódhat. Mikor végre összeértek ajkaik – amit mindketten egy évtizedként éltek meg –, Draco úgy érezte, mintha tűz lobbant volna fel a mellkasában. Lassan kezdte el mozgatni ajkait, amik bizseregtek, ahogy Harryvel csókolózott. Mikor biztos volt abban, hogy a fekete hajú nem fog elhajolni, óvatosan a nyaka köré fonta karjait és közelebb húzta magához. Harry erre a szőke derekára tette kezeit, és szorosan ölelte, miközben a csókot elmélyítette. Mindketten hangosan szuszogtak, egyre szenvedélyesebbek lettek. Hiába voltak bénák, tökéletesnek érezték az első csókot. Annyira beleélték magukat, hogy nem is vették észre, hogy nincsenek egyedül.

Ron és Hermione lesokkoltan bámultak a folyósó végéről Harryre és Dracóra, akik egymás ajkait falták a falnál összegabalyodva. Hát, igen, nem épp itt kellene ezt csinálni...
– Szerinted mit csináljunk ? – szólalt meg előbb Ron, miközben valami fura grimaszt vágott.
– Szerintm menjünk el innen. Később majd megmagyarázza. – válaszolt Hermione, majd Ront karon ragadva elvezette onnan...