
Part 32
1994. augusztus 7.
24 nap az iskolakezdésig
Az életem nem sok mindenben változott meg, mint ez előtt, kivéve, hogy anyámat még ennél is jobban megutáltam. Egyáltalán nem szólok hozzá, bár ő nem is sokszor kezdeményez beszélgetést.
Apám próbál úgy tenni, mintha semmi baj sem lenne. Nem akar anyámmal veszekedni. Mert, ha kimondaná a véleményét, anyám biztos hogy nem adna neki igazat. Érdekes, általában úgy szokott lenni, hogy az apák jobban megvédik a lányukat az esetleges udvarló jelöltektől. Nálunk ez nem így van. Ő teljesen elfogadta, hogy Dracoval van valami köztünk, sőt még örült is neki. Nagyon jól kijöttek.
Az egész napomat a szobámban töltöttem, nem meglepő módon. Úgy döntöttem, mivel nincs fontosabb dolgom, mármint nem lehet fontosabb dolgom, elkezdem átnézni a tanulni valókat. Mint ahogy eddig is csináltam nyáron.
Igaz, hogy csak három napot töltöttem együtt Dracoval, mégis, mintha eddig is mellettem lett volna, mindig. Fenekestül felforgatta az egész életem. És ezért hihetetlenül hálás vagyok neki, hogy hozott egy kis változást. Sőt, nem is kicsit. Kirángatott az eddigi monoton, unalmas mindennapjaimból. Mindez egy sötétszürke bagoly hozta levél jóvoltából. Kinézek az ablakomon és az ismerős állatot látom meg közeledni. Csőrében egy borítékkal.
Asterin Sky
Olvasom Draco jól ismert, szépen ívelt betűit.
Megígértem, hogy minden nap írni fogok.
Az utóbbi három nap volt életem legszebb időszaka. Mert veled lehettem. Mégegyszer sajnálom, ha esetleg fájdalmat okoztam neked. Hiába nem úgy alakult az események vége, mint ahogy mi azt szerettük volna, tudom, hogy ezzel nincs vége. Nem lehet vége, nem veszíthetlek el. Még csak most kaptalak meg. Nem olyan sok idő ez. Ki fogjuk bírni, én érzem. Sőt, tudom! Négy éve folyamatosan vártam, vágytam rád, ennyi idő sima ügy lesz. Utána pedig sokáig együtt lehetünk a Roxfortban. Semmi sem fog megakadályozni abban, hogy kibontakozzon a szerelmünk.
Szeretlek, Draco
Tintát és pennát ragadtam, majd írni kezdtem a válaszlevelemet.
Draco Malfoy
Nem tudom elégszer elmondani, mennyire szégyellem anyám viselkedését. Soha nem volt része ilyen mértékű szeretetben, és nem is lesz. Ezért nem ért meg minket.
Ez a három nap megért nekem mindent. Igen, okoztál nekem fájdalmat, de a szeretettel amit adtál, mindent jóvátettél. Soha nem éreztem még ilyet. Köszönöm, hogy megismertetted velem ezt az érzést!
Mindennél jobban várom már, hogy újra lássalak! Szeretlek!
Asterin Sky
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro