1994. augusztus 6.
A vacsora napja

Meleg nyelvét hihetetlen lassúsággal mozgatta nőiességemen. Szemei folyton arcomat kémlelték és ez megőrjített. Elvesztem a csodás szürke szemeiben, miközben a nyelve gyorsasága egyre csak fokozódott. Ahogyan a bennem keletkező gyönyör is.

Draco simogatni kezdte combjaimat és nyelve tempóján sem lassított.
- Tetszik igaz? - suttogta lüktető nőiességemre, mire én összeszorítottam szemeimet és ráharaptam alsó ajkamra, hogy visszatartsam nyögéseimet és bólintottam.

Mikor látta reakciómat, elképzelhetetlen gyorsasággal mozgatta boldogságom okozóját. Majd száját teljes egészében rányomta érzékenységemre és erőteljesen megszívta. Szemeim összeszorítottam, hátam ívbe feszült, lábaim remegni kezdtek és testemet átjárta a gyönyör. Próbáltam visszatérni a normális légzési tempómhoz, kisebb sikerrel.

Draco újból felém kerekedett és egy csókot nyomott a számra. Majd a nyakamra. A melleimre színes szívásfoltokat helyezett. És a mostanra már forróvá vált nyelvével nyalogatta érzékeny bőrfelületem.

Selymes, szőke haja rátapadt homlokára. Szemei csillogtak az izgalomtól és a vágytól. Eres karjaival fejem mellett támaszkodott. Mellkasa hevesen mozgott fel-le. Isteni felsőtestén csillogtak az izzadtságcseppek. Ámulatba ejtő v-vonala csípőmhöz dörgölőzött. Hatalmas férfiassága megtalálta a nyílásomat és már meg is éreztem magamban.

- Hozzád akarok érni! - kérleltem.
- Ma nem, Hercegnő. Én irányítok! Csodásan nézel ki alattam! - suttogta Draco a számra, majd egy csókot nyomott rá. Mikor mérete egészét belém tolta, a szájába nyögtem. - Szeretlek! - kezdte el mozgatni csípőjét.

Teljesen megőrjít ez az ember. Újra és újra magáévá tesz. Nem hagy nekem más lehetőséget. Nem mintha szükségem lenne rá. Az övé vagyok és ezen semmi sem változtat. Elvarázsol. Menthetetlenül odáig vagyok érte.

Nyakamat kényeztette. Ujjainkat összekulcsolva nyomta bele kezeimet az ágyba. Férfiasságát minden alkalommal egyre mélyebbre nyomta bennem, amennyire csak lehetséges. Tempója fokozódott a belőlünk előtörő sóhajokkal együtt. Ajkait az enyéimre tapasztotta és egymás szájába nyögve járt át mindkettőnket a gyönyör.

Draco gyorsan elővette pálcáját és rám mutatott vele, mire rólam végre eltűntek a kötöző eszközök. Karjai mintha feladták volna a szolgálatot, fáradtan nehezedett rám. Fejét mellkasomba fúrta és szorosan átölelt. Én magunkra rántottam a takarót és simogatni kezdtem a még nedves haját.
- Én is szeretlek, Draco! - kimondtam végre én is ezt a mélyen ható szót, de ő erre nem reagált semmit. Egyenletes szuszogásából arra következtettem, hogy elaludt. Nemsokára rajtam is urrá lett a fáradtság és az álmok világába kerültem.