1994. augusztus 6.
A vacsora napja

Megint olyan, mint múltkor. Durva és erőszakos. Fájdalmat okoz. De ezt olyan jól csinálja. Bánt de én mégis vonzódom hozzá. Az érintései elvarázsolnak. Lehetetlen neki ellenállni.

Miután lehúzta utolsó alsóneműmet is, nadrágjából előhúzta pálcáját és rám mutatott vele.
- Dra... Apuci! - javítottam ki magam, mielőtt ezért is megbüntet. - Miért van szükséged a pálcádra? - kérdeztem óvatosan.

Választ nem kaptam, csak rám mutatott vele. A végtagjaim kikötöződtek az ágyam széleihez.
- Nem ajánlom! - szólt rám, mikor látta, hogy elkezdek kapálózni. - Minél jobban mocorogsz, annál szorosabb lesz a kötés. - húzta félmosolyra száját.
- De... Áu! - kiáltottam fel, mikor megéreztem magamban hosszú pálcáját.
- Mondtam, hogy nem bírsz csöndben maradni. - jelentette ki és ekkor a bennem lévő pálcája elkezdett vibrálni.

Szemeim fenn akadtak a jóleső érzés miatt, ami átjár. Pálcája egyre inkább rezeg, nyögéseim fokozódnak. Nem bírom visszafogni magam. Draco két ujját a számba nyomta, ezzel elhallgattatva engem.

Szőke hajú barátom felállt és mielőtt még átjárt volna engem a gyönyör, kihúzta belőlem a varázs okozóját.
- Draco... Tedd vissza! - kérleltem.
- Apuci meg fog téged büntetni. Az összes nyílásodat szépen meg fogja baszni. - ijedtemben összehúztam lábaimat, mire a láncok szorosabbak lettek, jobban széttárva ezzel lábaimat.

- Már csinálod is nekem a helyet? Jó kislány! - mosolygott és kihúzta nadrágjából az övét.
Elindult felém kezében a nadrágtartójával, mire bennem urrá lett a pánik és hevesen rázni kezdtem a fejem.
- Ne aggódj! Sosem bántanálak! - arca kissé megenyhült.

Övét nyakam köré tekerte és pont annyira szorosra húzta be, hogy levegőt még kapjak. De ha egy kicsit is megemelem vagy elfordítom a fejem, már fojtogatni kezd.

Miután ő is levetkőzött felém kerekedett. Végignyalta a hasamat, combomat simogatta. Elért hevesen emelkedő mellkasomig és megharapta kulcscsontomat, belőlem előtört egy nyögés.
- Úgy látom, be kell hogy tömjem a szádat. - simított végig ajkaimon.

Feljebb ült rajtam, keménysége arcom elé került.
- Nyisd ki! - szólt rám, én pedig azonnal eleget tettem a kérésének.
Férfiasságát megfogta és betette a számba, majd lassan lenyomta torkomon. Csípőjét egyre gyorsabban mozgatta, nekem könnyek gyűltek a szemembe. Levegőt alig kaptam. Hajamat erősen húzta. Felnéztem rá és hátrahajtott fejjel élvezkedett.
- Asterin... - morogta nevem és megéreztem a számban egy sós ízt. Legalább ő élvezte ezt a helyzetet. Ellenben velem.

- Ne aggódj, nem vagyok hálátlan. - mondta miután kihúzta számból férfiasságát és levette nyakam körül az övét.
Nyelvével ismét kalandozni kezdett. Először melleimen időzött el. Bimbóimat körbenyalta majd gyengéden rájuk harapott. Kezével közben combom belső falát simogatta. Szája vándorolni kezdett hasamon, nyálas csókokat hintve rá.

Elérkezett nőiességemig. Nyomott rá egy puszit, belőlem kiszaladt egy sóhaj, mire erősen szorítani kezdte combjaim. Felnézett rám és a szemkontaktust tartva kinyújtotta nyelvét és hozzáérintette érzékenységemhez. Testem megremegett az érintése alatt.