1994. augusztus 6.
A vacsora napja

Szüleimmel és Dracoval ültünk a nagynak nem nevezhető családi asztalnál. Anyám próbált jobbnál jobb ételeket készíteni, természetesen varázslattal. A szintén nem túl nagy házunkat is teljes egészében kitakarította. Egyszóval nyalizik.

- Szóval, Draco, úgy hallottam te vagy az egyik legjobb tanuló az évfolyamotokban! - mondta és letette a levest az asztalra.
- Igen, Daphne, a kis Granger után én vagyok a második. - forgatta a szemét Draco.
- Ne csüggedj, ez is egy csodálatos helyezés. Édesapádék biztosan büszkék rád! - vigyorgott továbbra is. Kikészít ez a viselkedése.
- Anyám büszke. - sóhajtott.

- Bárcsak én is ezt mondhatnám el! - nézett rám gúnyosan, mire én csak megforgattam a szemem. Draco a kezét a combomra rakta, látva reakciómat.
- Neked lehetetlen megfelelni. - feleltem.
- Szerintem inkább együnk! - vetette fel az ötletet apám, megelőzve egy hosszú és fájdalmas veszekedést.
- Egyetértek! - csúszott feljebb Draco keze a combomon, mire én kérdőn néztem rá, ő pedig félmosolyra húzta a száját.

Továbbra is unalmas dolgok voltak a témák, mint például a szüleim munkahelye vagy a tanulás. Az én figyelmemet viszont más foglalkoztatta. Draco keze a szoknyám alatt. Kínzó lassúsággal közeledve forró nőiességem felé. Félrehúzza alsóneműm, és simogatni kezd, belőlem előtör egy percek óta visszatartott sóhaj.

- Asterin, minden rendben? Alig eszel valamit. - kérdezte apám.
- A desszertnek is hagyok helyet. - mosolyogtam óvatosan, mire Draco félrenyelte a levest és köhögni kezdett. - Oh, szívem, óvatosan! Meg ne égesd a nyelved! - mondtam ártatlanul és törölgetni kezdtem a szája szélét ujjaimmal.

Draco rám nézett, összeráncolta a szemöldökét és belém nyomta egyik ujját. Nekem egyből elállt a szavam és alig bírtam visszafogni magam, hogy ne nyögjek fel. Malfoy elégedetten félmosolyra húzta száját és mozgatni kezdte ujját.

Még szerencse, hogy a terítő hosszú volt és nem látták, hogy mi mit csinálunk az asztal alatt. Mert, hogy kezemet rávezettem Draco combjára és próbáltam nem figyelni a bennem hevesen mozgó ujjára. Kezemmel végigsimítottam Draco férfiasságán, majd erősen rámarkoltam, mire megköszörülte torkát.

- Ezt meg fogod bánni, Kislány! - suttogta fülembe, mikor látta, hogy szüleim nem figyelnek és kihúzta belőlem ujját.
- Nem én kezdtem! - forgattam a szemeimet.
- Forgasd csak még a szemeidet és én esküszöm, hogy úgy megdug...
- Isztok velem egy mézbort? - vágott közbe apám, kezében tartva az említett italt.
- Szívesen! - mosolyogtam, Draco pedig enyhén elpirulva bólintott.

Apám elénk rakta a poharakat, majd mikor kitöltötte Draconak én direkt meglöktem az asztalt, hogy az ital az ölébe ömöljön.
- Oh, Merlinre! - szitkozódott apám.
- Nem, semmi baj...
- Majd én segítek, hagyd csak! - kezdtem el ártatlanul dörzsölni Draco nadrágját. Éreztem, hogy kezd nagyon dühös lenni, nekem pedig pont ez a célom.