1994. augusztus 6.

- Apa! Te meg mit keresel itt? - támadtam le egyből az épp békésen nézelődő apámat.
- Jó napot.. Öhm... Mister Sky!.. Öhm... Uram! - nyújtotta félénken a kezét Draco.
- Oh, biztos te vagy Draco! Én Bradley Sky vagyok, de szólíts csak nyugodtan Bradleynek! - mosolygott majd kezet rázott vele.

Apám mindenkivel jól kijön. De tényleg, mindenkivel. Egyből megtalálja a közös hangot. Ő teljesen nyugodt és laza. Nem olyan, mint anyám. De szerencsére ő nincs itt.

- Elmondanád, mit keresel itt? - kérdeztem meg újra.
- Mondtam, hogy jönni fogok érted. Bár, nem voltam benne biztos, hogy hallottad. Annyira el voltál varázsolva ettől a helytől. De nem is csodálom. - emelte fel a újra a plafonra a tekintetét. - Úgy látom, lettek új barátaid. És, jól szórakoztál! - érintette meg a nyakamat, amin ott díszelegtek a szívásnyomok. - Oh, és te is, fiam! - nézett Dracora akinek szintén színes volt a nyaka.

- Tudja, Bradley, a lánya igazán jól szórakozott. Egész este figyeltem. - mosolygott Draco és körbefogta a derekam.
- Apa, mi...
- Ne magyarázkodj! Aranyosak vagytok együtt! - ezzel elindult a hosszú folyosón, csodálattal nézelődött.
- Nem ezt akartam mondani! - kiáltottam utána.
- Bírom, apád! - suttogta a fülembe Draco.
- Úgy látom, ő is téged. - mosolyogtam, mire ő egy csókot nyomott a számra.

Apa rávette Dracot, hogy körbevezesse az egész Malfoy-birtokon. Szőke hajú barátom nem bánta a dolgot, szívesen beszélgetett vele. Örülök, hogy jól kijönnek. Viszont én... Szóval igen, egyedül hagytak Blaissel, ami nem is lenne akkora probléma... De Pansy...

- Ohh de aranyos! Apuci, hogy törődik a kicsi kis ribancával! Ide-oda fuvarozza. - nyávogott a lány.
- Igen, Draco már szinte túl aranyos. - húztam félmosolyra ajkaim, Blaise fulladozva kezdett nevetni.
- Hát Pansy, ő megkapta azt, amit te soha sem fogsz! - mondta, mire belőlem is előtört a nevetés. Blaissel lepacsiztunk. Nem is olyan rossz fej.

Apám és Draco nevetve sétáltak be a nappaliba. Megmosolyogtatnak. Melegséggel tölt el.
- Képzeld, szívem, apád meghívott vacsorára hozzátok! - örvendezett Draco.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Anya... - kérdeztem aggodva.
- Ne aggódj, örülni fog neki! - kacsintott.

Tudom mire gondol. Anya azért örülne, mert a Malfoy egy gazdag család. Egy gazdag, tiszta vérű család. És neki ez a fontos. Nem az, hogy én boldog vagyok-e. Egyáltalán nem fogja érdekelni, hogy Draco hogyan fog viselkedni, vagy milyen benyomást kelt.. Neki csak a pénze kell. Apám ezt pontosan tudja. Ő is meg akar felelni neki. Soha nem mondta ki, de én tudom.