1994. augusztus 6.

- Ha így haladsz, nem sokáig fogsz te irányítani! - szólt rám Draco, a lassúságomra utalva.
Megállítottam csípőm mozgatását és odahajoltam vészesen közel a szájához.
- Nem bírod, ha nem te irányítasz? - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Csinálj már valamit! Mindjárt szétdurranok! - szorította össze szemeit.

Megfogtam kezeit és derekamhoz vezettem. Kibujtatott a pulcsijából, így elé tárult csupasz felsőtestem.
- Szeretem, ha a ruháim vannak rajtad, de azt mégjobban, ha semmi sincs. - markolta meg erősen melleimet.

Pálcámat előhúztam a nadrágjából, ami eddig rajtam volt, és elsuttogtam egy varázsigét, amitől Draco lábai és kezei az ágy széleihez erősödtek. Meglepődött és elkezdte rángatni végtagjait.
- Nem fogom kibírni, hogy nem érhetek hozzád! Eressz el! - könyörgött. Arca olyan aranyos lett, hogy azt hittem mindjárt elolvadok. Máskor erre hallgatnék, de most túl makacs vagyok. Megráztam a fejem. - Nagyon rossz kislány vagy, ugye tudod? Apuci ezért még meg fog büntetni! - húzta félmosolyra száját.

Föléhajoltam, úgy, hogy a melleim érintsék kockáit, mire belőle kiszaladt egy sóhaj.
- Igazán? Úgy látom, apuci most ki van kötözve. Így nem tud megbüntetni. - görbítettem le ajkaimat, majd nyelvemet kinyújtottam és hozzáérintettem hasához.

Felálltam és hátat fordítottam neki. Nadrágomat hihetetlen lassúsággal húztam le, mélyen lehajolva a földre.
- Asterin, a kurva életbe! Kikészítesz! - nyögte és hallottam, hogy újra kapálózni kezd végtagjaival.

Lassan felegyenesedtem és összefogtam az eddig kiengedett hajamat. Felé fordultam és kezeimet lábai közé vezettem. Végigsimítottam domborulatán, mire ő sóhajtott egyet. Melegítőnadrágját elkezdtem lehúzni. Lehajoltam és végigcsókoltam ámulatba ejtő v-vonalát. Végül teljesen lehúztam nadrágját.

Ráültem a hasára, háttal neki. Alsónadrágját már szinte átlyukasztotta keménysége. Lassan tolni kezdtem, ameddig csak tudtam, jól előrehajolva, hogy kínozzam.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni, Kislány! - alsóneművel takart fenekemet közelebb toltam arcához, mire beletörődően sóhajtott egyet.

Lehajoltam férfiasságához és nyelvemet hozzáérintettem hegyéhez. Próbáltam minél több nyálat ráfolyatni, majd végignyaltam az egészen.
- Asterin! Kérlek! - nyöszörögte.
Számba vettem méretét és lassan kényeztetni kezdtem. Nyelvemet egyfolytában mozgattam, számat fel-le húzogattam és erősen szívni kezdtem. Draco a mozdulatsoromat nyögésekkel díjazta. Mikor már úgy éreztem, közel a vég, felemeltem a fejem.

- Meg ne próbáld most abbahagyni! - szólt rám gyorsan.
- Emlékszel, Draco? Ebbe neked nincs beleszólásod! - leszálltam a hasáról és mosolyogni kezdtem. 

Ekkor az ajtó hatalmas csattanással kinyílt.
- Most komolyan? Képes vagy kikötözni de az ajtót bezárni meg nem?
- Bocsi, srácok a zavarásért de... Hű! - akadt el a lélegzete, mikor végignézett alakomon, amit próbáltam takarni, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Zabini, ha mégegyszer ránézel, megöllek! Kopogni meg nem tanítottak meg? Mi lesz már? Bökd már ki, mit akarsz! - támadta le Draco.

- Aster... Azt hiszem, itt az apád.
- Hogy mi?! - kérdeztük egyszerre Dracoval.