1994. augusztus 6.

- Asterin... A Roxfortos éveim alatt azok voltak a legszebb pillanatok, amikor téged láthattalak. - hasamban pillangók ezrei kezdtek szárnyalni. - Már az első napon teljesen elvarázsoltál. Mindig is meg akartalak szerezni magamnak. De tudtam, hogy úgysem fogsz közel engedni magadhoz. Ezért fojtottam a bánatomat más lányokba... - hajtotta le a fejét. - De azt tudnod kell, hogy Pansyvel nem történt soha semmi. Persze, a csókon kívűl. Tőle mindig csak tanácsot kértem. Ő a legjobb barátom. Csak egy kicsit máshogy kezeli a dolgokat, mint ahogy azt kéne... Asterin... Veled akarok lenni! - hadarta el gyorsan az utolsó mondatát.

Hű... Ez most tényleg igaz? A nagy nőcsábász Draco Malfoy szerelmet vallott? Méghozzá nekem? Soha nem gondoltam volna, hogy képes ilyesmire. És most mégis megtette. Tudom, hogy milyen nehéz volt neki beszélnie az érzéseiről. Mégis kimondta őket. Nagyon remélem, hogy őszintén.

A sok féltékenykedés, erőszak, tárgyiasítás ami ezek után fog következni, ellenére mégis kimondom:
- Én is veled akarok lenni, Draco! - néztem mélyen szemeibe, amik most csillogni kezdtek. Száját hatalmas mosolyra húzta, és ez megmelengette a hevesen dobogó szívemet.
Nem tudok neki ellenállni. Lehetetlen.

- Szeretlek, Asterin! - arcomat körbefogta és ajkainkat összetapasztotta.

- Hé, srácok, tudom, hogy éppen baszni akartok de Theo és Lucian hazament, Pansy meg rohadt idegesítő én pedig nagyon unatkozom! - rontott be az ajtón Blaise.
- Megbaszhatod, Zabini! - kiáltott Parkinson.

- Jó ötlet, miért nem kúrod meg? Ha már ennyire kanos vagy. - forgatta a szemeit Draco.
- Annyira azért nem. - grimaszolt. - Tudnék nála ezerszer jobb nőt mondani. - mért végig feltűnően, mire Draco megmarkolta a fenekem és közelebb húzott magához.
- Ne is álmodj róla! Ő csak az enyém. - beszélt rólam úgy, mintha én ott sem lennék.

- Jó oké! - tette fel a kezeit védekezés képpen. -Csak arra gondoltam, hogy talán...
- Nem! Nem fogjuk hármasban csinálni! Csak én láthatom meztelenül és csak én hallhatom a nyögéseit. - vágott közbe Draco. - És most tűnés! Dolgom van. - fordult újra felém és meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól és ezúttal én néztem Blaisere.

- Úgy hallottam, hogy az egyik hollóhátas lánynak tetszel. Ha jól emlékszem, a neve Cho Chang.
- Hmm, ő nem is olyan rossz... Kössz, Aster! - ezzel magunkra hagyott.

- Aster... Ez tetszik! - mosolygott Draco és simogatni kezdte a fenekem.
- Borzalmas! Meg ne próbálj mostantól így hívni! - nevettem fel.
- Rendben van, Aster hercegnő! - nevetett ő is, majd megcsókolt és áthúzott az ágyra.

Mielőtt rálökött volna, én gyorsan lábujjhegyre álltam és megráztam a fejem. Megcsókoltam, majd eldöntöttem az ágyon.
- Most én irányítok! - ráültem lábaira és kínzó lassúsággal mozgatni kezdtem a csípőmet.