1994. augusztus 6.

Reggel a egyedül ébredtem. Gondosan betakarva, hogy meg ne fázzak. A fájdalmam enyhült de még nem teljesen. Erőt vettem magamon és lassan felkeltem.

A fürdőszobai tükrön láttam, hogy fenekemen ott vannak a rózsaszín kis hegek, de mintha begyógyultak volna már. Csuklóm sincs annyira kidörzsölve. Fejemben sem érzem a másnaposság jeleit. De nyakamon és melleimen ott díszelegtek a színes szívásfoltok.

Ahogy jobban körülnéztem a szobában, ekkor láttam, hogy ez Dracoé. Egy nagy fekete tölgyfa ágy, előtte egy hatalmas szőnyeg, szintén fekete szekrények a fal mellett, ajtójukon tükrök lógnak. És egy kis íróasztal az ajtó mellett. Közelebb lépve láttam, hogy barátaival vannak képek rajta. Mosolyogtak, és ez melegséggel töltött el. A falakon kviddics poszterek és csapatok képei lógtak.

Az eddig hordott ruháim helyén egy gondosan összehajtott sötétzöld pulóvert és egy szürke melegítőnadrágot találtam. Magamra kaptam a három mérettel nagyobb ruhadarabokat és éreztem rajtuk Draco illatát. Mélyen beszívtam, hogy véletlenül se felejtsem el soha, hogy milyen.

Lassan elkezdtem lépkedni a folyosón. A tegnapi bulinak nyoma sem volt. Minden csillogott a tisztaságtól. Megnézném Dracot ahogy a padlóról súrolja a hányásnyomokat.

Egy kezet éreztem meg a derekam körül, közel húzott csupasz felsőtestéhez és egy puszit nyomott nyakamba.
- Jó reggelt, Hercegnő! - köszöntött Draco, további csókokkal.
- Neked is! - húzódtam el tőle és lesütöttem tekintetemet.
Államat megfogta és felemelte.
- Csináltam reggelit. - ujjainkat összekulcsolta és húzni kezdett a földszintre.

Mikor hátat fordított nekem, megláttam kidolgozott izmain a karmolás nyomaimat. Egyikőnk sem olyan ártatlan...

A nappaliban az asztal körül megpillantottam Blaiset, Pansyt, Luciant és Theodoret. Csendben ették a reggelijüket, míg meg nem pillantottak. Tekintetem azonnal Theo felé terelődött, aki továbbra is lehajtott fejjel evett.
- Draco! - nyávogott Pansy. - Én azt hittem hazaküldted ezt a ribancot.

Már épp szólásra nyitottam volna a számat de Draco befogta a kezével.
- Megmutattam neki, hogy tudja, kihez is tartozik valójában. - Theo erre felkapta a fejét.
- És ebbe neki is volt beleszólása? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Legyen neked annyi elég, hogy én megadom neki azt, amit más soha nem fog tudni. Most pedig ülj le és egyél! - fordult felém én pedig halkan bólintottam és leültem. Draco a konyha felé vette az irányt.

Theo mellett foglaltam helyet, aki rám sem emelte tekintetét. Nem volt túl sok étvágyam, így csak egy kis salátát ettem, lehajtott fejjel.
- Hé, szinte látni köztetek a feszültséget. - fordult felénk Blaise. - Történt valami amiről mi nem tudunk? - összenéztem a mellettem ülő fiúval, arcáról csalódottságot tudtam leolvasni. Alig láthatóan megrázta a fejét, majd Pansyre pillantott.

- Majd én elmondom mi történt! - szólalt fel a lány.
- Parkinson! Azt hittem, tegnap ezt már megbeszéltük.- szólt rá Theo.
- Uh szaftos sztori! - csapta össze a tenyerét Blaise. - Halljuk!
- Mit kell hallanunk? - lépett a szobába Draco.