1994. augusztus 6.
A parti hajnala

Draco széttárta a lábaimat, és az ágy széleihez erősítette őket. Itt fekszem, hason, kikötözve, teljesen kiszolgáltatva számára.

Két ujját semmilyen előjel nélkül belém nyomta. Egy nyögés hagyta el a számat, a hirtelensége miatt.
- Halkabban, Hercegnő! Vagy ezért is meg kell, hogy büntesselek?
Ujjait hihetetlen gyorsasággal mozgatta bennem, de mielőtt testemet átjárta a gyönyör, kihúzta belőlem őket.

Kemény férfiasságát éreztem meg nyílásomnál, majd hirtelen belém csúsztatta. Nem várta meg, míg bennem feloldódik a fájdalom, azonnal mozgatni kezdte a csípőjét. Hajamat megfogta és meghúzta, fejemet kénytelen voltam hátrahajtani. Torkomból feltörő nyögéseimet nem bírtam visszafogni.

- Mondtam, hogy halkan! Büntetést akarsz? - ezzel tenyere élesen csapódott fenekemen, gyűrűje felsértette bőrömet.
Csípője tempóján egyre csak gyorsított, nyögéseim fokozódtak. Újból csattant a keze. Majd újra és újra. Egy könnycsepp gördült végig arcomon, mikor remegő testtel elélveztem. Draco pár lökéssel később követett.

Eloldozott, de én még mindig hason feküdtem. Nem bírtam megmozdulni, a testembe belenyilalló fájdalom miatt. A fenekemen levő sebek, minden alkalommal, mikor megpróbáltam megmozdulni, húzódni kezdtek. Nőiességem lüktetett a durvasága miatt. Csuklóimat kikezdte a nyakkendője. Hajam kócosan hullott hátamra. Szemeim még mindig könnyel voltak megtelve. Fájt amit csinált, de egyszerűen nem tudtam haragudni rá. És ezért nagyon utálom magam.

Ő mégis nyugodtan feküdt mellettem. Nyugodtan simogatta arcomat. Olyan gyengéden, mintha a világ összes fájdalma bennem lenne és ő meg akar tőle szabadítani.
- Fájt? - arcán őszinte aggódást vettem észre.

Teljesen összezavar. Ezek a hirtelen hangulatingadozásai kikészítenek. Egyszer szinte meg akar ölni, majd máskor meg úgy érzem szeret. Miért csinálod ezt velem, Draco?

Megráztam a fejem, hiába tudnék üvölteni a fájdalomtól. Az jobban fájt, hogy kihasznált. Lecsuktam szemeimet és egy könnycsepp gördült végig arcomon, amit ő gyorsan letörölt.

- Akkor miért sírsz? - zavarodott össze.
- Fájt, de az a tudat jobban, hogy csak kihasználsz. - feleltem szinte alig hallhatóan és kissé elhúztam a fejem a kezétől.

A falon lévő óra ekkor pontosan három órát ütött. Draco megemelte az államat és az ajkait nekinyomta az enyémnek. Olyan gyengédséggel csókolt meg, hogy azt hittem rögtön elszáll minden problémám.

- Még mindig azt hiszed, hogy csak ki akarlak használni?