1994. augusztus 6.
A parti hajnala

Egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított és erős csattanással lökött neki a falnak.
- Kié ez a pulcsi, Sky? - nyakamat szorítani kezdte.
- Mi közöd lenne hozzá? - erőszakoltam ki magamból a szavakat, mire szinte elzárta tőlem a levegőhöz jutás lehetőségét.

Szemét lejjebb vezette testemen, majd szinte megvilágította a felismerés.
- Nincs rajtad melltartó... - nyomta nekem a testét és belesuttogott a fülembe.
- Mert kurvára lerángattad rólam! - emeltem fel a hangom.
- Mit képzelsz? Hogy beszélsz velem? - kezdett el ő is kiabálni. - Egy igazi ribanc vagy. Az én ribancom!

Megragadta csuklómat és húzni kezdett az egyik szoba felé. Próbáltam ellenkezni de az erős szorítása alatt ez semmit sem ért. Kirántotta az ajtót és belökött rajta, majd azonnal egy záró bűbájt rakott rá.

- Nem válaszoltál a kérdésemre, Drága. - vágta hozzám gúnyosan az utolsó szót. - Kié ez a kurva pulcsi?
- Nem tartozom magyarázattal. - húztam ki magam, hogy magabiztosabbnak tűnjek, hiába állt nekem háttal.
- Nem? - nevetett. - Azt hiszed, hogy csak úgy megbaszatod magad velem és utána gond nélkül végigmehetsz az összes fiún? - fekete nyakkendőjét kioldozta nyakából, majd elindult felém, de én hátrálni kezdtem.

- Nem vagyok a tulajdonod. - mondtam halkan, tekintetemet a földre szegeztem.
- És akkor egy kibaszott senkinek igen? Annak nagyobb a farka, mint az enyém? - hihetetlen sebességgel termett előttem, vállamnál fogva megfordított és nekinyomott a falnak.

Csuklóimat összefogta hátam mögött és egy selymes anyagot éreztem meg rajtuk. Szorosan összekötötte nyakkendőjével, majd húzni kezdett. Egy erős mozdulattal lökött az ágyra. Hirtelen lerántotta rólam a szoknyámat és ekkor jutott eszembe, hogy az alsóneműmet nem vettem vissza.

- Egy igazi kurva vagy Asterin Sky. Azt hiszed ezt megúszod? Büntetést érdemelsz! - hallottam, hogy nadrágjával kezd el babrálni.

Hogy féltem-e tőle? Igen. De kibaszottul vonzónak találom-e? Igen. Nem tudom, hogy tudott Draco Malfoy ennyi idő alatt, ilyen szinten megváltoztatni. De vágytam rá. Menthetetlenül vágytam az érintésére, a szavaira, hogy újra halljam azt a bizonyos szót. Mert, hogy kimondta. Kimondta, hogy szeret.

Az egész hazugság volt. Kihasznált. A testemet szereti. Azt, hogy kielégült. És csak ezt akarta. Vágyott rá. Én pedig kapóra jöttem. Pontosan olyan vagyok, mint az összes többi kis ringyója.
De akkor miért akar ennyire kisajátítani?