1994. augusztus 5.
A parti napja

Az ajtó kinyílt és egy tucat mardekáros fiú rontott be rajta, fütyülve és tapsolva. Gyorsan magamra kaptam a takarót, amikor észhez tértem. Dracora néztem aki kezeibe temette arcát.
- Szép volt, tesó! - ment oda hozzá Blaise és lepacsizott vele. - A Mardekár hercegének senki nem tud ellenállni. - ebben a pillanatban szakadt meg a szívem.

Szemembe könnyek gyűltek, a hallásom eltompult és az élet is kiszállt belőlem. Megalázva éreztem magam. Utáltam magam, amiért bedőltem Draconak. Tudhattam volna, hogy erre készül. Túlságosan vonzódtam hozzá és nem gondolkodtam.

Vakon meredtem magam elé, hangtalanul, könnyeim hulltak, elvesztem a szégyenben.
- Asterin, kérlek... - simított végig a kezemen Draco, én pedig gyorsan elhúztam a karom tőle.

Mélyen belenéztem a szemébe, de semmilyen megbánást nem láttam. Gyorsan felkapkodtam a ruháimat és a takaróba csavartam testem, majd kiszaladtam a szobából.

A zene továbbra is szólt, az emberek táncoltak és ittak, mintha semmi sem történt volna. Igazából velük nem is, de bennem egy egész világ tört össze, másodpercek alatt.

Átnéztem a tömegen és megpillantottam egy felém siető kék szempár tulajdonosát. Végigrohantam a folyosón, egyenesen a fürdőig. Becsuktam magam mögött az ajtót, de tudtam, hogy a fiú utánam fog jönni.

Hátamat nekitámasztottam a falnak és végigcsúsztam rajta, így lekerültem a földre. Menthetetlen zokogásba kezdtem, a szívem összetört és hihetetlen mennyiségű fájdalmat éreztem.

Kopogást hallottam, de megszólalni sem tudtam.
- Asterin? Minden rendben? - jött a kérdés az ajtó túloldaláról. - Jól vagy? - kérdezte erőteljesebben, majd mikor erre sem kapott választ benyitott.

Theodor amint meglátott odasietett hozzám és szoros ölelésbe vont. Fejemet a nyakhajlatába fúrtam, ő a hátamat simogatta. Nem érdekelt, hogy mások mit fognak szólni, amiért vele vagyok egy szobában. Nem érdekelt, hogy a csupasz testemet csak egy vékony takaró takarta el tőle. Nem érdekelt semmi. Csak arra tudtam gondolni, hogy mérhetetlenül hálás vagyok neki, amiért most itt van.

- Mi történt? - kérdezte egy kis idő után, mikor már könnyeim nem folytak annyira.