1994. augusztus 5.
A parti napja

Az eddig kényelmes, fekete ülőhelyem kezdett kényelmetlenné válni. Az alkohol hatása is felszívódott bennem. Már a rosszullét kerülgetett, de Draconak muszáj megitatnia. Fejemet nem fordítottam felé, csak szemeimmel követtem. Mögém sétált. Fejemet lehajtottam, nem tudtam mire készül.

Erős kezét lassan nyakam köré fonta majd hirtelen felrántotta azt. Fejembe belenyilallt a fájdalom.

- Nyisd ki... - suttogta Draco. - Azt mondtam, nyisd ki! - kiáltott rám és erősebben megszorította nyakam, mire kinyitottam a szám és mélyen a szemébe néztem. - Jó Kislány! - a whiskyt elkezdte beletölteni a számba.

Az alkohol végigmarta az egész torkom. Még mindig öntötte. Csak nyeltem és nyeltem. Míg az üveg ki nem ürült.

- Tyű... Lenne még mit lenyomni a torkodon! - Blaise hangjában hallottam az elismerést.
- Befogtad, Zabini! - vágott vissza Draco még mindig a szemembe nézve. Keze felcsúszott egészen a számig és belehelyezte hüvelyk ujját, mire én megszívtam azt.

- Draco! - nyávogott Pansy. - Még nincs vége a játéknak! Te jössz! - húzta ki magát, hogy kiemelje domborulatait.
- Sky, felelsz - nyomta meg erőteljesen a szót - vagy mersz?
- Jól van, Malfoy, felelek, ha elengeded végre a nyakam. - mintha észbe kapott volna, gyorsan elengedett, de még mindig a kanapé mögött állt.

- Eljössz velem Párizsba? - Blaissel összenéztek, majd ő rám nézett, kacsintott, és bólintott egyet, jelezve, hogy igent mondjak.
Nem tudom mi ez az egész, de Blaise túl meggyőző volt. És persze a kíváncsiságom nem hagy nyugodni.

- Minden vágyam! - forgattam meg a szemem, mire a társaság fele nevetni kezdett, a másik fele pedig meglepődött. Valami rosszat mondtam?

Draco megkerülte a kanapát és lehajolt a kezemért, majd megfogta és felhúzott.
- Akkor gyere, Hercegnő, elviszlek Párizsba! - elkezdett húzni az emelet felé. Mikor már a lépcsőn jártunk, visszanéztem az emberek felé. Nevettek, fütyültek és tapsoltak. Kezdem érteni, mire megy ki a játék...