Elhomályosult a látásom, talán még a szívem is megállt egy pillanatra, mégis rá kellett jönnöm, tényleg a saját nevemet láttam a képernyőn. G felismert. Tudta, ki vagyok.

Igyekeztem nem pánikba esni, de amint megláttam, hogy megint gépel, háromszor a fejemre csaptam. Görcsölt a gyomrom; úgy éreztem, mindjárt újra láthatom a vacsorámat, és még a mély légvételek sem segítettek. Forgott velem a világ, mintha bármelyik pillanatban elájulhatnék a sokkból, ám végül mégis visszatért belém az éberség, amikor a korábbihoz hasonlóan megint eltűnt a neve.

Megjelent, eltűnt, megjelent, eltűnt. Tudtam, mit csinál, de döntésképtelenül meredtem a kijelzőre. Ha neki fogalma sincs, mit mondjon, én honnan tudjam a választ?

Hirtelen mindennél jobban vágytam rá, hogy beleláthassak a fejébe. Tudni akartam, mire gondol, mit érez a kilétemmel kapcsolatban, ám még elképzelni sem tudtam, mit reagálhatott, amikor rájött. Hiába próbáltam belegondolni, miként vonta össze a szemöldökét, vagy mekkorára nyílt a szeme, esetleg milyen gyorsan sápadt el, képtelen voltam arcot társítani az elképzelt mimikához.

Bezzeg neki biztosan ment. Elég lehetett annyi, hogy visszaemlékezzen a ma látott srácra, máris tudta, mennyire megdöbbentem, amikor beírta a nevem a beszélgetésbe. Ő el tudta képzelni, ahogy tágra nyílik a szemem, falfehérre sápadok, és kiszáll belőlem a lélek.

Egy valamit viszont mindenképpen meg akartam tudni, és ez elég motivációnak bizonyult, hogy írni kezdjek.

Harmony4ever
Egy tízes skálán mennyire vagy csalódott?

Remegett a kezem, mégis megnyomtam az entert. Aztán vártam.

Vártam.

Nem tudtam, mennyi idő telhetett el, mire felbukkant a következő üzenet.

A Discord szerint csak hat perc, nekem azonban egy örökkévalóságnak tűnt, mire meghallottam a jelzést.

G. Castlelake
Elmeséled nekem részletesen az egészet?
Csak, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg téged láttalak, nem csak baromi jól tippeltem.

Harmony4ever
Az hosszú lesz...

G. Castlelake
Időm, mint a tenger.

Vettem egy mély levegőt. Erre nagyon nem számítottam, és valahol fájt, hogy nem válaszolt azonnal a kérdésemre.

Miközben mindent részletesen leírtam neki, az agyam munkába állt. Mire magamra eszméltem, már azt tippelgettem, ki lehet G.

Gitta talán nem látott még a HÉV-en, és érdekelte, mit éreztem, amikor először észrevettem. Beszélgetni akart velem, miután a megállóban meglátott, vagyis talán még mindig érez irántam valamit. Ekkor pedig rájött, hogy velem beszélt az elmúlt másfél évben, ezért rendbe akarja tenni a benne kialakult káoszt. Nem hibáztattam volna. Még én sem tudtam, mit reagálnék, ha tényleg vele beszélgettem volna ennyi időn át.

Gábor segített ugyan, az igazi okot nem ismerte, miért kellett leemelnie a HÉV-ről. Talán megbántottam, mert nem mondtam el neki, az igazat a rosszullétemmel kapcsolatban. A saját szememmel láttam, amint lefotózza azt a graffitit, amit az előbb G küldött nekem.

Gergő talán ekkor jött volna rá, mekkora hiba volt, hogy nekem ugrott a füttyentés miatt. Talán éppen a magyarázatomat várja az esetre, elvégre megírtam neki, hogy félreértés volt az egész. Igazából nem hibáztattam volna a dologért, elvégre én is azonnal az öcsém védelmére keltem volna hasonló helyzetben.

Geréb talán alig bírta elhinni, hogy miattam dolgozott két héten keresztül egy festményen. Tudtam, elvégre elmondta, hogy autista, és emiatt talán máshogy dolgozta fel a kapott információt. Talán szeretett volna bizonyosságot nyerni a kilétemet illetően, mielőtt konklúziókba ugrik, belelovallja magát a dologba.

Aztán jöttek is az ellenérvek mindegyikükkel szemben. Gitta talán vissza se írt volna, miután igazoló, hogy én vagyok az. Gergő valószínűleg azonnal letiltott volna, még a nevemre sem kérdezett volna rá. Geréb túl elfogadónak tűnt ahhoz, hogy ne vágja rá azonnal a kérdésemre: egyáltalán nem csalódott. Gábor pedig nem olyan arccal fotózta le Geréb graffitijét, ami "a barátom biztosan örülne ennek" kifejezést hordozott.

Más emberekre nem tudtam gondolni. Csak velük érintkeztem úgy, hogy felismerjenek a mesém alapján.

Még egyszer átolvastam az üzenetet, a tikjeim említésénél viszont elgondolkoztam. Biztos el akarom küldeni ezt neki?

Sosem szerettem emlegetni az állapotomat. Nem akartam, hogy ez alapján ítéljenek meg az emberek, ekkor azonban úgy éreztem, enélkül nem lenne teljes a magyarázat. Gitta és Geréb már úgyis tudták, Gergő és Gábor esetében pedig sokat segíthetett a helyzetemet ez az információ.

Végül lenyomtam az entert, majd azonnal az ölembe húztam a kispárnámat, hátha kicsit visszahozza a nyugalmamat, ha szorongatok valamit.

Meg sem mertem mozdulni. Húsz teljes percen keresztül figyeltem a képernyőt, holott tudtam, ha ennyi idő alatt el is olvassa, utána még biztosan emésztenie kell a látottakat. Aggódtam, mi fog történni. A gyomrom egyenesen ír szteppet járt, ugrókötelezett az idegeimmel, és a mély levegők még mindig nem segítettek rajtam.

Aztán hirtelen ismét megszólalt a Discord.

G. Castlelake
Durva egy napod lehetett...
Szeretnéd, hogy felvidítsalak kicsit?

Összevont szemöldökkel meredtem az üzenetre. Tengernyi reakciót képzeltem tőle, de erre egyáltalán nem számítottam. Még az is eszembe jutott, hogy majd hazugnak hív, esetleg egy életre elmegy tőlem a kedve, ez a választ azonban teljesen sokkolt.

Ahogy mélyebben belegondoltam, melyikük írt volna ilyet, csak Gerébre tudtam gondolni. Talán Gáborral. De Gergő és Gitta már biztos letiltottak vagy elzavartak volna.

Harmony4ever
Előbb válaszolj a kérdésemre!!!

G. Castlelake
Jól van, te diktátor :D
Kicsit sokkolt a dolog, de nem érzem csalódottnak magam.
Bár nem is igazán tudom, mihez kezdjek most...
Mit szoktak az emberek csinálni, ha rájönnek, hogy ismerik a random idegent, akivel eddig Discordon beszélgettek?

Hiába a rosszkedvem, ezen egyből felnevettem. G pedig látszólag ezt akarta elérni, ugyanis a következő pillanatban egy meghajló macskát ábrázoló GIF-et küldött. Rögtön utána pedig egy olyat, ami csókot dob.

Harmony4ever
Bevallom, kicsit megijedtem, hogy most másképp fogsz viselkedni velem.

G. Castlelake
Őszintén...
Egy pillanatra én is azt hittem, ez lesz.
Csak aztán végiggondoltam a dolgot.
Nem érzem úgy, hogy bármi változott volna köztünk.

Hirtelen megdobbant a szívem, de mielőtt a fájdalmas módon kellett volna rájönnöm, hogy talán csak én láttam túl sokat ebbe az üzenetbe, inkább visszanyúltam a billentyűzethez.

Harmony4ever
Mert mi is van köztünk?

G. Castlelake
Tetszel nekem.

Az arcom felforrósodott, és hiába nyomtam a hűvös párnába, az semmit sem segített. De talán nem is akartam, hogy segítsen. Jólesett ismét érezni azt a pont kellemesen égető tüzet, amit másfél évvel ezelőtt kioltott bennem a szakítás. G visszahozta belém azt a szikrát, amit már régóta hiányoltam.

G. Castlelake
Eddig is tetszettél, de most, hogy láttalak élőben...
Komolyan semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy újra találkozzunk!

Harmony4ever
Gondolom, a közelben laksz, ha csak így összefutottunk már.

G. Castlelake
Nem tudom lenne-e hozzá bátorságom ezek után :(

Harmony4ever
Miért?

Újra beindult egy gondolatvonat a fejemben. Minden lehetséges gyanúsítottamról sejtettem, mit felelne erre a kérdésre.

"Mert az exed vagyok."

"Mert az egyetem legnépszerűbb csávója vagyok."

"Mert beléd kötöttem a tikjeid miatt."

"Mert nehezen kommunikálok emberekkel."

G. Castlelake
Szégyellős vagyok ^^'

Egy pillanatra lefagytam. Mindenre számítottam, de erre a válaszra nem. Talán Gábor lehetett, mert hiába népszerű, attól még tud visszahúzódó lenni. Vagy Geréb, aki tényleg visszahúzódó az autizmusa miatt. Esetleg Gitta, aki mindig vörös arccal bújt a vállamhoz, ha bókoltam neki. Gergőt nem ismertem annyira, hogy ilyesmire következtessek, de a mai viselkedése alapján mindennek tűnt, csak szégyellősnek nem. Bár normális esetben ő is lehetett félénk.

Kezdtem gyűlölni, hogy felismert a napom eseményei alapján. Eddig minden percben el tudtam engedni magam, ha vele beszéltem, ekkor azonban csak azon járt a fejem, a négy G betűs nevű ember közül melyik lehetett ő. Fájt, hogy egy ilyen apróság miatt teljesen máshogy éreztem magam, miközben G konkrétan bevallotta, mennyire tetszem neki. Ha ez tegnap történik meg, ugráltam volna a boldogságtól, ekkor azonban egyre idegesebb lettem, ahogy minden üzenete előtt eszembe jutott, az a négy ember valószínűleg hogy reagálna a megszólalásaimra.

Háromszor a fejemre ütöttem, majd még egyszer, mintha azzal kiverhetném a fejemből ezeket a gondolatokat. Valahogy vissza akartam kapni az egy órával ezelőtti állapotot anélkül, hogy megkérdezném, ki ő a valóságban. Én nem Gittával, Gáborral, Gergővel vagy Gerébbel akartam beszélni. Hanem G-vel, aki mindig tudta, hogyan nevettessen meg. Aki anélkül kezdett vonzódni hozzám, hogy élőben látott volna. Akihez én kezdtem úgy vonzódni, hogy fogalmam sem volt, milyen a valóságban. Aki szinte az egyetlen búvóhelyet jelentette nekem a tikek, a fájdalom és a szorongás elől.

G. Castlelake
Nem hiszed el?

Harmony4ever
De igen.
Csak most...
Nem tudom...
Furcsán érzem magam.
Folyamatosan azon gondolkozom, ki lehetsz.
Eddig nem is érdekelt ilyesmi...

G. Castlelake
Akkor most miért érdekel ennyire?

Harmony4ever
Nem tudom, de nagyon zavar.
Eddig te voltál számomra az a biztonságos pont, ahol semmi baj nem érhetett el, most meg minden egyes üzeneted előtt azt találgatom, mit mondának bizonyos emberek, hátha kitalálom, ki lehetsz.
Az agyam egyszerűen nem bírja feldolgozni, hogy te tudod, ki vagyok, de én rólad nem tudom, ki vagy.

G. Castlelake
Mint amikor elmond neked valaki egy titkot, te pedig úgy próbálod viszonozni, hogy elmondod egy saját titkodat neki.

Ezen elmosolyodtam. Tényleg értette, milyen érzés ez nekem. Az viszont kicsit letört, mennyire nyilvánvalóan nem akarta elmondani nekem, ki ő. Persze valahol megértettem. Én sem akartam a tudtára adni a kilétemet, csak véletlenül bújt ki a macska a zsákból, és erről ő nem tehetett. G-t nem vonhattam bele a mentális hisztimbe, mert szegény semmi rosszat nem tett.

Harmony4ever
Annyira jó lenne, ha visszapörgethetnénk kicsit az időt.

G. Castlelake
Gondolkodnom kellett volna, mielőtt rákérdezek.
Ne haragudj!
Nem tudtam, hogy ekkora problémát fogok okozni.

Harmony4ever
Nem csináltál semmi rosszat, csak nekem van ilyen hülyén drótozva az agyam.
Ne érezd rosszul magad azért, mert én egy idióta vagyok.

G. Castlelake
Még egy ilyen öntépkedő megjegyzés, és csak azért legyőzöm a félénkségemet, hogy megkeresselek az egyetemen, nyakon csapjalak, aztán addig ölelgesselek, amíg be nem fejezed!!!

A kezembe temettem az arcomat. Akaratán kívül sikerült még rosszabbá tennie a helyzetet. Ezzel az egy üzenettel elmondta nekem, hogy egy egyetemre járunk, ráadásul mivel tudtam róla, hogy festeni szokott, azt is be tudtam lőni, melyik szakra jár.

Harmony4ever
Van valami ötleted, hogyan terelhetnénk el a figyelmem?

G. Castlelake
Ééééppenséggel lenne ;)

Egy képet küldött, amin egy fekete srác felfújt arccal, beszívott ajkakkal hajtja hátra a fejét, fölé pedig a Pottah szót írták. A nevetés olyan hirtelen jött rám, hogy sikerült leköpnöm a kijelzőt, de ekkor már ez sem tudta letörni a jókedvem. Mire letörölgettem a nyálat a laptopról, G meg is osztotta a képernyőjét, amin a Harry Potter és a Tűz serlegét láttam.

Tudta. Mindig tudta, mivel vidíthat fel, és pont ezért szerettem annyira beszélgetni vele. Amikor elmondtam neki, vagy érezte rajtam, hogy le vagyok törve, az esetek egy részében addig küldözgetett kiscicás videókat, amíg jobban nem lettem, a másik részében pedig elindította az egyik Harry Potter filmet, amit időnként megállítgatott, és kibeszélt velem bizonyos jeleneteket.

Utóbbi esetekben tényleg úgy éreztem, fizikálisan is velem van, csak nem látom őt. Időnként elképzeltem, milyen lenne, ha mellettem feküdne. Ha érezhetném az illatát, szorosan hozzábújhatnék, és egy érzelmes jelenetnél megcsókolhatnám. Sosem éreztem rosszul magam a szingliségem miatt, de néha tényleg jólesett volna átölelni, megcsókolni valakit, aki romantikus értelemben a világot jelenti nekem. Lucy ugyan sokat ölelgetett, a legjobb barátom mégis másnak érződött, mint egy olyan ember, akit szerelemmel szeretek.

G. Castlelake
Kérdezhetek egyet?

Harmony4ever
Persze.

G. Castlelake
Mindig mondod, hogy szerinted Harry és Hermione jobb páros lennének.
Ronnal akkor mi lesz?

Harmony4ever
Hát...
Ez hosszú lesz.
Sokan alulértékelik, de Ron szerintem igenis egy jó karakter, csak a filmekben egy kicsit máshogy jelenítik meg, mint a könyvben. Én személy szerint nagyon szeretem őt.
Párnak talán...
Sokan esküsznek a Drarryre, de szerintem egy sokkal érdekesebb románcot lehetne Ron és Draco közé szőni.
Csak gondolj bele!
Az aranyvérmániás Draco folyton szórakozik a szerinte szégyenletes Weasley sráccal, majd történik valami, ami miatt rájön, hogy szerelmes Ronba, elvégre a szerelem és a gyűlölet közt vékony a határ.
És utána megpróbálja valahogy jóvátenni a bűneit, meg megtagadja a családja hülyeségeit, és egy ilyen gyönyörű megváltás sztorija lenne, aminek a végén összejön Ronnal.

G. Castlelake
Te nagyon mélyen belegondoltál ebbe :D

Harmony4ever
Élek, halok az ilyen románcokért.
Ellentétek vonzzák egymást, ellenségekből szerelmesek, bi kisugárzás.
Imádom!

G. Castlelake
És Ginny?
Vele mi lenne?

Harmony4ever
Neville-lel annyira édesek lennének együtt!!!
Luna meg úgyis csak a filmben került képbe Neville-nél, a hivatalos univerzum szerint Göthe Salmander unokájával jön majd össze, úgyhogy minden szálat elvarrtam.

Lezárásként küldtem neki egy GIF-et, amin egy fekete nő csettintget a feje mellett. G erre válaszul visszaküldött egyet, ahol egy nő visszaköpi a kávéját nevetés közbe.

G. Castlelake
Imádom, mennyire lelkes vagy <3
Éjt nappallá téve el tudnálak hallgatni.
Vagyis olvasni, de érted :D

– Istenem!

Égett a fülem, miközben a párnába temettem az arcomat. Minden gondolatot ki akartam törölni a fejemből, amik arra ösztönöztek, hogy megkeressem G-t az egyetemen, de tudtam, ha valaha megtalálnám, első dolgom lenne megcsókolni.

***

Nem tudtam, mikor alhattam el, de azt biztosra vetem, hogy még ment a film. Pont emiatt lepődtem meg annyira, amikor reggel betakarózva, nadrág nélkül ébredtem. Egy pillanatra elhittem, csak annyira fáradt lehettem már, hogy nem emlékszem, mikor öltöztem át, ez azonban nem tűnt valószínűnek. A laptopom ugyanis az éjjeliszekrényem teteje helyett gondosan a táskámban lett rakva, amit én fáradtan sosem tudtam megtenni.

A gyanú azonnal felébredt bennem, és ahogy a kezembe vettem a telefonomat, ez be is igazolódott. G üzenetéről kaptam értesítést, de nagyon nem úgy tűnt, mintha hozzám beszélt volna. Azonnal bekapcsoltam a Discordot, a pulzusom pedig rögtön kétszázra ugrott.

G. Castlelake
Szerinted amúgy a diákok szoktak "összefutni" a Szükség Szobájában?
Meg azt egyáltalán ki rakta oda?
Vagy csak úgy megjelent?
Bojta?
Hahó?
Minden oké?
A megosztást még nézed, szal nem a neted ment el.
Mondtam valami rosszat?

Harmony4ever
Bojta elaludt.

G. Castlelake
És álmában ír, mi? :D

Harmony4ever
A lakótársa vagyok.
Csak bejöttem ellenőrizni, jól van-e, mert hallottam egy nagy puffanást.
A telefonja esett le, mielőtt megijedsz!

G. Castlelake
Adj neki egy jóéjt puszit helyettem is <3

Harmony4ever
Mindenképpen ;)

Enyhén megszállt az idegesség. Sosem beszéltem Lucynak G-ről; nem mertem említeni neki, hogy egy idegennel beszélgetek a neten, mindenféle titkaimat elmondom neki. Sejtettem, hogy leszidna érte, elvégre még a nevét se tudtam, ráadásul ő viszont már tudta, én ki vagyok.

Enyhén remegtem, miközben magamra kaptam egy melegítőt. Foghattam volna a neurológiai állapotomra a dolgot, ám ennyire ideggyengének sosem gondoltam magam. A tegnapi gyógyszeres balhé után nem akartam még egyet, de sajnos tudtam, Lucy le fog szidni a gondatlanságomért.

A konyhába érve először a nagy tányér rántottát vettem észre, majd az asztalka másik oldalán ülő Lucyt. Egy A4-es papírra írkált valamit iszonyatosan kicsi betűkkel, pár dolgot pedig nyilakkal kötött össze. Szerencsémre nem vett észre, amikor leültem elé, így a mellette heverő használt, de üres tányér láttán, mertem belemenni a tojásba.

– Amint elfogyott a kaja fele – bökött a pohár víz felé, ami mellett két fehér pirula hevert –, azonnal beveszed a bogyóidat!

Kicsit könnyebbnek éreztem a mellkasomat. Úgy tűnt, nem akar leszidni, kioktatni a hülyeséget miatt. Máris nyugodtabban folytattam az evést, valahol viszont éreztem, túl hamar engedtem el magam.

– Megvan! – kiáltott fel Lucy pont akkor, amikor lenyeltem a gyógyszerem.

Mire észbe kaptam, áttolta elém a papírját. Csillogó szemmel várta, hogy megnézzem, mit ügyeskedett össze, ám amint elkezdtem olvasni, hirtelen rám tört a rémület.

Mindenféle okfejtések, nyomok, pro-kontra érvelések szerepeltek rajta, az aljára pedig Geréb nevét írta hatalmas betűkkel, és még hatszor alá is húzta. Egész reggel, talán éjjel is azt fejtegette, ki lehet G.

– Koszper Lúcia, bassza meg! – csaptam az asztalra, Lucy viszont csak vigyorogva meredt rám. – Ezt ki engedte meg neked?

– Megtaláltam a hercegedet.

– De én nem akartam, hogy megtaláld! És ha már beleolvastál az üzeneteinkbe, azt is tudnod kell, hogy ő sem akarja.

– De közben meg mindketten azért rinyáltok, hogy látni akarjátok a másikat – tárta szét a karját. – Egyébként csak a tegnapi üzeneteiteket néztem meg, mert megláttam a szívecskéket, aztán a cuki flörtöléseteket, és onnan már nem volt megállás. Most konkrétan ti vagytok a kedvenc párosom.

– Hogy lehetünk azok, amikor azt se tudod, fiú-e vagy lány?

– Pont neked ez nem teljesen mindegy? – vonta össze a szemöldökét. – Egyébként tudom, hogy fiú. Látod?

– Közel sem biztos, hogy Geréb lenne az – ingattam a fejem idegesen.

– Ő a legesélyesebb. – Az asztalra hajolt, majd mutogatni kezdte a papíron a bizonyítékait. – Ugyan Gábor is lefotózta a graffitit, a G által küldött kép nem olyannak tűnt, mint amit telefonnal készítettek. Geréb azt mondta, ajándékba készítette egy barátjának, vagyis biztos igyekezett volna jó minőségű képet készíteni, amit te is kaptál. Ráadásul azt is mondta, hogy a haverja nagy Harmony rajongó, márpedig nálad nagyobb fan nem létezhet a földön.

– Ennyi alapján nem mondhatod biztosan, hogy ő az! – szóltam rá kétségbeesetten.

– Nem, persze. Még van öt lehetséges gyanúsítottam, de egyelőre ő a legesélyesebb.

– Öt? – ráztam meg a fejemet értetlenül. – Nekem összesen négy ember jutott csak eszembe.

– Geréb, Gábor és Gergő alapból gyanúsnak, de a Facebook szerint a KFC-ben ott volt még Gréti és Gabi, mert feltették a videót a netre rólad és Gergőről. Nyugi, letöröltettem velük. Gina meg ott lakik a Bogdáni úton, ahova a rohamod miatt vittelek, és simán láthatott az ablakából.

Tágra nyílt szemmel figyeltem Lucy arcát. Teljesen lesokkolt, mennyire utánajárt a dolgoknak, és ezek szerint tényleg egész este ezt kutatta.

– Nem lesz neked ZH-d szerdán? – ráztam meg a fejemet.

– De, csak ez érdekesebbnek tűnt a vírusok latin elnevezésénél – vonta meg a vállát, majd visszafordult a papírjához. – Szóval, szerintem hétfőn oda kellene menned Gerébhez puhatolózni, hátha ki tudod szedni belőle, ő-e G.

– Minek szedjem ki belőle? Nem akarja, hogy tudjam, ki ő. Az is csak véletlenül derült ki, én ki vagyok.

– De nem szeretnél végre találkozni azzal a sráccal vagy csajjal, aki életed biztonságos pontját jelenti neked?

– De igen, csak... – Idegesen lehajtottam a fejemet, és hirtelen mindennél jobban örültem, amiért ébredés után nagyjából egy órán át tikmentesen stresszelhettem. – Félek, mi lesz, ha találkozunk.

– Az üzeneteitek alapján smaci-parti – kacsintott rám, majd nyugtatóan megfogta a kezemet. – Egyébként szerintem nincs mitől félned. Ha ez a G tényleg annyira kedvel téged, ahogy mondta, akkor nem lesz semmi baj. Már látott is élőben, elmondtad neki, hogy Tourette-es vagy, és minden kis titkodat ismeri. Ha lenne benned bármi, ami elijesztheti, már rég nem lenne itt.

– Tudni, hogy Tourette-es vagyok, és élőben megtapasztalni egy-egy tikemet két külön dolog. Gitta is elhagyott, mert már nem bírta a nyomást.

– Gitta egy hülye picsa! – dőlt hátra szemforgatva.

– Hé!

– Én tizennyolc, majdnem tizenkilenc éve vagyok melletted, mégsincs semmi bajom. Mármint van, de az nem hozzád köthető, hanem apámhoz, akinek mindenképpen két fiú kellett. – Morogva összeborzolta szőke tincseit, aztán kétszer megfejelte az asztalt, mint aki szó szerint ki akarja verni az apja gondolatát az agyából. – De a lényeg! – tért vissza hirtelen az energikus állapotába. – Szerintem ez a gyerek odáig meg vissza van érted. Nem olyannak tűnik, aki csak úgy otthagyna az állapotod miatt. Plusz mivel az emberek nagy részének nincs semmilyen tapasztalata Tourette-es emberekkel, szerintem hamar le fogja buktatni magát.

– De ő tényleg nem akarja, hogy megtaláljam – tártam szét a karomat. – Minek kutassak utána, ha G inkább megmaradna G-nek? Az tiszteletlen lenne tőlem.

– Fél, hogy megutálod, ha meglátod az életben, de ez nem lesz jobb idővel se. Minél tovább hagyod húzódni a találkozást, annál jobban fog félni. Márpedig több mint másfél éve igyekeztek mindketten titokban tartani egymás előtt, kicsoda a másik. Őszintén, te most mit érzel, hogy tudja, ki vagy, mégis ugyanúgy elfogad?

– Hát... – Egy pillanatra elgondolkodtam, és kisebb nehézségek árán sikerült legyűrnöm azt az oldalamat, amelyik dühöngött, mert nem ismerte G-t a valóságban. – Igazából megkönnyebbültem. Egészen idáig rettegtem tőle, mit fog egyszer szólni, ha meglát, esetleg felismer. Most viszont már kicsit sem félek teljesen önmagamat mutatni neki.

– És erre valószínűleg neki is ugyanúgy szüksége van – hajolt előre, miközben gyengéden megfogta a kezemet. – Titokban akarja tartani a kilétét, mert fél a reakciódtól, de belül ő is csak arra vágyik, hogy végre lehulljon a válláról ez a hatalmas súly.

– Honnan tudhatod ezt biztosan?

– A családomon kívül te vagy az egyetlen, akinek képes voltam bevallani, hogy interszexuális vagyok, és te is csak azért tudod, mert már akkor ismertél, amikor apám fiúnak akart nevelni. – Finoman megsimogatott a hüvelykujjával, amit azonnal viszonoztam. Ő is inkább szakított a fiúival, amikor szóba jött a szex, mint bármelyiknek elmondta volna, hogy két nemi jeggyel született. – A titkok mindig nehéz csomagok, tűnjenek bármilyen kicsinek.

– Ebben sajnos igazad van – sóhajtottam gondterhelten, majd a telefonom felé fordultam, amin ekkor egy „jó reggelt" üzenet jelent meg G-től. – Tényleg nagyon jó lenne, ha a folytonos gépelés és hülye GIF-ek helyett megölelhetném, aztán addig el sem engedném, amíg meg nem nyugszik a lelke.