Fandom: Jujutsu Kaisen

Karakter: Gojo Satoru (uuuu)

Szituáció: a kapcsolatod a volt mestereddel nem volt szokványos. 

Trigger warning: hűtlenség, felnőtt tartalom.

Szavak száma: 2100

Kérte: Shenki03

- Ezt megúsztuk - lihegett Yuji, amint elterült a földön.

Nobara nyomban utána követte, zihálva. Megumi a karján szorította el a vérzést, de túl büszke volt ahhoz, hogy kövesse a példájukat. Te még csak meg sem izzadtál, derüsen néztél végig rajtuk. A csata végeztével, komótosan szedegetted fel a földről az elejtett csomag spagettit, ami akkor esett ki a táskádból, amikor a három fiatal segítségére siettél. Egy elhagyatott bevásárlóközpont előtt haladtál el, amikor megérezted a bajt. 

Nem gondoltad volna, hogy egy szép szombat délután egy speciális fokozatú átokba és Gojo szinte tehetetlen, sarokba szorított tanítványaiba botlasz. De nem hagyhattad magukra, amikor észrevetted, hogy a mesterük nincs velük. Nem kételkedtél a képességeiben, de nem árt olyakor egy segítő kéz.

- Úgy látom nélkülem már Gojo sem boldogul - ciccentettél.

Egy nyugodalmas szombat délutánt akartál, amikor bevásárlás után hazamész a jegyesedhez (aki mellesleg nem is sejti a munkád lényegét) és spagettit főztök. Két lépés tőle el, három lépés felé. Valahogy minden út visszavezet Gojohoz. Sokszor el akartad felejteni azt a megannyi emléket azokról a gyönyörökről, amit az idősebb férfi okozott neked.

- Te ismered Gojot? - csillant fel Yuji szeme. 

- A tanítványa voltam, még nem is olyan régen - magyarázkodtál.

- Azta - képedt el Nobara - Mennyi volt erre az esély?

- Valóban. És ráadásul az egyik legtehetségesebb - húztad ki magad, az ajkaidra egy büszke mosoly ült - Kicsit kiváltam egy ideje, saját útjaimat járom. Nekem is vannak tanítványaim.

Nem akartad ezzel kezdeni, noha Meguminak köszönhetően tudtad jól, hogy ők kicsodák. A fekete hajú fiú a szeme sarkából egy pillantást vetett rád, de nem szólt. Ő volt az egyetlen a trióból, akivel már találkoztál. Nem egyszer sózta rád a munkát, hogy a fiatal harcost kísérd el egy küldetésre. Gojo tanítási módszere inkább olyan magára hagyós típusú volt.

- Meg kellene háláljuk a segítségét - javasolta Nobara - Velünk tarthatnál egy ramenre.

Visszautasíthattad volna, de nem tetted. Sőt, nemet kellett volna mondj, hogy még véletlenül se kerülj a közelébe. De Gojo úgy vonzott, mint egy mágnes. Azzal indokoltad, hogy fél munkát végeznél, ha nem kísérnéd őket vissza a biztonságba. Nos, ha nem vigyázol, akkor mindjárt Gojo fog megdolgozni. Miközben meneteltetek egy kicsit magadra merültél. Négy éve már, hogy nem vagy a tanítványa és mégis mintha csak tegnap történt volna.

Onnan indult minden probléma, hogy először megcsókolt. Az utolsó évedben volt, hónapok választottak el attól, hogy . Még akkor ő is fiatalabb volt, talán elmosódottabbnak tűnt a korkülönbség. De amikor először a karjaiba húzott egy csata után és mélyen megcsókolt, nem is igazán érdekelt hány éves. Gojo-val ingatag volt mindig is a kapcsolatod. Kezdted azután azt hinni, hogy egy ideje már voltak züllödt gondolatai a tanár-diák kapcsolatotokat illetően. Nem kerülte el a figyelmed, hogy a közelsége megdobogtatta a szíved. Hogy sokszor a férfi kezei időznek a válladon, a karodon, a derekadon. A kölcsönös vonzalmatok egy időzített bomba volt.

Amikor tizenhét évesen a tanítványa lettél, sosem gondoltad volna, hogy egyszer elszakadsz tőle. De így láttad jobbnak. Így sokkal elviselhetőbb volt, hogy eltitkoljátok a feslett érzéseitek és azt a szemérmetlen pillantást, amivel a férfi rád néz. Túlságosan makacs és büszke voltál ahhoz, hogy megengedd neki, hogy ne vállaljon fel. És tudtad, hogyha maradsz a szabályok miatt örökké Gojo lesz a felettesed. Egyedül akartál fejlődni, még ha ezzel felvállalod a magányos farkas szerepét.  

A dodzso-ba értetek mind, ahol az egyik napernyő alatt megpillantottátok Gojot édességet majszolni. Mindannyian bosszúsan néztek végig a ráérős, laza férfin. Semmi gondja nem volt a világon. A megszokott fekete, magas nyakú formális ruhájában feszített.

- Hát itt vagy! A tanítványaid kis híján meghaltak és te itt süteményezel?! - ráztad a fejed.

- De nem haltak meg - emelte az ujját tudálékosan a mester.

Megráztad a fejed. Gojo maga a felelős felelőtlenség. Nos, te sem haltál meg valahogy és az ő tanítványa voltál. Lehet, hogy a módszerei mégis elég hatásosak. Az olyan feszültség már az első pillantástól jelen volt.

- Tipikus - kommentáltad az orrod alatt.

- Rám fér egy fürdés - jelentette ki Yuji, megszakítva a bosszús csendet, ami közöttetek ült.

- Te meg vérzel, Megumi - morogta Nobara - Bekötözlek.

Egyedül maradtatok, Gojo lejjebb tolta az ujjával a napszemüvegét, hogy rád nézzen. Elfordítottad a fejed, mielőtt még a pillantásotok összeforrhatott volna. Ismerted már a stratégiáját. Akármennyire is hinné azt az ember, hogy Gojo kiismerhetetlen, te úgy tartottad, az évek során azt igenis feltérképezted a jeleit. És sajnos ő is ismerte a tested gyengéit. Ignorált eddig, csakis a tanítványait figyelte. Most a fejét feléd fordította, a sötét napszemüveg alól kitűnt a ragyogó kék szempár. Még a hallgatásban is kimondatlan könyörgés volt.

- Mennem is kell nekem - jelentetted ki. 

- Nem tudom, hogy hová sietsz.

Pimaszul elmosolyodott. Te csak büszkén felemelted az állad, felszusszantál. Dacosan keresztbe fontad a karodat. Nem akartál megint ide jutni. Ma is lehengerlően jól nézett ki, ez volt a baj. Nem akartál Gojo Satoru mocskos kis titka lenni, de mégis az lettél. Néha már azt sem tudtad, hogy szereted, vagy gyűlölöd ezt a férfit. Egyet viszont biztosra tudtál. Ha Gojo megérint még egy lépés választ el attól, hogy megcsókoljon. Nem mertél rizikózni.

- Udvariatlanság lenne nem behívni egy teára. 

Ha tea alatt mást ért, akkor azonnal vetted a célzást. Gojo ujjai szellemérintésként futottak végig a karodon. Összerezzentél, a gyomrodban életre keltek a pillangók. Minden észérv azt mondaná, hogy fuss és ne nézz vissza. Nem lenne udvariatlanság visszautasítani a teát? Kit érdekel a modor, ha a le akarjátok tépni egymás ruháit?

Bólintottál, követted. Gyanakvásra adott volna okot már csak a tény is, hogy a szobája felé vettétek az irányt. Tudtad jól, de mégsem álltál ellent. A tiltott, buja izgatottság átjárta a tested.  Gojo behúzta maga után a bambusz ajtót. Csend volt, érezted a feszültséget. Háttal állt neked egy pillanatra. Beszívtad a levegőt, mire meg akartál szólalni már megfordult és az ajkait a tiedre nyomta.

Viszonoztad azonnal a csókját, a széttárt ajkaid remek utat adtak a nyelvének, hogy mélyítsen a csókon. A karjai átölelték a derekad és magához húzott. A csók nem maradt sokáig ilyen, hevesen a pólód alá nyúlt, hogy érezze a bőröd. Az íróasztalának nyomott, a testét hozzá préselte. A nadrágjában megérezted az izgatottságának a bizonyítékát. A lábaid közé férkőzött, a szoknyádnak köszönhetően könnyű dolga volt. Jól esett tudni, hogy ő is ugyanannyira epekedett ezután. Hogy is tudja mindig így megjátsszani? 

Gojo megszakította a csókot, hogy megnyalja a nyakad, felfedezve azt a pontot, ami csak olyan érzékeny, hogy felnyögj. Sikeresen visszatartottad a hangjaid, noha a meleg, puha nyelve jó munkát végzett. A fehér hajába túrtál, elégedetten nyugtáztad, hogy sikeresen felborzoltad.

- Gojo... - szóltál rá fenyegetően.

Nem akartál nyomokat. Nem, amikor ma este még valakihez haza kell térned.  A combjaid mozgása hozzádörgölőzött a merevedéséhez. Gojo felmordult. A pólód után kapott, hogy megfosszon tőle. A bőrötök súrlódása miatt kellemesen felszisszent. Ritkán engedte meg magának, hogy teljesen levetkőztesd. Most viszont a szemed elé került a sápadt, fehér, kigyúrt mellkasa. Mohón megsimogattad, érezve az izmait. A férfi levette a sötét szemüvegét és az ágyára dobta. Elkaptad a már-már állatias pillantását. Ó, erre még jobban összeszorult a göb a gyomrodban.

A keze a szoknyád alá nyúlt, lassan végigsimítva a combjait. Az érzéstől elgyengültél. Lehúzta a fehérneműd, de a többi ruhát meghagyta. Gojo éhesen végignézett rajtad. A melleid szaporán emelkedtek és süllyedtek. Izgatónak látott magasított zoknival, szoknyával, éppen ha lejjebb hajolt meglátta a figyelmet követelő részed. Sejtetted, hogy annyira nedves lehettél, hogy az íróasztalodra folyhattál. És csak még most kezdődött. Gojo felemelte a szoknyád és előre hajolt, hogy az arcát a lábaid közé fúrja.   

- Fejezd már be a mozgolódást - morogta Gojo az ajkaidnak.

Gojo a lábaid között. Ez gyakori szombati programod volt. Túl gyakran fújt a szél a karjaiba. A bőre érzése ismerős volt. A nyelve precízen, lassan végignyalta az ajkaid, majd különös figyelmet fordított arra, hogy a csiklód izgassa. A hajába túrtál, becsuktad a szemed. Azt kívántad bárcsak ne lenne ennyire függőséget okozó az, ahogyan megdolgoz. Sokszor azon gondolkodtál, hogy visszajönnél-e hozzá, ha ugyanezt a tüzet megkaphatnád mástól? A válasz valahogy mindig igen volt. Mert Gojo más volt.

Ezek voltak a szombat estéid. Egy idő után már szokást véltél felfedezni abban, hogy éppen ezen a napon gabalyodtok egymásba. Akármilyen ürüggyel, még ha éppen csata után is estetek be a szobájába. Nem volt szemérmes, akkor véresen adta meg. A nyelve csiklandozott, te pedig türelmetlenül vergődtél. Kellett a súrlódást, a nyelve, valami kell már kibaszottra. Gojo pedig élvezhette, hogy így láthatott.

- A múltkor még te könyörögtél, hogy mozogjak, Gojo - válaszoltál dacosan.

Gojo felmordult, mélyen benyalt, mire remegve felnyögtél. A férfi sietve befogta a szád, de lehet, hogy már késő volt. Megesküdtél rá, hogy a tanítványai sejtik a dolgot. De ez volt az első alkalom, amikor látták, hogy bemész hozzá. Olyan cafka vagy, tudtál róla. Nem itt kellene lenned.

Sokszor már az sem érdekelt volna, ha csak egy test lennél neki. Megfogott az intimitása, azok a gyengédebb csókok hiszékennyé tettek minden egyes alkalommal. Hogy talán mégis létezne más megoldás.

- Tudja? - kérdezte kurtán.

- Hm?

Nehezedre esett értelmes beszélgetést folytatni, amikor a férfi nyaldos és a gyönyörtől hátraveted a fejed. Miért is vár el választ, amikor a csiklóddal játsszik? Felnyögtél, félig hunyorítva néztél rá.  Gojo frusztráltan sóhajtott és csak combod belsejét simogatta. Nem is értetted miért akarja tudni. Talán elviszi a gondolat, hogy más férfit lop meg? Ebben is győzedelmes és a legjobb.

- Tudja, hogy itt vagy? - ismételte meg a kérdést, most már türelmetlenebb volt a hangja.

- Nem.

De sejti.

Nem tudtad, hogy meddig tudod még kerülni a választ, amikor a párod sejti, hogy van valakid. Fogalma sem volt, hogy ki az a Gojo, akinek a nevét álmodban suttogod, de csak idő kérdése volt, hogy megérjen a szembesítés. Még nem akartad ezt feladni. Sokkal inkább kipréselni utolsó cseppig. Gojo talán örömet lel abban, hogy akárkié is légy, úgyis mindig hozzá fogsz visszatérni. Mert senki sem tudja megadni azt, amit ő.

- Úgy utállak - suttogtad.

És valóban, utáltad, amikor ilyen öntelt. De mindketten tudtátok, hogy függője voltál annak, ami a falak között történik. Gojo hümmögött, majd újra végignyalt, most már olyan közel voltál a szembesítés. A nyelvére élveztél, megharaptad a kezét, de ő nem engedett. Zihálva vetted a levegőt, amikor végre szabadon engedte a szád. Homályos volt a látásod a gyönyörtől.

A férfi felült és ugyanazzal a mozdulattal lehúzta az alsónadrágját. Lihegve nézted az adottságait, éhes szemmel. Azt megannyiszor megtapasztaltad, hogy méretes. Felágaskodott a hasa felé, a kidülledtek az erei és a piros teteje nedvességtől csillogott. A kezeiddel felé nyúltál, de ő elkapta a csuklód és magához húzott a földre. Lefogott, te pedig máris vonaglottál, a tested az övé alá gyűrte, izgató volt a kontrolja alatt lenni.

- Ez volt az utolsó alkalom, Gojo - mondtad remegő hangon. 

- Mindig ezt mondod - sziszegte a férfi.

Mindketten felnyögtetek, egy pillanatra csak szapora légzéssetek szakította meg a csendet. Gojo szétfeszített, majd elkezdett mozogni, élvezve azt, hogy minden egyes lökéssel még jobban kezdi elérni azt a pontot. A lábaid remegni kezdtek, a gyönyör miatt már csillagokat látta. A férfi súlya, a bőre melege, a keménysége túlstimulált. Becsuktad a szemed és megremegett az egész tested, érezted, hogy nyomban utána a másik is elélvezett.

Gojo a mellkasára húzott, az ajkai újra megtalálták a tied. Még a vágytól ittasan viszonoztad a sietős csókjait, noha most már sokkal gyengédebben ért hozzád. Finoman kihúzta magát és a karjai szorosan átöleltek. Elvesztél a férfi mély kék szemeiben, amikor megsimogatta az arcád. Annyira akartad hinni, hogy ez az igazi ő. Mi is vagyunk mi most? A nyelved hegyén volt a kérdés, de sosem merted feltenni.

- Mennem kell - sóhajtottad, kisvártatva.

Gojo vágyakozva nézett feléd, ahogyan felöltözöl. Utálta, hogy mindig engednie kell, hogy kicsússz a kezei közül. Nem ártana, ha maradnál? A munkájára gondolt, az átkokra, a tanácsra, aki szétválasztana titeket. Gojo szíve fájdalmasan megdobbant. Mit változtatna, ha maradnál?

A szemeid kereste, ahogyan kezdett elfakulni a vágy, észrevette, hogy a helyét átvette a szomorúság. Sosem tudhatna olyan életet biztosítani neked, amilyet megérdemelnél. Még csak fel sem tudna vállalni, hogy intim kapcsolatba került a volt tanítványával. 

- Maradhatnál még - mondta csendesen, próbált minden érzést kiölni a hangjából.

Elkerekedett a szemed, eddig még sosem marasztalt. Nem éjszakára, nem szex után. Az egész tested elöntötte a melegség. Begomboltad az imént az utolsó gombot is a felsődön, csalódottan láttad, hogy az egyik gomb letépődött, amikor lekapta rólad a ruhád. Lehet, hogy jobb lett volna, ha meg sem kérdezi. Lehet, enyhült volna a fájdalom. Gojo minden, amire valaha vágytál egy férfiben. Csak nem lehetsz az övé, amíg képtelen elhatározni magát. De mindig van egy újabb ultimátum. Lehet, hogy a következőnél maradsz.

A legjobban fájt, hogy nem maradhattál. Valaki vár otthon.

Kilopakodtál csendben az udvarra. Már besötétedett, remélted, hogy egy lélekkel sem fogsz összefutni. A fejedben már kezdted kigondolni, hogy most milyen őrült kifogást találj ki, hogy hová tűntál el egy egész délutánt. Megtorpantál, amikor váratlanul Yuji hangját hallottad a hátad mögött:

- Öhm... Miss (Neved), ne haragudjon, hogy ezt mondom, de tintás a szoknyája.