Fandom: Spy x Family

Karakter: Loid Forger

Szituáció: Loid feleséget keres, te pedig egy sziklaszilárd menedéket, akármilyen áron.

Szavak száma: 4000

Kérte: az én kicsi lelkem. Nem értem miért nincsen több fanfiction ezzel az animével. Imádom.

Loid egész életében ugyanazt tette. Analizálta a helyzetet és a legjobb tudása szerint megoldotta. Ezt tette őt jó kémmé. Ez tette őt letálissá. Rögtönzött magának egy életet, hogy senki sem tudjon gyanakodni rá. Egy átlagos feltörekvő fiatalember, semmi több. A karizmája hasznára vált mindig is, előre vitte az életben a sima arisztokrata arca és megnyerő mosolya minden nőt levett a lábáról.

Ez a tulajdonsága most jól jöhetne, hiszen feleségre lenne szüksége. Minél hamarabb. Ezen a téren Loid megengedte magának, hogy válogatós legyen. Tudta, hogy nem akármilyen nőt akar maga mellé. Nem tervezett szerelmes lenni, de kétségkívül olyan feleséget szeretett volna, aki kedves és megértő a fogadott lányával. Loid nem keresett szerelmet. Csak egy álfeleséget. A szerelem amúgy is felesleges érzéselet generál.

Franklynt beleavatni a vadászatba nem tűnt a legjobb ötletnek. Folyton ajánlatokkal zavarta. Noha a férfi nem tudta Loidnak miért kell ilyen sürgősen nő. Csak a kém tudta igazán mennyire szorítja az idő. Mintha csak bemehetne az ember a boltba és vehetne magának örökké tartó szerelmet. Neki nem kell csupán a Styx küldetés végéig. Aztán úgyis véget vet a kapcsolatuknak. Loyd sosem tartotta magát jóembernek ilyen szempontból. 

A hivatalban volt, amikor Frankly újra megkereste. Most viszont az oldalán egy nővel találta.

Veled. 

Találkozott a tekinteted a szőke hajú férfival. Öltönyben volt, jól öltözött és elegáns volt, mintha csak egy divatlapból lépett volna ki. Befolyásosnak és tehetősnek tűnt, minden nő álma. Felcsillant a szemed, valóban nem erre számítottál, amikor ma elfogadtad a dörzsölt Franklyn ajánlatát. 

Olyan szívtiprónak tűnik, aki megkapja gyorsan amit akar. Megigazítottad a ruhád, próbáltál minél jobban imponálni külsőleg. Az ártatlan, gyengéd nő alakját vetted fel. A férfi tekintete viszont megkeményedett, a tekintetét máris eltépte rólad. Neked ökölbe szorult a kezed, felbosszantott mennyire átnézett rajtad. 

- Loid, ma szerencse napod van - szólította meg lelkesen Franklyn - Találtam neked egy nőt...

- Megmondtam, hogy én választom ki - vágta rá azonnal Loid.

Elharapta a végét: ... a saját feleségem. 

A hangja és a tekintete olyan hideg volt, jegyezted meg magadban. Hát, tudsz te hidegebb is lenni. Elegánsan meghajoltál előtte, a hosszú bézs szinű szoknyád meglibbent. Felhúztad az álarcod.

-  Azt mondták, hogy szüksége van magán tanárra a lányához.

Loid szeme felcsillant.

x

Nem szeretted a reggeli melókat. Túl kockázatosak, a fényes nappal játsszol a tűzzel. Meg aztán ott az eshetőség, hogy szagot fognak az emberek  mit keres egy törékeny nőcske a legkoszosabb sikárokban. Mindig magadra húztál egy hosszú kabátot, hogy eltakard a vérfoltokat. Nem a tied volt. A gyilkolás az életed része volt. Megfizették, de nem elég jól. A magántanár melód nem véletlenül került a kezed közé. Néha elvállalsz ilyesmit is, hogy megszabadulj a lebukás félelmétől.

Addig sikáltad, míg lejött a vér a körmeidről. Pár óra múlva az új tanoncodnál kell lenned: Anya Forgernél. A tétova, szelburdi lány nagyon a szívedbe lopta magát. Ahogyan az apja is, erre elvörödötél. Letagadhatatlanul jóképű, de semmi olyasmi ami valóban levenne a lábadról. Nem a külseje fogott meg benne, hanem az a belső sötétség a szemében. Tudtad belül, hogy Loid Forger, a gazdag pszichiáter valamilyen titkot rejteget.

Minden vele kapcsolatban érzéseket keltett benned. Az, ahogyan rád nézett sosem maradt nyom nélkül. Hevesebben dobogott a szíved, de ezt puszta vonzalomnak írtad le.  Az a Mr. Forger... olyan furcsa embernek találtad. Nem értetted, hogyan lehet valaki ennyire hideg a világgal és mégis kedves és gyengéd a lányával. Valami nem stimmelt.

Éppen feléje tartottál, hogy különórát adjon matematikából Anyának. Ambíciós, de ráfér a csiszolás. Imádtad a kislányt, olyan jólelkű gyermek, noha őt is furcsának találtad. Valahogy olyan, mintha kitalálná a gondolataid.

 Bekopogtattál, az ajtó azonnal kinyílt és a szőke hajú férfi illedelmesen, de hidegen köszöntött.

- Jó napot Mr. Forger - üdvözölted kedvesen.

Magáztad, nem is mertél volna egyebet. Ahhoz képest, hogy elismert pszichiáter mindig csak otthon látod. Nincs sok kliense? Egy tapotat sem mozdul a lánya mellől. Nem az első alkalommal vagy itt, de amikor betértél nélül legelőször egyből kiszúrtad, hogy nincs nő a képben. Habár a ház rendezett volt, Loid kezein nem volt gyűrű és sosem emlegette a feleségét. Viszont azt egyből láttad, hogy a férfi nagyon tart a lányához, még leckék ideje alatt sem hagyta magára. A szobában volt, és általában olvasott. Vagy csak tettette.  Gondoltad szakmai ártalom lehet, hogy mindenkit alaposan megfigyel.

De akkor ki lehet a kislány édesanyja? Ezen kalandoztak a gondolataid még akkor is, amikor Anyára vártál, hogy befejezze a törtes feladatot. A rózsaszín hajú kislány megállt, mintha gondolkodna, aztán huncut mosollyal rád nézett.

- Te férjnél vagy? 

A szemeid teljesen elkerekedtek a meglepetéstől. Gyakran kérdezgetik tőled, de ez a kislánytól elég tolakodó és váratlan volt. Nem volt szíved megróni emiatt. Csak kedvesen elmosolyodtál, leplezve a zavarod.

- Nem, nem vagyok - vágtad rá vonakodva - De miért kérdezel ilyesmit, Anya?

A kislány csak nemes egyszerűséggel rávágta:

- Nem én akartam tudni.

Egy pillanatig csak értetlenül álltál a válasz előtt, aztán a szemeddel megkerested a férfit. Loid elvörösödött és a fejére húzta az újságot. Te magad is zavarban voltál. Nem gondoltad volna, hogy imponálnál neki. Elégedetten elmosolyodtál, de nem tetted szóvá. Lehet, hogy Loid beszélt Anyának rólad? Ki gondolta volna, hogy érdeklődik irántad? Melegséggel töltött el a gondolat, de nem a legjobb célokból. Egy ideje már kerestél egy férfit, akit behálózhatsz arra az eshetőségre, hogy téged is kémnek néznének. Az egyedülálló nőket könnyen meggyanusíthatják ezzel.

Úgy döntöttél továbbra is kedves maradsz vele és nem viszed túlzásba a közeledést, Anya tolakodó megjegyzése és a férfi zavara elég iránymutató volt. Hidegen kezelted a helyzetet, nem voltál benne biztos okos döntés lenne lerohanni. Befejeztétek a tanulást, te pedig már nyúltál a táskád után, hogy összecsomagolj és utadnak indulj, de Anya máris a ruhád ujjára csimpaszkodott. Nem hagyott mozogni és aranyos, nagyra nyitott szemekkel nézett rád.

- Maradj kérlek egész estéig - kérlelt.

- Talán majd máskor.

Este munkád volt, a véres féle. Anya viszont nem engedett el azért sem. Loidra néztél segítséget kérve. Azok a gyönyörű kék szemek rád meredtek, érezted a mélyre ható tekintetét.

- Mindig ezt mondod - püffesztette a száját Anya.

- Maradhat, ha szeretne - ajánlotta fel, tetszett a lovagiassága - Kifizetem az óráit, amiket itt tölt.

- Ugyan dehogy szívesen tenném.

Láttad, hogy Loid elmosolyodik, te pedig viszonoztad a gesztust. Leültél vissza az asztalhoz, ám Anya a kanapéra invitált, hogy együtt nézzétek a Spy War-t, a kedvenc rajzfilmjét. Annyira feldobta a kislányt a jelenléted, hogy te is felvillanyozódtál. Végül is nem siettem annyira, jegyezted meg magadban.

Akkor ebben a ruhában megyek gyilkolni ma este, határoztad el. Elvégre, csak átöltözni siettél volna haza. A tőröd és egyéb kínzó eszközök mind ott hevertek a táskád mélyén, a könyvek társaságában. A legmélyén tároltad minden eshetőségre felkészülten.

Gazdag családból származtál, a szüleid orosz arisztokraták voltak. Sosem szenvedtél hiányt semmiben egészen addig míg a családodat meg nem ölték. Az utad onnan az árvaházba került, ahol durván és rosszul bántak a gyerekekkel. Megnyomorított, megsebzett. Megöltek benned valamit. Te pedig kis híján őket. Ám a bérgyilkos foglalkozásod picit később került képbe. Árvaként valamiből meg kellett élned, no de nem ezzel kezdted. Hosszú történet. Nem tudtál benne elmerülni, mert Anya nagyon furcsán bámult rád. Felemelted a tekinteted és körbenéztél nem értve az arckifejezését. Tovább nézted az érdekfeszítő tv műsort.

Az órára bámultál nyolc óra elmúlt menned kell, hogy le ne késd a kuncsaftod. Loid azonnal észrevette, hogy az óra felé kacsintottál. Nyomban felpattant és lovagiasan kezet nyújtott neked. A táskád is felsegítette.

- Hadd kísérjem haza.

Anya elbúcsúzott, mintha nem látna a hétén még vagy háromszor, te pedig megsímogattad a feje búbját kedvesen. Elkaptad Loid tekintetét, aki mintha analizálna a kíváncsi kék szemeivel.  Szinte visszarántottad a kezed, azt hitted rosszat tettél. Feltűnően le sem vette a szemét rólad egész éjszaka. Nem tudtad kivenni a szándékait. Ha akar miért nem mondja? Ha pedig gyűlöl miért tűr meg?

Kiléptetek az ajtón, Loid melletted sétált az utcán, ahogyan kísérgetett. Egy jó félórányi sétára laktál tőlük, te vezetted őt. A férfi próbálkozott beszélgetést kezdeményezni, de olyan semmiségekről beszélgettetek. Kérdeztél a munkájáról, Loid mesélt a betegeiről, te pedig a diákjaidról. 

 - Elég bizalmatlan az emberekkel - jegyezte meg Loid, a lányára utalva - Biztosan nem idegen magának, hiszen foglalkozik gyerekekkel.

- Nagyon hasonlít azokra a gyerekekre, akiknek az árvaház jutott.

Tudom, én is ott nőttem fel. És bárcsak engem megvédett volna valaki.

- Szeretem a gyerekeket - tetted hozzá szomorkásan - Az egyetlen tiszta lelkek.

Loid erre elhallgatott. Már szinte az otthonodnál voltatok. Egy kissé lerobbant apartman complex volt, kicsit elszégyellted magad, amikor láttad tüzetesen figyeli. Nem az a fényűzés volt, amire vágytál. Nem hasonlított az ő fényűzésére. Nem érted be ezzel, de elfogadtad ideiglenesnek amíg megtalálod a helyed és összegyűjtöd a pénzt.

Csendesen megköszönted a kísérgetést. A férfi átnyújtotta neked a táskád te pedig sietve nyúltál utána. A kezeitek találkoztak. Loid azon kapta magát, hogy bizsergést érzett az ujjbegyeiben, amikor visszahúzta a kezét.

x

A kést a hátad mögött tartottad, amint kinyitottad az ajtót. Sosem mulasztottál el egy percet sem a falaid nélkül. Éppen csak résnyire nyitottad, amikor megpillantottad az ismerős szőke hajat és kék szemeket. Elvörösödtél, gyorsan a hajadhoz kaptál és megigazítottad a ruhádat. Nem voltál a legilledelmesebben öltözve, csupán egy lenge ruhában. A másikat éppen a vértől mosod ki.

- Mr. Forger, mit keres maga itt? - lihegted.

A kés még a hátad mögött maradt. A férfi szalutált a sapkájával és egy előzékeny mosollyal üdvözölt. Habár kissé megkönnyebbültél, hogy csak őt látod itt nem múlt el minden óvatosságod. Nem értetted a szándékait, sosem tért be hozzád.

- Csak szerettem volna tudni, hogy jól van.

Lemondtad a tegnapi órádat. Nos, munkád akadt és betegségre hivatkoztál. Kedves, de tolakodó, hogy most itt van. A kést lassan a combod felé csúsztattad, ahol egy kötés volt erősítve. Kinyitottad tágra az ajtót és udvariasan beinvitáltad.

- Nagyon kedves magától. Megkínálhatom egy kávéval?

Bólintott. Loid óvatosan belépett a lakásba. Gyorsan bemérte a kaotikus rendet, amiben találta a lakást. Kissé elszégyellted magad, de hosszú és zűrös éjszakád volt nem jutott idő a rendrakásra. Amíg nem figyelt egy doboz véres ruhát gyakorlatiasan berúgtál a pult alá és remélted nem tart házkutatást. Nem találna egyebet mint egy ál életet. A dolgok, amik a dobozban vannak az előző lakosé, csak még nem dobtad el míg nem nézted át. 

Lenéztél magadra, ahogyan lesimítottad a ruhád és megláttad a vércseppeket. Fenébe, pedig azt hitted ez a ruha tiszta! Gyorsan sarkon fordultál, hogy átöltözz. Egy pillanatra egyedül hagytad a konyhában. Loid gyorsan lecsapott az egyik dobozra, ahol mintás ruhák kandikáltak ki. Bekukkantott és gyermek ruhákat talált. Elkerekedett szemekkel bámult rá, de gyorsan cselekedett és visszacsukta mielőtt visszatérsz.

- Egyedül él itt?

- Igen. 

Leült az asztalhoz, láttad, hogy nem nézte a lakásod egy gazdag ficsur undorával, megjegyzést sem tett. Csendben ültetek egymás mellett és téged nyomasztott a csend. Nem mertél neki teljesen hátat fordítani, csak a szemed sarkából is figyelted. Leültél vele szembe és Letetted elé a kávét, addig hallgatott. 

- Lenne egy ajánlatom, meghallgatja?

A kezed a combodon pihent, a késen, ami a szoknyád alatt lapult meg. Nagyon izgatónak találtad a jelenlétét a lakásodban. Az izgalom, hogy kiderítsd mit akar tőled melegséget árasztott el a testedben és a szíved a torkodban dobogott. Az ujjad a szoknyád alá csúsztattad és a penge élén végighúztad. Betegesen szeretted az érzést, amit ad.

- Akármennyire is tagadja látom, hogy milyen helyzetben van. Nem teszek fel kérdéseket, ha maga sem.

Fogalmad sem volt miről beszél, de pókerarcot vágtál. Mikor látta, hogy kérdően bámultál rá, folytatta:

- Megalkuszom azzal, hogy nem tudom, ki az apja. 

Szóval azt hiszi terhes vagyok? döbbentél le. Fogalmad sem volt miről beszél de nem akartad elűzni a tévedését míg nem látod tudsz-e belőle hasznot húzni. Idegesnek mutattad magad, lesütötted a tekinteted.

- Mióta sejti, hogy terhes vagyok?

Loid erre a kérdésedre nem felelt.

- Szükségem lenne egy anyára Anya-nak, kétség kívül jót tenne neki, ha Ön lenne az. Hajlandó vagyok elvenni feleségül.

Ha maga is megteszi a részét, tette hozzá magában. Megkeményítetted az arcod, szóval innen fúj a szél. Tudtad már az első naptól, hogy Loid Forger feleséget keres. Milyen kapóra jön, hogy megtetszettem, gondoltad. Te meg éppen egy stabil álcát kerestél magadnak. Mi sem egyszerűbb ha igent mondasz a leánykérésére.

A fejedben viszont megszólaltak a vészharangok: olyan férfi nem vadászik ennyire feleségre, akinek nincs rejtegetni valója.

- Leszek a felesége.

x

Loid nem habozott már az elkövetkezendő napokban elsimítani a papírmunkát. Olyan gyakorlatiasan kezelte a helyzetet. Neked viszont először kérték meg a kezed kicsit idegesen léptél be a házba, ahol a napjaid majd töltöd. Anya nagyon örült neked, mindig csak rajtad csüngött.

Tisztelettudó, előzékeny, kedves. Ilyennek tartottad a férjed. De határozottan nem volt lángokban, hogy szeressen. Pedig hányszor érezted azt, hogy felhevül a tested, amikor közel lép hozzád. Mindketten megkaptuk, amit akartunk, mondogattad magadnak. Mégis olyan üresnek érezted, nem volt benne meggyőződés. Nem is mertél hozzá közeledni.

Külön szobád volt, de minden este azon gondolkodtál miért nem kíván. Érezted, hogy a tested lángokban áll. Sosem képzelted, hogy együtt fogsz lakni egy férfival, aki nem fog hozzád érni. Benned élt a vonzalom, de úgy tűnt nem talál majd viszonzásra.

Mindig csak azzal vígasztaltad magad, hogy legalább nyugodtan kibújhatsz az ágyból és végezheted a munkád, anélkül, hogy gyanut fogja. Elvégre, nem azért mentél hozzá, mert szerelmes vagy belé.

x

Tudtad, hogy nagyon veszélyes játékba kezdtél bele, de most már nyakig benne voltál. A pánik kezdett elfogni egy hét után, amikor igazán feleszméltél. Az idő telik. Tudtad, hogy Loid nem eszement, hogy egy idő után rádöbben, hogy nem vagy terhes. Latolgattad a lehetőségeid. Színlelhetnél majd egy vetélést... De ahhoz le kell fizetni egy orvost is. Az ajkadba haraptál. Nem a legjobb megoldás sok a buktatója.

Már ha szeretne... Könnyebb lenne rávenni arra, hogy beleessen a csapdába. Elvégre, megvalósítható. Azt mondtad csak egy hónapja vagy terhes, még nem szokott ilyenkor kerekedni a pocak és aztán a végén könnyű lenne letagadni egy kis időt.

Ha az elkövetkezendő bő egy hónapban teherbe ejt még megúszhatod. Nem is kell tudnia, hogy az övé, csak szép csak elhallgatnád. Lenne gyerek, megmaradna a házasság és a biztonság. De mégis teherbe esni Loid Forgertől..?

A hasad simogattad. Lapos volt, nem volt benne élet. Vajon tényleg képes lennél teherbe esni ettől a férfitől, csakhogy megmaradjon a szereped? A kezed ökölbe szorult a gyomoridegtől. És még akkor is ott a kockázat, hogy felfedez. Úgy érezted ha valaha közel jártak az érzéseid a szerelemhez, akkor azt mind Loid Forger mellett érezted. A biztonság, a tisztelet mind körülövezték. Buta gyereknek érezted magad, aki azt sem tudja mit érez és mit kellene.

Sarokba szorítva érezted magat. A mosdó kagyló fölé hajoltál. El kell határoznod magad. Mindkét tervnek van hátulütője. Engedted a vizet és megmostad az arcod. Kopogtatást hallottál. Vele akartál maradni, de nem akartad hogy csalónak nevezzen. 

- Rosszul érzed magad? - hallatszott Loid hangja az ajtó másik oldaláról.

Nem válaszoltál, csak miután megtörölted az arcod és kiléptél. Érzéstelen arccal néztél rá, noha az övé mélyen aggódónak tűnt. Elfordultál tőle, hogy ne lássa az igazi érzéseidet. Kedveled, valóban kedveled ezt a férfit, de megtenni azokat az őrültségeket amik a fejedben járnak már nem biztos, hogy a legjobb ötlet.

- Csöppnyit.

Loid észbekapott és hátrapillantott. Ám Anya gyanutlanul nézte a tvt a szobában, úgy tűnt rájuk sem hederített. Még eddig sosem beszéltetek meg a ''gyermeked '' hogyan fogja majd érinteni Anyát. A férfi tisztelte és szerette mennyire a gyenge pontod a gyerekek. Olyan tisztának látott emiatt. Talán ez is fogott meg benned annyira. Egy anyatigrisnek látott.

- Mikor mondjuk el neki?

Megvontad a vállad, nem voltál abban az állapotban, hogy döntéseket hozz. Éppen csak most kászálódtál ki pánikrohamodból. És tudtad, hogy magad sodortad ide, mindent megtettél azért, hogy ne bukj le az állam és Őelőtte. Loid közelebb lépett, a kezét érezted a vállaidon, melegség öntött el. Minden erődbe beletelt, hogy ne húzódj vissza azonnal. Meg akartad tagadni magadtól mennyire is felcsigáz az érintése. Úgy érezted csak még mélyebbre ásod magad alatt a vermet.

- Ha rosszul érzed magad hívhatunk egy orvost.

Megráztad a fejed.

x

Elhatároztad mindent bevetsz, hogy elcsábítsd a férjed. És a legeslegjobb alkalom erre a mai este tűnt. Egy fogadásra voltatok hivatalosak, szépen kiöltöztél és mindent megtettél, hogy a legjobb alakodban mutatkozz. Hiszen mindenki nagyon szépen mutatott a mulatságon. A gyermekkorodra emlékeztett, a fényűzésekre. Anno gyermekként volt egy szép rózsaszín ruhácskád, ami fodros volt és hercegnőnek érezhetted magad benne.

Loid meghúzta a whiskys poharat és a szemeivel követett a táncparketten. Egy férfival táncoltál, aki felkért. Olyan gyönyörűnek látott az estélyidben, érezte hatással van a látvány. De nem csak az. Fél szájjal, vonakodva nézte a jelenetet nem tetszett neki, hogy valaki más tegye a kezeit a feleségére. 

A jellemed, ahogyan hordtad magad kitűntél a tömegből. El sem akarta hinni, hogy árvaházban nőttél fel, ahogyan mesélted. Ennek ellenére annyira előkelő volt, ahogyan viselkedtél igazi elegáns hölgy tárult a szeme elé.

Loid azon kapta magát, hogy nem  tudja levenni rólad a szemeit. Nem szerelmet keresett benned, de azt tapasztalta, hogy lassan beleesik a saját vermébe. A vonzalom határozottan ott volt és hatalmába kerítette akárhányszor a közeledben volt. Megesett, hogy leskelődött utánad a házban. Néha rajtakapott, amikor éppen átöltözöl. Ó, a dolgok, amiket kiváltott benned a félmeztelen tested látványa. Loid minden alkalommal türtőztette magát attól, hogy kiélje.

Azzal hitegette magát, hogy csak azért teszi, hogy meggyőződjön Anya biztonságban van. De ez messze volt a valóságtól.  Felcsigázta a tested minden porcikája és már szinte szégyentelenül megbámulta ruhád kiemelte idomaid. Loid nem tartotta magát szereleméhesnek, de a fűtött pillantás, amit kapott tőled tett vele dolgokat. Mintha ma este benned is látna valamit. Hogy a kihívó ruha, amit felvettél a személyiségednek is adott egy löketet. A prüd kis tanárnőt egy csábító mester cserélt le. A vörös rúzs tette, vagy a hangulat, Loid maga sem tudta.

Még egyszer meghúzta a whiskyt és letette a poharat. Nem fog ma többet inni, nehogy valami őrültséget csináljon. Relatív jól bírja az alkoholt, de a szesz máris kicsit könnyűvérűbbé tette. Már egyre kevésbé türte el a feleségével táncolgató férfit. Közelebb lépett és látta, ahogyan

- Itt van a férjem - jelentetted ki határozottan.

- Így van. Vedd le a kezed a feleségemről. 

Az alak csak félve mert Loid szemébe nézni. Azonnal meg is hunyászkodott és faképnél hagyott. Te csak megvetve néztél utána. Nem szeretted a csalókat, eszed ágában sem volt azzá válni. A feltüzelt szőke hajú férfira néztél, hálásan.

- Loid, köszönöm. 

A férfi csak hallgatott. Megfogalmazódott benne, mennyire is csak magának akar téged és ettől nem tágít. Csak biccentett és melléd lépett. Itt volt az ideje, hogy táncoltasson. Lehet, hogy csak ezért  vett el, mert tökéletes álca vagy, de akkor is az övének tartott.

Felkért táncra, te pedig mosolyogva elfogadtad. Forróbb volt, mint eddig bármi. Loid érintése és tekintete tüzesen égetett, mintha lecserélték volna a mindig kimért, hideg férfit. A jégkék szemei felolvadtak és a fel eltűnt. Az arcod vörös volt, nem gondoltad volna hogy ilyen szenvedéllyen néz majd valaha rád. A tested az övéhez simult. A láng nagyon égett, magad sem tudtad, hogy túléled vagy mind felemésztenek. 

Nem kellett sok, hogy Loid megelégelje a társaságot és kezdeményezze a haza indulást. Anya elaludt a tv mellett, Loid onnan kapta fel és a szobájába vitte az ölében. Aztán vette csak észre, hogy te a szobád felé ingatag állapotban battyogsz. Bizonytalan lépéseket tettél, azt hitte menten orra esel. Melléd lépett, hogy megtámogasson. De te azonnal belé meresztetted a körmeid, mint a vadállat az áldozatába. Betámolyogtatok a szobádba, ő próbált minden áron támogatni, hogy ne dőljetek el. Belekapaszkodtál az ingjébe. Minden súlyod ráhelyezted, mindjárt az ágyra döntötted.

- Hé, hé. Mindkettőnk ingatag most. 

A megjegyzése olaj volt a tűzre. Megragadtad és magadra húztad az ágyon. Mindketten elterültetek. Nem válaszoltál semmit csak vörös arccal néztél rá. Loid sosem látta még ennyire sötétnek a tekinteted. Úgy nézted, mint aki mindjárt lecsap és széttépi. Olyan vággyal teli volt és vad. Néztél rá, a kezed a nyakán pihent és szétnyílt ajkakkal. Lehúztad az ágyra magaddal, Loid akarva akaratlanul a testét rád nyomta.

Elmosolyodott, ahogyan kinyúlva csak belé kapaszkodtál. Kétség nélkül kívánt, de nem tudta mennyire kockáztathat ha most érzelmileg belebonyolódjon ebbe a küldetésbe. Ebbe az álcsaládba. Ebbe a hazugságba. De az, ahogyan minden nap kicsivel jobban megdobogtatod a szívét már nem illik bele a megtévesztés meghatározásába.

Határozottan valamit érezni kezdett irántad. A kezed a nyakán pihent simogatta a bőrt. Loid becsukta a szemét, az a fránya whisky tényleg könnyűvérűvé tette. Kívánt nagyon, de még vártad a kezdő lökést. 

Loid előre hajolt és megcsókolt, érezte te is sietve visszacsólokod. Kíváncsi volt mire vagy képes. Kíváncsi volt te is annyira kívánod őt. A büszkesége nem bírt volna ki egy vereséget.  Még sosem utasították vissza, mindig a kezében volt az irányítás. Éppen ezért lepődött meg, hogy a fűtött csókot megszakítottad.

- Bocsánat.. csak - kezdett is bele, hogy mentse a helyzetet ha mégis megvádolnád.

- Biztosan akarod? 

Az elsötétült szemeid megválaszolták a kérdést. Megcsókoltad, minden elhomályosodott. A küldetésed, a céljaid, most minden sutban volt. Nem érdekelt semmi, csak az hogy most megkapd amit szeretnél. Érezni őt. Ezért nem szoktál inni, valamit felszabadít benned. Lenyomtad Loidot az ágyra, aki meglepte kostatálta nem vagy gyenge, ahogy arra számított. A csípőjére helyezkedtél, Loid pedig felszisszent az egész helyzet elindította benne a teste teljes izgalmát. Mélyet sóhajtottál, olyan jó volt látni őt magad alatt. Ezt szeretted igazán, az irányítást a kezedben. A mindig rendezett férfit feldúlod most. Az ujjaid csók közben kibontották az ingje gombjait és az izmos mellkasa feltárult előtted. A tejfehér bőrét végigsimítottad Loid pedig felmordult az érintésed érezve. Becsukta a szemét, valahogy most nem önmagának érezte a helyzetet, de mégis annyira megvadította.

Kioldottad a fűződet a ruhádról és kihúztad. Loid ledöbbenve nézte, ahogyan a ruhád lassan lecsúszik a válladról a fűző nélkül. A döbbenete viszont gyorsan elmúlt, amikor látta, hogy előre hajolsz. Nehezen nyelt, annyira felizgatta a helyzet. Aztán érezte, hogy kérdéses gyakorlatiassággal megkötözöd a csuklóját. Hagyta magát elsodorni. Sosem gondolta, hogy a szerény megszeppent nő fogja ezeket tenni vele. Loid számára első alkalom volt, hogy hagyja egy nő dominálja. Hátra engedte a fejét és mélyen kiengedte a levegőt. Hagyja magát, beleélte magát a játékodba. A csuklóját biztosan ki tudná rángatni a kötésedből.

Megesküdött volna, hogy életében nem számított arra, hogy az te leszel. Nem akart ellenkezni, élvezte még akkor is ha először történik ilyesmi. Akarta látni mire vagy képes. Te miután felfedezted a felső testét nyomban lefelé haladtál, megszabadulva minden utadba álló ruhadarabtól. Loid azon kapta magát, hogy fújtat és teljesen elvesz minden érintésedben. 

A csúcsra segített, néhány jól irányzott lökéssel. Érezte ahogyan összeszorul minden és a féktelen érzés elönti. Próbálta visszafojtani a szerelme hangjait, de mindhiába. Csak remélte Anya mélyen alszik.

-Csendeh -sebben.

A kezeiddel még jobban lefogtad és felerősítetted a mozdulataid. A hangjaid alig csendesültek. Elsötétedett tekintettel néztél rá, dacosan és uralkodóan. Loid azt hitte ennél vonzóbb már nem is lehetsz. Talán a lebukás és a szégyene érzése még jobban felizgatott, azért sem hagytad abban. Ez most nem az az oldalad, amelyik biztonságosan játsszik. Érezte a nedveidet és a súrlódás még jobban feltüzelte. Imádta ezt az állatias felszabadulást.

Nyögdécselve, szusszanva borultál rá. Kifulladtál, most ütött ki legeslegjobban az alkohol. Mindig nagyon elálmosodsz tőle. Loid mélyen beszívta a levegőt, úgy érezte, mintha nem is önmaga lenne és csak valahogy elkábult és minden megtörtént. Még csak ki sem húztad magad, még mindig benned volt és te csak elkezdesz szunyókálni a mellkasán. Kiengedett egy vággyal teli sóhajt, ez volt élete legváratlanabb szeretkezése. Egyben a legemlékezetesebb is. Sosem engedte el így a gyeplőt és nem érezte ezt a pokolian jó érzést. Ahogyan érezte a melegséget és a súlyod magán szinte megmozdult, hogy újra feltornázza magát a csúcsra. De az erkölcse és jóérzése megállította. Nem lenne a leghelyesebb, hiszen erre már nem adtál engedélyt. Mégis felizgatta a dolog, hogy egy pillanatra meglátta az érem másik oldalát.

- Milyen gyorsan elalszik.

Álomba szenderültél, Loid nem vette rá magát, hogy elengedjen. Melléd dőlt és próbálta összekapni magát. Sosem gondolta volna, hogy a házassága ennyire mozgalmas lesz. Közel húzott magához és megcsókolta a homlokod. Valahogy most a gondolat, hogy  holnap mindezt bánni fogod összehúzta a szívét. Ma éjszaka levette az álarcait és szeretett úgy, ahogyan sosem gondolta volna.

- Szeretlek - suttogtad álmodban.

Loid szíve összeszorult, még nem tudta kimondani.