Fandom: Death Note

Karakerek: Light Yagami, L Lawliet

Szituáció: az olvasó a rendőrségnél dolgozik (miközben ő is Hallálista birtokló) és mindkét fiút fűzögeti.

Szavak száma: 4400

Kérte: _uppermoon__

Csöppnyit nosztalgikus érzés fogott el, amikor leszálltál Tokyo hatalmas vonatállomásán. Azt a keserű érzést leöntötted az imént egy még keserűbb teával. Megálltál a sínek mellett és mélyen beszívtad a levegőt. Melletted sietve lépkedtek az emberek. Egy széles mosoly ült ki az arcodra. Miért ne mosolyognál? Hiszen temetésre mész. Méghozzá a saját apádéra.

Előkaptad a kézi tükrödet és megnézted a magad benne. Jól kell kinézned. Az egész család ott és a rendőrség is. Ez lesz a nagy bemutatód, nagyon régóta nem voltál már Japánban. Máshol kezdted a tisztogatást.

A történeted nem átlagos volt. Az apád Yosida Hiroeda rendőrség fő-fője volt. Egy pár évig követségben volt Amerika és Japán között. Kevesen tudták, hogy egy viszony eredménye vagy. Még nem volt apád elválva, amikor a te megfogantál. Csak akkor vállalt fel, amikor már igen. A családja előtt egy szégyenfolt voltál.

A születésed nem a legtisztességebb körülmények között zajlott. Hogy apád elkerülje a szegényt saját hibáját illetően mindig egy évet le kellett tagadnod az életkorodból.Ne legyen olyan nyilvánvaló. 

Nyilván, az hogy most "haza" jössz nem a legjobban várt mozzanata a volt feleségének. És a mostoha testvérnek, pff. Biztosan a pokolba kívánnak. De te is az öreg Mr. Hiroeda lánya voltál, el kellett jönnöd a temetésre.

Minden ellenére, Yoshida Hiroeda, az apád úgy döntött, hogy hat éves korodban visszaköltözik Japánba és újra elveszi a volt feleségét. Milyen gerinctelen húzás. Magadra hagyott téged az anyáddal, a pénzt viszont elküldte. Gyűlölted a vén embert. Az egész életed egy hazugság miatta, mindig csak szégyenkezned kellett. Takargatnod magad. Bemocskolta az életed már azelőtt, hogy megszülettél volna.

De el kellett jönnöd a temetésre. Sőt, a halála újabb fordulatot hozott az életedbe. Tokyoba helyeztek át a rendőrséghez, a sikeres nyomozói karriered megengedte. Imádtad a felfokozott izgatottságot, amivel az új környezetbe vetetted magad.

Tudtad, hogy nem szívesen látnak. De már nem érintett meg. Te egyáltalán nem kérted, hogy megszüless egy ilyen helyzetbe. Idegenek voltak számodra, az évek során nem ismerted elég jól őket. Habár láttad őket néha, talán egyszer két évben. Kívülállóként kezeltek. Nem is csoda, te annyira más voltál, máshol nőttél fel. Tudtál japánul és az apád vonásait örökölted, de belül ambíciósabb és makacsabb voltál mindenkinél. Most, hogy megürült egy hely a Tokyói rendőrségben lecsaptál a lehetőségre. Már egy ideje untad magad az ismert territóriumon.

Azt jelenti, hogy új seriff van a városban.

Nem, kivételesen nem volt közöd az apád halálához. De a kabátod zsebében meglapuló Halál lista nem azt mutatja, hogy teljesen ártalmatlan vagy. Négy éve van nálad. Azóta tisztogattál Amerikában. Az oldaladon ott volt Mishi, a téged követő női shinigami izgatottan nevetett fel.

Pár napot töltöttél 'otthon', nagyrészt a szobádban ültél, nem érintkeztél a többiekkel. Nem érdemelték meg az energiádat. Időd nagy részében a rendőrségen voltál. Kezdted megszokni a helyszínt. Büszke voltál, hogy neked osztották a Kira ügyet. Lenyűgözött a teljesítménye, de nem hagy nyugodni, míg rá nem jössz hogyan csinálta. Egy ilyen gyilkosnak sírban a helye. Saját projektednek érezted, hogy elkapd. 

- Ki lesz a társam? - kérdezted a felettesed.

- L.

Izgatottság futott át a testeden, a titokzatos nyomozó a lehető legnagyobb kihívás, amit kaphattál volna. Szinte senki sem látta L-t. Próbáltál képet kapcsolni magadban a betűhöz. Egy sötét alakot láttál, aki mesterien szövi a szálakat. Olyan vonzó volt számodra az elméje. Pedig még csak fogalmad sem volt arról, hogyan néz het ki.

- Megtiszteltetés - hajoltál meg tiszteletteljesen.

Neki. Hogy veled dolgozhat, tette hozzá az egód. Nem mondtad ugyan ki. Tudtad, hogy a főnökök előtt jobb, ha alázatosnak mutatkozol. Ez is egy szerep. Szereted a szereped játsszani sok mindenben. A befogadó családod előtt sem merted még kimutatni a fogad fehérjét.

Szeretted a szereped. Farkas a bárányok között.

x

A temetésen kezdted elunni magad. Köszönteni a rokonokat nem volt hálás munka. Csak bosszantott, hogy az öreged fel kellett dobja a talpát, hogy neked bajt hozzon. Megbélyegeztek, téged pedig feldühített a dolog. Fogcsikorgatva elhallgattál mindent. Megölhetnéd akármelyiket közülük. Ott volt a kísértés, hogy meg is tedd.

Az embertömegból félre húzódtál és kifújtad magad egy percre, a shinigamid persze követett. Amikor viszont körbenéztél egy ledöbbentő dolog ragadta meg a figyelmed. A levegő a mellkasodba szorult, amikor egy másik shinigamit pillantottál meg. Vajon tartozott valakihez a shinigami? Úgy tűnt, hogy a tömegben egy barna hajú fiú után lebeg.

Láttad a shinigamit, ő pedig az üres fekete szemeivel téged mért be. A vicsorító fehér fogaitól olyan állatias volt. Észbekaptál, hogyha valakihez tartozik akkor lelephezhet. Az ujjaid az ajkadhoz emelted, azt mutattad, mintha bezárnák a cipzárral. Megértette. Az vicsorítva bólintott.

A szíved a torkodban dobogott. Ledöbbentem bámultál rá. Aztán eltűnt, valószínűleg az ember, akit kísért ment elől nincs itt. Pedig égtél a vágytól, hogy megtudd kié a Shinigami. Mishi, a sjaát shinigamid felnevetett.

- Jó móka lesz - suttogta.

Pár pillant múlva fel kellett ébredned ugyan, mert egy pár jött oda hozzád, karonöltve a mostoha testvéreddel. Alig tudtad elrejteni, még nagyon izgatott voltál, hiszen új játékos jelent meg a mezőn. Kíváncsi voltál.

- Yagami főfelügyelő, nagyon köszönöm hogy eljött. 

Tisztelettudóan meghajoltál, ahogyan bemutták őket. Az idős házaspár is apád kapcsolatai közé tartozott. A férfit mintha láttad volna egyszer a rendőségen, de te elkerülhetted a figyelmét.

- Mary vagyok. 

Az idősebb nő oldalra döntötte a fejét, mintha furcsállná a neved. Nos, tökéletes ráérzése van, ha igen. Mert nem ez az igazi neved. Te voltál az öreg amerikai lánya, így felvettél egy angol nevet hozzá a szerepedhez. Évekkel ezelőtt történt, de a Halállista birtoklása óta rádöbbentél, hogy ez hatalmas előnyt jelent majd neked. Talán az apád egyetlen jó húzása volt.

- Ó. Már meg sem ismertelek - szólalt meg kedves hangon a nő - Őszinte részvétem.

Bólintottál, az ajkaid lefelé konyultak.

- Jó ember volt.

Azt mondtad amit hallani akartak.Hazudtál, nyílvánvalóan.

- Meg kellene ismerd a fiúnkat, Light - tette hozzá lelkesen - Light?

A nő körbefuttatta a tekintetét a tömegen, de csalódottan fordult vissza. De nincs. Lehetséges, hogy Light az a fiú, akit keresel? A shinigami választottja. A gondolataid tovább cikáztak és az érzékeid kiélesedtek.

- Itt kellene lennie - motyogta, majd az órájára nézett - Azt hiszem el kell mennünk most, de meghívunk vacsorára.

- Nagyon szépen köszönöm a meghívást.

Milyen kedvesek, untad a képüket. A férje helyeselt, majd karöltve elbúcsúztak. Széles mosoly ült ki az arcodra. Minden szépen folyik, minden úgy alakul ahogyan kellene és mégcsak meg sem erőltetted magad.

Aznap este az ágyon feküdtél, de eszedbe sem jutott az apád. Nem, a temetés fény pontja más volt. Light. Idegesen a hajtincseiddel játsszadoztál. Megölhetted volna. Tudtad a nevét, már csak egy arc hiányzott és mielőtt még észbe kapott volna a neve már egy új oldalon virított volna. De miért véget vetni ennyire gyorsan a mókának?

x

A következő nap izgalmasnak indult.  Elkészítetted magad, hogy tökéletes légy L előtt. Az éjszaka ábrándoztál róla. A titokzatos alak képét egy sötét hajú félisten töltötte be. Ez az ábránd még akkor sem ment ki a fejedből, amikor L rejtekéhez közeledtél. Megráztad a fejed, mielőtt beléptél az ajtón, nem értetted hogyan vonzódhatsz valakihez, akit nem is ismersz.

Benyitottál az ajtón, de senkit sem láttál hirtelen. Kiáltottál, de senki sem jött. Úgy döntöttél körbenézel. L lakása modern volt, tiszta és rendezett. De mint mindenben volt egy aprócska hiba. Egy csomagoláson a földön elcsúsztál. De ahelyett, hogy a kemény földön landoltál volna, valami puhát éreztél magad alatt. Kinyitottad a szemed, csodálkozva mi történt. Valakinek a mellkasát érezted az arcod alatt. Az orrod ellepte egy intenzív édesség illat. Egy fehér pólóba fúrtad véletlenül az arcod. Annak a tulajdonosa egy sötét hajú, de még sötétebb szemű fiatal férfi, aki tüzetesen figyelt. Egy pillanatig intenzíven farkasszemet néztél vele, majd bizsergés ment át a testeden.

- Leszállnál rólam? - morogta a férfi.

Mintha villámcsapás ment volna át a testeden. L lenne az? És neked éppen belé kellett gabalyodni.  Mindig is tudtad, hogy mágnesként vonzod a bajt. Gyorsan felpattantál, lemásztál róla és szaggattott lélegzettel néztél rá. Úgy érezted magad, mint egy megszeppent iskoláslány. Egymáshoz nyomtad a combjaidat. Az érzés nagyon izgató volt. Ökölbe szorítottad a kezed és próbáltál uralkodni ezeken a hirtelen feltörő, már-már beteges vágyaidon. Hiszen munka ügyben jöttél. L semmit sem tett, hogy így felcsigázzon és mégis azon kaptad magad, hogy elfolynál a karjaiba. A szellemi zsenialitása nagyon vonzóvá tette még a fekete kócos hajat is.  

- E-elnézést - sütötted le a tekinteted, évek óta nem botlott meg a nyelved. 

Nem is tudtad mit gondolhat most rólad. Várt, szóltak neki, hogy a segédje jönni fog. Neveden szólított, vagyis a munka neveden. Intett, hogy kövessen, mintha meg sem történt volna az előbb. A hidegsége még jobban feltüzelt. Megszabta a határokat a munka kapcsolatban. Imádtad, ha valaki a hatalmával kekeckedik veled. Szépen eligazítottad a szoknyád, követted a szépen elrendezett lakásban.

Elképedten meredtél rá. Elképzelted, fantáziáltál róla egy ideje már és most mégis letaglózott. Megfogott a jelenléte. De ennek az L-nek köze sem volt az ábrándjaidhoz. Ez a fiú egyszerűnek tűnt, már-már magának valónak. A hosszú fekete haja a válláig ért, a szemei mint egy szemeskatlan.

Bemutatkoztál, de L úgy tűnt nincs letaglózva. Ez csak meglepett. Szóval magasabban van a mérce? Szépnek tartottad magad, olyannak akinek gondok nélkül menne elcsavarni egy fiú fejét. Ám úgy tűnik L-t csupán egy pillanatig tudtad levenni a lábaddal az eséseddel. Még az orrodban volt az édesség illata, magad is édesszájúnak tartod.

Minden ellenére te viszont még mindig érezted a bizsergést a testedben. Izgalmas volt, szeretted a kihívásokat. L pár szóban közölte miről lenne szó a Kira ügyben, majd megtorpant és hirtelen eléd állt, a személyes teredben volt.

- Milyen édességed van? - kérdezte habozás nélkül, majd amikor te kapkodtál válaszolni hozzá tette - Éreztem az illatát.

Szóval ő is kiszagolt téged. Elmosolyodtál és a táskába nyúltál, egy csokirúdat dobtál neki, amit L ügyesen el is kapott. Most az ő ajkára kúszott egy félmosoly. Leültetett egy sakk asztalhoz, újra visszatért a Kira ügyhöz, ám most játék közben folytatta. Bevallása szerint a legjobb ötletek akkor jönnek, amikor az ember nem számít rá.

Az utóbbi kört L nyerte, a győzelme csak felcsigázott téged. De lassan nem volt elég. A tekintetét magadon tudtad. Érezted még minden hajszálad égnek állt. Összenyomtad a combjaid, újra izgatott lettél.

- Most menjünk fogadásra - javasoltad izgatottan - Mi az, talán berezeltél?

- Hm. Dehogy - vonta meg a vállát L - Csak emeljük a tétet.

Egy egész zacskó csokoládét húzott elő. Ezt már szeretted, remélted, hogy nem fogsz unatkozni ezzel a férfivel.

x

- Light, vendégünk érkezett  - szólt be a szobába Light Yagami édesanyja.

A fiút a legkevésbé sem érdekelte ki jött. Miután bezáródott az ajtó egy bosszús pillantást vetett az anyja után, hogyan merte megzavarni őt. Biztonságos helyre tette a Halállistát és elsimította a fehér ingjét, szerette a makulátlan külsejét. Ryuk izgatottan vergődött, Light pedig nem értette a shinigamit meg mi lelhette.

Aztán megértette, amint kilépett az ajtón és az asztalnál ülve megpillantott téged, Mishivel karonöltve. Lefagyott, mint aki szellemet látott. Neked is ugyanúgy földbe gyökerezett a lábad, amikor szembe néztél vele. Jobban mondva felismerted a shinigamit, ami rávicsorgott.

Jackpot, gondoltad, egy félénk mosoly ült ki az ajkaidra. Light mélyen beszívta a levegőt.

- Ó, nem ismeritek egymást.. Light, fiam bemutatom neked Mary-t, az ő édesapja halt meg nemrég, voltunk is a temetésén.

Light pillanatok alatt összeszedte magát. Felvette a megszokott jó fiú álarcát. Igazán elismeréssel nézted végig az átváltozását. De a szeme... a szeme ugyanolyan gyilkos maradt. Az ajkadba haraptál, ő is olyan lehet mint te. Elvégre, akinek Halál listája van az használja is.

Light óvatosan közelített meg, ahogyan melléd ült az asztalhoz. Veszélyt jelentettél rá, nem is kicsit. Ezt a shinigami az oldaladon alátámasztotta. Egész vacsora alatt illedelmesen viselkedtél, piszkosul szerencsésnek érezted magad, hogy így ráhibáztál a prédádra. Közben kaptad Light izzó tekintetét. Ha a tekintet ölni tudna... már régen halott lennél. Igen borsot törtél az orra alá, veled ellenben ő nem számolt még egy Halállista használóval. Egész végig követett a szemével, szinte felfaltátok egymást. Élvezted a játékot, ami most azonban vérre ment. Nem ahogyan L-el a játszmáid.

Szinte sajnáltad, hogy a vacsora végén búcsút kellett venned tőle. Nem tagadtad, hogy szemre való fiú volt. Nem csodálkoztál volna, ha minden lány egy olyan évfolyamelső szívtipró fiúért csorgatná a nyálát. Büszkén elmosolyodtál, ha tudnák, hogy neked éppen ez a fiú van a markodban. Mert hát büszkén kijelentheted, hogy akarata ellenére az élete a te jóindulatodon múlik. Ismered az arcát, a nevét... már csak egy sor a Halállistában.

Kegyelem. Hm. Felizgatott ez a helyzet, megharaptad az ajkad, amikor Light édesanyja felszólalt:

- Light, légy szíves kísérd haza. 

Light nem ellenkezett, de nem tudtad, hogy ellenére van a dolog valójában. Elvégre, biztosan sok kérdés kavarog benne. Kiléptetek együtt az ajtón, a fiú olyan jól játszotta az illedelmes fiú szerepét. De a te figyelmed nem kerülte az agresszió a lélegzetvételében. Sétáltatok az utcán és hallgatott, várta te mit lépsz. Úgy érezted magad, mint aki várja az űzött vad kiszámíthatatlan lépését. 

Egy pár lépésre a lakásod előtt viszont Light megtorpant, megragadta a karod és megállított. Érezted a kemény szorítását, égett a tekintete. Vörösnek láttad a szemeid, mintha a pokol tüze égett volna benne.

- Hogyan... honnan van?

A Halállistára gondolt. Nem pislogtál, rendíthetetlenül néztél rá.

- Kiválasztott vagyok, hogy enyém legyen ez a világ - válaszoltad teljes meggyőződéssel - Szüksége van a világnak egy istennőre. 

Light egy pillanatra magát látta benned. Szóval téged is kiválasztottak... lehetetlen. Csupán egy ellenfél vagy, akit félre kell söpörnie. Mivel nem felelt, csábosan rákacsintottál. Előre léptél, az egyik kezed a kabátján pihent.

- Lehetsz még egy szolga a lábaimnál - kacsintottál rá.

Light megdermedt, a mérhetetlen harag, ami átjárta a testét megbénította. Elkacagtad magad. Tudtad, hogy az ő kezében sem kis hatalom van. Csak neked szerencsésebben hulltak a lapok. Egy vonalba húzta az ajkait és veszettül nézett rád. Széttépett volna ott helyben, de a járókelők szemtanuk lettek volna, őket pedig név szerint levadászni... lehetetlenség lenne. Rámosolyogtál, tudtad, hogy Light okosabb gyilkos ennél. A sármos vonásait most düh színezte. Olyan jól festett így, még jobban tetszett neked. Nem tartottad vissza magad attól, hogy rá is szemet vess, elvégre, az élet azért van hogy éljük.  Te határoztad meg a saját erkölcseid határát.

- Micsoda Úriember - gúnyolódtál vele - Köszönöm, hogy elkísértél. 

Imádtad nézni a lefagyott, már-már rémült arcát. Ahogyan nem tudta hogyan viszonyuljon hozzád. Ez felcsigázott, a hatalom, amit rá gyakorolhattál elég volt, hogy a véred pezsegjen. Közel hajoltál, Light fogcsikorgatva nézett rád. Gyűlölt, így csak még jobban esett csókot nyomni az arcára. 

Aztán eltűntél a távolban. Light sietett haza, előkapta a Halállistát. Azon vette észre magát, hogy keményen szuszog. Ryuk érdeklődve nézte a fújtató fiút. Rohant haza, nehogy megelőzd. Most már tudta a neved és az arcod, már csak egy kicsi és... A keze remegni kezdett a papíron, éppen annyira, hogy félt kisiklik a lapon. Az összes elfojtott érzelem most tört elő

- Ennyi volt neki - kezdett el kajánul nevetni - Bolond lány. Bolond!

A kacagása egyedül csengett.

- Tudtam, hogy én okosabb vagyok nála.

Elégedetten levetette magát az ágyra, aztán a pillantása a mennyezeten ácsingózó shinigamira esett. Vádlóan nézett rá, majd újra düh lepte el. Olyan kicsin múlt, hogy kisiklodjon a terve.  A kezében volt a Halállista, kezdett egyre stabilabb lenni a keze.

- Szóval te tudtad, hogy van még egy Halállista?

- Ne felejtsd el Light, hogy én nem állok az oldaladon - válaszolt nyugodt, kimért hangon Ryuk - Én nem állok senki oldalán csupán egy néző vagyok. 

Light pillantása a Halállistára esett, gyorsan fellapozta. Nem volt vesztegetni való ideje, cselekedni kellett.

- Megölöm - lihegte remegve Light - Nem tiltja semmilyen szabály hogy véget vessek az életének.

Még akkor is, ha ő is Halállista birtokos? Ryuk nem felelt, magára volt utalva. Light számára az egyetlen ésszerű megoldás a gyilkolás volt. Nem engedgette, hogy egy szalmaszálon elbotlodjon a terve.

 
- De ő hamarabb tudta a nevem - folytatta Light, a keze végigcsúszott a papíron - Lehet, hogy már beleírta az én nevemet. 

Enyhe hezitálás látszott.

- Ha meghalok haljon meg ő is! 

Minden további gondolkodás nélkül beleírta a neved a Halállistájába: Mary Hiroeda. Ennyi volt, megölt. Elsöpört az útjából. Az extázis, ami a testén keresztül ment leírhatatlan volt. Vadállatias nevetésbe kezdett, amit félbeszakított az anyja:

- Light!

Felvette újra az úriember arcát, amikor kiment a szobából.

x

- Lerövidítjük a kört most Tokyo és környékére - javasoltad L-nek.

A fiú egyetértően bólintott. Egy csokis zacskót zörgetett, majd kiemelt egyet és a szájába tette. Nézted elbűvölve, ahogyan még munka közben is azt majszolja.

- Remek munka. Az intervallumok, amik között munkálkodik pedig arra utal, hogy esetleg egy tanuló is lehet Kira.

Abban a pillantban lefagytál. Megértetted, mennyire belestél a sűrűn szőtt hálókba. Egy diák? Light? Minden összefüggne. Milyen feltűnést hajhászó. Ciccentettél egyet. Te évek óta tisztítod ezt a világot, de eszedben sem volt ekkora feltűnést kelteni. Okosabbnak tűnt neked, hogy majd a legvégén felfedd magad, mint az Új Világ Istennője.

Oldalra néztél, a mellkasodba szorult a levegő. L nem tudja még, de te már biztos vagy benne, hogy Kira egy Halállista használó. Hogyan is tudhatná? Az ajkadba haraptál, ez az információ téged is reflektor fény alá helyezhet. Ez azt jelenti, hogy nem is olyan rég te maga a világ körözött bűnözőjével vacsoráztál, őt csókoltad arcon.

Összedörzsölted a combod, egy izgatottság hullám ment át rajtad. Milyen magasak a tétek. Élvezet volt. A szíved a torkodban dobogott, mennyire égett a tenyered, hogy most már nem csak L de Light szívét is a markodban tartsd. Az Új Világ Istennője lennél, ha mindkét farkast kiiktatnád.

Az arcodra egy kaján mosoly ült ki. Gyermekiesen magadnak akartad őket. Akár játékszereidnek. Egymás ellen úszítottad őket, most pedig nézted a műsort. Tudtad, hogy te leszel ebben a túlélő. Az volt a taktikád, hogyha mindkét oldalon játsszol mindig te fogsz kijönni nyertesként.

x

- Vendéged jött.

Light felállt a székből, de mielőtt az ajtóhoz ért volna már meg is érkezett a vendég. Szemtől szemben találta magát veled. Becsaptad magad után az ajtót, visszanéztél a vörös szemű fiúra. Teljesen le volt sokkolva, mintha szellemet látott volna.

- Miért nem haltál még meg? - nyögte ki.

- Mert nem vagyok őrült, hogy azt írjam a homlokomra: nyílt célpont - válaszoltad gúnyosan - Nem tudod az igazi nevem, Light. Ellenben én ismerlek téged.

Kissé csalódott voltál, mikor láttad valóban a barátocskád meg akart ölni. De hát nem ért téged egyáltalán meglepetésként. Nézted a barna hajú fiú döbbent arcát, amit düh torzított el aztán. Ha nem tudnák annyian, hogy itt vagy már lehet puszta kezével ölt volna meg.

- Ezzel azt hiszem eléggé feladtam a leckét, hogy megfontold velem a szövetséget - vontad keresztbe a karod, mire Light csak dacosan megrázta a fejét - Társak leszünk, én nem leszek a szolgád.

Közelebb léptél a fiúhoz. Sarokba szorítottad, nem volt más választása, mint veled együtt működni. Hacsak nem áldozza fel a fele életét egy shinigami szemért. Tudtad, hogy nem lenne annyira őrült. A kezeiddel gyengéden megsimogattad az arcát. Light beleremegett, a gyűlölet is egy féle fajta szenvedély. 

- Azt hiszed ez elszédít? - szűrte ki a szavakat a fogai között.

Meglökted, Light az ágyra esett. Nyomban rámásztál és a combjaid a teste mellé tetted. Tetszett a látvány, a fiú viszont nem engedte magát. Vonzó voltál, de ugyanakkor az ellensége is. A kezeid végigfuttattad a mellkasán.

- Nem - suttogtad a fülébe - De nem is az volt a célom.

Megcsókoltad, ő pedig nehezen fogadta az ajkaid. Light ellenállt a csábulásnak. Te pedig csak ki akartad élvezni a hatalmad, amivel sakkban tarthattad. Hirtelen megfordította a helyzetet. Lenyomott az ágyra és a kezeit már a nyakadon érezted. Csak lefogott, de nem kezdett fojtogatni.

- Ha most megölsz nem fogsz nyerni. Már tudtam előre, hogy ezt fogod tenni  - nevettél fel, izgató volt látni, ahogyan a félelem újra a szemeit elönti - Minden egyes alkalommal, amikor eljövök hozzád előtte leírom a neved a Halállistára. Ha engem meg is ölsz, te sem fogsz nyerni Light.

- Vagy csak blöffölsz.

Elmosolyodtál. Könnyű volt vele játsszani, hiszen még nem volt ideje kiismerni a Halállista teljes potenciálját. Addig még tiéd az előny.

x

- Annyit játsszottunk már, kicsit kellene emelni a tétet, nem gondolod?

L érdeklődve felemelte a fejét.

- Mi legyen a tét?

-  A szíved - vágtad rá kacagva, nem gondoltad volna, hogy komolyan veszi.

De a fiú megtorpant, a javaslatod nem talált süket fülekre.

- Kell neked a szívem? - kérdezte vissza félénken, te pedig érezted, hogy a testeden átmegy egy bizsergés hullám  - Sok ember tud testileg érezni a másik iránt, de kevesen simogatnak a lelkükkel.

Simogatni a lelked? Ez elindított benned valamit. Nem értetted, hogy a vad, kegyetlen oldalad ellenére, hogyan tudsz ennyire vonzódni a másik férfihez. A mély pokolfekete szemei rád meredtek. Nem tudtad, hogy miken ment keresztül, de méltó ellenfelednek tartottad. Izzodt a levegő közöttetek. Láttad, hogy L is megállt a sakkozásban. 

- Te mit gondolsz? - választ várt.

Lesütötted a tekinteted. Zavarba jöttél, az ártatlanságától. Pedig te nem voltál ártatlan. A dolgok, amiket Light Yagamival művelsz néha minden, csak nem ártatlan. Mégis, annak ellenére, hogy a másik fiút akár térdre is kényszerítenéd egy vad vágy érdekében, L egy finomabb, gyengéd oldalad ébresztette fel. L egy szent volt neked. Amire rá akartad tenni a mocskos kezeid.

- Azt, hogy akármelyikkel is szeret az ember el tudja vakítani.

Ez akár felért volna egy szerelmi vallomásnak is. L nem tudta tartani a szemkontaktust, ez nem rá vallt. Fejjest ugrodtál a mélységnek, ami az érzéseid jelentette. Ez a férfi a sírba visz, de nem is bánod. Tudtad, hogyha az érzéseid egy cseppet sem viszonozná már megmondta volna. Imádtad az egyenességét. Nem hasonlított Light összekuszált terveire.

- Veszélyes neked bármiről beszélnem.

A múltja egy fekete folt volt, megértetted, a tied is az. Felálltál, mellé ültél a földön. A vállaitok összeértek. Ha a szívét nem is adja, jelenleg beéred a testével is. L rád nézett, a sápadt bőrét most vörösség öntötte el. Sosem láttad így, de imádtad, hogy ezt te érhetted el.

- Nem kell beszélned.

- Sosem... - kezdett bele L, majd beleremegett - Idegen nekem ez.

Sosem csókolózott? Elmosolyodtál, annál jobb. Tiéd lehet a préda. Behunytad a szemed, átadtad magad neki, csak lépjen végre.  Az ajkaitok egyre közeledtek, neked pedig a mellkasodba szorult a levegő. Egy vészjelző csengő megszólalhatott a fejében, mert visszahúzott. L összezavarodott felállt, nem is nézett rád vissza.

- Ezt nem lehet. 

Nem értetted, miért remegtél bele ebbe az egészbe. Miért facsarodott össze a szíved a gondolattól is, hogy összetörhet. Hiszen ez csak egy játék. A sakktáblára vetettél egy pillantást. Hát még milyen játék. 

x

- Minden a hatalomról szól - oktattad ki - Én nem vagyok szerelmes beléd, Light.

A férfi hátat fordított neked, azzal akart büntetni, hogy nem figyel rád. A vonzalma irántad bosszantóan nyilvánvaló lett, még Misa előtt is. Tudta, hogy te is a lányra gondolsz, és arra, hogy ma szinte Light-ra tapadt, amikor láttad őket az utcán. Aztán megjelentél mellettük, szinte megjelölve a területed. Nem ismerte volna el, hogy émelyítően vonzónak talált abban a pillanatban. Védted a territóriumod.

Az ágya szélén ültél, felemelted a lábad, a talpad a hátára tetted. Mintha a talpad alatt lennél, eltiporhatod. Löktél egyet rajta, hogy meggörnyedjen. Light szusszant egyet. Mindig valami hasónlóval kezdődnek a játékok. A kezeivel megtámaszkodott az íróasztalon. Érezte, hogy egyre jobban begerjed a szavaidra. Szeretett a hatalomban lenni, de imádta eljátsszani azt, hogy megengedi elhatalmasodj.

- Már elfelejtetted, hogy egyedül nekem tartozol hűséggel? - kérdezted autoritással. 

- Misa nem érdekel - vágta rá sietve.

Light megfordult, elkapta a felemelt jobb lábad. Most a mellkasodon pihent a lábfejed. Erősen markolta, most már nem tudtad visszahúzni. A férfi szemei elkezdtek vörösen égni. Kívánt, érezted a tekintetéből.

- Térdepelj le - parancsoltad.

A fiú nyelt egyet. Lejjebb ereszkedett, de még nem térdre. A kezében tartotta a lábad, leengedte a fejét, hogy megcsókolja a combod. Tudta, hogy hatalmas gyengéd, hogy lent csókoljon meg. Elindított benned valamit, ahogyan egy pillanatra is úgy tűnik megalázkodik. Light csókokkal hintette a combod belsejét, aztán egyszer csak durván megharapott. Felnyögtél, szaggatottan kezdted venni a levegőt.

- Ha le is térdepelek, te leszel az, aki könyörögni fog.

Ó, még mennyire.

x

Magad sem hitted, hogy két férfit is ennyire képes leszel szédíteni. Light a vad éned, L a szelid. De mindkettőhöz ragaszkodtál. Úgy érezted a kapcsolatot elvesztetted az utóbbival. Talán túl messzire mentél a legutóbb. Bocsánatkéréssel az ajkaidon tértél be hozzá újra.

- Ez jobb lenne, ha csak szakmai kapcsolat maradna - kezdett bele L.

Érezted a hangjában a remegést, még volt esély, hogy megtörd. Maga sem volt biztos abban, hogy nem akarja most kockára tenni a szívét. Vonakodva leültél mellé, meghagytad a tisztes távolságot, L sasként figyelt. Az ajkain egy szomorú mosoly ült. 

- Ha úgy érzed, hogy van még esély erre visszamenni - feleltél beletörődve, a feladás helyett úgy döntöttél stratégiát kell váltani - Hát rendben.

L mélyen beszívta a levegőt, az utóbbi napokban annyiszor kérte, hogy elmúljanak ezek a zavaró érzések, de mindhiába. Nem akart szeretetéhes lenni. Van valami abban, ahogyan érzi magát veled. A csokoládé illatod, a humorod, a szakértelmed, a megbízhatóságod... azon kapta magát sokszor, hogy a gyönyörűséged csodállja.

Ez olyan gyermeki szerelem volt. L pedig sejtette, hogy te ennél többre vágysz majd.

- Én árvaházban nőttem fel. Sosem csókoltam meg még senkit előtted.

Szavakhoz se kaptál, erre nem tudtál mit felelni. L sosem nyílik meg senkinek, értékelted a kedvességét. A fiú viszont tele volt meglepetésekkel, mert mire észbe kaptál előre hajolt és egy gyors puszit nyomott az ajkadra. Nem értetted, hogy miért döntött úgy. Talán kíváncsiság, talán stratégia, talán vágy? Magad sem tudtad, de hagytad, hogy elsöpörjenek az érzések.

- Ez már régóta bennem volt. 

Bólintottál, benned is. Úgy tűnik mégsem vallottál kudarcot. Előre hajoltál és megcsókoltad, most már igazából. Érezted, ahogyan a férfi teste összerezzen, majd elolvad, majd beleremeg abba, ahogyan az ajkaid égnek mellette.

Kezdved szerint játszottál vele. Egy gyengéd csók, majd egy vadabb. L pedig kíváncsian fogadta, imádtad, hogy elvehetted a dicsőségét. L félre húzott, hogy levegőt vegyen. Mélyen a szemedbe nézett, most rajtad volt a sor, hogy remegj. A szemei annyira szeretetteljesek voltak, pillangót varázsoltak a gyomrodba. Nem értetted, hogyan lehet a gyengéd ez a fiú. 

- (Név).. Megsebezne, ha te lennél Kira. 

L, beleszerettél egy gyilkosba.

x

Az életed volt volt, mint egy sakk játsszma. És te voltál a királynő. Mindkettőjüké. A gyilkos királynő.

A székben ültél és végignéztél rajtuk. Mindkét fiú megdobogtatta valahogyan a szíved. Addig volt még kicsit nyugalom, míg még mindkettő titkolta mindenki elől az érzéseit irántad. De te tudtad, hogy birtoklod őket. Kíváncsi lettél volna, ki engedne el hamarabb. Misa tovább csicseregve mesélt és benned akkor összpontosult igazán: Kutyaszorítóba kerültél.