Fandom: MHA

Karakter: Touya Todoroki aka Dabi

Szituáció: Olvasó és Touya gyermekkori barátok voltak, ám ellenségekként találkoznak újra. BTW Endeavor még nem tudja Dabi kilétét.

Szavak száma: 2600

Kérte: vivikeeeeke

A lépéseid kopogtak az utcakövön. A sötét utcában egyedül járkálni másnak nem tűnne jó ötletnek. Te éppen a vesztedbe sétáltál. Csapdába akartad csalni. Már nem voltál egyedül. Hősként nem lehettél gyáva, nem volt opció. Ő pedig követett már egy ideje. Árnyékként lapult utánad, te pedig néha hátra pillantottál. Kerülte az utcák fényeit, azt észrevetted feketébe van öltözve.

A parkba fordultál be, tudtad ott valamivel gyérebb a fény. Lassan kezdted megunni a macska-egér játékot. Egy darabig még résen voltál, figyelted a léptei követik a tied vagy sem. Követett. Megtorpantál, ő is csendben lett. Összeszorítottad a markod, azonnal használtad a quirk-ed. Acéltüskék repültek a levegőbe és a nyomdokodban settenkedő alakot a fához szegezték. Az alak felnyögött, az tüskék erőteljesen nyomták a fához. Egy pillanatra kipréselte az ütközés a levegőt a tüdejéből.

- Te meg ki az ördög vagy? - fordultál felé dühösen.

A férfi felmordult, de a gyenge fényben még nem ismerted fel a kilétét. Közelebb léptél hozzá, habozás nélkül. Fészkelődött, a ruháját sikeresen a fához szegezted, nem volt hova mennie. Letépted a fejét fedő csukját, hogy lásd az arcát. A sebhelyekkel díszített fiatal férfi volt az, akivel annyiszor összecsaptál.

- Dabi? - kérdezted ledöbbent arccal.

A gonosz oldalon harcoló férfivel pár hónapja akadt össze a bajuszod. De nem gondoltad volna, hogy ennyire tapadós. Mióta a profi hősökkel az oldaladon vívod a csatát és hivatásos hősként tengeted a napjaid rájöttél egyre több fura alak célpontja lettél. Úgy tűnik a hírnévnek is van ára. Az éjfekete hajú férfi büszkén nézett rád, a megígéző kék szempár rád szegeződött. Kiolvashatatlan volt az érzés volt, amit tükrözött.

- Igazán tetszik a pozició, de nem szívesen dobnám fel a talpam, tudva hogy másképp is szórakozhatnánk. 

Értetted jól, mire célozhat. Máskor is észrevetted, ahogyan néz rád. Nem csak a harc heve fűtötte, amikor a múltkor a falhoz préselt a testével és gonosz dolgokat próbált a füledbe suttogni. Éppen ezért volt ironikus, hogy te meg most a fához szegezted a ruhájától fogva. Kijárt neki is a lecke. Keresztbe fontad a karod, hiába az ajánlat, te sosem szeretnél bele egy gonosztevőbe. Előre hajoltál és bilincsbe fogtad a kezeit, szorosan és könyörtelenül. Elvégre, gonosztevő a szemedben ezt érdemelte. 

- Kötve hiszem.

Dabi szeme csak még jobban felcsillant. Hihetetlen volt, hogy még ebben a helyzetben is megpróbál játsszani veled. A szemeivel szinte levetkőztetett. Az arcod vörösség öntötte el. Megfordult a fejedben talán ezért követett téged, nem is harcba akart hívni. A szőr is felállt a hátadon, dacoskodtál volna vele. 

- Bilincs? - mosolyodott el pimaszul Dabi - Hm, egyre csak fokozod.

Bosszúsan néztél rá, csak forgattad a szemed. Túlságosan élvezte, a legjobb büntetésnek érezted, ha nem is figyelsz rá. Az egyik kezed a bilincsen maradt, nem is vetted le biztonság kedvéért. A szemeid figyelmesen rajta tartottad, a zsebedbe nyúltál és kihúztad a telefonod. Gyorshíváson volt Hawks, egyből tárcsázni kezdted. A kezedben maradt. Nem is vetted észre, hogy Dabi szemei dühösen összeszűkültek. Idegesen beszívta a levegőt, amióta csak az utóbbi időben rajtad tartotta a szemeit igazán megfeküdte a gyomrát látni téged a szőke hajú hőssel. 

- (Név)? - szólt bele a telefonba Hawks - Jól vagy?

Hallottad a telefon másik oldaláról egy kétségbeesett Hawks hangját. Nem vetted észre, hogy Dabi közben a bilincseit felforrósította az erejét használva és a kezed hirtelen megégette. Elejtetted a telefont, ahogyan a kezed után kaptál. Dabi telefonra taposott, aztán jól bele is rúgott. Gyanítottad, tönkrement, mert a másik hőst nem hallottad többet. 

- Hol is tartottunk? - kérdezte felvont szemöldökkel Dabi. 

Egy lépést hátráltál, mert a férfi hatalmas lendülettel vágott neki és kiszakítva a ruháit kiszabadult a tüskéid fogságából. Nem gondoltad volna ennyire elvetelmült, Dabi pólója szétszaggatva, néhol a fakó és sebes bőrét megmutatva. Próbáltad nem rajta legeltetni a szemeid. Megvontad a vállad, a tönkre ment telefonra pillantottál. Megropogtattad az ujjaid.

- Szétrúgom a segged Keigo nélkül is.

Egymásnak csaptatok, te éppen győzelemre álltál, ám akkor Dabi szépen kiügyeskedte, mert járókkerőket fogott két tűz közé. Elégedett mosolyba húzódott a sebhelyes arca. Az égető kék szemei beléd égettek egy nyomot. Minden harcotok során megragadott. És mindig kicsúszott a markodból. Tesztelt, hogy kit választasz. Nyilván el akartad kapni, de nem ilyen áron.

- Megadom magam - kiáltottál rá, mire kioltotta a tüzet - Engedd el őket.

Dabi nem engedte el a gyerekeket, míg közel nem lépett hozzád és meg nem kötözött. Forrásnak indult a véred. Megalázó volt így átadni magad neki. De nem volt más választásod, hősként. A gyerekek elszaladtak, te pedig tartottad a szavad.

- Hogy is volt, ki kötöz meg kit? - suttogta a füledbe, a forró lehelete miatt borsózott a hátad.

Próbáltad kiszabadítani magad azzal, de mindhiába. Fenébe, számított rád. A bilincs ami a kezeid szorította le nem fémből készült. Egy autóba tuszkolt, remélted itt majd lesz időd a fémből újabb tüskéket formálni, de Dabi egy perc alatt célba is ért. Kirángatott a furgonból és egy faraktár felé terelt. Remek, újra tudatosan kerülte a fémet, nehogy rajta felül kerekedj. A keményen leszorított csuklód miatt csak félszegen tudnál rátámadni. Próbáltad magad kirántani a szorításából, de mindhiába. A mozdulatai határozottak voltak, nem tűntek nagyon durvának. Feszült voltál, minden pisszenésre összerezzentél. Vártad mikor bukkannak fel a többiek. A lelki szemeid előtt már láttad, hogy a társai körbevesznek és megkínoznak. Egy remegő lélegzetet vettél, nem tagadtad rettengsz mi fog rád várni. Csak reménykedtél, hogy Keigo majd valahogyan szagot fog és megtalál.

Dabi bezárta maga után az épület ajtaját és eltorlaszolta. Nem volt egy hatalmas épület, éppen csak egy ház merete. Helyet nyertél közöttetek. Nem mentén túl távol sem, a félhomályban nem láttad volna távolabb miben mesterkedik. De leginkább, nem akartad, hogy megtudja mennyire félsz tőle.

- Nem mondok semmit, hiába kínoztok meg - sziszegted.

A szemei a gyéren megvilágított raktárt figyelte. Farönkök voltak mindenhol, a megkopott festék a falakon azt mutatta régen nem tartotta karban senki a helyet. Az volt az érzésed hatalmas csapdába sétáltál. Dabinak éppen csak a kisujját kellene megmozdítani ahhoz, hogy az egész hely lángra gyúljon. Elevenen megfőzve.

- Helyes - hümmögött a férfi - Nem is akartalak megkínozni.

A hangja olyan laza volt, ráérős.  Akkor mégis milyen szándéka van veled, ha nem harcolni és nem megkínozni? Összevontad a szemöldököd. Sejtetted, valamilyen féle üzletet akar majd ajánlani. Hogy kettős ügynök legyek, gondoltad, Talán ha belemegyek a játékába kikerülök innen élve. Játszadozni akart veled. Ahogyan hónapok óta te is játsszol vele és a gondolataival.

- Amint látod, semmi sem tart vissza téged, hogy használd az erőd.

A kezeid ökölbe szorultak, nem gátol meg teljesen, de tény, hogy nem tudnál rá most halálos csapást mérni. Csak gúnyolódik veled. Dühösen fújtál egyet, a csuklód próbáltad kihúzni, de mindhiába. Dabi elégedetten elmosolyodott.

- Milyen beteg játék ez?! - mordultál fel, eleged volt abból, hogy ő ennyire jól szórakozik - Miért hoztál ide? Mit akarsz tőlem?

Dabi megtorpant, a tekintete alaposan bemért. Te szinte zavarba jöttél, amikor a mély szemei találkoztak a tiéddel. Nem tudtad nem észrevenni, hogy mennyire kitüremkednek az izmai a kiszakított pólója miatt. A férfi éjfekete haja a szemébe esett, a megígéző kék szempárt szinte világított a sötétben. Borsózott a hátad, mégis mit akarhat tőled?

- Figyeltelek egy ideje...

- Azt észrevettem - vágtad rá hevesen, megvontad a vállaid - Nem voltál valami profi kukkoló.

Dabi az ajkába harapott. Kötve hitte, hogy te mindig észrevetted. Főleg azokban a pillanatokban, amikor te sem számítottál arra, hogy valaki a sötétben figyel. Ó igen, látott minden dühítő percet, amit Hawks-al töltöttél. Amikor játékosan a karjai kapott egy repülésre, vagy mindazokat a flörtös beszélgetéseket az utcán, amikor meghúzódhatott egy járókelő képében. Gyűlölte a tollas barátodat, de még jobban irigyelte az időt amit vele töltöttél. Helyette.

- Hawks és a többiek már keresnek, nem úszod meg élve - fenyegetőztél tovább, úgy tűnt eddig még nem közeledett feléd, ami jól jel.

Még a neve hallatán is felforrt a vére. Dabi ezen a ponton már elismerte magában, hogy elvakítja a féltékenység. Éppen ezért rabolt el egy kis randira, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. De nem kaphat meg, amíg nem vagy hajlandó meghallgatni őt. Közelebb lépett hozzád, figyelte, hogy minden lépéssel egyre távolodtál tőle.

- Szerinted ez megrémít? - nevetett fel Dabi - Hiszen minden a terv szerint halad.

Szinte kitekerted a csuklód úgy erőlködtél, hogy használd az erőd. A tüskék már a háta mögött teremtek, készen, hogy felnyársalják akármelyik pillanatban. Dabi hátra sandított. Éppen utolsó pillanatban lehúzta a fejét és elkerülte a csapás. A fémdarabok a fába fúródtak.

- Hm - hümmögött - Játékos.

Fájdalmasan nyögtél, a csuklódba hasító fájdalom rátett egy lapáttal a kudarc érzésre. Hiába erőlködtél mégsem tudtad eltalálni. Érezted mennyire előnyben van ő. Dabi nyomban előtted termett és a bilincstől fogva magához rántott. A mellkasod az övének ütközött és te levegőt is alig mertél venni. Olyan furcsa volt ennyire közel kerülni hozzá, érezted a hamu és füst szagát, ami átjárta a ruháit, sőt az egész lényét. Rettegtél, hogy most ez a tűz most felemészt.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezted dühösen.

Remegtél, olyan közel volt hozzád, a testetek egy pillanatra teljesen egymásnak simult. Minduntalan próbáltál tőle eltávolodni, de neki vasszorítása volt a bilincsed megragadva. A kezeid nélkül sehova sem tudtál menni. Hadakozni akartál, ám úgy a férfinak más dolga akadt. A tekintete a kezeidre esett. Sosem akart megégetni, de nem volt más választása. Bűntudatosan, az ujjbegyeivel megérintette a vörös, sérült területet. Felszisszentél, fájdalmas és érzékeny rész volt. Dabi az egyik kezével a zsebébe nyúlt, egy kis kerek alakú dobozt húzott elő.

- Tessék - nyomta a markodba - Nem állt szándékomban megégetni téged.

Amikor felmelegítette a bilincsét, hogy téged kijátsszon igen csak megégetett. Te csak továbbra is dühösen és zavarodottan bámultál rá. Nem értetted mi a fene ütött belé? Egyszer még elfog és elrabol aztán teszi a törődőt? Hiszen ellenségek vagytok, biztosra vetted ez csak egy trükk. Te pedig nem adod könnyen magad.

- Hát rendben - sóhajtott Dabi - Mindig makacs lány voltál.

Dabi kicsavarta a kenőcs tetejét, mintha mi sem történt volna. De te megfagytál, szavak nélkül hagyott. Érezted a gyengéd érintését a sérült bőrterületen. A kezeid ápolta, össze voltál zavarodva. Hűsítő volt, enyhítette a szúró fájdalmat. Nem értetted miért törődik most ezzel és miért beszél úgy veled, mintha ismerne.

- Miről beszélsz? - nyögted ki.

Abban a pillanatban rájöttél, hogy annyira elterelte a figyelmed, hogy nem is vetted észre, hogy kezeid az övébe zárta. A sebhelyes kezei, amik annyi pusztítást vittek véghez most annyira gyengéden bántak a tiéddel. Felemelted a tekinteted az arcára, vérlázítóan közel hajolt hozzád. A szíved a torkodban dobogott. A tekintete hirtelen az ajkaidra esett. Egészen eddig a pontig sosem merült fel benned, hogy csókolózz egy antihőssel. Felháborító, hogy egy hős ennyire ne tudjon magán uralkodni! Mondjuk, enyhítő tényező legyen az, hogy Dabi lehengerlően jóképű és tagadhatatlanul ott volt közöttetek a szikra. De azt sosem bocsátottad volna meg magadnak, ha elolvadsz most a karjaiban. Dabi előre hajolt, ám ahelyett, hogy megcsókolt volna a füled mellett érezted az ajkait.  

- Ha jól emlékszem tartozol nekem egy csókkal, a cseresznye fa alatt.

A hangja mély volt és férfias, a suttogása csak még jobban szította a testeden uralkodó tüzet. Elkerekedett a szemed, egy jóérzésű borzongás futott végig a testeted. Az éjszakai hidegre akartad fogni, ami a lerobbant helységben uralkodik. A gyomrodban izgalom tüze égett. A helyszín csakis egy embert juttatott eszedbe.

- Touya - suttogtad, majd összeráncoltad a szemöldököd - Az.. az lehetetlen.

Büszkeséggel töltötte el, hogy emlékszel rá. Dabi a füledbe harapott, te pedig érezted mennyire begerjeszt maga, ráadásul ennyire közel voltál hozzá. Érezted a forróságot az egész testedben, a meleg amit Dabi árasztott teljesen eufórikus állapotba hozott. 

Aztán észbe kaptál mi folyik.

- Engedj el! - léptél el tőle, megpróbáltad gyomorszájon rúgni, de Dabi csak kitért a támadásod elől - Te rohadék, hogy gondoltad, hogy meggyalázod Touya emlékét!?

A férfi ledöbbenten nézett végig rajtad. A szíve nagyot dobbant a mellkasában. Annyi év után is te makacsul védted az emlékét. A vérvörös pír, ami arra engedte következtetni, hogy téged is ugyanennyire felcsigázott az előbbi helyzet.

- Honnan tudod, hogy nem én vagyok? - kitárta a karjait, szinte provokálóan.

Megráztad a fejed. Ledöbbentett, hogy valaki éppen a halott gyermekkori barátoddal akar majd manipulálni. Milyen beteg játék ez? Számodra a Todoroki fiú emléke szent volt. Vele nőttél fel, a szomszédban laktál. Mindig együtt játszottatok, a legjobb barátod volt. Egészen a haláláig.

- Touya halott, ott voltam a temetésén - mondtad csendesen.

Dabi lehajtotta a fejét, talán első alkalom volt, hogy merte becsukni egy pillanatra a szemeid a közeledben. A szemeid könnyek szúrták, az emlékek feltépték a sebeid, amiket annyira be akartál gyógyítani.

- Az életem azon része halott - suttogta a férfi, a hangja kemény volt eddig, csak akkor lágyult meg, amikor újra rád nézett - Te voltál az egyetlen, akit sajnáltam ott hagyni. 

Nyoma sem volt annak a kedves Touya-nak, akire emlékeztél. A viccelődő szomszéd fiú, akinek fantasztikus tűz ereje volt és még melegebb szíve.Fogócskáztatok az udvaron, te pedig a győzelmedért egy csókot ígértél neki a cseresznyefák alatt. Milyen régen is volt! Te némán néztél rá, tetőtől talpig bemérve a megtermett férfit. A fekete és sötétség színei dominálták az alakját, nem maradt semmi Touyából, csak az átható tekintete és a parázsló kék szemei. Talán mégis Touya áll előtted? Honnan tudhatta volna egy akármilyen gonosztevő a fiúnak tett ígéreted?

- Látom elköltöztél, új életet kezdtél - folytatta Dabi keserűen.

A temetését követően nagyon összetörtél. A családoddal elköltöztetek, egy másik iskolában tanultál tovább. De őt nem felejtetted. Hős vált belőled, az esküdt ellensége. Milyen ironikus. Amikor először meglátott téged a szíve szinte felmondta a szolgálatot. Sosem hitte, hogy még látni fog. Olyan gyönyörű voltál, mint évekkel ezelőtt. Próbálta azóta megölni a gyomrában repkedő pillangókat, de sikertelenül.

- Ahogyan te is - vágtál vissza hevesen - Gonosz lettél.

Közelebb léptél hozzá, félig meddig még mindig dacosan. Dabi ajkain egy szomorú mosoly formálódott. Újra valahogyan magához édesgetett. De nem tudta nem észrevenni a fájdalmat a szemeidben. Őt is gyötörte minden attól a pillanattól, hogy rádöbbent: habár megölte Touya Todorokit, az érzéseit irántad nem tudta megfojtani.

- Milyen kár, hogy nem állunk egy oldalon - mondtad szomorúan - Most, hogy tudom élsz...

Újra egymás mellett álltatok, Dabi gyengéden megsimogatta az arcod. Érezted a durvább ujjbegyein a bőrt, de nem zavart. Szinte sírva fakadtál. Annyi éven keresztül gyászoltad ezt a fiút, eközben ő viszont rossz útra tért. Annyiszor kívántad bárcsak újra láthatnád. Nem sejtetted beteljesül. Ez nem fair, szinte tombolni akartál. Az életed szerelme miért éppen az ellenséged kell legyen?

- Miért mondtad ezt el? Miért most?

Igaza van, gondolta a férfi szomorúan. Osztotta a frusztrációd. Sokkal könnyebb lenne tudatlanul egymás torkának esni, minthogy szembenézni az igazsággal. Akarta, hogy tudd mennyire nehezére esik ellened harcolni. Hogy a lelkét most is kétfelé szakítja a helyzet. Úgy érezte az egész élete egy Purgatórium volt. Végbeláthatatlan kínzás. Csatlakozott a Gonoszok Ligájához, hogy bosszút álljon az apján. Te nem voltál a tervben. Téged sosem akart bántani.

- Sosem tudhatom mikor halok meg - suttogta a férfi - Akartam, hogy tudd: élek.

A kezei most már körbefogták az arcod, kiélvezett minden pillanatot, minden érintést. Felemelted a tekinteted és láttad mennyire lesújtva beszélt. Dabi egész életében két tűz között volt, ez most sem volt máshogy. Sajnáltad, megszakadt a szíved, hogy most is. Azt kívántad bárcsak ne szenvedett volna annyit, hogy erre az útra térjen. De Touya a sötétségben talált menedéket.

- És különben is, így legalább behajthatom az adósságod - tette hozzá, egy halvány mosollyal az arcán.

Előre hajolt és birtokba vette az ajkaid. Sosem gondoltad ennyire forrón csókol meg. Felsóhajtottál, ő pedig még hevesebben folytatta. A kezeit érezted a derekadon, ahogyan lefelé haladnak és pimaszul a fenekedbe markol. Nos, úgy tűnik az adósságod évek alatt kamatozott. Most az egyszer remélted Hawks nem fog szagot és nem szakítja félbe a mulatságod. Sajnáltad, hogy a te kezeid még mindig bilincsben voltak, elhatároztad, hogy amint megszakítja a csókot szabadságot követelsz. Azok a hollófekete tincsek egy kis rendezést követelnek.

Egy pillanatra minden szenvedést elfelejtettél. Nem tudtad mit hozhat a holnap. De abban biztos voltál nem maradtál adós Touya Todorokinak.