Ezer méterrel a föld fölött oneshot folytatása.

Fandom: My Hero Academia

Karakter: Hawks (Keigo Takami)

Szituáció: Te és a kedvenc hősöd szuper párosként tengetitek napjaitok, egészen addig míg el nem jön a tavasz és Hawks hormonjai a feje tetéjére nem állnak

Szavak száma: 2000

Egy reggeli melegség töltötte el az arcát. Aztán az izgalom átterjedt a teste többi részére is. Felmordult, érezte az illatodat. Kinyitotta a szemeit, de sehol sem talált. Nem is értette, mire számított, hiszen a múlt éjszakát nem nála töltötted. Rádöbbent, hogy egy ruha darabod az ágyában maradt annak az illatát érezte.

Nem szokott ennyire kiéleződni a szaglása. Hawks érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán ránézett a naptárra. Fenébe, itt a tavasz. Nem csoda, hogy túlságosan felcsigázta minden alkalom, amikor látott és szinte égett minden pillantása.

Hawks felült az ágyban, levette a felsőjét, mert úgy érezte meggyúl. Közben idegesen a hajába túrt. Aggódott, hogy nem tud majd uralkodni majd magán és azonnal magáévá tesz. Már hetek óta voltatok együtt, de sosem jutott a kapcsolatotok olyan szintre. Habár a fűtött csókok közepette sokszor megfordult a fejében, hogy végigcsókolja a nyakad és még nyomot is hagyjon. A helyzet az volt, hogy nem akarta elsietni. 

Egy része madárként élt benne, ez azt is jelentette, hogy tavasszal, amikor a madarak párt keresnek benne is feléled egy állatias ösztön. A sólymok életükben csak egy párt választanak. Egek, annyira szerette volna, ha az te lennél. De előbb becsületesen udvarolnia kellene neked, aztán nyerheti el a főnyereményt. Hawks úgy érezte sehogy sem tart a dologgal.

Felvillant a telefonja, te üzentél neki. Át akartál jönni ma este filmet nézni és KFC-t zabálni. A férfi nehéz szívvel írt vissza, sejtette előre, hogy szüksége lesz az önkontrollra. Felajánlotta, hogy megvendégel ő téged. Kicsit siettetni akarta az udvarlási ceremóniát. Nem kellett téged sokat győzködni a dologról. 

Később betoppantál hozzá, Hawks arca pedig vörösségbe borult. A dolgok, amiket tenne most veled megérne egy misét. Elharapta a szavait, lenyelte a bűnös gondolatokat. Te mit sem sejtettél a dologról, nem mert téged beleavatni. Ahogyan mellette ültél inkább közétek tette az eledelt, hogy helyet nyerjen közöttetek.

A taktikái viszont kudarcba fulladtak. Próbált egy pici helyet nyerni, de te ösztönösen követted a teste mozdulatát. A fejed a vállára helyezted, elnyúlva mellette. A film lassan a végéhez közeledett, Hawks pedig már régen elvesztette a fonalat. Megengedett magának annyit, hogy  

- Hé! - Nevetett rád, leplezve a zavarát - Ezt nem lehet most.

- Miért? - kérdezted tőle elkerekedett szemekkel - Fenébe, tudtam, hogy nem kellett volna fokhagyma szószt ennem!

Próbáltad a zavarod nevetéssel leplezni, de eléggé úgy érezted leégetted magad. Picit visszahúzódtál, Hawks megdörzsölte a nyaka tövét, paprikapiros arca volt. Annyira kínos volt, azt hitted lehelleted fokhagyma szaga kilométerekről érződik. Mindig vonzó akartál lenni számára.

- Nem, dehogy - válaszolt gyengéden, a hangja szinte simogatott - Csak kapar a torkom és nem akarom rád ragasztani, kismadár. 

Imádtad a becenevet, amit adott neked, pillangók repkedtek a gyomrodban. Megértetted az okot, de ez nem változtatott a tényen, hogy még mindig meg akartad csókolni. Szükséged volt a közelségre, erre az intimitásra. Arról nem is beszélve, hogy Hawks nagyon jól csókol. Úgy tűnik ma ezt meg kell tagadnod magadtól.

- Ó - válaszoltad elcsüggedten.

Visszahúzódtál, kicsit arrébb terültél el a kanapén, a tekinteted a fekete képernyőt pásztázta. Hawks a körmeit a kanapé anyagába mélyesztette. Kis híján volt az egész. Örült, hogy ki tudta magát vágni a helyzetből. De az éjszaka nem ért még véget.

x

- Hawks olyan furcsán viselkedik - motyogtad, ám úgy érezted süket fülekre találnak a szavaid.

- Április elsejei vicc? - vágta rá Rumi, félvállról.

Azon ritka időszakok egyike volt, amikor te és Rumi nem kakaskodtatok valami miatt. Egy pillanat, amikor meglepően egyezett a szó. Legalábbis a csapattársad nem kontárkodott bele mindenbe és nem próbált mindenképpen kioktatni a hős foglalkozásról. A konferencia teremben ültetek, vártátok a többieket a megbeszélésre.

- Még nincs is április.

Március közepe volt, messze volt a bolondok dátuma. Mélyet sóhajtottál. Nem akartad túlgondolni, de kicsit rosszul esett neked, hogy nem fogadta el a csókod a múlt éjszaka. Sőt, egyáltalán nem kezdeményezett ilyesmit utána. A gondolataid felkavarodtak, a legrosszabb dolgokra kezdtél gondolni.

- Jó látni téged, kismadár - kacsintott rád.

Egy kő esett le a szívedről. Még mindig szeret téged, a meleg mosolya még mindig neked járt. Ez elűzte minden rossz és téves gondolatod. Talán tényleg csak egy banális félreértés volt. Hawks csak óvni akart.

És valóban.

Nem tévedtél, Hawks meg akart óvni. Saját magától. Nehogy a vágyai rabjává váljon. Rettegett attól, hogy elveszítse az uralmat és olyat tegyen veled, amit nem szerettél volna. A fenébe is annyira oda akart figyelni Endeavour mondandójára, képtelen volt. Minden percben csak arra tudott gondolni, hogy mennyire gyönyörű vagy. És hogy mennyire kicsi választja el attól, hogy most azonnal magához rántson egy forró csókban, aztán a kezeivel...

Hawks megrázta a fejét. Csak remélte, hogy ezek az őrjítő képek nem férkőznek a fejébe harc közben. Sült galamb lesz nagyon gyorsan. Nem tehetett arról, hogy jött a tavasz és egyszerűen megőrjítetted. Úgy ítélte, hogy ez lesz a leghosszabb tavasz, amit eddig valaha átélt. A közeledben lenni nehéz volt, az illatod csábította egyfolytában. Fogalma sem volt honnan kerít majd önuralmat, hogyha magatokra maradtok egy időre.

Még beszélgetni is olyan nehéz volt, amikor mocskos dolgokat van tele a feje. Hawks megköszörülte a torkát, ő már egy ideje állt. Elfordult egy pillanatra és diszkréten eligazította a nadrágját, a lehető legészrevétlenebbül. 

- Hé! Akkor ma este bevetés?  - szólítottad meg lelkesen.

Hawks vérszegényen bólintott. Minden vér valahova máshová tódult. Sosem osztotta meg veled, hogy a test egyik legérzékenyebb pontjai a szárnyai. Megérintetted a tollait, véletlenül. Neked fel sem tűnt, hogy az ujjaid tétován végigsiklottak a karmazsinvörös tollazaton. Egy öntudatlan mozdulat volt, de neki akkor is feltűnt. Még mennyire. Te kevésbé tudtad, hogy egy érzékeny ponton kaptad el Hawks szinte felnyögött a jól eső érzéstől, inkább köhögéssel maszkírozta a reakcióját.

- Egek, annyira vörös vagy! - kiáltottál fel - El kell menned orvoshoz, nincs mese.

A férfi valahogy kibújt a helyzetből, de milyen áron?

x

Remélte csak az első napok voltak ennyire erősek, kínzóak. A párzási ösztönei nem hagytak alább. Csak azért sem hagyta magát és elhatározta, hogy mindenképpen befejezi az udvarlást mielőtt bármi történne.

Hetek teltek el, Hawks pedig folytatta a ceremóniát. Mindig ő vendégelt meg, a karjaiban hordozott sokszor, elvitt repülni (szintén a karjaiban), hogy mímelje azt, hogy repülnél. Úgy érezte teljesnek és komolynak, ha befejezi az udvarlást. Látszólag te élvezted az egészet. Eh, ha tudnád mennyire megnehezítetted a dolgát az imádnivaló nevetéseddel!

Hazudnia kellett minden lépten nyomon, amiért rosszul érezte magát. Rettegett elismerni neked, hogy mostanában olyan vágyai vannak, amikre nem biztos, hogy kap viszonzást. Hawks próbálta leplezni azt, hogy már szinte könyörög azért, hogy valamelyik gonosztevő randalírozzon a városban és őt hívják megoldani a helyzetet.

Fogalma sem volt, hogy neked ennyire feltűnt a titkolózása. Erre nem derült fény, míg nem sietett egyszer Endeavour-hoz, mert azt az üzenetet kapta, hogy vészhelyzet van. Az egész csak vakjelzés volt. Hawks csalódottan ült le a Pro Hős irodájában. Nem értette miért volt szükség arra, hogy becsapják. Amúgy is egy érzelmekkel túlfűtött hangulatban volt, ez éppen csak rátett egy lapáttal. Mint egy neheztelő gyerek, durcásan ült a fotelben. 

- Legközelebb szólhatnál, hogy fejmosást kapok (Név)-től - mordult rá Endeavour, a tekintete égetett, ma igazán tüzes hangulatban volt, Hawks sejtette, hogy nem csak te paprikáztad fel - Itt volt, kiakadt azért, mert szerinte túldolgoztatlak a titkos feladataiddal. Máskor, ha elvárod, hogy hazudjak a nevedben előtte szólj.

- Ne haragudj - kapott a fejéhez Hawks, érezte, hogy itt valóban vétkes, egyszer te is megelégelted a hazugságokat - Köszönöm, hogy fedeztél.

A lángoló hős úgy tűnt nem változtat az arcvonásain. Fáradtan sóhajtott, éppen a legkisebb gondja is nagyobb volt, mint Keigo magányügyével foglalkozni. Főleg, hogy az imént voltál itt és leteremtetetted minden félelemérzet nélkül. Ismerte már jó ideje a fiatal szőke férfit, nem volt szándékában keresztbe tenni neki. Megenyhülten nézett végig a szétszórt férfin.

- (Név) könyörgött, hogy kimenőt adjak neked - folytatta az idősebb hős, a hangja komoly és gyakorlatiasan beszélt - Mennyi kimenőre lenne szükséged?

- Az egész tavaszra!

Hawks frusztráltan beletúrt az arcába. Egy hónapja húzza az időt, de még mindig versenyt fut a tűzzel. Ha lehetne most jobban szeretné, ha elnyelné a föld.

x

Hawks az alsónadrágjában feküdt az ágyában. Az arca vörös volt, izzodt. Úgy érezte ez a csúcs, ennél erősebben még nem tört rá az ösztön. Már az sem működik, ha maga próbál könnyíteni a vágyain. Nincs haszna, a teste csakis téged kíván. Most azonnal.

A ruháid, mind az ágyában. Szüksége volt rájuk, fészket épített belőle. A vágytól és fékezhetetlen hormonoktól bekattant, az illatod megbabonázta. Nem is vette észre csak kisvártatva, hogy az ágya mellett állsz. Azt sem hallotta mikor törtél be a lákásába, aztán eszébe jutott hogy valószínűleg használtad a teleportáló képességed. Zavarodottan, vörösbe borult arccal néztél rá, fölé hajolva az ágyon.

- Megmagyarázom - nyögte ki, de még maga sem tudta ezt hogyan fogja kimagyarázni.

Félmeztelen volt, nem kicsit szégyellte el magát, amikor érezte, hogy a férfiassága egyre csak nőni kezdett. Kis teret nyert közöttetek, noha a teste minden porcikája ellenkezett. A tekinteted próbáltad eltépni a mellkasáról. A gondosan kidolgozott felsőteste olyan volt, mintha az istenek áldása lenne. Próbáltál racionalitást parancsolni magadba, nehogy a forrófejűséged miatt nem veszed észre, ha valami komoly baja van. Ezen a ponton már tele volt a pohár. Eleged volt a sok titkos küldetésből, amire te nem vagy meghívva. Sok volt a lázas epizód, amire az volt a gyógyír, hogy egyedül hagyod.

- Lázas vagy megint? - csattantál fel, a hangod aggódó volt - Keigo, ha beteg vagy miért nem mész orvoshoz?

Ámuló szemekkel nézett rád. Még mindig nem értetted, Hawks úgy érezte göb formálódik a torkában. Ezermilliószor könnyebb lenne, ha eszedbe jutna mennyire be van rád indulva. A férfi megrázta a fejét, makacsul. A jelenléted csak olaj volt a tűzre. Olyan gyönyörű voltál, ő pedig érezte, hogy a kellemes kellemetlenség bejelenti a jelenlétét a gatyájában. Magára húzta a takarót, mintha bújdosna. Felvontad a szemöldököd, olyan talány volt ez a férfi. Segítő kézzel nyúltál a homloka felé, hogy megnézd lázas-e. Ám amikor a kezed a bőréhez ért, a férfi hirtelen mozdulattal lecsapott rád. A hátad az ágynak esett, becsuktad a szemed egy lélegzetvételnyi időre, majd amikor kinyitottad egy félmeztelen Keigo volt rajtad. Ügyelt, hogy a testetek ne érjen össze. A karjai keretezték a tested. A férfi ziláltan vette a levegőt. Az aranysárga szemei szinte elevenen felfaltak, egy izgatott remegés futott át a testeden.

- (Név), kérlek menj most el - suttogta, a hangja megtörött volt és szenvedő - Nem akarlak bántani.

- Te sosem tudnál bántani.

Megsimogattad a vállát, őszintén hitted, amit mondtál. Amióta csak ismered mindig gyengéd volt veled. Az életed bíztad volna erre a férfire. Hawks egész testében bizsergett. Egy mély sóhajt engedett ki, de aztán észbekapott. Lemászott rólad, kicsit félre húzódva az ágyon. A szárnyaival betakarta magát.

- Te ezt nem érted - rázta meg a fejét a férfi -  A sólymok életükben egyszer választanak párt. Egy részem állatiassá válik ilyenkor. Azt hittem hamarabb eljutunk arra a szintre még mielőtt a párzási időszak elkezdődik...

Azt hitted abban a szent percben meghalsz az ámulattól. A szőke félisten egészen eddig olthatatlanul szomjazott. Minden percben epekedett utánad. Téged akart választani örök párjának. Az ajkadba haraptál, felcsigázott a fantázia, hogy befejezzétek a párzási ceremónia utolsó részét is. Sosem gondoltad volna, hogy egy olyan csodálatos férfi téged választana.

Borzos, szanaszét álló hajjal talán még vonzóbb volt, mint eddig. A mellkasa emelkedett, ahogyan ziháltan vette a levegőt. A szemei elsötétültek. A saját testedben ugyanazt a vágyat éreztél. Megkívántad őt, érezni akartad az ajkait a tested minden részén. Ugyanúgy viszonozni a feltüzelő érzést.

- Ne fogd magad vissza - suttogtad a fülébe, a nyakába csókoltál - Akarom ezt, Keigo. 

Egy olyan sóhajt engedett ki, amit már túl régóta tartogatott. Az utolsó szál is elszakadt, a férfi remegve húzott egy vad csókba.  Az ajkad egy halk nyögés hagyta el, ez csak még jobban felbuzdította. Nem habozott a fenekedbe markolni az egyik keze már megkereste a pólód alját és az ujjai fürgén keresték a zsákmányuk.

Sejtetted ma este nem sokat fogsz aludni.