Fandom: Jujutsu Kaisen

Karakter: Sukuna Ryomen

Szituáció: az Olvasó Gojo eltitkolt féltestvére, akinek az apja a Jujutsu erőiért szerződést kötött egy felsőbb erővel. Éppen az az erő összekötötte az életed Sukunával.

Szavak száma: 3500

- Yuji, te itt maradsz - adta az utasítást Gojo - Nem lesz szükségünk a segítségedre

A másik két fiatal felfegyverkezve álltak az udvaron, az említett fiú pedig kissé elkedvetlenedve nézett rájuk. Yuji morogva ült a földre, olyan rossz érzés töltötte el, mintha valami belülről késztette, hogy megszegje a mestere utasítását. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy kihagyják a mókából. Furcsálta, hogy ez történt. Próbálta csak arra fogni, hogy most nem kutatnak Sukuna ujjai után.

- Ez miattad van - motyogta a fiú, Sukunának.

Kételkedett benne, hogy a másik férfit érdekelte a korholása. Sejtette, hogy a benne lakozó átok miatt ítéltetett szobafogságra. Az volt a helyzet, hogy még mindig megesik, hogy nem tud neki parancsolni. Habár Sukunával könnyű volt egyezségeket kötni, de lépten nyomon kellett keresni a kiskapukat. Yuji dühösen elrúgott egy követ. A kezeit a zsebeibe dugta, elhatározta, hogy nem hagyja magát és tisztes távolságban követi majd őket. A többiek Tokyo utcáit rótták, Megumi és Nobara kissé vonakodva követték őt.

- Gojo sensei, mi lesz most a feladatunk? 

- Levadászunk egy embert - válaszolta dallamos hangon Gojo - Telefonozva.

A két fiatal felvont szemöldökkel nézett a mesterére. Szokatlan módszerrel indultak neki a vadászatnak. Gojo kezében már ott volt a telefon, megrázta, bíztatva mindkettejüket, hogy kövessék a példáját.

- Szereti a káoszt, ahol megjelenik biztosan a hírekben lesz.

Nobara húzta a száját, eddig nem tűnt valami akciódúsnak ez a küldetés. Nem mert ennek ellenére makacskodni. A lány a telefonját nyomkodta. Megumi viszont nem dőlt be ennyire könnyen, csak keresztbe fonta a karját és a mesterét nézte. Úgy érezte valamivel jobban ismeri őt a többieknél. Gojo másképp viselkedett, mint az egyszerű küldetések alatt. Most szinte zaklatott volt, gondterhelt, hiába igyekezett elrejteni. Ez nem egy akármilyen küldetés volt. Sokszor adott ennél könnyebb feladatokat is, anélkül, hogy felügyelte volna őket.

Nobara talált egy hírt, miszerint publikus verekedés tört ki az egyik parkban. Megcéloztátok a helyet. Gojo volt az első, aki odaért, nyomban utána futottak a többiek is. Te csak ültél a taxi tetején, nevetve, hogy mindenki veszekedik a másikkal. Gojo megrázta a fejét, szinte tudta, hogy kényed kedve szerint használod majd az erődet. Érdekesnek tartottad az emberiséget, imádtad felfedni mindenki titkait. Előtted pedig senki sem képes hazudni.

- Megvagy - sóhajtott fel a fehér hajú férfi.

Karon ragadt, azonnal elhúzott a tömegből. Nobara és Megumi követtek, te pedig bosszúsan néztél rájuk. Fogalmad sem volt kicsodák, de nem érdekelt, mert a mókából rángatnak el. Egy csendesebb utcába húzódtatok, egy romos épülettel szemben senki sem figyelt volna fel semmire. Gojo nem válaszolt egy korholó szavadra sem, Meguminak ezidőre már világossá vált ki lehetsz. Egy kínos csend  állt be közöttetek, amikor ugyanis duzzogva a fejedre húztad a kapucnid. Félbeszakította a mókádat. Olyan ritkán kerülsz emberek közé, ilyenkor mindig emlékezetessé akarod tenni. Magadon érezted a többiek tekintetét, biztosra vetted, hogy a másik két fiatalnak is leesett, hogy Gojo húga vagy. Yuji tekintete rajtad ragadt, a hófehér hajad és a szemkötőd árulkodó volt.

- Az ördögbe! - szólalt meg Sukuna, a fiú arcán megjelent a száján.

Eddig a bokorból figyelt, most viszont lebuktatták. Yuji befogta a száját, de már késő volt. Erős pulzálás érzett egy pillanatra a testében, nem értette miért. Sukuna ritkán szokott ilyen zsigerien kitörni, figyelmeztetés nélkül. Yuji azt hitte ismeri a saját ördögét, mégsem. Gojo belefáradtan sóhajtott, hozzá lépett és szigorúan lenézett rá. 

- N-ne haragudjon sensei! - szabadkozott a fiú, a kezeit még mindig szorosan az arcán tartotta - Elő szokott néha bújni.

- Itt nem az a probléma - vágta rá az idősebb férfi - Azt mondtam maradj ki ebből.

Távolról hallgattad a beszélgetést. Senki sem tudta, hogy pulzálást éreztél a mellkasodban, amikor meghallottad Sukuna hangját. A fejed a fiú felé fordítottad, noha a szemeiden lekötő volt.

- Sukuna hordozója vagy? - kérdezted kíváncsian.

Mindannyian döbbenten néztek rád. Próbáltál képben maradni a külső eseményekkel, még akkor is, ha a bátyád önkényes módon megpróbált elszigetelni a világtól. A mendemondák alapján megfelelt a leírás a fiúra.

- Ööö igen - dörzsölte meg a nyaka tövét a fiú - Yuji Itadori vagyok.

Gojo mindharmukat elkergetett, míg egyedül maradtatok. A kezed a derekadra tetted, ismerted annyira, hogy tudd a hirtelen hangulat változása nem véletlen. És nem is csak a szökésednek tudható be, nem. A bátyád nem tűnt valami vidámnak, amikor felismerted benne Sukunát. Sejtetted, hogy azért küldött el mindenkit, hogy erről négyszemközt beszélhessetek.

- Hallom az álmaimban - mondtad lazán, mintha a legkisebb gondod is nagyobb lenne, minthogy az átkok királya próbál veled kapcsolatba lépni - Valami átokról beszél, de nem tudom miről van szó.

- Mikor akartál erről szólni nekem? - kapta fel a vizet Gojo.

- Sajnálom, sosem kérdezed meg, hogy vannak-e álmaim Sukunáról, a két arcú démonról!

Igazából, alig beszéltek amúgy is. Amióta csak meghaltak a szüleitek és rá hárult a gondviselői szerep egyebet sem csinált, mint óvott a semmitől. Bezáratott szerzetesek és jujutsu mesterek közé, hogy a szél se ártson egy hajad szálának sem. Utáltad őt ezért. A véred volt, a közös gyermekkori emlékek megpuhítanak attól, hogy igazán utáld, de egy részed tisztában van, hogy az üres mit sem érő éveid neki köszönheted.

Sukuna jelenléte kizökkentette, érdeklődve figyelted, ahogyan a jég megtörik. Gojo fel s alá járt, feldultan. Ritkán látni ennyire idegesen. Általában a játékos, felhőtlenül gondtalan arcát mutatja mindenkinek. Összevontad a szemöldököd, utáltad, hogy ennyire remek színész. A nyilvánosság előtt a legjobb arcát mutatja, a legyőzhetetlen és magabiztos jujutsu mester. Számodra egy akadály, hogy kilépj a világba és éld az életed.

Ő jujutsu mester volt, legalább volt valami élete. Veled ellentétben, akinek kevés jutott a kalandokból. Mit sem törődve a felkavart állapotával, úgy döntöttél még egy kést döfsz a mellkasába.

- Pocsék bátyj vagy - lökted neki a szavaid.

Felsóhajtott, visszatartotta magát, hogy megbántson. Tudtad jól, hogy már megszokta a véleményed róla. Gojo-nál elszakadt az utolsó szál is. Nagy lépéseket tett feléd, megragadta kezed és Jujutsu Highba teleportált veled.

- Jó, a mókának vége, remélem kiszórakoztad magad, mert visszamegyünk a szerzetesekhez.

- Nem! Nincs vége! - kiáltottál rá torkod szakadtából - Miért kell eldugva élnem az életem? Szégyenben? 

Gojo szétnézett, de senkit sem látott a közelben. Nem akart a diákjai előtt jelenetet rendezni, főleg nem Yuji jelenlétében. Tudta, hogy Sukuna akármilyen beszélgetésüket kihallgathatja a fiú testét használva. Sukuna, az átkozott erejű szellem, aki egykor ember volt most a legnagyobb ellensége. Noha megtiszteltetés az átkok királyának a célpontjának lenni, már kevésbé tudná ezt veled kapcsolatban is mondani. Azt nem tűrte volna el, ha a húgához hozzáérne az a démon. Úgy érezte a sors kegyetlen játékai ellen játszik foggal körömmel. Főleg most, hogy Sukuna hordozót kapott. Mióta csak az eszét tudja minden egyes porcikájával meg akart téged óvni mindentől.

- Meg akarlak védeni, (Név), már annyiszor mondtam - szólalt meg csendesen - Bent kell maradnod, főleg most. 

Közelebb lépett hozzád, a hangja színt váltott, gyengédebb volt veled. Tudta, hogy eltávolodtatok egymástól, mint testvérek. De attól még mindig megpróbált hatni rád, hátha észhez térsz kicsit. Nos, egy vérből valóak vagytok, tudta mekkora erejű daccal áll szemben.

- Most? Mi változott? - kérdeztél rá újra, makacsul - Várj, nem szeretnél valamit bevallani nekem, azon kívül, hogy egész életemben hazudtál? Hm bocsánat, nekem nem lehet hazudni.

Lehúztad a szemedről a szemkötőt. A vak pupilláiddal néztél a világba, ami a jujutsu erőd nélkül egy nagy sötétség lett volna. A birodalmad (domain expansion, nem tudom hogyan fordítsam) a talpad alá futott, a Jujutsu High udvarának a köveit torzította el. Szél erők birtokában álltál, no meg a meglepetésszerű hazugság vizsgálásoddal készültél rá hatni. Gojo kerülte a tekinteted, de nem hagyta magát a két birodalmatok összecsapni készült. Nem akarta teljesen feszélyezni az erőitek, így jobbnak látta, ha beadja a derekát.

- Az apánk eladta a lelkedet a képességeinkért. Ugyanannak az istenségnek, akitől Sukuna is kapta az erejét - tört meg, az igazság kiszökött a száján - Fogalmam sincs miért, de összekötött titeket. Most, hogy Sukuna hordozója Yuji Itadori lett emberi alakot ölthet. Veszélyben vagy.

A birodalmad szertefoszlott. Akármennyire is akartad tudni az évek során az okot, miért nem mehettél sosem emberek közé, felfedezni a világot, most mégsem elégített ki az igazság. Noha ez volt minden, amivel a bátyád akart szolgálni, ez nem volt elég. Cseppet sem érezted magad veszélyeztetve, éppen ellenkezőleg, égtél a vágytól, hogy Sukuna, az átkok királya lecsapjon rád. Végre célt éreztél az életedben. A szemedre húztad a szemkötőt, óvatosan megigazítva a hófehér hajzuhatagod.

- Nem, Gojo - ráztad a fejed, az ajkadon egy mosoly jelent meg - Itt ő az, aki veszélyben van. Tudok vigyázni magamra.

Mielőtt még Gojo felháborodva válaszolt volna neked, hozzátetted:

- Különben is, téged nem érdekel egy kicsit sem, hogy miért éppen ő?

x

Gojo leizzadva sétált végig a folyosón. Egy ilyesféle szócsata leizzasztja az embert. Biztosra vette, hogy te most dőzsölsz a győzelmedben. Hatalmas győzködések árán sem tudott téged a szerzetesek közé visszavinni. Próbálkozott, de  feladta. Vagyis csak egyelőre, remélte egy idő után jobb belátásra fogsz térni. Ennek ellenére is kemény szabályok által jutottatok kompromisszumhoz. Nem hagyhatod el Tokyót, soha sem mehetsz ki a Jujutsu High udvarából éjszaka, stb. Gojo próbált minél több feltételt szabni, hátha közben meggondolod magad és mégis csak atraktívabbnak tűnjön a szerzetesmenedék. Nem járt sikerrel.

Nos, ha veled nem tudott egyezkedni, talán a probléma másik felénél nagyobb sikerrel jár majd. El sem hitte, hogy Sukunával megy egyezkedni. A fehér hajú férfi megtorpant, megpillantotta Yujit, aki a telefonján lógott, a fiú kedvesen integetett neki. Gojo leharcolva ült le mellé a kőre, a tekintete komoly volt, összevonta a szemöldökét. 

- Meg kell szakítanod a mostani egyezséged Sukunával.

Yuji ösztönösen nagyot csapott a saját arcára, majd befogta a füleit.

- Öhm Sensei ugye tudja, hogy most is hall minket?

Az idősebb férfi csak fáradtan sóhajtott. Ha lett volna más módja, már megtette volna. Sajnos járulékos veszteség, hogy az átkozott parazita is a fiú minden lépésével ott van. Nem törődve a részletekkel, csak noszogatta a fiút, hogy reagáljon arra, amit kért tőle. Gojo nem volt összeszedett, a türelme úgy látszott megfogyatkozott a veled való beszélgetés után.

- Nem tudom csak úgy megváltoztatni... - kezdett bele a fiú, elgondolkodva forgatta az egyezség minden egyes szavát a nyelvén - De az egyességet sosem hágta át, mert megbűnhődik, nincsenek kiskapuk, ha nem bánt senkit...

- Sukuna Ryomen egy ördögfajzat, nem egy kiskutya, amit póráz nélkül hagysz éjszaka! - förmedt rá a fiúra, talán túlságosan is hevesen, nem az ő stílusa volt az ilyesmi, de a nyomás alatt kiszabadult. 

- Bizony, hogy nem! - kiáltott fel Sukuna egyik szája a fiú arcán.

- Megoldom valahogy - motyogta az orra alatt Yuji. 

Jobbat kellene ajánlani neki, gondolta Gojo, de jelenleg ötletek híján volt. Olyan patt helyzetbe keveredett. Sosem kellett volna találkozz azzal az átokkal, amivel összekötötték az életed. Mindig annyira beteges szórakozásnak találta, hogy egy jujutsu harcos szívével kötötték össze az átkok királyát. Mintha bármit is jelentene ez neki. Biztosra vette, hogy Sukuna alig várja, hogy bánthasson téged. Hiszen elvileg potenciális gyenge pontja lehetsz.

Gojo nem tudta hogyan kezelje ezt a helyzetet, de mindenképpen arra tette a fejét, hogy megoldja. A napok lassan teltek, amikor ennyire résen volt a démon minden mozdulatára. Egyik szemét pedig rajtad tartotta. Zsonglőrködött a figyelmével, ami jelentősen lefárasztotta. Így azt latolgatta, hogy akaratod ellenére is visszavigyen téged a menedékhelyre.

Sukuna rájött, hogy valamit sürgősen ki kell találnia, hogy kapcsolatba léphessen veled. Mert Gojo arra készül, hogy elküldjön téged innen nemsokára. Mindenképpen beszélni szeretett volna veled. Így meg kellett azt tennie, amiről tudta, hogy a hordozója igen csak bosszús lesz. Ketten voltatok éppen Yujival és barátként sétáltatok a kertben. Az egezség szerint éjszaka alvás alatt meg van tiltva az, hogy átvegye az irányítást Yuji fölött. De még nem volt éjszaka. Éppen sötétedés volt, kihasználta, hogy a hordozója enyhén fáradt. Egy szempillantás alatt átvette a teste fölött az irányítást.

Sötét tetoválások jelentek meg a fiú arcán, a tekintete is megváltozott valami vaddá és kiszámíthatatlanná. Egy kaján mosoly ült ki az ajkaira, amikor végignézett rajtad. Olyan szemrevaló voltál, noha nem vonzódott egy halandóhoz, attól nem tiltotta meg magának, hogy a szemeit rajtad legeltesse. A leheleted beléd szorult, biztosra vette, hogy érezted a jelenlétét.

- (Név) itt vagyok - szólt hozzád.

Sukuna érezte, ugyanazt a vibrálást a mellkasában, mint napokkal ezelőtt, amikor először meglátott Yuji szemein keresztül. Itt volt, fájdalmasan feszítette szét, annyira, hogy már jóleső érzés volt. Az érzés olyan volt, mint soha semmi, amit eddig tapasztalt. Sukuna az ajkaiba harapott, és ezt mind te művelted vele.

- Szóval te lennél Sukuna - vontad fel a szemöldököd - Hm. Kihallgattam, amit a bátyámmal beszélt Yuji. Nem bánthatsz, különben szenvedni fogsz.

Nem félelem volt az, ami annyira megdobta a szívverésed. Sokkal inkább izgalom volt. A szíved hevesen dobogott, mintha egy villám csapott volna beléd, amikor megjelent. Egy lépést hátráltál tőle, a kezeid ökölbe szorítottad a tested mellett. Akármennyire is kíváncsi voltál az átkok királyára, gyűlölted, ő volt az oka annak, hogy egész életedben elszigetelve éltél. Nem hazudtál Gojónak, amikor azt mondtad, hogy harcba szállnál Sukuna Ryomennel.

A szíved majdnem kiugrott a helyéről, amikor egy szélés vigyorral feléd közelített.

- Ki beszélt arról, hogy bántani foglak? - kérdezte csendesen, a hangja olyan mély és férfias volt.

A szíved a torkodban dobogott. A férfi szemei vörösen izzodtak, szenvedéllyel nézett rád. Olyasmi, amit eddig sosem tapasztaltál. A világtól elszigetelve éltél, vajmi keveset értettél a flört és egyéb intim cselekedetekhez. Azt viszont érezted, hogy szikrázik a levegő közöttetek.

- Te vagy az átkom - simította végig az arcodon az ujjait, te pedig szinte becsuktad a szemed, először félelemből, aztán az érintés intenzitásától - Az egyetlen gyenge pontom, a lelkünk össze lett kötve.

Sosem gondoltad volna, hogy a lelked össze lesz kötve egy ezer éves férfiéval. Az átkozott erő csak úgy sugárzott belőle. Sukuna puszta jelenléte már olyan lehengerlő volt. Az ujjai gyengéden siklottak a bőrödön, annyira megfélelmlítő és kegyetlennek tűnt, de most veled abban a pillanatban úgy bánt, mintha csak porcelánból lennél. Eddig nem hittél az átokban, ami összekötött, de a mozdulatai nem lehetnek véletlenek.

- És ezt csak így elmondod nekem? - kérdezted elcsodálkozva, próbáltad őt minden erőddel megérteni - Most biztosan gyűlölsz engem, ha én vagyok a gyengéd. 

- Inkább izgatott vagyok és kíváncsi - nevette el magát Sukuna - Nem hiszem, hogy a tönkretételemmel próbálkoznál. A pokol volt annyira ironikus, hogy mellém rendelt egy tisztább lelkű embert.

- Hm. Bárcsak igazán látnám az arcod, hogy lássam mennyire próbálod magad nem elnevetni.

Gojóval ellentétben te a rövidebbet húztad. Ő az erejét akarja kordában tartani a szemkötővel, te pedig csak távol akartad tartani a kíváncsi szemeket. Teljesen vaknak születtél. A jujutsud segítségével látsz, de soha sem tudtad milyen érzés a szemeddel látni. Sukuna közelebb hajolt, szinte visszakoztál, amikor a leheletét érezted az ajkaidon.

- Visszaadhatom a szemeid világát, ha erre vágysz - a lehelte az ajkaid cirógatta, egyre közelebb csábítva téged hozzá - Vagy ennél sokkal többet is.

A szíved megállt egy ütésre. Azon kaptad magad, hogy az érintésébe olvadsz. A hangja olyan csábító volt, minden egyes porcikád érezte. Egy ismeretlen erő pulzált a mellkasodban, biztosan az átok, ami mindkettőtök összekötött. Azon ábrándoztál vajon ő is érezte ugyanezt? Aztán a szemek eltűntek, megtörtént a váltás, Yuji visszakapta az irányítást a teste fölött.

- Nagyon sajnálom! - szabadkozott a fiú, elkapta a kezeit, mintha csak az ő hibája lett volna, hogy a nála sokkal erősebb Sukuna előbújt. - Elég rossznevelt. 

Egyből kirántott az ábrándozásaidból. Keserűbb volt visszatérni a valóságba, tudva azt, hogy az imént annyira magába szippantott az egész, hogy szinte hagytad, hogy megcsókoljon. Nem ismertél magadra, egyszerűen nem hitted el, ennyire hatással volt rád. A mellkasodoban a pulzálás nem hagyott fel, biztosan az átok volt az oka, erre szeretted volna fogni. A gondolat maga, hogy egy olyan erős és hatalmas ember mint ő érdeklődne irántad lázba hozott. Még sosem érezted magad ennyire kívánatosnak.

Yuji arcán aggódást láttál. Gyorsan összekaptad magad, azt kívántad bárcsak eltűntethetted volna az arcodról a vörösséget. Magabiztosan a fiúhoz léptél, olyan nehéz volt nem Sukunát látni benne. 

- Itadori, mi lenne ha ez az incidens egy titok maradna Gojo előtt? - szólaltál meg csendesen - A kettőnk titka.

- Hm - szólalt meg Sukuna, nem hagyta magát - Hármunké.

Yuji az arcára csapott, de csak ő fájlalta a helyet nem pedig Sukuna. A fiú vonakodva beleegyezett, ugyan láttad rajta, hogy nem szívesen megy bele a dologba. Biztonságosabbnak érezte volna, ha elmondja a tanárának, hogy Sukuna flörtölgetett veled. De az is benne volt a pakliban, hogy tudta ezzel csak eléri azt, hogy még jobban rászálljon a férfi, mert nem képes kordában tartani Sukunát. A helyzet szürke volt. Inkább beleegyezett, az könnyebb volt jelenleg.

Mielőtt kettőt pislogott volna, Gojo sétált hozzájuk. Az ajkán egy jókedélyű mosoly volt. Yuji becipzározta a száját, véletlenül sem akarta magát elkotyogni. A derekadra tetted a kezed, morogva fordultál a bátyád felé.

- Ma kinek leszel a hálótársa?

Gojo a fejével Yuji felé bökött. Kevés volt a fiú részéről a lelkesedés. Ez volt a megegyezés, hogy minél jobban biztonságban tudjon tartani. Mivel Sukuna nem volt hajlandó letenni a vágyáról, miszerint este ha kedve szottyan kinyújtóztathatja a hátát, így más módot kellett találni, hogy Gojo megregulázza. Egyik éjszaka veled alszik egy szobában, a máskor meg Yujival. Szánt szándéka lett, hogy távol tartson titeket.

- Pech - ciccentettél, örültél a szabadságnak, Yujira kacsintottál pimaszul - Jó éjt nektek!

A szavaid Yujira nézve mondtad, Gojo egy szúrós pillantást küldött neked, nyilvánvalóan így Sukunától is elköszöntél. A fehér hajú férfi fáradtan sóhajtott. A folytonos éjszakázások kezdték kimeríteni és feldühíteni. Mindezt Sukuna miatt kellett tennie, tiszta szívéből megvetette. Yuji kicsit kínosan érezte magát, nem akart hazudni a mestérenek, ha kérdésekkel célozza meg, így kijelentette, hogy a diáktársaival megy vacsorázni lefekvés előtt.

Nem jutott messzire, míg a kíváncsisága elfogta jobban. Megtorpant, nem ment tovább, noha látta, hogy Megumi és Nobara már elkezdték nélküle. Meg kellett beszélnie valamit saját magával.

- Sukuna! - suttogta, remélte, hogy a benne lakozó átok felfigyel rá - Ugye tudod, hogy én is mindent látok és hallok, amikor te veszed át a testem?

Egy száj formálódott az arcán.

- Csak ha ébren vagy - javította ki Sukuna. 

A szűk válasz is válasz volt. Yuji örült, hogy kellően magára vonta a másik figyelmét, Sukuna szeszélyes volt. Éppen ezért lepte meg őt mindaz, amit neked mondott, amikor kettesben voltatok. Nem fért a fejébe a kép, hogy titeket valami összeköt, annyira abszurd volt. 

- Hazudtál neki?

- Az átok valós.

Yuji szusszant egyet. Igen csak különös párosnak tartott titeket. Az tuti, hogy a helyzet borsot tört Gojo orra alá. A fiú tanácstalanul állt a helyzet előtt, ő csak egy nézője volt ennek. Egy bábu. De attól félt, hogy nem ő az egyetlen bábu ebben. Hanem te is. Sukuna egy veszélyes alak, erre már régesrégen rájött.

- Szóval ő tulajdonképpen a szerelmed? - firtatta a témát tovább.

Én képtelen vagyok szeretni, hallotta Sukuna gondolatait, Az átok része az, hogy arra kényszerít,hogy akarjak. Yuji leplezte azt, hogy sokszor még a gondolataiba is belelát, sokszor annyira eggyé válnak, hogy a férfi nem is veszi észre. 

- Hallgass, kölyök! - csattant fel Sukuna - Te csak a hordozóm vagy.

Egy adag lekicsínylés érkezett tőle, de a fiú nem hagyta magát. Annyira hevesen kihozta őt a sodrából, szinte hatalmat érzett benne. Nem tudta elképzelni Sukunát, mint hősszerelmest, aki dacol mindennel. A kezeivel lefogta mindkét oldalt az arcát, Sukuna szája felszívódott.

- Légyszi ne használd a testem, ha bénán akarsz flörtölni vele - pimaszkodott vele tovább.

Ezért még meglakolsz! hallotta Sukuna hangját a fejében, de csak elégedetten elmosolyodott.

x

Gojo a hátát a falnak döntötte, habár nem látta a szoba sötétjét a szemeit fedő  szemkötő cseppet sem segített neki abban, hogy hatékonyabban ébren maradjon. Azok az éjszakák, amiket Yujinál töltött éjszakák tűntek a leghosszabbnak. Önként tette ki magát veszélynek, még akkor is, ha a fiú elmondása szerint Sukuna nem támadhat rá. A másik ágyról jövő halk horkolás megszakadt.

- Vártam rád - szólalt meg Gojo.

Halk nyikorgás az ágyon követte a szavait. Yuji felült, de már nem volt önmaga, az arcát fekete tetoválások szántották és az ajkain torz vigyor ékeskedett. Az átok teljesen átvette az irányítást a feje fölött, Sukuna volt most az úr.

Gojo tudta, hogy hasonló taktikája lesz. Hat éjszakát töltött már ebben a szobában és mindeddig meglapult. Sejtette, hogy Sukuna szeretné megvárni, hogy kifáradjon, mielőtt lecsapna rá. De nem érte váratlanul.

- Mi van? Dícséretet vársz? - nevetett rá gúnyolódva Sukuna - Nem érhetek hozzád, nem támadok rád. Az ígéret szép szó.

Gojo összevonta a szemöldökét, aligha tudta volna egy szavát sem elhinni. A fehér hajú férfit nem érdekelték az ígéretek, csupán az, hogy biztonságban tudjon téged. Annyi ideig úgy érezte, hogy egy pocsék bátyj, most viszont nem akart az lenni. Meg akart óvni attól a vadtól, ami széttépne. Sukuna téged akart, ez nyilvánvaló volt.

De még Sukuna sem tudta, hogy miért. Volt valami benned, ami úgy vonzotta magához. Meg akart érinteni, ahogyan a sima bőrödön végighúzza az ujját. Nem az első halandó lennél, akit bírtokába venne. Ez nem csak puszta vonzalom volt, annál több. Az egész lénye belerengett, sosem érzett még hasonlót.

- Megpróbálhatod távol tartani őt tőlem, de úgysem fog sikerülni - suttogta, a hangja magabiztosan hangzott  - Te is tudod, hogy egyszer elfáradsz majd. Én viszont soha.Én mindig megszerzem, amit akarok.

 Annyira nevetségesnek találta, hogy órákkal később is rólad ábrándozott. Ő egy kegyetlen átok, ami mindent elsöpör. A világot a lábai előtt akarta tudni. És azt akarta, hogy vele ülj a trónon, mint királynője.  Az átok kényszeríti arra, hogy szeressen téged. Lehet, de nem érdekelte. Viszont az átok nem kényszerítette arra, hogy egyszerűen mindent megtegyen azért, hogy veled lehessen. Sukuna mindig megszerzi, amit akar. És jelenleg téged akar.

Gojo arca megfeszült, a puszta józan esze tartotta vissza attól, hogy ne vessen magát Sukunának. Bárcsak ki tudná szedni őt Yuji testéből, hogy maga lássa el a baját. Egyszerűen rosszul volt a gondolattól is, hogy egy ujjal hozzád érjen. Egész életében ezt akarta megállítani.

- Tudod ugye, hogy az átok kölcsönös érzéseket teremt? - folytatta Sukuna, a másik férfi utolsó idegszálain táncolt - Hogy ő is ugyanúgy rabja ennek? Hogy ég a vágytól, hogy velem legyen...

- Csak a holttestemen keresztül fogsz a húgomhoz érni! - kiáltotta ingerülten, a keze ökölbe szorítva.

Sukuna még jobban elmosolyodott. Hát mégis csak meg tudta törni az összeszedett és magabiztos külsejét. Felizgatta látni, hogy az ellenfele is mindent belead majd a harcba. Hát kezdődjön a játék, gondolta. A főnyeremény pedig te voltál.

- Hm - morgott Sukuna, megnyalta az ajkait - Ó, az megoldható. Csak nem most.

Ki szeretne folytatást?