Fandom: BNHA

Karakter: Katsuki Bakugou

Szituáció: Katsuki hetek óta próbál elbújtatni a szülei elől, aztán Mrs. Bakugou csókolózáson kap titeket és kioktat

Szavak száma: 1300

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezted vissza, fojtott hangon.

Idegesen körbenéztél a fiú káosz stílusú szobájában. Teljes rendetlenség uralkodott, pólók lógtak le az ágy széléről és az íróasztalon kiterítve hevertek pár könyv kinyitva. Osztálytársak voltatok, tudtad melyik melyik tesztre tanult annyira buzgón. Lassan tipegtél a fiú szobájában, halkan. Nem mertél semmihez sem érni, nehogy bajba kerülj. Katsuki viszont magabiztosan húzta ki magát. Éppen csak arrébb dobta a ruháit az ágyról, hogy oda levágja magát.  

- Nem lesz gond, estig nem jönnek vissza.

Keresztbe fontad a karod, nem voltál teljesen meggyőződve, hogy jó ötlet volt elfogadni a meghívást. Iskola után volt, elszöktetett. Tudtad, hogy a szőke fiú nem mondta el a szüleinek, hogy már két hónapja kapcsolatban van. Mesélt arról, hogy az anyja elég vasmarkú, kicsit féltél tőle, hogy elfogadna-e téged. A fiú kinyújtotta a kezét és végigsimította a karodat. Katsuki szemei szeretettel teljesek voltak, próbált megnyugtatni. 

De az, ahogyan lassan végigsimított a bőrödön más érzéseket is keltett benned. Zavarba jöttél, hogy mennyire felcsigáz egyetlen érintéssel is. Ezt ő is tudta, még mennyire. Büszke félmosoly ült ki az arcára. Az ő fejében is megfordult, hogy kihasználja a saját időt vele. Elvégre, nem mindig akad olyan alkalom, hogy úgy csókoljon meg ahogyan akar. Az iskolában nem nagyon mutattátok ki az érzéseiteket. Megértetted, a fiúnak fontos, hogy ne változzon meg senki szemében a kapcsolata miatt. Most már viszont nem tudtad visszatartani a piszkos gondolataid, amik elöntöttek.

Az övében is hasonlók lehettek, mert Katsuki karjai átöleltek és lassan magához húztak. A térded az övéhez ért. Ő még az ágyon ült, de olyan magas volt, hogy ülve is a te magasságod ütötte. Kicsit Katsuki is zavarban volt, láttad, hogy kicsit kerüli a tekinteted. Az égnek álló szőke tincseibe túrtál, megcsókoltad. A fiú azonnal fogadta a csókod, szétnyitotta az ajkait és visszatámadt. Katsukival sokszor a csókcsaták a normalitás. Most is annyira forrónak érezted. mindjárt elolvadsz. A csók annyira hevülni kezdett, hogy Katsuki az ölébe húzott. A csókba lihegtél, a világ forgott veled elvesztetted a fejed. Felszabadító volt egyedül lenni és picit kiélni a vágyakat. Ő volt neked az első fiú, akivel ennyire messzire kerültél, tudtad, hogy Katsuki is hasonló helyzetben van. Mégsem tudtad túltenni magad azon, hogy a forró fiú mennyire ráérez arra, hogy mit hogyan szeretne érezni.

A medencéd az övének nyomtad, úgy érezted a fiú hasonlóképpen belemelegedett a dologba. A kezei a combod cimogatták, de nagyon óvatosan és lassan. Nem akart rád rontani és hirtelen a szoknyád alá nyúlni. Akármennyire is ijesztő és marcona fiú mindenki mással, Katsuki mindig úriember volt veled. A finom simogatása csak még jobban felcsigázott, erősen megmarkoltad a karjait és belecsimpaszkodtál. Közelebb préselted magad hozzá, érezni akartad. 

Katsuki gondolt egyet és felkapott, jól kiterített az ágyra. Te picit huppanva landoltál, szaggatottan vetted a levegőt és majdnem kiugrott a szíved a helyedről. Ez olyan vadító volt, érezted, hogy mindjárt megőrülsz ha nem teszi rád magát. Katsuki sem habozott, óvatosan föléd hajolt. A kezeit a tested mellé tette, hogy ne nyomjon teljesen össze. A tested fogadta a meleget, amit hozott. Beletúrt a hajadba, simogatott és cirógatott. Magad sem értetted, hogyan tudott ez a fiú ennyire feltüzelni. Kirobbantott benned egy vágyat.  

Annyira belemerültetek a csókolózásba, hogy észre sem vettétek, hogy a szobája ajtaja hatalmas sung-al kinyílt.  Mrs. Bakugou keresztbe font karral állt az ajtóban és megköszörülte a torkát. Katsuki felemelte a fejét és elétedben először láttad ennyire meghökkenve.

- Ez nem az aminek látszik - nyögte ki Katsuki.  

Te még akkor ébredtél fel az érzések kavalkádjából. Fülig vörösödtél és hirtelen felindulásból használtad a lég erődet és fújtad magadról Katsukit. A  fiatal hős a földön landolt, te pedig sietve kapkodtad össze magad. Természetesen a szoknyád feltürődött, Katsukinak hála. Annyira szégyellted magad, hogy nem is tudtál az idősebb asszony szemébe nézni. Hát persze, hogy rajtakapták a fiával csókolózni. El sem tudtad képzelni, hogy milyen rossz véleménye lehet most rólad. Mintha egy katona tiszt előtt kellene szalutálni, úgy álltál előtte.

- Ó, drágám - sóhajtott fel az idősebb nő - Ennél jobbat is választhattál volna.

- Anya! - kapta fel a vizet Katsuki -  Hogy mondhatsz ilyet?! (Név) szép és..

- Nem hozzád beszéltem - vágta rá Mrs. Bakugou - Hanem hozzá.

Most már még jobban elvörösödtél. Micsoda bók, és éppen neked szól. Katsuki feltápászkodott a földről és egy szúrós pillantást küldött az édesanyjának. Aki pimaszul mosolygott rátok, igen elégedettnek tűnt, hogy tetten érte a fiát. Azért jól esett látni, hogy Katsuki kiállt volna melletted, ha arról lett volna szó. Láttad a szeretetet az idősebb nő szemében, nem úgy viselkedett, mint aki rosszat szeretne a fiúnak. Egy jó adag csipkelődés ment mellé. Most már értetted, hogy honnan örökölte Katsuki a színes humorérzékét.

- Szeretnél kacagni a gyermekkori képein? - fordult hozzád, kedvesen mosolygott- Szívesen látunk vacsorára, (Név).

- Naná - vágtad rá, majd kicsit összekaptad magad  - Vagyis, köszönöm.

Lelkesen követted őt le a nappaliba, ahonnan egy nagy fotóalbumot húzott elő. Egy kő esett le szívedről, hogy úgy tűnik nincs ellenére a kapcsolat. Legalább nem utál, úgy tűnik. A képekben gyönyörködtél, amiket a nő vidáman mutogatott. A kicsi Katsuki nagyon aranyos volt.

A nagy Katsuki pedig forrongva ült melletted, teljesen zavarban, hogy a csipkelődés tárgya ő. A családja dinamikája pont olyan volt, mint amilyennek elképzelted. Mrs. Bakugou a ház feje, a férjét nem kicsit túlszárnyalva.

Mrs. Bakugou egyedül hagyta őket, míg megmelegíti a vacsorát. Te lesütött tekintettel ültél a szőke fiú mellett. Katsuki eddig mérgesen forrongott magában, most viszont gyengéden megsimogatta a kezed. A szíved hevesen kezdett dobogni, amikor hozzádért.

- Megütöm a mércét? - kérdezted csendesen.

- Nekem tökéletes vagy - válaszolta hezitálás nélkül.

Csak hogy pecsétet nyomjon a szavaira, előre hajolt és futva egy csókot nyomott az ajkadra. Vigyázott, most nehogy összeragadjatok. Szétrebbentetek gyorsan. A fiú ajkán egy mosoly ült ki. Büszke volt arra, hogy te vagy a barátnője. Boldog volt veled, hálás, hogy az élete része vagy.

Mindig annyira nehezen tudott kapcsolódni emberekhez, de veled más volt. Te csak az életébe költöztél még engedélyt se kérve. Az a gyengéd pontja lettél, amiről maga sem tudta, hogy létezik. El sem hiszi, hogy most itt ülsz és a kezed foghatja. Mintha nem is lenne igaz.

Ahhoz képest, hogy mennyire félt az anyja ítéletétől most egyre jobban örült, hogy lebukott. Régen látta az édesanyját ennyit mosolyogni vacsora közben. Mintha csak te hiányoztál volna a családi képből.

- Köszönöm szépen a vacsorát - hajoltál meg tiszteletteljesen - Minden nagyon finom volt.

- Haza kísérlek - ajánlotta fel a fiú.

Nem csodálkoztál a lovagiasságán, már későre járt. A bejárati ajtó felé indultál, amikor a szemed sarkából láttad, hogy Mrs. Bakugou meghúzza a fülét a fiának. Ki tudtad venni a szavait is, amik mosolyt csaltak az arcodra.

- Fiam, ha ezt elszúrod, én magam látom el a bajod.

Elmosolyodtál. Jól esett a tény, hogy szövetségest találtál az anyós jelöltben. Katsuki dzsekit húzott, ám pár másodperc után rájöttél csak azért vette fel, hogy aztán neked adja. A törődés benne volt, még ha eddig mélyen elrejtve is. Senki sem gondolta volna Katsukiról, hogy ennyire pirulós és zavarban van, ha az anyja csipkelődik vele. A szoros kapcsolat közöttük evidens volt.

Amikor közeledtetek az utca végéhez, Katsuki hirtelen magához húzott és újra forrón megcsókolt. Levett a lábáról egyetlen pillanat alatt. Félrehúztál, mélyen a szemeibe néztél. Mióta az édesanyja kicsit lefoglalt nem tudtál vele szemtől szemben beszélni. Remélted nem bántja semmi csak közben elrejti. Nagyon kordában tudta tartani a robbanékonyságát.

- Haragszol, hogy lebuktunk?

- Dehogy - mosolyodott el, majd rád kacsintott - Így még izgalmasabb lesz téged felcsempészni.

Mélyen sóhajtottál. Ez olyan ő volt. Azt hitted ezután majd nem kell rejtőzve felosonnod hozzá. De Katsuki inkább kihívásnak tekintette a helyzetet. Biztos voltál benne, hogy lesz még pár izgalmas szituáció a szobájában.