Fandom: Naruto

Karakter: Kiba Inazuka

Szituáció: ninja vagy egy másik faluból, egymáshoz osztanak Kibával, hogy megkeressetek egy szökött bűnözőt

Kérte: weeb-girl33

Szavak száma: 3800

Amikor a küldetést rád sózták nem számítottál nagy dolgokra egy piti bűnözőt kell elkapnod egy másik ninjával együtt akit a szomszédos faluból  Nem ismerted, de remélted nem lesz gondod az együttműködésben. Viszonylag csapatjátékosnak tartottad magad, akinek könnyen megy a kommunikáció. Az egyik népszerű ramenező helyen vártad, nem is tudtad kire számíts. A nindzsa pengéd pörgetted az ujjaidon és vártál.

Megállt melletted egy fiú, sötét köntös volt rajtad és nindzsa fejpánt. Tüskés barna haja égnek állt, a fejpánt alól kikandikáltak a tincsei. Sötét barna szemei végigfutottak rajtad, majd eltépte a pillantását rólad. Nem számított arra, hogy egy ilyen szemre való lányt osztottak be mellé. Ciccentett egyet, a szépséged miatt kissé inkompetensnek tartott. Számára a törékenységet sugározta. Nem ilyen társra számított a küldetéshez. Megvonta a vállát, sosem áldozta az idejét kapcsolatokra, nem mert most rád így gondolni. Egy pillanatra csak megbámult. A nindzsa ruhád egy gombolós felsőből és hosszabb szoknyából állt. Fekete hálós anyag volt a felsőd alatt, ami lefutott a karodon, kesztyűszerűen az ujjaidnál végződve.

Kiba felhúzta az orrát, neki holmi törékeny lány nem kell maga mellé. Hozzád lépett, akkor vetted észre, hogy a különös fiú vállain egy fehér kiskutya ül. Micsoda fiú lehet ez. Elég feltűnően megbámultad az állatot, ami helyet talált a gazdája vállain. Szeretted az állatokat, megsimogattad volna, de a fiú ellenséges utasító tekintete meggátolt ebben. 

- Téged osztottak be hozzám a küldetésre - lökte neked a szavakat.

Az arcod felvillanyozott lett, az ajkaidra egy előzékeny mosoly ült ki. Gyorsan bólintottál. Kinyújtottad a kezed neki, barátságosan fogadtad a srác mogorva külsejével nem is törődve. Lelkes voltál, végre egy könnyűnek ígérkező küldetés.

- Így van! Örülök, hogy megismerhetlek.. Én (Név) vagyok.

A fiú arca hideg volt, olyan kifejezéstelen. A sötét szemei ennek ellenére folyamatosan pásztáztak. Felmordult, mintha türelmetlen lenne az ismerkedésre. A kutya a vállain megmocorgott, előre hajolt, hogy megszagoljon. Előre láttad, hogy nehéz lesz nem megsimogatni a jószágot. Habár Kiba modorát látva ezért biztosan megszólna.

- Kiba, ő Akamaru - mutatott magára, majd a szemeivel a kutyára bökött, az orra dörmögte mogorván a szavakat - Csak ne hátráltass minket.

Hátráltatni? Felvontad a szemöldököd. Szóval így állunk. Elmosolyodtál, büszkén húztad ki magad, nem lombozott le a becsmérlése. Lepergett rólad, női nindzsaként sokszor kaptál már hasonló első benyomást. Ismerted a képességeid, csak magabiztosan néztél végig rajta, ismertetve vele, hogy te ha kell felhúzod a kesztyűt.

- Vagy te ne engem.

Elképedve nézett végig rajtad.

x

Átvágtatok az erdőn. Kiba kiválasztotta a legrövidebb utat, ami a célfaluhoz vezetett. Ott kellene rajtaütni az egyik bűnözőn. Te ismerted a régiót, becsukott szemmel is vezérelhetted volna, de inkább a fiúra hagytad. Kissé felháborodott, amikor ismertetted, hogy a célhoz vezető út akárhogyan csűri-csavarja napokig fog tartani. Gyorsan lezavarta volna, ahogyan te is, de úgy tűnik a sors egymáshoz láncol ezidőre.

Te nem bántad különösebben. Nem voltál az az ember, aki válogat a küldetésekből. Úgy tartottad, minden okkal történik és minden út egy kaland, amiből tanulni lehet. Sokan néztek meg ezért, de az optimizmusod segített át sok nehézségen, így ragaszkodtál hozzá. Amúgy sem láttad értelmét annak, hogy a nindzsával kölcsönösen duzzogj egész úton. Mosollyal az arcodon meneteltél mellette, ő pedig teljesen összezavarodott. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy valaki csak úgy élvezze a társaságát.

Kiba viszont úgy érezte ez a küldetés képességein aluli. Úgy érezte büntetni akarták azzal, hogy rásózták a feladatot. Innen jött a mogorvaság, mint akinek büszkeségén esett csorba. Az egyből lesütött számodra is, hogy egy forrófejű egyénnel van dolgod. Sok társad volt már, nem rettentél vissza tőle. Talán ez az, ami annyira meghökkentette a fiút. Vakmerő voltál, bele a közepébe úszni az árral. Ő sosem volt képes elengedni ennyire az irányítást. Alapjáraton bizalmatlan volt az emberekkel szemben. 

Lopva sandítottál az arcára. Volt valami rejtélyes azokban a mély sötét szemeiben. Az arcfestése kiemelte az arcvonásait. Megragadt a tekinteted, nem tartottad hétköznapi fiúnak. Volt benne valami vadság. Kiba nem konformálódott a többiek elvárásához. Tetszett, vonzott ez a szabadság. 

A másik dolog, ami megtetszett benne a gondoskodó szeretetet Akamaru iránt. Figyelted a páros interakcióját. Érdekesnek tartottad, hogy a hideg, mogorva fiúnak van egy gyengéd oldala is, amit elrejt. Megértetted, a világ kegyetlen néha és elítéli a gyengeséget.

- Megsimogathatom? - kérlelted.

Kiba felsóhajtott. Úgy érezte már ezredjére tetted fel ugyanazt a kérdést. Te nem elégedtél meg a nemleges válasszal. Tovább noszogattad, várva mikor adja be a derekát. Őt bosszantani jó szórakozás volt, az idő repül, mikor az ember jól mulat.

- Akamaru nem egy öleb, ő a társam.

Ő nem használta harci állatnak, ahogyan a nővére. Akamaru számára egy barát volt, a másik fele. Többre értékelte, megfogadta, hogy nem engedi, hogy megsérüljön úgy ahogyan a múltban történt a hibái miatt. Örökké emlékezteti magát arra, hogy jobb és jobb legyen, mint a múltbéli önmaga.

Kiba ment elől, te hátra maradtál feltűnés nélkül. Úgy tettél, mintha okkal maradnál le és hátulról figyeled a terepet. Akamaru hátra fordult és rád pislogott. Nem bírtad tovább itt volt a lehetőség. Felágaskodtál és megsimogattad a fejét, a kutya pedig engedte. Olyan puha volt a szőre, pont ahogyan elképzelted. Győzelemittasan elmosolyodtál.

- Háh! Sikerült - kiáltottál fel elégedetten.

Kiba megállt és rosszállóan keresztbe tette a karját. Akamaru leugrott a vállairól és leült a földre, kidobta a nyelvét. Nem csodálltad, a meleg nyári nap eléggé perzselő volt. Neked is meleged volt, de tudtad nem messze van egy folyó ott majd lehűsülsz.

- Tudtam, hogy csak talpam alatt leszel - morogta, közben forgatta a szemeit.

Megvontad a vállad. Nem szégyellted a hóbortjaid, nem tehettél arról, hogy Akamarunak ellenállhatatlanul puha a szőre. Láttad, hogy Kiba inkább csak bosszankodott, de nem utálatosan szólt hozzád. Nem tartottad veszett ügynek. Rámosolyogtál, de ő elfordította a fejét. Tudta jól, hogy a küldetés végéig úgysem szabadul tőled. Te pedig minden percét ennek ki fogod használni. Rájöttél, hogy elég élvezetes őt bosszantani. Megfordult, nem korholt többet csak folytatta az utat. Akamaru követte, majd te zártad a sort.

Ahogyan hátra maradtál titkon zavartalanul tudtad figyelni őt. Azt, ahogyan viseli magát. Darabos mozdulatai voltak, sokszor lelassult, ha valami neszt hall. Olyan ösztönlénynek tűnt. Biztos voltál benne, hogy ezek a tulajdonságai kiváló nindzsává teszik. Megtermett férfinak tűnt, a kezeiben biztosan volt erő. Láttad, hogy gond nélkül vitte a hátán a nem kis termetű farkas kutyáját. Kitartó, ez tetszett. A modora sem szegte a kedved. 

Útba akadt egy folyó, annak a partján tartottátok az első pihenőt. Tikkasztó volt a meleg, fel akartál frissülni. Leguggoltál a folyó partján, hogy a markodba vegyél egy kis vizet. Amikor viszont előre hajoltál egy erős lökést éreztél a hátadon. Teljesen elvesztetted az egyensúlyod és kicsit sem kecsesen beleestél a folyóba. Nem folyó szerencsére volt mély, csak a melleid vonaláig ért a víz magassága. Felráztad a fejed és kihalásztad a szemedből a hajtincseid, csak hogy meglásd az elégedetten, sőt csintalanul mosolygó Kibát, aki ott állt a helyeden. A hátad mögé lopózott és belökött.

- Ne már! - kiáltottad fel dühösen.

Minden bosszúságod mellett közben el is mosolyodtál. Úgy tűnik a titkolt gyermekiességed társra talált. Magad után húztad a vízbe, megragadtad és lerántottad. Akamaru is besegíthetett neked, mert meglökte a gazdáját a fejével. Együttes erővel értétek, hogy Kiba is a vízben landoljon, éppen melletted.

Egymás mellett voltatok, kicsit meginogtál. A sodrásnak volt pici ereje. Kiba megfogta a derekad, a másik kezével keresett egy sziklát, amiben megkapaszkodhat. Kicsit alábecsülte a folyó erejét, mert nehezebbnek tűnt állni a vízben, anélkül ne sodorjon a víz. Megrázta a fejét, mint egy kutya, ami megszárítsa a szőrét. 

Észrevette, hogy a kezeiddel belecsimpaszkodtál a felső ruhájába. Gondolkodás nélkül a szorítása erősebb lett körülötted. Próbált megóvni a sodrástól. Megfagytatok mindketten. Veled találkozott a tekintete. Zavarba jöttél, hogy ennyire közel húzott magához, de láttad, hogy az ő arcát is vörösség önti el. Nem is emlékezett arra, hogy mikor volt ennyire közel egy lányhoz. Főleg egy ilyen gyönyörű lányhoz. Az érzéki részét felébresztette az, hogy a sodrás egymáshoz nyomott titeket. A nedves ruhád a testedhez tapadt, kiadva a tested vonalát, bosszantóan vonzóvá téve. Visszafojtotta az összes gondolatot, ami nem ide illett. A zavarod látva csak még szebbnek látott, rád is hatással volt a szituáció. A bőröd érzése olyan addiktív volt számára, újra és újra végigsimítaná az ujjbegyeit rajta.

Szídta magát, hogy egyáltalán megfordult a fejében hasonló. Talán a hideg víznek akarta betudni, hogy te is közel húzódtál hozzá. Hogy oldd a feszültséget, elmosolyodtál zavarodban. A te arcod is vörösség öntötte el. 

- Jól megcsináltad, profi nindzsa - viccelődve megbökted a mellkasát.

A fiú észbekapott, megszakadt a pillanat varázsa. Kerülte a tekinteted, mintha csak megégetted volna elengedett. Te csak elképedve pislogtál rá, egyből érezted, hogy zavarban van. Kimászott a folyóból, te pedig sietve követted. Megigazította a nedves haját, ami a homlokára tapadt, majd égnek állt tüskésen.

Kiba visszafogta a mosolyát. Egy pillanatra sikerült felébresztened a gyermeki játékos énét. Aztán valami más is felébredt benne. Érezte a mellkasában a meleg, szorító érzést, ami kelletlenül megtelepedett ott. Lopva nézett rád, takarta az árnyék a zavarát, amit érzett jelenleg. Kissé elszégyellte magát, hogy így megadta magát neked. Felszabadító volt gyerekes lenni egy pillanatra. Nem értette, nem szokta magát így elengedni. És lányokat sem szokott ennyire közel húzni magához a folyóban. Az volt a másik pillanat, amikor megbukni látszott a kitartása. Olyan ösztönös volt, hogy utánad nyúljon. Még érezte az ujjbegyein a bőröd ízét, úgy érezte meglopott tőled egy pillanatnyi forró érintést. Ő letagadhatatlanul érzett egy kis szikrát, amikor belekapaszkodtál.

Kifeküdtél a napra száradni, felnéztél ahogy a felhők lomhán haladnak át az égen.  Kiba kicsivel távolabb ült, a nindzsa pengéit számolta és leltározta. Úgy tett, mintha mi sem történt volna köztetek. A fiú felé sandítottál, olyan különösnek tartottad. Akamaru előtted sétált, játékosan csóválva a farkát. Előre hajoltál és lopva megsimogattad, ő pedig hagyta.

- Kettőnk titka marad. 

A kutyus elsétált a gyanutlan Kibához. Hátradőltél és elégedetten becsuktad a szemed. A napon könnyen megszáradtak a ruháid. Egy rövid pihenő után folytattad az utad, sajnos nem a vakáció ideje van. Behunytad a szemed, mire kinyitottad nem találtad magad körül Kibát. Alig pár perc telhetett el, viszont az idő míg pihenőt tartottatok elnyúlt. A nap lement, már piros volt az ég alja. Kiba azon gondolkodott az éjszakát hol fogjátok tölteni.

- Hol voltál? - kérdezted a fiút.

- Csak megbizonyosodtam arról, hogy egyedül vagyunk.

Okos gondolat, ismerted el. Akamaru körbeszimatolt, majd felugrott a fiú hátára, menetelni kezdtetek. Mély volt a csend, gondoltad jobb ha beszélgetésbe elegyedsz vele. Érdekes alaknak tartottad.

- Mióta vagytok együtt?

- Mióta az eszemet tudom.

Láttad, hogy letagadhatatlan a kapcsolat közte és Akamaru között. Figyelemre méltónak és különlegesnek találtad. Jól esett rájuk nézni, hogy a fiú marcona külseje ellenére lakozik benne egy cseppnyi gyengédség. A folyóban történtek kijutottak eszedbe, ott is kitűnt, hogy a fiú a butus humora ellenére nem akart rosszat, sem azt, hogy elkapjon a sodrás. Érezted magadon a kezeit, még bizsergett a bőröd.

- Nemsokára elérünk egy falut - szólaltál meg kisvártatva, próbáltad elterelni a saját magad gondolatait - Nem kell az erdőben aludnunk. Ismerem a vidéket. 

Igazad volt, konstatálta a fiú. Úgy tűnik, hogy mégis hasznodat veszi valamire. Noha számára nem jelentett volna gond az erdőben tölteni az éjszakát mégis most biztonságosabbnak találta a falut. Oldalra sandított, téged is ott több biztonságban tudhat. Nem is értette miért jutott ez eszébe.

Egy fogadóban szálltatok meg, nos ennyire telt. Egyetlen szoba maradt üres, Kiba vonakodott belemenni a dologba. De kihangsúlyoztad, hogy nem vagy szégyenlős és nem jelent neked gondot, hogy egy szobában aludj velük. Ez meglepte, még mindig annyira érzékenynek és törékenynek látott.

- Nos, nem éppen erre számítottam - motyogtad, amikor megpillantottad a szobát.

A fogadós elfelejtette említeni, hogy az ágy inkább szerelmeseknek való. Két személy elfér rajta, de csak egy ágyon. Elképzelted, hogyan férhettek el azon. Mindenképpen a legkényelmesebben, ha összebújtok. Nem fog megtörténni! szóltál magadra. Félve sandítottál a fiúra, aki megvakarta a nyaka tövét. Láttad, hogy ő is feszeng a kialakult helyzet előtt.

- Akár a földön is elalszom. 

Jó embernek tartottad, aki nem veti rá magát egy lányra. Értékelted a lovagiasságát, de nem akartad ezzel büntetni. Elvégre, még állta is a szoba árát igazán nem hagyhattad, hogy a földön aludjon. Akármennyire is izgatóan zavarba hozott a tény, hogy a jóképű nindzsával kell aludnod, elő kellett venned a professzionális éned, aki nem foglalkozik gyermekies szerelmi fellángolásokkal.

- De nincs szükség rá - vágtad rá, majd elvörösödve hozzátetted - Ne félj, nem harapok.

Huncutan rákacsintottál. Leültél az ágyra és meglapogattad a melletted levő helyet. Azért nem pont melléd képzelted.

- Én aztán nem félek - válaszolt sietve, Kiba arcát vörösség futotta el, felhúzta az orrát a szavaid hallatán.

Dacból lecsapta magát az ágyra, szépen elterülve. Te fáradtan megfordultál a másik oldaladra, nem is vetted észre, hogy Kiba kényelmetlenül fészkelődik. A küldetései nem így szoktak zajlani, nagyon nem. Általában gyors, bele a közepébe és vakmerően menetel előre. Nem különösebben szokta érdekelni, mi van a másikkal. A társa csak tartsa a tempót! De veled valahogy máshogy érezte magát. Annyira összezavarta. Meg az is, ahogyan Akamaru viszonyult hozzád.

Olyan mintha... Te is a falkájuk tagja lennél. 

Várt egy picit, míg csend lett, csak biztonságban tudta lecsukni a szemeit. Nem fordult a másik oldalra, a fejét feléd fordította. Akamaru hozzá bújt, ő volt az egyetlen elválasztó fal közöttetek. Kiba kinyújtotta a karját, hogy kényelmesebben elférjen, de érezte a hosszú, kibontott hajad a keze alatt. Olyan selymes volt, azon kapta magát, hogy az ujjaival játsszadozik vele. Ezzel a képpel a fejében aludt el. Az illatod érezted, olyan erősen. Nem zavarta, sőt.

x

A reggel váratlan látvánnyal kezdődött. Érezte a melegséged, ez egyből feltűnt neki. És az illatod. Ó, a függősége. Akamaru valószínűleg az éjszaka kicsusszant közületek. Te a fejed a mellkasának nyomtad, mindketten az oldalatokon feküdtetek. A helyzet kényelmetlen és kellemes volt egyszerre. Kiba nehezen vette a levegőt, félt, hogy a mély levegő és te megmozdítod a fejed. Neki annyi. Rád tudta volna fogni, hogy te voltál az, aki hozzá bújt! De azt már nem tudta kimagyarázni, hogy a kezeit egész ösztönösen köréd vonta. Megpihent a vállaidon, a hátadon.

Talán az éjszaka közelebb bújtál, de ő volt az, aki mintha reflexesen kapott volna utánad. Megfogott, mint egy zsákmányt, aztán nem is engedett. Lassan kezdte elvenni a kezeit, hogy ne legyen feltűnő a hiányuk. Nagyon igyekezett ne ébresszen fel. Óvatosan csúsztatta, de maga került egyre jobban zavarba. Fene vigye el, miért esik ilyen jól, ahogyan akaratlanul símogat?, nehezebben vette a levegőt. Már csak az maradt, hogy visszahúzódjon és a lelkébe zárja az esetet. Neked is jobb, ha nem kell magyarázkodnod, gondolta.

Nehezére esett megtartani a titkot, főleg mikor megkérdezted hogy aludt az éjszaka. Ártatlan szemekkel néztél rá, benne pedig nyílvánvalóvá vált, hogy valóban nem akartál neki rosszat. Csak véletlenül bújtál hozzá. Idegesen megdörzsölte a nyaka tövét.

Ahogyan folytattátok az utatok, nem tudta kiverni a fejéből azt az érzést, ami ellepi, amikor az illatod érni. Valami kellemes. De mégis idegen volt számára, hogy így kötődjön egy vadidegenhez. Mert hát alig egy napja ismer téged. 

Az erdőben haladtatok tovább. Kiba érzékei kiéleződtek, nem hiába. Gondolt egyet és hátulról megragadt. Átölelt és magához húzott. A fejét a nyakad tövébe fúrta, a gesztus egy kívülállónak biztosan nagyon szeretetteljes és intim lehetne a jelenet. Te viszont megfagytál. De te tudtad, hogy Kiba nem lehet szerelmes beléd. Nem harcoltál vele, elengedted magad, de minden mozdulatára figyeltél. Mélyen szívta be a levegőt, a száját a füled tövénél érezted.

Beleborzongtál, bárcsak ne reagált volna ennyire gyorsan a tested a közelségére. Azon kaptad magad, hogy a hátad borsózik és egy izgalom ment át a testeden. Tudtad, hogy valamilyen hátsó szándék vezérelheti, de megengedted magadnak, hogy megéld a pillanatot. Annyira csábító volt, izgató szinte...

- Követnek, érzed te is? - suttogta.

Bólintottál, te is hallottad a susogást a fák között. Értetted a taktikáját, hagytátok, hogy a hátatok mögé férkőzzön. Elhiggye, hogy övé az előny. Az agyadra parancsoltál, hogy végre zárja ki Kiba hátborzongatóan jó érzését. Mélyen beszívtad a levegőt, Kiba karjai meglazultak körülötted. Ez volt a jel, hogy ideje cselekedni. Elengedett és a hátát a hátadnak nyomta, mindketten harci pozicióba álltatok.

Mindketten gyakorlott harcosok voltatok, nem kellett sok, hogy pár horzsolással megúsztátok és pár pillanat alatt leterítettétek az ellenséget. A mozdulatai alapján chunin volt, a félig fedett arcú maszkja alapján középkorú. Nem kellett sok és a földre küldted, a pengéje viszont végigkarcolta a bal lábad.

Durván megroppantottad a kezét, mire elengedte a pengét és feljajdult. Csont roppanását hallottad, de nem érdekelt. Dühös voltál, és fájlaltad a penge helyét.  Kiba durván a hajától fogva felemelte és megragadta, a fejét maga felé fordítva.

- Ki küldött? - mordult rá.

Fenyegette, de nem akart megtörni. Kiba kezdte elveszteni a türelmét és elengedte a fejét, rád vetette a pillantását. Egyszer csak hirtelen mozdulatot tett: A nindzsa inkább belevágott a nyelvébe, hogy ne kényszeríthessétek tovább a beszédre. Megragadtad a hajától újra a fejét durván és felemelted. Az egyik karját kiszabadítottad és a földre nyomtad.

- Hát legyen így - szóltál rá, erősen lefogva továbbra is  - A véreddel fogod leírni.

Kiba a nyakához nyomta a pengéjét, a széle kicsit felszántotta a bőrét. Erre már megingott a bátorsága. Oyama, ezt a nevet írta le. Nem lepődtél meg egyáltalán.

- Úgy tűnik a piti bűnözőnknek van pénze zsoldosokra - vontad le a következtetést - A tolvaj, akit el kell kapnunk nem lehet akárki.

Kiba szemei elsötétedtek. A nindzsa eszméletét vesztette, nem is csoda Kiba nem sajnálta a földhöz verni. Ott hagytátok a földön, majd a társai segítenek rajta. Ha egy van, van több nindzsa is. Jobb nem időzni.

Kiba intett, te pedig szó nélkül követted. Meneteltetek. Akamaru érzékei is kiélezve, mint egy örzővédő a hátatok mögött menetelt. Mindketten hozzászoktatok a veszélyhez. Ahhoz, hogy az életetekért küzdjetek. De tagadhatatlanul jobb érzés volt, hogy nem vagy egyedül. A férfi egyszer csak megtoppant.

- Az erdőben aludjunk, ott ki tudjuk szagolni az ellenséget - javasolta Kiba.

A sötét szemei rád néztek, kicsit idegesnek tűnt. Egy ilyen konfrontáció megnöveli az emberben az adrenalint. Ám a szíved sokkal jobban megdobogtatta az, amikor magához húzott. Nem tehetsz róla, de a fiú annyira elcsavarta a fejed. Jó pontot szerzett azzal, hogy próbált megvédeni.

- Ahogy jónak látod - bólintottál egyetértően - Bízom bennetek.

Kiba elkerekedett szemekkel nézett rád, a szavaid felmelegítették a mellkasát. Nem ellenálltál, hanem egyenlő félként kezelted, akinek adsz a szavára. Jól esett, hogy valaki értékeli. Elfordította a fejét, nem akarta megmutatni mennyire hatással voltál rá.

Egy folyó mellé értetek, sziklák vették körül a kis zugot. Kiba jónak ítélte itt éjszakázni. Eldugott hely volt, az egyszer biztos. A víz sodrása miatt kicsit hidegebbnek érezted  a levegőt magad körül. A hátizsákodból elvettél egy pokrócot, rád fért. Kiba leugrott a fáról, gyors szemlét tartott a környéken onnan jött vissza.  

- Tiszta a levegő. 

Bólintottál, hálásan. Magadra terítetted a pokrócot, elmosolyodva láttad, hogy Akamaru melléd somfordál és a lefekszik az anyagra. Pedig neki bundája van, nem fázhat. Talán csak a közelség kell neki, gondoltad., Ahogyan neki is, néztél végig Kibán. Felemelted a fejed, egy meleg pillantást küldtél a még mindig fel s alá járkáló fiúnak.

- Gyere, van még hely itt mellettünk.

Meglepetésedre, nem kellett kétszer mondani. Szófagóan lehuppant melléd. Még azt is elfogadta, hogy gondoskodóan betakargasd. Újra bizsergető érzés töltött el, ahogyan közeledett. A válla bőre a tiédhez súrlódott. Csendben ültetek egymás mellett. Besötétedett, de nem gyújtott tüzet, az csak ide vonzana akárkit.

- Jól harcoltál ma - jött a nem várt dícséret, ami jól esett éppen tőle.

- Köszönöm - nevettél rá - Te is. Jó csapat vagyunk.

Kiba bólintott, láttad, hogy a kezei ökölbe szorultak, ahogyan a takarót markolta. Ideges volt. Akamaru elhúzódott, lemászott a takaróról helyet hagyva nektek. Láttad, hogy Kiba fészkelődik és az üres hely eltűnik közöttetek. Újra ugyanannyira közel kerültél hozzá, ahogyan aznap már korábban.  Láttad, hogy az egyik kezén van egy mélyebb vágás. Máris nyúltál a táskába, hogy elővegyél egy gyógykenőcsöt.

- Várj, van rá gyógyír.

Kiba visszarándult, amikor felemelted a kezed az övéhez. Te megfagytál. Sokszor a mozdulatai olyan állatiasak voltak, most egy kíváncsi, óvatos állat volt, amelyik közeledne, de vonakodik. Ez felcsigázott. A fiú mély sötét szemei olyan sok titkot rejtegettek. Akartad, hogy megkedveljen. Meg akartad szelidíteni. Óvatosan kezdted el kenegetni a sebeit.

- Akamaru kedvel - szólalt meg a fiú csendesen - Sosem bújt így még senkihez.

- Az az érzésem, hogy te sem - kacsintottál rá  - Akkor te is kedvelsz?

A fiú elhallgatott, remélted nem mondtál semmi rosszat és nem mentél túl messzire. Nem akartad annyira kiugrasztani. De nem futott el, nem mozdult csak mélyen a szemedbe nézett. A tekintet a bizalom jele. Mély levegőt vettél és tovább mentél a játékkal. Egy adag melegség ment végig a testeden. Izgalom, olyan erősen elkapott. A vonzalom, amit egy ideje érzel iránta előtört. Úgy tűnik érdeklődik és fogadja a jeleket. Kíváncsi voltál az érzéseid mennyire találnak párra.

- Ez esetben nem fejeztem be a gyógyítgatást, jár még neked valami.

Előre hajoltál és egy gyógyító csókot nyomtál a sebe mellé. Nem is sejtetted, hogy milyen hatással vagy rá, míg fel nem emelted a fejed. A pillantás, amit a fiútól kaptál hasonlított arra, amit már láttál amikor a fához nyomott. Felbátorodtál, megismételted a mozdulatot. Kiba felszusszant. Megfagytál, féltél, hogy itt ér véget a játék. A kezeit az arcodon érezted, ahogyan finoman felemelte a fejed és egyre közelítette az övéhez.

- Sz-szabad? - nyögte ki.

Te nem is értetted, hogy mire érti, mindent is megengedtél neki. Hagytad, hogy az arcotok közel érjen. Azt hitted meg fog csókolni, behunytad a szemeid. Ehelyett egy félénk csókot nyomott a lehorzsolt arcodra. Pillangók repkedtek a gyomrodban. A szétnyílt ajkaidon kifújtad a levegőt, olyan jól esett a gondoskodása. Aztán gondolt egyet, érezted a leheletét a bőrödön. Végignyalta az arcod. Lassan, érzelmesen. Tűrted. Érezted a meleg, nedves nyelvét siklani. Olyan felcsigázó volt. Az ajkadba haraptál, még nem tapasztaltál ilyesmit, de valamit benned felébresztett. Kiba megállt, hirtelen visszahúzott, mint aki megijedt.

- Sok volt? - kérdezte halkan.

Megráztad a fejed. Kinyitottad a szemed és szembenéztél vele, az övében is ugyanolyan tűz égett, mint a tiédben. Kinyújtottad a kezed és a mellkasára tetted. Köröket írtál, csábosan a rákacsintottál.

- De most én jövök.

Közelebb húzódtál, ám mielőtt  még megrohamozhattad volna ő visszahúzott és végigsimított az arcodon. Mintha arról akarna megbizonyosodni, hogy igazi vagy. Kellett egy pillanat, hogy elhiggye te vagy az, aki ott van mellette. Hogy tisztázza magában mennyire érez irántad erősen. Olyan gyengéd volt, sosem gondoltad volna. Egyre jobban beleszerettél abba, ami ő.

A vágy egyre nőtt benne, tudta, hogy ez nem csak állatias érzék, amit veled művel. Magához ölelt erősen és mélyen megcsókolt. Meg akarta mutatni, hogy attól még, hogy hevesen megy erre az ismeretlen territóriumra érdekli az, hogy te is örömmel tarts vele. Hogy te is ugyanannyira szeretnéd őt. Hogy ez több, mint testi kötelesség. Remegve húzott magához, a csókjaid egyre hevesebbek lettek. Érezte az egész testében, hogy lassan ellepik a hullámok.

Visszahúzott, hogy a szemedbe nézzen.

- (Név) te már a falkánk tagja vagy - suttogta, érces hangon - Megvédelek.