Fandom: My Hero Academia 

Karakter: Keigo Takami aka Hawks

Szituáció: Új csapattag vagy, ám csak nemrégen lettél Pro Hős. Keigo szó szerint a szárnyai alá vesz, ám vajon a játékos flörtből szerelem lesz?

Szavak száma: 3600

Kérte: adrianaBkajati

Az érkezésed bejelentett volt, ám mégis meglepetés. Szükség volt a segítségedre, hiszen a Gonosz egyre jobban erőre kapott és még a "kezdők" (Endeavour szavai) segítségére is szükség van. Rumi nem akarta elismerni, hogy ők egy csapat, de a hős brigát nem hiába vetődött össze. Így csöppentél bele a különleges társaságba, készen a harcra (de nem a kudarcra!)

Egy igen páratlan Hős voltál, a kézfejedből karmokat tudsz kinöveszteni, amik átvágják a teret, fekete lyukakat generálva, amikbe beleugrasz és esetleg egy teljesen más helyre is kijuthatsz. Fókusz volt a hős neved, mivel az ellenség gyakran elveszti a fókuszt a cikázol körülöttük.

A főhadiszállásra érkeztél. Annyira izgatott voltál, mint még soha. Noha ígeretes hős voltál, eddig csak kevés professzionális hőssel dolgoztál együtt. Arról nem is beszélve, hogy micsoda megtiszteltetés velük dolgozni. Egy fekete lyukat vágtál és éppen a főhadiszállásra jutottál.

- Fókusz ezentúl jön velünk bevetésekre - jelentette ki Endeavour, éppen akkor csöppentél oda, amikor megszólalt.

Egy kerek asztal körül ültek, olyan szigorú légkör. A gyomrod fájdalmas görcsbe rándult a streeszes szitációtól, nagyon bizonyítani akartál a profiknak. Hawks, aki eddig lazán hátradőlve ült most meghökkenten hajolt előre. Gyermekies izgalommal fészkelődött a helyén, előre hajolt az asztalnál. 

- Lencsevégre is alig lehet kapni - vágta rá sietve, a szemei a termet futották végig, mintha megérezte volna, hogy te már néma figyelője vagy a beszélgetésnek.

- Ez így van - helyeseltél, abban a pillanatban teleportáltál oda és megpillantottak a többiek is.

Közéjük léptél, úgy tűnt a bemutatkozás már csak formalitás lenne. Rumi Usagiyama volt az első, akivel szemkontaktust létesítettél. A lány ajkain egy fintor húzódott, nem tűnt lenyűgözve a rejtőzködő képességedtől. Ismerted hallomásból a természetét, nem tűnt túlzásnak. Nem számítottál meleg fogadtatásra, így elvárások nélkül érkeztél. Ám egyikük igenis észrevett. Hawks tüzetesen figyelt meg, tetőtől talpig. Nem gondoltad éppen ő szenteli rád a figyelmét, hiszen tudtad mennyire tehetséges és a magafajta nem szokott újoncokra időt szánni.

- (Név) Üdvözlet a csapatban - szólalt meg kedves hangon Hawks.

Az ujjaid a körmöd piszkálták, idegességedben rossz szokásod. Piszok jól esett, hogy valaki ennyire lelkesen fogadott. A kezét nyújtotta feléd, bemutatkozott, mintha nem ismerné őt a fél világ. A keze méretekkel nagyobb volt, mint a tiéd, és nem csak a kesztyűmérete miatt. Egy lélegzetvételnyi időre a markába zárta a markod, a tested egy kellemes izgalom fogta el. Sejtetted, merő formaiság volt, de ezzel nem tudtad meggyőzni a galoppoló szívedet. Hawks lehengerlő volt. 

Az asztalhoz invitált téged is, majd egyből belecsobbantál a közepébe. A legújjabb stratégiát beszélték, amivel kézre lehetne keríteni a rosszfiúkat. Endeavor támogatta az ötletet, miszerint az elkövetkezendő időre bevetésekre menj a hires Második helyezetű Hőssel. A megtiszteltetés hatalmas volt. Sőt, úgy érezted meg sem érdemled, frissen végeztél és most az öledbe pottyan egy ilyen lehetőség! Hawks az utóbbi hónapokban igyekezett kettős ügynököt játsszani, de mostanra szüksége lenne egy társra. Valaki, aki fedezze őt. A teleportáló képességed bizonyára hasznára lehetne egy szorult helyzetben. Habozás nélkül beleegyeztél a dologba. A megbeszélés végén a férfi egyből lecsapott rád. Melletted termett és barátságosan hátba veregetett.

- A madarak azt csiripelték, hogy igencsak ígeretes hőssel van dolgom - szólt hozzád, a hangja kedves volt és az ajkai egy csalafinta mosolyra húzodtak.

A dícsérete mosolyt csalt az arcodra. Legalább a társad nyit feléd, ez egy piros pont. Szerény voltál, de sejtetted nem véletlenül választottak be erre a fontos feladatra. Az igazság oldalán akartál harcolni ebben a csatában.

- Ne is figyelj rám, még csak próbálgatom a szárnyaim.

Szilárd elhatározásod lett, hogy nem hagyod, hogy ilyen könnyen levegyen a lábadról. Nos, ha szárnyra kapna, egy pillanat alatt a magasba röpítne. Az aranysárga szemei sasként követték minden rezdülésed. Nem hívják sasnak, de egy ragadozó madárról nevezték el. Nem véletlenül. Készenlétben állt a lecsapásra. Szótlanul is, meghunyászkodásra kényszerített az aurája. A tekintélye nem tűnt el csak azért, mert egykorúak vagytok. Nem, ez csak még jobban megnehezítette, hogy hideg maradj vele.

- Úgy tűnik egy időre társak leszünk.. - nevetett rád Hawks, a hangja kissé oldotta a kínos csendet - Ütközhetünk küldetés előtt, vagy után ha még nincs programod estére?

Érezted, hogy az arcod elönti a forróság. A kezei gyengéden a válladon maradtak, nem érezted a bőre melegét, mert fekete kesztyű volt rajta, az érdes felület cirógatta a bőröd. A hős kosztümöd nem fedte a vállad. Ahogyan az aranysárga szemeibe pillantottál az ütő megállt benned. Basszus, most már értetted miért van ennyire terjedelmes rajongótábora. A kedves, lágy hangja hívogatott, mint a szirének éneke. Nem, nem szabad hagyni, hogy túl könnyű legyen neki.

- Pro Hős vagyok, azt hiszed az utcán alszom?- válaszoltad félvállról, igyekeztél minél inkább unottnak tűnni.

- El sem tudom képzelni mi lehetne szórakoztatóbb, mint velem lenni? - tárta ki a karjait, annyira természetesnek tűntek a szavai, a legköztudottabb tényt közölte, még csak nem is tűnt túlzásnak - Különben is, a társak meg kell ismerniük egymást.

Csak megvontad a vállad és udvariasan visszautasítottad az ajánlatát, vagyis inkább elnapoltad. Hawks ismét nem vette a szívére, engedett a javaslatodnak. A hangja továbbra is kedves és szelid maradt. Nem erősködött tovább. Integetett neked és útra kelt, ki tudja a szárnyai merrefelé viszik. Holnap az első bevetés, arra találkozón egyeztetek meg. Irigyelted a képességét, néha azt kívánva néha, hogy szárnyra kelj és az égből a világot kicsinek láthasd. Hawks egy különleges hős volt. A szíved mélyén tudtad, hogy egy ponton talán bele fogsz zúgni, ez elengedhetetlen. De jobb nem előbb kezdeni ezt. 

Frusztráltan felsóhajtottál, te magad is úgy döntötted visszavonulsz a többiekhez hasonlóan. Ám amint megfordultál egy másik Pro Hőssel keresztezted az utad. A fehér hajú, fiatal hősnő állt előtted, főnökös szigorral.

- Eszedbe se jusson összegabalyodni vele - hallottad Rumi hangját, amiben csöppnyi fenyegetés volt. 

Felvontad a szemöldököd, lassan, kimérten fordultál felé. Nem volt szükséged a kioktatásra, főleg nem egy vadidegentől. A büszkeséged felkiáltott, azonnal visszautasítva a tanácsot. Talán nem volt bölcs döntés már az elején összeveszni egy profibb hőssel, de abban a pillanatban a határok eltűntek.

- Lányos tanács? Nincs rá szükségem.

Sejtetted, hogy Hawks elég nőcsábász hírében állhat, ha ez az első szava hozzád. Biztosan kihallgatta a beszélgetésetek. Valahogy sejtette ez lesz, mégis Rumi csak fújt egyet, mintha már most elege lenne a Fókusz- Hawks duóból. A gúnyba menekültél, hogy leplezd mennyire fején találta a szöget. Megvontad a vállad, mintha a legkissebb mértékben sem érdekelne a helyzet. Nem akartál vitába, így fél úton az ajtó felé dobtad neki a szavakat:

- Nagyon félek, nehogy összeakadjon a csőrünk.

x

Hawks olyan volt, mint amilyennek elképzelted. Sármos, rejtélyes, közvetlen. De mindennek tetején...Olyan profi volt, már-már túl tökéletes. Mint egy finoman olajozott gép, ami sosem hibázik. Annyira jó volt, hogy az már gyanus volt, érezted valahol csak hibádzik. Meg akartad fejteni a titkát, olyan keveset tudtál róla, noha ritkán tűnt el az újságok címlapjáról. Azok csak üres fecsegések voltak, közel sem értek a férfi igazi lényéhez. Így határoztad el, hogy a bizalmába férkőzöl, még ha bájcsevegsz is ha kell és megtudod az utat a top felé.

Eszedbe jutott Rumi tanácsa (vagy inkább utasítása) de nem akartál rá hallgatni. Sőt, annál jobban ragaszkodni fogsz hozzá. Hawks pedig ragadós volt. Egy ponton már rájöttél a mosolyod igazi, a nevetésed nem megjátszott, a pillangók a gyomrodban pedig... menjenek a fenébe. Nem állt szándékodban szerelmesen gondolni rá. Ez megpróbáló lett, mivel temérdek időt töltöttetek együtt.

Hawks becsukta az ajtót a lakásában, azt hitte csend várja, amikor hazaér, ám nem találta magát egyedül. Meglepettség ült ki az arcára, de nem reagált hevesen.

- Hello - köszöntötted csilingelő hangon, ahogyan elnyúlva feküdtél a kanapéján - Írtam már neked, hogy átlépek.

- Név, micsoda kellemes meglepetés - pislogott rád, a - Sajnos nem figyeltem a telefonom.

Úgy döntöttél rámenős kell legyél, különben nem éred el a célod.Kíváncsi voltál az igazi Hawks-ra, nem arra, amit a média alakított ki róla. Az csak egy tökéletes maszk. Ki akartad ugrasztani, de úgy tűnik őt a behatolás sem zavarja különösebben. Felpattantál az ágyról és felé sétáltál, a kezeid a derekadon.

- Baj, ha.. befészkeltem magam?

Hawks ezen a ponton már nem is figyelt fel a madarakkal-kapcsolatos vicceidre, immunitást alakított ki rá. Talán elengedi a füle mellett. Levette a megszokott világos barna széldzsekijét és a fogasra akasztotta. Egy fekete, rövidujjú póló volt alatta. A sárga védőszemüvegét is félretette. Ameghatározó kellékei nélkül olyan másnak tűnt. Sokkan átlagosabbnak.

- Dehogyis. Az én otthon a tied is - válaszolta a legnagyobb természetességgel.

Azon gondolkodtál, vajon minden társával hasonlóképpen bánt, mint veled? Mindenkit ennyire melegen fogadott? Legbelül örültél volna egy nemleges válasznak. Kicsit különlegesnek érezted volna magad. Hawks egyáltalán nem reagálta túl a megjelenésed, ami már a betörés határát súrolta.

- Megkínálhatlak? - nyújtotta feléd az egyik KFC-s zacskót - Jobban szeretek otthon enni.

Elfogadtad tőle, a hasad egyetértően kordult fel. A kanapén kötöttetek ki, a zsákmányát majszolva. Nem panaszkodtál, elvégre egy fillért sem kért érte. Úgy tűnt élvezi a társaságod, ami csak még jobban felbátorított.

- Nem gondoltam volna, hogy a nagy Hawks egyedül eszik otthon gyorskaját - jelentetted ki, csipkelődve - Mi az, talán zavarnak a rajongók?

Hawks csak félvállról bólintott. Az egyetértése ötleteket adott egy fantáziajelenethez egy rajongó szemszögéből. Túloztál, de nem keveset.

- Kérlek Hawks írd alá a csirkeszárnyaim! - gúnyolódtál vele.

Elég nevetségesen festhettél, ahogyan a markodban tartod az ételt, szinte görcsösen és megjátsszott izgatottsággal. A színészi alakításod Hawks nevetéssel nyugtázta. Megkönnyebbülés, hogy a férfi csak veled együtt nevetni kezdett, de nem szólt meg. Belement a játékodba, akármilyen furcsa volt.

- Tessék - feléd hajolt és ketchuppal dedikálta a csirkeszárnyat. 

- Hihetetlen vagy.

Mindketten nevetésben törtetek ki. Imádtad, hogy ennyire egymásra vagytok hangolva. Hawks nem tántorodott vissza semmilyen furcsaságtól. Jól esett, hogy elfogad, nem is határt szabva a humorodnak. Csak remélted ez nem egy színjáték a részéről, mert egyre jobban gyanítod, hogy neked ez már igazi. Inkább feladod és sodródsz az árral. Elmerültél a gondolataidban, ő szólalt meg először.

- Te nem küzdesz ilyen problémával, mi? - kérdezett rá kisvártatva.

- Új vagyok, nem sikerült még rajongó tábort toborozni.

Még tisztán emlékeztél az első alkalomra, amikor a hírekben megjelentél, mint titokzatos új hős. Élénken láttad magad előtt az újságban a neved és a hőstetteid. Büszkeséggel töltött el, hogy elérted az álmod. Habár picit hiányzott az elismerés, az őrült rajongók már annyira nem.

- Nos, amint megalakul csatlakozom.

Hawks a rajongód? Elpirultál, annyira elhalmoz bókokkal, szinte el is hiszed őket.

- Értesítlek - nyugtattad meg.

Egy ponton Hawksnak eszébe jutott még romantikusabbá tenni a vacsorát és egy puccos étterem hangulatát visszaadni egy üveg borral. Innentől egyre jobban kezdtek oldódni a gátlásaid. Csak meg akartad törni, ám most hogy sikerült, rájöttél mennyire önző voltál, amikor ki akartad sajtolni a titkáért. Mert a valóság nem mesés, nem kívánatos és te rádöbbentél bemerészkedtél egy tiltott területre. Most már nem volt visszaút, Hawks ködösen beszélt a múltjáról, te pedig azon kaptad magad, hogy megnyílsz és beszélsz a saját sérelmeidről. Arról, hogy a szüleid qurik nélküliek és inkább elkergettek hazulról, minthogy támogassanak. Visszagondolni arra, hogy mennyire megvetettek, mert féltek az erődtől, megviselt újra átélni ezeket.

A bor hatása beütött nála is, mert Hawks szemei hirtelen opálosak lettek. Álom ereszkedett a vállaidra. A férfi is hasonlóképpen érzett, mert mélyet sóhajtott és elnyúlt a kanapén, a termetes, vörös szárnyai lecsüngtek a földre.

- Nocsak,úgy látom nem vagy éjjeli bagoly? - cukkoltad, majd kinyújtóztál és készültél felállni a kanapéról - Azt hiszem ideje menni.

Hawks még saját magát is meglepte azzal, hogy mennyire gyorsan impulzívan kapott a kezed után. Szükségből. Te kettőt pislogtál, magad sem hitted, hogy a keze bőre a tiédhez ér. Nagyot dobbant a szíved, szó nélkül hagyott. Az arca mély szomorúságot rejtegetett. Szóval ez rejtőzik a mosolyai mögött?

A csend, a sötétség... most bekebelezte volna nélküled. Nagyon régóta nem tartott egyedül maradni. A belsője egy része csalódottsággal nyugtázta, hogy mennyire ráfüggött a jelenlétedre. Korholta magát, hogy most mennyire szüksége lenne egy társra. Valaki légzésére elaludni. A múlt emlékei gyötörni kezdték. Bárcsak el tudná felejteni azt a sötét vityillót, amit otthonnak kellett hívjon annyi éven keresztül. Sokkal helyénvalóbb lenne, ha most útadra engedne és nem rántana bele ebbe még jobban. De tudta, hogy szakszerűség határát már régen átlépte, most már nincs értelme menteni a menthetőt.

Soha senkinek sem beszélt még erről... nem értette mi ütött belé. Most már késő volt bánni, mikor a sebei újra felnyíltak. A démonok a sötétből erőre kaptak, az apját látta maga előtt. A bűntetések súlya nem csökkent, az ütések helye újra felnyillalt. Hawks azt mondta magának, hogy csak egy pillanatra akarna kihasználni, hogy ne legyen éppen most egymaga. Mocskosnak érezte magát, de szüksége volt rád. Megfogadta magának, hogy legközelebb ha kell leláncolja az érzéseit és fogdában tartja a magányát.

De most... most nem tudja!

- Maradhatsz - suttogta, próbált nem könyörögni - Sőt... örülnék neki.

Nem akartál semmibe sem belekeveredni, de nem volt szíved ott hagyni. Megenyhülten, visszaereszkedtél a kanapéra, ő pedig lassan elenegedte a kezed. Maradásra bírt, elnyúltál mellette, a fejed a vállának döntötted. Kisvártatva elszenderültél, a bor kiütött. Hawks az ajkába harapott. Védtelen volt, az érzés idegen volt és ijesztő. Oldalra nézett, látta, hogy te nyugodtan szunyókálsz, a fejed a vállának döntve. Nem kellene veszélyt jelents. Abban reménykedett, a bor hatása alatt talán elfelejted az egészet holnapra, de kételkedett benne.

Szídta magát, hogy ennyire megadta magát neked. Rengeteg társa volt, sokuk pár küldetés erejéig maradt az oldalán. De senkinek sem érezte a késztetést, hogy megnyíljon. Veled biztonságban érezte magát, talán túlságosan. Behunyta a szemeit, alig jött álom a szemeire. Mind csak arra tudott gondolni, hogy te ott fekszel mellette. Sosem volt ennyire védtelen.

A lelke pőre lett.

Hawks volt az első, aki felébredt. A feje a kanapé támláján volt, kissé kényelmetlenül. Érezte a szárnyai is jócskán elmeredtek, ahogyan maga alá gyűrte. Próbált keveset fészkelődni, ám így is felébresztett. A fejed a mellkasán feküdt, félig meddig rajta aludtál, amit egészen reggelig nem is vett észre. A szőke férfi megdörzsölte az állát, fogalma sem volt, hogy ilyen jó valakivel együtt szundítani. Viszont a saját lelkére kötötte, hogy ebből nem csinál majd szokást. Az túl kockázatos lenne.

- Jó reggelt! - köszöntött a szőke férfi.

Hirtelen felpattantál és dezorinetáltan forgattad a fejed, míg rájöttél hol vagy és összeraktad a képet. Sosem gondoltad volna, hogy egyszer nála ébredsz majd. Rumi nem dícsérne most meg. Az arcodön vörösség terült szét.

- Ööh neked is - válaszoltad zavarban, kissé félre húzódtál, hogy helyet teremts közöttetek.

A szőke férfi fürtjei rendezetlenül omlottak az arcába. Beletúrt, hogy rendet teremtsen közöttük, de sikertelen volt. A mosolya ma reggel kicsit törött volt, még az emlékek nehezedtek a pilláira. Vonakodtál, hogy rákérdezz a dologra. Feltápászkodtál, majd elkezdted eligazítottad a ruhád.

- Szeretném, ha senkinek sem beszélnél a tegnap éjszakáról.

Megfagytál, göb formálódott a torkodban. Háttal álltál neki, nem láthattad az arcát, de a hangjából ítélve nem kevés megbánást érezhet most. Lesúlytott, hogy a tegnap estét hibának érzi, mert te éppen ellenkezőleg. A sebek fájdalma ellenére sem bántad, hogy brutálisan őszinték voltatok egymáshoz.

- Arról, hogy nálad töltöttem az éjszakát, vagy arról hogy...- kezdtél bele felháborodtan.

- Senki sem tudhat a múltamról - vágott a szavadba Hawks, a hangja szigorú volt.

Felé fordultál, most hogy láttad az aggodalmat az arcán lejjebb vettél az ellenségeskedésből. Az éjszaka nem az egymáshoz simulás részét szégyellte. Rájöttél, hogy mekkora pajzsot vetett is le, hogy mindezeket elmondhassa. Eszed ágában sem volt visszaélni a bizalmával és arra kényszeríteni, hogy megbánja a döntését.

- Soha sem árulnálak el - mondtad csendesen.

A szőke hajú hős mélyen beszívta a levegőt. Annyiszor játszott már mindkét pályán, hogy kezdte elveszíteni a bizalmát az emberekben. Még azokban is, akiket társnak nevezhet. A paranoia néha rajta is elhatalmasodik. Most minden kétség ellenére, hitt neked. Soha hozzá sem értél, noha meg sem csókolt úgy érezte hozzá tartozol. Annál többet adott neked, mint a testét. A lelkét adta a markodba. Remélte, nem hibázott most az egyszer.

x

A következő küldetéseitek egyre gördülékenyebben mentek. Összeszoktatok, téged is meglepett a tény, hogy egy rugóra jár az agyatok. Fergeteges duó lettetek. Éppen ezért Hawks szívét összeszorította a gondolat, hogy egy nap talán tovább állsz és új társat keresel magadnak. Elvégre, Endeavor szerint ez csak egy ideiglenes stratégia.

Hawks kedvenc szórakozása volt, hogy elkapjon harc közben. Süvít, mint a szél, aztán felkap és a karjaiban hordoz. A legjobb része az volt, hogy a karod a nyaka köré tudod vonni és még jobban a mellkasához húzódj. Imádtad, hogy olyan erős, hogy könnyű szerrel felemeljen.

- Megvédelek - suttogta a füledbe, a hangja szenzuális volt. 

Az épületről elrugaszkodva szellte a levegőt. Egy újabb feladatot nyugtázza siker. A férfi karjaiban sem tudtad visszafolytani azt a remegést, amikor lenéztél a földre. Ezer méterrel a föld fölött járhattatok. 

- Én is tudok magamra vigyázni, Keigo -  vágtad rá nevetve, hagyta neked, hogy ha kettesben vagytok használd a keresztnevét - Tudom, hogy csak indokot kerestél, hogy a karjaidba vegyél!

Rákacsintottál, mire Hawks csak az ajkába harapott és a zavarát maszkírozva elfordította a fejét.

- Lebuktam - biggyesztette le az ajkait, rájátsszva a helyzetre. 

Tovább repültetek és észrevetted, hogy Hawks nem siet letenni téged. Kérdések merültek fel benned, például, hogy merre is visz téged? Kérdően felé pillantottál, Hawks pedig elégedetten elmosolyodott.

- Csukd be a szemed - szólalt meg hirtelen, majd mikor látta, hogy hezitálsz kicsit ráerősített - Csak bízz bennem.

Felvitt a város legmagasabb felhőkarcolójának a tetejére. Onnan valójában minden olyan aprócskának tűnt, még a legnagyobb kamion is. Az emberek pedig apró pontoknál is kisebbek voltak. A világ tetején ültetek, lenéztetek a világra.

- Szeretek ide leülni, bámulni.

A betonrengetegben könnyű volt elveszni. Ha nem ismerted volna, megmondtad volna, hogy komplexusos, de inkább gondoltad arra, hogy az ereje miatt szeret magasan lenni. A szél belekapott a karmazsin vörös tollakat felborzolta. Elmélyülten nézted. Tehetséges, jóképű és hatalmas. Mindenje megvan, csak a szabadság nem.

- Sokan szeretnének olyanok lenni, mint te - szólaltál meg - Felnéznek rád.

Hawks horkantott egyet.

- Néha rosszul vagyok a gondolattól is, hogy egy bűnöző vére folyik az ereimben - Hawks undorodva válaszolt, a szemei sötéten csillogtak - A csúcsért árat kell fizetni, ezt te is jól tudod.

Mellette ültél, a mélységbe bámultál. 

x

Kinyitottad a szemed, aztán gyorsan visszazártad. Hasító fájdalmat éreztél a karodban, ami felfelé sugárzott. A fejed is hasogatott. Halvány emlékeid voltak arról, hogy bevetésen voltatok.. aztán minden kiesett. Halk hangokat hallottál körülötted, valamilyen gépies hang bippelt a közeledben. Újra kinyitottad a szemed és most már az összemosódott fehérség egyre kezdett kitisztulni.

Egy kórházi ágyban feküdtél, melletted ült Hawks és Rumi, mindkettejük arca aggodalommal teljes. A szék nyikkant egyet, amikor a férfi közelebb húzódott hozzád és a keze megsimogatta a jobb kézfejedet.

- Megsérültél - szólalt meg Hawks gyengéd hangon - Kórházban vagy. Hogy érzed magad?

Összeráncoltad a szemöldököd, újra belenyillalt a karodba a fájdalom, ám most a szemeddel megkerested a hasítás forrását. Akkor vetted észre, hogy a bal kezeden a növeszthető karmaid letörtek. Onnan az iszonyú fájdalom.

- A karmom...!

- Sajnálom, (Neved) - válaszolt együttérzően Hawks, még gyengédebben cirógatta a kézfejed - Vissza fog nőni?

Kétségbeesetten pásztáztad a sérülés helyét. Durván érhetett egy csapás, ha így letörtek. Még teljes sokkban voltál, nem tudtad összetenni az eseményeket. A lényed egy esszenciális része veszett el, nélküle gyengébb lettél, hiszen egyik kezeddel nem tudsz fekete lyukakat vágni.

- Fogalmam sincs, még sosem tört el - szisszentél fel újra, a fájdalom egyre jobban erősödött biztosan a mozgatás miatt - Kellene egy kis fájdalomcsillapító.

A társadnak nem kellett több, azonnal felpattant és indult is teljesíteni az óhajodat. A hirtelen szárnycsapásával szinten orron csapta Rumit, aki csak forgatta a szemét, de nem szólta meg.

- Rohanok - motyogta Hawks.

Rumi csüccsent le a helyére, noha az arca aggódó volt és (te már ott leragadtál, hogy egyáltalán érdekli) feszült. Nem értetted, hogyan került ide, hiszen ott sem volt a küldetésen. Mindegy, úgy tűnt titkot akar suttogni, mert igencsak közel hajolt a fehér fürtjei súrolták a vállad.  

- Hé, mi lenne, ha két dozis morfin között beszélnél vele, hogy nem az ő hibája ez? Magát okolja és kezd már az agyamra menni.

A torkod száraz volt, szótlanul bólintottál. Valóban, Hawks úgy tűnt összeroppan a feszültség alatt. Az arca ijedt volt, a mozdulataiból hiányzott a nyugodt kimértség. Nem volt önmaga. Most, hogy megértetted mi a teendő, Rumi elégedetten átadta a helyét a szőke férfinak. Egy pillanatra magatokra hagyott, hogy kint beszélgessen Endeavorral.

- Keigo... Köszönöm, hogy mellettem vagy. 

Mélyen a szemébe néztél, de ő csak zavarodottan rázta a fejét. Kapkodva túrt bele a hajába. A szemüvege széle megtört, a repedés végigszántotta a sárga lencséket. Hawks-t valóban megette a bűntudat, te pedig nem állhattál tétlenül, hogy ezt végignézd. Biztos voltál benne, hogy köze sem volt a balesethez.

- Mit köszönsz, kismadár? - kérdezte remegő hangon - Én vagyok a társad mégis elr-

- Hogy a szárnyaid alá vettél - vágtál a szavába, nem hagytad, hogy befejezze  - És eszedbe se jusson, hogy ez a te hibád.

Felültél az ágyon, visszafojtottad a fájdalmas felkiáltást, ami ezzel járt volna. Előre dőltél és az ép kezedet az arcához emelted. Gyengéden megsimogattad az arcát, a férfi pedig lassacskán megnyugodott. Az arcát a kezednek nyomta, behunyta a szemét és élvezte a pillanatot. Olyan ritkán engedte meg valakinek, hogy megérintse. A kezed megfogta és a sajátjába zárta, közelebb húzódott, le sem vette rólad az aranysárga szemeit. Pillangók repdestek a gyomrodban a gondolattól, hogy neked megengedte: közelebb kerülj, mint bárki más eddig.

Rumi megköszörülte a torkát, egy elégedett grimasz ült az ajkán, amit nem tudott levakarni.  Megzavarta a pillanatot, csak hogy az orrotok alá dörgölje:

- Hogy van a szerelmes gerlepár?

Előre hajoltál és az arcára egy apró kis puszit nyomtál. Keigo szárnyai izgatottan csapkodtak, szinte kárt tettek a környezetben. A fiatal férfi elvörösödve megdörzsölte a nyaka tövét és csillapítani kezdte a saját lelkesédését. Ám a szárnyai izgatott verdesésének nem tudott parancsolni. Egy gyors pillantást vette Rumira, majd visszafordult hozzád.

- Mesésen - vágta rá Hawks.