Fandom:  MHA

Karakter: Shoto Todoroki

Szituáció: annak ellenére, hogy éjszaka tilos edzeni te szereted megszegni. Váratlan társad kerül az éjszakában.

Szavak száma: 2500

Kérte: coccone519

Próbáltál egyre felgyorsulva nekiszaladni a matracnak, hogy minél nagyobb ütést mérj rá. A quirk-ed a mozgás. A mérhetetlen gyorsaság mellett a quirkedhez tartozik a környezetedben mindenféle mozgás érzékelését. Szó szerint egy tűt nem lehet leejteni, anélkül, hogy ne tudnál róla.

Most arra összpontosítottál, hogy a közelharcban is jó légy. Az ökölharc nem a kedvenced, de tagadhatatlanul szükséged van rá. Az éjszaka leple alatt jobban ment az edzés. Jobban tudsz koncentrálni a quirkedre, csend van. Nem gondolsz a vetélytársaidra. Senki sem zavar. Vagyis csak zavart.

Mozgást érzékeltél a közeledben. Megrezzentél. A valaki járása olyan ismerős volt, már egy ideje a saját osztálytársaid mozgását is sablonoztad. Kiváncsivá tett ki lehet még fent ilyenkor.

- Te meg mit csinálsz itt? - szólalt meg a sötétből egy hang.

Egyből felismerted, még mielőtt az arca a terem hold sütötte részére ért volna. A szemed hozzászokott már a sötéthez, hiszen félhomályban edzettél már hónapok óta. Shoto Todoroki volt az. A hangjában a meglepettség vegyült a számonkéréssel. Nem számítottatok egymásra, úgy tűnik. Kicsit feszengve álltál előtte, nem szeretted volna, ha tudja te még húzod az igát. Shoto szemei bemértek, végigfutottak az alakodon. Az edzőfelszerelésed nem volt újdonság számára, csupán a szitáció amiben talált. Lesütötted a tekinteted, nem volt rest sosem áthágni a szabályokat.

Vele ellentétben. A jeges tekintete egy helyben tartott, ahogyan közeledett feléd. Egy göb volt a torkodban. Mindig éreztél valamilyen feszültséget közöttetek. Versenytársak voltatok, de nem utáltad a fiút. Noha akadt néha pár összetűzés nem tartottad ellenségednek. Inkább csak szeretted volna megismerni, ha ő is hagyja magát. Shoto mindig csendes, nagyratörő és rejtélyes. Nem tudtad mit gondolhat rólad, sosem kérdezted meg tőle. Neked viszont nem volt közömbös a jelenléte. Inkább az zavart nem értetted miért van benned egy furcsa érzés akármikor beszélgettek.

- Edzek - vágtad rá, mintha nem lenne nyilvánvaló - Ugyanezt kérdezhetném tőled is.

A fiú válaszra nyitotta a száját, de gyorsan leintetted. A füled mozgás hangja csapta meg. Valamié, ami nagyon gyorsan mozog. Shoto elhallgatott, de értetlenül bámult rád. Nem hallhatta ugyanazt, amit te.

- Jön valaki - suttogtad.

A gyorsaságod kihasznáva karon ragadtad Shotót és behúztad az egyetlen zárt helyre, amit a tornateremben ismertél. El, a nyílvánvalótól. A szertárba. A sötétben botorkálni nem volt kellemes. Shoto azonnal belerúgott egy vederbe, mire bosszúsan felszusszant.

- Micsoda zseniális ötlet - morogta az orra alatt.

- Én legalább gyorsan kapcsoltam - húztad ki magad, sosem voltál rest kiállni az igazadért - Ma este Aizawa tanár úr a soros az örsön. Nem úsztuk meg volna szárazon. Ha csendben maradunk elmegy talán.

Gyorsan körbenéztél és hallgatóztál.

- Ha csendben tudsz maradni - jegyezte meg Shoto, te pedig megforgattad a szemed - Van tapasztalatod ebben?

Azonnal érezted az arcod vörösség önti el. Idegesség tört rád, nyílván láttad, hogy a szituáció neki sem kellemes. A piszkálódás megérthető volt a részéről, de nem maradt nyom nélkül. A szíved a torkodban dobogott. Sosem voltál még hozzá ennyire közel fizikailag sem. Ahogyan fészkelődtél ahogyan a vállatok egymásnak súrlódik. Érezted azonnal felhúzod a kesztyűt, a tűzről pattantságod nem hagyott el.

- Miben? Hogy fiúkat hozzak ide vagy hogy csendben maradjak?

Shoto elhallgatott. Szusszantál egyet, a nyelve hegyén biztosan ott volt a válasz csak még várt vele. Zavarban volt, a puszta feltételezéstől is, hogy fiúkkal bújsz el zárt helyekre. A romantika és a kapcsolatok valahogy őt mindig elkerülték. Nem merte feltételezni ezzel te is hasonlóképpen jártál. Szépnek tartott, kétségtelenül. Olyannak, aki el tudná csavarni a fejeket. Eszébe jutott az, hányszor látott téged szemezgetni Katsuki Bakugouval. Kicsit elszégyellte magát, hogy a prüdsége felszínre tört. Ő mit sem értett a flörthöz.

- Akármelyikben - csendben tette hozzá. 

Rádöbbentél mennyire is zavarba hoztad a feltételezésekkel. Tetszett, még sosem csináltál ilyet. De egytől tetszett az íze. Shoto, a megrendíthetetlen kőszikla most fészkelődik a csajozós témától. Váratlan gyengepont. Felvontad a szemöldököd, nos, valamivel el kell ütni az időt, amíg Aizawa tovább áll.

- Majd meglátod - rákacsintottál, noha kételkedtél benne látná a sötétben.

Csendben ültetek, úgy tűnt Shotóba belefojtottad a szót. Gondoltad nagyon hallkan beszélgethettek, hiszen Aizawa tanár úrnak nincs olyan quirk-je, mint neked. Megdörzsölted a karod, elég lengén voltál felöltözve. Nem számítottál arra, hogy sok ideig fogsz majd egyhelyben ülni.

- Így jártam, ha már így szabotáltál - sóhajtottad lecsüggedten - Kezdek fázni. Csudába.

Shoto csak cselekedett, kinyitotta a markát és egy apró láng nyúlt meg. Csupa jószándék vezérelte, te viszont nem tartottad príma ötletnek. Elhasználja a levegőt, nem akartál szédülni percek múlva. Csak jót akart, de másféle képpen is lehet melegséget generálni...

- Ne! Oltsd el. 

Felé fordultál, kicsit hirtelen közeledtél hozzá, mert Shoto megrezzent. A kezeitek összeértek. Shoto visszalépett egyet, a háta a falnak nyomódott, de meg sem mert nyikkanni. Nem merte megmondani, hogy egészen a falnak kented a testetted. Az arcát vörösség öntötte el, azonnal eloltotta a tüzet a kezéből. Még levegőt is alig mert venni, nemhogy megjegyezni azt, mennyire közel vagy hozzá. A félhomályban kivette az arcod vonásait, ahogyan az ajkaidba haraptál. Megnyugodtál, hogy engedelmeskedett. Shoto egész testében megfeszült, rádöbbent sosem volt hozzád ennyire közel. Lassan mert szusszanni, mintha ő lenne a csapdába ejtett vadállat, aki meglapul nehogy meglője a vadász. Az volt az érzése te nagyon jól viseled a minimális helyet. A személyes terét egyáltalán figyelembe sem véve forgolódtál. Kételkedett abban, ha meg akarja tudni voltál-e így még mással összebújva. A feszültség egyre csak nőtt a testében. A rövidujjú felsőben volt, a kikandikáló bőre egyfojtában súrlódik a tiédhez.

- Mióta jársz ki gyakorolni?- nyögte ki, hogy oldja a feszültséget.

- Hónapok óta.

Shoto nagyot nyelt, azt hitte egy szó sem jön ki a torkából többet. Szemtől szemben álltatok, ahogyan megszólaltál érezte a leheleted melegségét. A szíve készült szaltót vágni, ki a mellkasából. Az egész testét elöntötte a melegség. Kedvelt, de eddig még nem érezte ezt az izzást. A kezeit a teste mellett tartotta, mereven. Most először adott fontosságot annak a vonzalomnak, amit irántad érzett.

Te csak elkerekedett szemekkel néztél rá, nem tudtad számonkérés az, amivel kérdezte. Kicsit elszégyellted magad, titokban tartottad ezt mindenki előtt. Nem akartad, hogy megítéljenek. Vagy azt higgyék az eszed elvette a versengés.

- Te ezt úgysem értheted.

Shoto egy mély sóhajt engedett ki. Amikor ösztönösen visszahúzódtál végre ő is kapott egy pici teret levegőt venni. De nem mozdult meg, csak elgondolkodva nézte az arcod, amin megannyi érzés tükröződik most. Feszengtél, mint egy gyermek, akit rosszaságon kaptak rajta.

- Mindenki a tökéletesre törekszik. Az apám mindig megszólta a hibáim.

- Nem arról van szó, hogy tökéletes akarok lenni. Hanem...- vágtad rá hevesen - Félek, hogy miután elvégezzük az akadémiát nem lesz munkahelyem.

Sosem beszéltél senki erről. A félelmedről, hogy az akadémia után az utcára kerülsz. Minden erőddel a szüleidet és a családod szeretted volna segíteni. Az, hogy ingyenélő légy nem volt opció. Szégyenkeztél volna a többiek mellett. Csalódtál volna saját magadban. És... nem tudtál volna magaddal szembenézni.

- Mindig lesznek delikvensek. 

- Szükség van egy irodára, ami alkalmazzon - magyaráztad lecsüggedve - Te is baromi erős vagy. Meg Bakugo meg Izuku is. Én mellettetek..kevés. És tudom a pénz nem fán terem.

Shoto megértően bólintott. A félelmed valós volt, igenis reális. Nem tartotta ugyan magát olyasvalakinek, aki marná el mindenkitől a munkahelyet. Maga is elgondolkodott azon mit fog tenni, ha az iskolának vége. De nem fogta el aggodalom. Igaz, az apjának saját Hős Irodája volt. Nagyon felnőttnek tartott, amiért már ezzel foglalkoztál. Tudatni akarta veled, hogy nem ítél el és támogatna a harcaidban.

- De tudd meg nem vagyok rest akár harcolni is veled egy helyért...

- Tudom. Ezt szeretem benned.. - itt elakadt a hangja, Shoto megfagyott, ez csak kicsúszott a száján. 

Most rajtad volt a sor, hogy elpirulj. Megráztad a vállad, hogy ne tűnjön fel fülig elpirultál.A hangja olyan lágy volt, olyan kedves. Olyan.. őszinte. Sosem kaptál tőle ekkora bókot, de az elismerése felér mindennel. Megköszörülted a torkod, az volt az érzésed, hogy Shoto az utóbbi egy percben nem is vett levegőt, annyira meglapult.

- Még ott van?

- I-igen.

A fiú kiengedett egy sóhajt.

- Amúgy... - kezdtél bele nevetve - Megmozdulhatsz. Csak vigyázz Shoto nincs sok helyünk.

Shoto rájött veszett ügy a dolog, ha már abba is belepirul, ahogyan a neve lecsúszik az ajkaidról. Nem értette mikor csöppent bele ebbe a mélységbe, ami az érzései. A sok csata és tesztek mellett könnyű volt elnyomni. Nem volt nehéz elrejteni és saját magad is becsapni arról, hogy az érzései léteznek. Azzal hitegetni magát, hogy ez mind múlandó. Csak remélte nem feszengeted a témát. Tévedett.

- Szóval.. te bírsz engem?

Shoto nehezen nyelt. Kerülte a tekinteted, a szíve összevissza kalapált már képtelen volt tartani a szemkontaktust. Idegesen kereste a helyét, de alig volt egy szusszanásnyi sem. Sarokba volt szorítva, most nem tudott sehová sem menekülni.

- Mondtam valaha, hogy gyűlöllek?

- Nem, csak... - hümmögted - Nehéz rajtad kiigazodni.

Érezted, hogy a gyomrodban pillangók repkednek. Új információ volt számodra, hogy Shotónak nem vagy közömbös. A szíved a torkodban dobogott, sosem gondoltad volna, hogy viszonozná. Nem mertél lépni sem, mindig az volt az érzésed kiugraszthatod. A fiú maga a rejtélyesség volt számodra, amit lassacskán felfedezhetsz. Neked nem volt türelmed a lassúra, inkább fejest ugranál az adrenalin bombába, amit ez a helyzet nyújt. A tenyered izzadni kezdett, gondolatok öntötték el az agyad. Voltak közöttük olyanok, amikre nem lennél feltétlenül büszke.

- Elmondod majd neki? Bakugonak - nyögte ki Shoto, a hangját próbálta minél ridegebbnek mutatni - Nem hiszem, hogy örülne ennek.

Minek? Tetted fel a kérdést rögvest magadnak. Nem jártál Katsukival, ez remélted köztudott tény. Ahhoz meg főleg nincs köze, hogy kikkel bújsz össze. Nem tartozol neki semmivel, elvégre csak szemezgettek. Megfordult a fejedben, hogy tetszel neki. Nem találtad őt annyira lehengerlőnek, hogy magad neki dobjad. A robbanékony fiú még nem robbantotta ki a szívedhez vezető utat.

- Hadd főjjön a levében - nevettél fel, elképzelted magad előtt az arcát - Lehet neked ugrana.

- Nekem nincs közöm!

Shoto idegesen feszengett. Nem Katsukitól félt, hanem attól, hogy lelepleződik. A szíve azt már nem bírta volna ki. Nem is érezte az éjszakai hideget, mert az arca tüzelt. Élvezted, szemmel láthatóan élvezted a helyzetet. Shoto egy finom gépezetből emberré vált a szemedben.Most pedig egy nagyon érzelmes és zavarban levő fiút láttál.

- Ellenedre van? Hm? -  piszkáltad tovább - Hogy egy lánnyal vagy ide bezárva. Velem.

Legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez valaha megtörténik. Elgondolkodva nézett, te pedig azt hitted menten elolvadsz. Nem bírtad állni a tekintetét, mintha a belsődbe látott volna és felégette volna a lelked. Ízzodt, a vágyaid a tetőfokra hágtak. Annyira jóképűnek találtad, és a szituáció csak adta alád a lovat. Egymás dőltök, megfordult a fejedben, hogy tettesd magad és megbotlodj, éppen az ajkaira... Erre csak magadra szóltál. Gyorsan elfordultál tőle, nehogy még gyakorlatba vezesd a merész ötleted.

Shoto ereiben dübörgött az adrenalin, annyira vágyott az érintésre. Arra a kicsi szikrára, hogy legyen bátorsága meggyújtani a lángot. Ami mindent felégetne. Rád nézett, a gyöngéd tested érezni annyira hívogatta. Vajon te is annyira vágysz erre, mint ő? Habár a tűz sokszor a fájdalomra emlékezteti, most szívesen a lángok martalékává válna.

- Olyan, mint egy csata. Amit élvezni is lehet.

Ahogyan csendben beszélt feléd hajolt. Attól félt nem hallod meg és újra el kell majd mondania. De az, hogy közelebb hajolt csak azt érte el, hogy a lehelete elérte a nyakad tövét. A bőröd azonnal libabőrös lett. Becsuktad a szemed, az érzés hirtelen ért és azonnal elsöpört. Megborzongtál.

- Kirázott a hideg - suttogtad. 

- Engem is - lihegte Shoto - Még mindig fázol?

A szavai és a melegség a szájából újra megcsiklandozott. Borsózott a hátad, annyira jól esett. A hullám végigment a testeden és melegség öntött el. A puszta lehellete olyan dolgokat művelt veled. Vonzódtál hozzá, abban a pillanatban égtél azért, hogy hozzád érjen. Hogy adjon még. És még.

- Shoto - szólaltál meg csendben, biztosra vetted, hogy hall - Ne hagyd abba.

Itt volt a szikra. A neve az ajkaidon, a kérésed, az a remegés a hangodban. Kívántad őt, a lelke ő is könyörgött az érintésért. A melegért. Egy pillanatra belé fagyott a lélegzet. Jól hallotta? Kis híján megbolondítottad. Meg akart érinteni, egy vadabb, merészebb oldala ébredt fel. Sosem csinált még ilyesmit senkivel, de a gondolat, hogy neked szánja az első csókját megbabonázta. Hatalmába kerítetted, vonzódott minden porcikádhoz. Szándékosan mély levegőt vett, hogy nagyot és forrót tudjon sóhajtani. Elégedetten felsóhajtottál. Ez nem volt elég. Shoto ajkai egyre közelebb vándoroltak a bőrödhöz, a lélegzete egyre erősebb volt.

Egy mély sóhaj volt, olyan mély és szenzuális. És könyörgő. A szádhoz kaptál. Lelepleződtél arról, hogy mennyire beindított mindaz. Érezted megmozdul. Még mindig háttal álltál neki. A kézfejeid az ajtónak döntötted, hirtelen érezted Shoto kezeit a tieid mellettük. A teste a tiédhez ért. 

- Hagyjam abba?

Mindketten tudtátok, hogy a jóérzés és a tisztesség határa itt mosódik el. Tudtad, hogy a tested beleremegett, ő pedig szembesült azzal mennyire a hatalmába kerített. Lenne itt már visszaút? Nem ismerted el, hogy te is ugyanúgy érzel, ahogyan ő. De megbolondít, ahogyan hozzádért.

- Ne merd - vágtad rá, fenyegetően. 

Shoto előre hajolt és nedves csókokat nyomott a nyakad tövére.A mellkasát a hátadnak nyomta, te pedig kontráztál. A csípőd az ágyékát súrolta, Shoto pedig először visszahúzott. Aztán érezted a testét neked simulni. Annyira rossz és mégis jó. A testének olvadtál.

Szakadozva vetted a levegőt, elsodort az érzés. Abból, ahogyan a kezeivel szorította a tiedet tudtad az érzés kölcsönös. Shoto a kezeivel befogta a szád, éppen időben, mert azt hitted menten a lábaid feladják a szolgálatot. A nedves nyelve forró csíkot húzott a nyakadon. Te pedig felnyögtél. Shoto lihegve a nyakadba borult, ő is hasonló hangokat adott ki, amikor te lassan mozogtál a testeddel.

- Szétesel - suttogtad. 

Ez megébresztett annyira, hogy észbekapj Shoto ugyannyira elveszett. Már nem hallottál kint mozgást. De a világért sem mondtad volna el. Megfordultál és megcsókoltad, sietve, mohón. Shoto pedig hagyta magát. Mintha a főjátékos éne megszünt volna és a csókba omlott. Tapasztalatlan volt, de heves. A kezeidet végigsimítottad a mellkasán, egy pillanatra a pólója alá simítva. A nadrágjában már érezted a hevessége forrását. Bátran értél hozzá, közben figyelted a reakcióját. Nagyon beizgatott a vágya, hogy számára ennyire vonzó vagy. A fiú elolvadt a kezedben. A nyelveddel végigsimítottad az ajkait, a remegés a testén végigment. Beléd kapaszkodott, a derekad markolta.

Shoto érezte nagyon közel van, de még tartogatta magát. A helyszín éppen nem volt erre a legjobb. Megfordított és magát neked dörzsölte, elnyújtva az érzést. A nyakad csókolta, a kezeivel gyengéden simogatott. Tudta, hogy még tapasztalatlan, félt többet tenni.

- Veled is jó volt itt ücsörögni.

Shoto nem bírta tovább előre hajolt és mégegyszer megcsókolt. Úgy érezte ha most nem parancsol önmagára végleg elvesz az érintésedben. Túlcsókolt ajkakkal nézett rád, a haja egy szénakazal volt. Jó fiúnak tartotta magát, aki ilyesmit sosem tett volna.

- Tényleg jó vagy - nyögte ki Shoto - Mindkettőben.

Mire válaszoltál volna az ajtó hirtelen kinyílt. Éppen csak sikerült szétröppenni.

- Aizawa tanárúr!