Fandom: BNHA (that's all I write)

Karakter: Keigo Takami (our love)

Szituáció: a Gonoszok ligájában vagy új tag. Dabi felbérel, hogy iktasd ki Hawks-t, de ti igen egymásnak melegedtek.

Szavak száma: 5000

A fák tetején mindig jobban fújt a szél. Megszoktad már, mindig felmászol a fák tetejére, hogy feltöltődj. A nap energiáját szoktad felhasználni a quirked felhasználásához. Minden féle természeti energiát magadba tudsz szívni. Szélvészek a másik feltöltődési forrásod. Sokan nem is gondolnák, hogy a fák tetejére mászol a parkokban, hogy tiszta napfényt nyerj.

Egyszer csak suhanást hallottál a másik fánál. Egyből ugrásra voltál kész. Megfordultál és megpillantottad a másik fán kapaszkodó Hawk-ot. Harcra kész voltál, már körülötted gyülekezett az energia burok.

- Ne bánts - viccelődött Hawks, téged letaglózott a játékosság a hangjában - Tárgyalni jöttem.

Felvontad a szemöldököd, nem számítottál ilyen barátságos látogatásra. Ellenségek voltatok elvégre, te Shigaraki szolgálatában álltál. Összefutottál vele, nem is egyszer. Sőt szét akartátok egymás seggét rúgni. Még ellenségnek is meglepően megnyerő volt. Akármennyire is szeretted volna betörni a rendkívülien sármos arcát a férfinek is volt ám beleszólása a dologba. Most viszont tálcán volt kínálva a helyzet. 

- Honnan veszed, hogy én kész vagyok veled tárgyalni?

- Nos, tudnék neked besúgóskodni egy picit - mondta csendesebben, a szemei összeszűkültek.

Farkasszemet néztél vele. Mindig érdekesnek találtad az aranysárga szemeit, olyan vadak voltak. Valóban illett hozzá a hős neve. Minden egyes harcotok során próbáltad kiismerni, de sikertelenül. Ez csak bosszantott. Fenyegetve érezted magad valamivel szemben, amit nem ismersz. 

- Miért tennél te ilyet?

- Biztosan láttad a hősök rangsorolását... Endeavor választ el az első helytől - mondta, a kezeit széttárta, mintha a dolog magától értetődő lenne - Szerinted nem piszkálja a csőröm? 

Csőrét. Hm. Szkeptikusan néztél végig rajta. Kitárva a vörös szárnyait egyensúlyozott a faágon. Lecipzározott barna széldzsekijét fújta a szél, minden bevetésen ezt hordta. Talán most is bevetésen van? Veled. Úgy jött ide hozzád, mint aki a bajt keresi. Meg is találta. Összevontad a szemöldököd, a hátad mögött tartottad az egyik kezed és már formálódott benne egy szélkard. Felhasználtad a feltámadó szelet.

- Nem kell elintézni az öreget, csak egy inkompetens hős látszatát kelteni - folytatta, mikor látta nem támadod le egyből - Úgy hiszem mindkettőnknek előnyös lenne.

Valóban előnyödre vállna, ha stratégiát javasolhatnál a többieknek. Farkasszemet néztél vele, az aranysárga szemeit, amik minden mozzanatod lesték. Tudtad, hogy van benne csapda, de jobban bíztál a saját képességeidben, hogy akármi is legyen legyűröd. A kockáztatás csábított. Talán ez volt az egyik gyengéd, a merészség.

Hawks állta a tekinteted, hagyta, hogy megvizsgáld. Vagyis annak a látszatát engedte, hogy van esélyed átlátni rajta. Kiismerni a másikat, erre tanították annyi éven keresztül. Nem sok hősjelöltnek adatik meg a kiképzés, amit ő kapott. Sokszor a nyers erőnél fontosabb az, hogy tudj élni a lehetőségekkel.

Új vagy a Gonoszok Ligájában és ezt ki akarta használni. Mindenki sokkal jobban akar bizonyítani egy új csapatban. Hawks pedig megneszelte a tetrekészséged. Barátként szeretett volna feléd közeledni, míg elkaphat. A hamis bizalom keltése klasszikus. Mindig ezt tette, imádott az emberek bizalmába férkőzni.

x

- Úgy tűnik a besúgó Hawks tippje bevált - morogta Dabi.

Bólintottál, csendben kifújtad magad a sarokban. Épen ért mindenki vissza a rajtaütésből. Elégedettek lehetettek volna a mai eredménnyel, ám Ő sosem volt elégedett. A hideg borsózott a hátadon a vezéretek közelében. Nem tagadtad magadban sosem, hogy utáltad Tomura Shigarakit. Volt benne valami arrogáns és visszataszító számodra. Viszont tudtad, hogy a Ligában erősebbé tudsz válni. Így megtűrtétek egymást.

- (Név) nyírd ki - parancsolta Shigaraki.

Elkerekedett szemekkel bámultál rá, de nyomban bólintottál. Nem akartad, hogy lássa mennyire összerezzentél egy pillanatra.  Kiadták a parancsot. Tervek és gondolatok cikáztak a fejedben, ám mind közül kitűnt az ellenkezés. Neked ez nem megy. Nem akartad megtenni, de nem volt más választásod.

Sosem voltál bérgyilkos szerepében. Sejtetted, hogy Hawks profitálni akart rajtad, most viszont rajtad volt a sor, hogy a bizalmába férkőzz és aztán... Nem, ez neked nem megy. Inkább eltervezted, hogy nem bonyolódsz bele az érzelmekbe hanem hidegen és rendületlenül viszed végig a feladatod. Tudtad, hogyha időt töltenél vele az csak még jobban megnehezítené az egészet. Egek, már csak az hiányzik, hogy érezz valamit iránta!

Így terv szerint egyik éjszaka belopózol hozzá és kést döfsz a szívébe. Csak egy gondba ütköztél. A terved minden éjszaka kudarcba fulladt. Besettenkedtél, de annál tovább nem ment. Megfeszítetted magad, győzködted a lelked, hogy nincs más út. Mindig meggyőződtél arról, hogy alszik mielőtt belépsz, mert kegyelmesebbnek tűnt a halál alvás közben. De csak nem tudtál könnyíteni a helyzeten. 

Annyira könnyen kellene menjen. Hiszen egyszer már megtettem, gondoltad keserűen, Miért olyan nehéz most megölni a saját ellenséged! Hiszen még csak nem is vagytok barátok, semmi sem kötött ehhez a férfihez. A háború megkövetelné ezt az áldozatot. Szánalmasan gyengének érezted magad. A többiek biztosan kitagadnak és még talán meg is ölnek, ha nem teszed azt amit mondanak. Nem tudtad elképzelni, hogy valahogyan ezt megúszd. Úgy, hogy épen maradjon a lelked. Az arcod a kezeidbe temetted, hangtalanul szenvedtél. Nem is vetted észre, hogy Hawks légzése már nem szabályos. Egy pár centire tőled feküdt, mozdulatlanul. Ő is figyelt, várta az első csapást.

- Minden este bejössz... talán azon tanakodsz megölj vagy sem.

A lélegzeted megakadt. Hát ébren van?! Leengedted a kezeid és nyomban letámadtad, a tested súlyát az egyik kezeddel a mellkasára helyezted. Az ágyba nyomtad le, még ideje sem volt megmozdulni. Az éles pengét a nyakához nyomtad, de nem okoztál kárt. Még utolsó pillanatban is csak fenyegetőztél, esélyt adtál a kudarcnak. Hawks szemei összeszűkültek. Azt hitte játsszol vele, hogy nagyobb örömet lelsz abban, ha sakkban tartod, hogy mindig számítson az első csapásra. A fájdalomtól torzult arcod viszont másról árulkodott. De akkor látta igazán, hogy te ezt nem akarod megtenni.

- Gyerünk, tedd meg.

A penge a kezedben remegett. A férfi meglepődött, hogy fizikai fegyverrel próbálkoztál, nem a saját erőd manifesztációjával. Személytelenebb, hidegebb és kevésbé lekövethető. Okos. Hezitáltál, Hawks kihasználta az alkalmat és a pillanatnyi gyengeséged, hogy felül kerekedjen és téged nyomjon le az ágyába. Felsikoltottál, a félelem tombolt a véredben. Hawks aranysárga szemeit láttad és azt a furcsa csillanást benne. Hirtelen és impulzívan cselekedett, ahogyan te is az imént.

A kezeddel a kés után tapogattál az ágyon, de nem érted el. Az izmaid megfeszítetted, pánikolva gondolkodtál azon honnan szívhatsz most le leghatékonyabban energiát, hogy felerősödj. Egy részed remegett és azt hitte itt a vég. Egy hős kezei áltál fogsz meghalni. Hawks csak féken tartott, de mást nem tett. Becsuktad a szemed, várva azt, hogy véget vessen az életednek.

- Én nem vagyok olyan, mint a többi hős - szólalt meg Hawks, a hangja még mély volt az alvás miatt - De te sem vagy olyan, mint más gonosz. 

Meglepett a szavaival, de ellenkeztél, hogy beengedd a szívedbe. Csak manipulálni akar, gondoltad magadban, Én is csak egy játék vagyok neki. Hawks eldobta a kést a szoba másik felébe, most már mindkettőtök fegyvertelen volt. A lovagias cselekedete viszont csak még több dacot szított benned. Nem maradt más, mint testi harc. Ami azt illeti igazán közel testi harcnak bizonyult. Hawks mindkét kezeivel lefogta a csuklód, így nyugton maradtál egy pillanatra.

- Nem tudsz te rólam semmit! - kiáltottad neki, feldühödve, hogy nem tudsz rajta felül kerekedni.

- Tudom, hogy fogdában töltötted a gyermekkorod - mondta Hawks, az arca nem tűnt már annyira ellenségesnek, nem értetted miért - Hogy embereket gyilkoltál.

Feszülten egyenes vonalba húztad az ajkaid, leplezni akartad a meglepettséget. Nem sokan tudják a történeted, még annyira sem vártad azt, hogy ő legyen az. Még mindig körbezárt. Hawks lejjebb engedte a fejét. A szabad, rendezetlen fürtjei a szemébe estek, körbekeretezve az arcát. Sosem figyelted meg, milyen jóképű férfi az esküdt ellenséged. Valahogy a csaták közepette nem ezzel voltál elfoglalva. Főleg, amikor rajta van a sárga szélvédő napszeművege is. Elrejti a meleg szemeit. Megráztad a fejed, hogyan is gondolhatsz ilyesmiket?

- Micsoda ostobaság - suttogta Hawks, szinte magának.

Nem értetted miről beszél, hiszen a fanyarú gyermekkorod nem vicc volt. Felbárodva, az egyik kezét a tiédhez irányította. Óvatosan, mintha csak félne, hogy kiugrasszon. Nem is értetted miért finomkodik veled, hiszen az imént akartad meggyilkolni. Hawks lassan lehúzta az egyik kezedről a fekete kesztyűt. A fekete anyagot az ágyra dobta, a figyelme pedig a kezedre irányult. Az ujjbegyeit végighúzta a tenyereden. Mindig is érdekesnek találta, hogy az olyan quirk használók, mint te (akik manifesztálnak erőket és nem tárgyakkal harcolnak) mennyire puha és törékeny a kezük. Hawks felbátorodott kissé, amikor látta, nem csapod pofon.

- Ezek a kezek sosem gyilkolnának.

Megfogott a gesztusa, az egész tested melegség járta át akárcsak a pokol tüze. De jobban megérintett a kijelentése. Hawks hitt az ártatlanságodban. A szárny hőst lekötötte az eseted, belevetette magát a legutóbbi harcotokat követően. Nem tűntél börtöntölteléknek. Kifinomultabbnak, emberibbnek látott, mint a többi gonosztevőt. Ezért nem értette, mit keresel a rossz oldalon. Hawks maga sem hitte, mennyire elengedte a józan eszét és a gátlásait. Melyik hős tenne még hasonlót, mint ő? Melyik lenne annyira bolond, hogy azt a kezet érintse meg, amelyik meg akarta ölni? Hiszen mondta, ő sem olyan mint a többi hős.

Próbáltad visszafojtani a sóhajt, ami a torkodban volt egy ideje. Tagadhatatlanul meleg érzés járta át a tested, nem éreztél gyengéd érintést már nagyon régen. Belül, mindenki epekedik a szerelem után. De soha, álmodban sem gondoltad volna, hogy ezt a szikrát ő gyújtja meg. Még mindig nem értetted miért érint meg, de valahogy képtelen voltál ellenkezni. Magadon érezte a tekintetét. Elfordítottad a fejed, hogy ne lássa mennyire élvezed a merényletét az ujjbegyeiden. Hagytad, hogy a kezeit az övébe zárja és az arcához emelje. Érezted a meleg lehelletét, elgyengültél. A szürke pólója nyaka elég bő volt, egy-egy pillanatra ízelítőt adva a férfi kidolgozott felsőtestéről.

Hawks feszülten figyelte az arcod minden rezdülését. Felcsigázta, hogy szóra bírt. Hogy a rejtélyt, ami megfogta most első kézből ismerheti meg. Elvégre, erre utasították: kiismerni az ellenséget. Tudta, hogy egy része viszont nem csak színészkedik és őszintén érdeklődik az igazság iránt.

- Talán mégis megtettem - mordultál rá, a hangod rekedten szólt - Nem tudom, kicsi voltam és a szüleim azt tanuskodták én voltam.

Hawks az arcához érintette a kézfejed, te pedig azon gondolkodtál vajon benne is feléledtek ugyanazok az érzések, mint benned? Vagy ez számára egy játék? A szíved hevesen dobogott a mellkasodban. Akkor szívesen veszítenél benne, csak ne hagyja abba. A szőke férfi mélyet sóhajtott, ahogyan te is. A lehelete szinte perzselt. Azt hitted felrobban a mellkasod, amikor megcsókolta a kézfejed, aztán pedig egyenként minden ujjbegyet. Ez már teljesen elterelte a figyelmed a beszélgetésről.

- De őket lecsukták... nem gondolod, hogy gyávaság volt tőlük? - tért vissza a témához Hawks.

Az ártatlanságod mellett voksolt. Mélyen gyökerezett benned a fájdalom, hogy nem hittek neked. Valójában már magad sem emlékeztél kristálytisztán a történtekre. De egyet biztosra tudtál, hogy nem akartad azokat a járókelőket megölni. Sosem volt szándékodban és ha mégis megtetted... Megremegtél, az emlékek rád törtek. Annyiszor büntetted magad, hogy akkor talán nem tudtad uralni az erőd. Az önvádad megtanított arra, hogy uralkodj az érzéseiden és magadon.

- Amint kiszabadulnak első dolgom lesz őket levadászni.

A bosszú feléledt benned irántuk, gyűlölted amiért nem védtek meg. A szüleid voltak, meg kellett volna védjenek és ők nem álltak ki érted. Az kevésbé vígasztalt, hogy ők is börtönben végezték. Nekem nem kellett volna szenvednek! Gyermekként fogdában voltál, más quirk használó tinédzserekkel, akik megsebesítettek mást. Azt érezted ez nem fair. A rendszer és a tudatlanság hálójában igazságtalanul szenvedtetek. Te és a hozzád hasonlók nem kérték azt, hogy ilyen quirk-kel áldja meg őket a sors. A bosszú felébresztett, rájöttél, hogy elvesztetted az eszed és megadtad magad az ellenségnek. Egy pillanatra. Összevont szemöldökkel figyelted a szőke hajú férfit. Tulajdonképpen hasonlítotok. Hawks is a rendszer terméke, ám az ő tökéletességét és erejét feldicsőítették.

- Ez volt megírva - tetted hozzá sietve, kissé megfeszültél, amikor Hawks megharapta az ujjbegyed, nem hagytad magad továbbra is a hálójában evickélni - A vér nem válik vízzé. Ők pedig velejéig gonoszak voltak.

Hawks elmélyülten nézett, megesküdtél volna, hogy közelebb húzta a fejét a tiédhez. Akármennyire is repkedtek idegesítő pillangók a gyomrodban, erre most nem volt időd. Kihasználtad a férfi megenyhülését arra, hogy kiszabadítsd magad.

- Ahogyan én is.

Gyomorszájon rúgtad és egyből kitörtél a szorításából. Hawks elgurult a padlón, te pedig vissza sem nézve futásnak eredtél. Becsaptad magad után az ajtót, mert a férfi vörös tollai máris utánad eredtek, hogy a falnak szegezzenek. A szőke hajú férfi a hasát dörzsölve nézett utánad, a mellkasa nagy amplitudóval emelkedett meg. Akármennyire is játéknak indult, most azt érezte, hogy felkavarta a dolog. Sóhajtott fáradtan. Nos, ő kereste magának. Most nyakig belebonyolódott a helyzetbe.

x

Nem tudta elfelejteni azt, ahogyan néztél rá, amikor azt mondta hisz az ártatlanságodban. Akkor először csupán egy jó stratégiai lépésnek tűnt, de a szíve mélyén hinni is kezdett benne. Egy pillantra felcsillant a szemed, benne valami megmozdult. Hawks azon kapta magát, hogy saját nyomozásba kezd. Kikérte az ügyed adatait és minden bizonyítékot. Bizonytalan körülmények voltak abban a balesetben, mert meggyőződése volt, hogy neked nem volt benne a kezed.

Sushivel megrakott asztalon voltak kiterítve mellé az akták. Vendégeskedett továbbra is az Endeavor Ügynökségnél, így a tűz hőse a közelben settenkedett. Hawks fél szemmel figyelte őt is. Tudta, hogy a barátságuk nem éppen szilárd alapon fekszik. Sokszor élvezettel megy a férfi agyára.

- Miben mesterkedsz? - kérdezte Endeavor, majd egy futó pillantás után rávágta - Egyéb dolgod sincs, mint ezzel foglalkozni! 

Hawks elengedte a füle mellett a kommentárt. A szemei előtt lebegett a reményteli arcod, amikor azt láttad hajlandó lenne neked hinni. Határozottan nem tűntél gyilkosnak. Be akarta ezt bizonyítani magának és főleg neked.  

- Különös nem? - szólalt meg a férfi lelkesen, a másik viszont kevésbé érdeklődve hallgatta a mondandóját - Olyan mintha csak bűnbakot kerestek volna.

Látta, mennyire beleélte magát, de nem értette a fiatalabb hőst. Már csak kiváncsiságból belevetette magát vele együtt. Endeavor fújt egyet és felbőszülten leült vele szembe, az asztalhoz, egy lapott vett a kezébe és azt nyálazta át.

- A férfinek nyilván van tartva az, hogy tíz éve elvesztette a quirk-jét - mondta lebecsmérlően a férfi - A nő pedig anélkül született. Gyenge vérvonal.

A szőke férfi csak hümmögött. A quirk-ek sokszor a szülőktől öröklődnek vagy évekig lappanghatnak. Hawks emlékezett, sok féle képpen lehet előhívni egy quirk-et, de furcsa, hogy senkinek sem sikerült azt előhívni. Hacsak valami nem rejtette el annyi év óta. Hawks felvonta a szemöldökét, úgy sejtette ott van a kutya elásva. 

x

Újra küldetésen volt. 

Hawks levette a szemüvegét és körbenézett. Most biztosan feszengne, ha rab lenne ebben a börtönben. A tiszta, fehér falak nyomasztóak voltak. Monoton üresség. Az ujját az asztalon kopogtatta. Egy idősebb nőt hoztak elő, börtön ruhában volt. 

- Ki maga? - kérdezte 

- Nem tudja mit tett vele! - vetett oda neki hidegen, nem is futotta magyarázkodásra. 

Az üveg másik felén ülő nő csak nagyot nézett, nyilvánvalóan nem értette kire gondol. Hawks vére egyre csak főtt. Tudta, hogy egyéb dolga is lehetne, mint ebbe beleavatkoznia, de ki tenné meg, ha nem ő? Döglött akták azok, amikbe ő beleásta magát. Te már azt hiszed, hogy menthetetlen vagy. 

Au anyád volt az, a nő egy hazug, ez lesütött róla. Hawks felháborodottan konstatálta, hogy mennyire inkompetens nyomozók is vannak a rendőrségnél. Hogy gondtalanul elítéltek egy egész családod ahelyett, hogy kiderítették volna az igazságot. 

- Csak jöttem szólni, hogy vizsgálatot indítottak a quirk elrejtő quirk-jét illetően.

Égett a keze, hogy igazságot szolgáltasson, de inkább fékezte magát és kimért hangon folytatta a mondandóját. Habár a vak is látta, hogy érzelmileg nem volt magaslaton. Nem gondolta, hogy ennyire érdekelni fogja valaha is egy ellensége múltja. Az átlátszó üvegen keresztül látta, hogy az anyád elámul. Aztán nagyon dühös lesz. 

- Hogyan tudta? 

A nő keze remegett, hirtelen mérgében felpattant és az üvegnek csapta az öklét. Hawks szemei megrebbentek, de nem tántorodott el székből. Éppen ellenkezőleg, csak még jobban beleélte magát a hideg dühbe, amit érzett a nő iránt.

- Így még húsz évre ítélik el - mondta Hawks undorodva - Nem a maga érdekében tettem, hanem a lányáért.

Hogy ne váljon gyilkossá. Ez volt Hawks egyetlen célja. Elégedetten felállt a székből és lenézett a dühtől örjöngő rabra a másik oldalt. Semmit sem érzett iránta, csak lenézést. Végre, valaki meg akart óvni téged. Ironikus, hogy ez éppen az ellenséged. 

- Remélem jegyzeteltek - lökte oda a rendőröknek, akik megpróbálták lefogni.

Kilépett a kihallgató teremből, ám utána megtorpant. Hawks a hátát rendőrség falának döntötte, egy pillanatra csak maga elé meredt. Rég nem történt vele, hogy ennyire elveszítse a fejét. Noha nem tett semmilyen kárt magában érezte, hogy jobban beleélte magát a kelleténél. Érezte, hogy még mindig vehemens és dühös. Odabent nem csak rád gondolt. Magára is. A saját szenvedésére is. Mert ha valaki, ő tudta milyen érzés bűnöző vérét hordozni az ereiben. Egy bélyeg, amit csak ő lát. 

x

Kerülted, ez volt az érzése. Tudta, hogy igaza van. Ő viszont lépten-nyomon beléd akart botlani. Keresett. Éppen majdnem vadászott rád. Macska-egér játékot játsszottatok. A férfi pedig nem tudott fülön csípni csak a csaták alkalmával.

Pont mint ma. Egy pillantra pillantott meg, amíg a harc hevében seggeket rúgtál szét. Olyan gyönyörűnek látott, maga sem értette miért. A legutóljára, amikor szemtől szemben állt veled éppen meg akartad ölni, éppen a testével lenyomott téged és annyira közel került hozzá, hogy megcsókoljon. Remélte nem sejted, hogy megfordult a fejében. Hogy abban a pillanatba ő érzett egy kötődést.

Hawk-ot felcsigázta a gondolat, hogy ilyen hamar az ágyába került a saját ellenségét. Az ajkába harapott, letagadhatatlan volt az olyan feszültség közöttetek. Arról nem is beszélve, hogy évek óta nem került ennyire közel senkihez sem fizikailag. Ha az alkalom adta is magát valahogy ő képtelen volt magát átadni valakinek. Valahogy veled mégis ott volt a kapcsolódás.  

Az egyik felhőkarcoló torony tetején ült, a semmibe nézett amíg az egész város a szeme elé tárult. Egyszer csak heves süvítést érzett és felemelte a fejét a hangot követve. Nem számított vendégre ilyen magasan. Főleg egy csatákkal teli napon. 

- Mit keresel itt? - vontad össze a szemöldököd, ellenségesen vicsorítottál rá - Hát nem kaptál még eleget?

Hawks meg kellett csípje magát. Hát itt voltál. Tényleg itt. Akármi is történt ma közöttetek Hawks mégis azon kapta magát, hogy a szíve hevesen ver a mellkasában. A kezeid a mellkasodon keresztbe tetted, nem tudtad mire számíts most a férfitól. Hawks valahogy mindig le tud venni a lábadról annyira, hogy észbe se kapj. A múltkor is ez történt veled, szégyellted elismerni, hogy ennyire a pajzsod mögé került.

A feszültség kézzel fogható volt.

- Ugyanezt mondhatnám neked is - vágta rá Hawks, elnevette magát majd megemelte a szemöldökét - Igazából, te foglaltad el az én törzshelyemet.

- Ó igen? - kaptad fel még jobban a vízet - Most már az enyém. Harcolj meg érte, ha kell!

Már ugrásra készen voltál. Ismert, időzített bomba voltál. A szél nagy erőre kapott, felborzolta Hawks karmazsin színű tollazatát. A szél erejét akartad felhasználni, ám hiába az ijesztő porfelhő a hátad mögött ő meg sem rezdült. Ez meghökkentett. Hiszen ma egymás bőrét nyúztátok le a csatatéren. Most meg.. olyan más. Mintha az az egész a többiek előtt egy színjáték lett volna. Vagy talán ez most a színjáték? Összezavarodva bámultál rá.

Nem félt már tőled, hiszen tudta, hogy te is ember vagy. És tudta, hogy te is belül szenvedsz a múltad miatt. Hawks már eleget szídta meg magát amiatt,hogy empátiát érzett egy ellensége iránt. Most viszont túlságosan fáradt volt, hogy érdekelje, hol a határ.

- Azt hiszem mindkettőnkre rájárt a rúd ma - legyintett a szőke férfi - Ha lehet inkább nem folytatnám... Legyen ma estére egy kis tűz szünet. Kérsz bort?

A hátizsákja után nyúlt, amiből kikandikált két boros üveg nyaka. Elég drága cuccnak tűnt, olyasmi amit a puccos éttermekben hoznak jéggel. Nos, tudtad, hogy Hawks pro hős és van amit a tejbe aprítani, de azért éppen ennyire. Te sosem voltál ennyire tehetős, a javító intézet után nem várt rád fényes jövő. A szemeiddel az üvegek felé sandítottál, kíváncsi voltál milyen ízű lehet. Még mindig ledöbbentél az ajánlatától. Azok után, hogy megkísérelted a gyilkosságot ő hajlandó veled együtt borozni, mintha mi sem történt volna.

- Azt mondod, ne harcoljunk...?

- Ezt megengedhetjük magunknak - mosolyodott el a férfi, egymáshoz koccantotta játékosan a két boros üveget.

Oldalra döntötted a fejed. Nem érthetted hogyan mondhat ilyesmit? Dacosan fújtál egyet, te aztán igazán nem tudod most megengedni magadnak, hogy ne teljesítsd a kötelességed. Nem játsszhatsz a jövőddel így! Habár, vajmi kevés az esély rá, hogy valaki éppen ezen a felhőkarcoló tetején kapjanak rajta a csapattársaid a henyélésen.

Hawks persze könnyeden megengedi magának, hogy az ellenségével kavarjon. A férfi aranysárga szemei, amik mindig annyira gyermekiesen rád kacsintanak, parancsolnak a világnak. Úgy érezted az ujja köré csavart megint. Azt hitted megpukkadsz az irigységtől.

Hawks szabad volt. Mint a madár. Azt hitted, meggyőződésed volt. A férfi hallgatott, visszafojtott egy mély sóhajt. Vagyis, ennek az illúzióját keltette. Annak a képét, hogy Keigo Takami akár még azt is megteheti, hogy átrúgja a szabályokat. Hogy mindent félretéve csókolózzon az esküdt ellenségével, ha kedve tartja. Mert senki sem tud neki ellent mondani, és maga írja a szabálytalanságot. Szabad.

Nincs kötelessége, nem kötözi meg a becsület vagy a morális iránytűje... Keigo azt tehet, amit csak akar. A férfi szomorúan elmosolyodott, bárcsak így lenne. Te nem láthattad a múlt és jelen ormótlan súlyát, ami a vállát nyomja. Azt a sötét oldalt. A kudarc fojtogatását. A hideg verejtékben úzó testét, ahogyan felriad a rémálomból, ami annyiszor kísérti. Hogy abban a sötét, szinte összeeső vityillóban ébred fel, ahol a nyomor és a reménytelenség megöli.

Keigo nem szabad. Talán itt volt az a pont, ahol végtelenül magát látta benned. Mert te sem voltál az. Egy szervezet tagja vagy, akiket gyűlölsz. Kényszerítettek arra, hogy megöljed őt. Te is kompromisszumokat hozol. Feláldozod a szabadságod a túlélésed érdekében. Tisztelte ezt benned, ám ugyanakkor ezeket magában megvetette.

- Te le akarsz itatni? - szemeztél gyanakodva vele.

A hátizsákból kikandikáltak az italok. Hawks egymaga szerette volna meginni mindkét üveget. De úgy tűnik szabotáltad az akcióját. Csak egy poharat hozott, azt is csak a felvágás kedvéért. Nem tett hirtelen mozdulatokat, tudta vékony jégen jár veled. Sejtette, hogy bizalmatlan vagy a szándékait illetően.

- Nézd, úriember leszek és tiéd pohár - kacsintott rád  - De csak egy pohárral kapsz.

Elvörösödtél. Sosem gondoltad volna, hogy egyszer vele borozol majd a világ tetején. A szél belekapott a szőke hajába, annyira angyalian festett az alkony fényeiben. A tested egyik porcikája sem kívánta most a harcot. Akármennyire is ódzkodtál attól, hogy megnyílj neki újra és a védtelenség érzése megborzongtatott.. nem tudtál nemet mondani a hős szívtiprónak. Tettetve, dühösen fújtál egyet és levágtad magad a földre, mellé. Ám megtartva a tisztes távolságot. Hawks feléd nyújtotta a boros poharat, amiben már gyöngyözött az ital.

Honnan tudta, hogy hajlandó lesz lekenyerezni borral? Összeráncoltad a szemöldököd, biztosan csak ráhibázott. Hawks úgy tűnt az a szerencsés típus. A gyermeteg mosolya lankadt. Ahogyan csendben jobban megfigyelted mennyire fáradt és már-már búskomorság bújdos a mosolyában.

Hawks menekül. A tekinteted végigfutott a viharverte alakján. Hawks mindig mozgásban van, szárnyal és suhan. Talán azért tűnik szabadnak, mert folyton csak menekül. A tekinteted a poharadra esett, mélyen érezted, hogy te is hasonló cipőben jársz. Menekülsz a döntés előtt, hogy oldalt válassz.

Nagyot kortyoltál a borból. Érezted már a bódító hatását, kellemes melegség futott végig a testeden. Egy mosoly szaladt az ajkadra, olyan régóta nem érezted magad ennyire ellazulva. Ennyire veszélyesen ellazulva. Hawks valahogy pontosan rátapintott arra mire volt szükséged. A mély, habár kellemes csendet a férfi szakította félbe.

- Amúgy beszéltem az anyáddal. 

Felkaptad a fejed, a béke azonnal eltűnt a hangodból.

- Hogy mit csináltál?!

Hawks védekezően felemelte a kezeit, mint aki igazán semmiről sem tehet. Téged viszont feldúlt, hogy erről beszél. Hiszen annyira ódzkodtál attól, hogy megnyílj bárkinek, éppen csak az hiányzott, hogy ezzel valaki visszaéljen. Dühösen vontad össze a szemöldököd.

- Csak felcsigázott a történeted, úgyhogy utána jártam - mondta csendesen, igyekezett minél nyugtatóbban szólni hozzád - Nem te ölted meg azokat az embereket. Hanem az apád. Csak drága édesanyád évekig elrejtette az erejét a saját quirkjével. 

Te csak elkerekedett szemekkel bámultál rá. Tudtad, évek óta sejtetted, hogy ártatlan voltál. Valamilyen szinten elégtételt kellett volna most érezned, hogy azok az emberek rácsok mögött vannak, akik rosszat tettek. De most mégis keserűség volt a torkodban. Mindeközben te is szenvedtél, ugyanúgy. Elfordítottad  a fejed, a naplemente sötétbe fordult. Magad is hasonlóképpen érezted.

- Tudom, zseniális vagyok - gesztikulált magára.

Elismerést, köszönetet várt, de te csak felhúztad a lábaid és átölelted. Szinte már apró gyereknek tűntél abban a pillanatban, ahogyan magad próbálod vígasztalni. A bohóka viccelődése viszont süket fülekre talált most. Hawks elcsüggedt, hirtelen bűntudat zúdult rá. Nem akarta így elrontani az estédet, azt hitte ezzel segít neked. Csak könnyíteni akart a terheden, nem rád dobni egy újat.

- Mi az? Azt hittem jobban érzed majd magad, ha megtudod az igazságod - mondta szomorúan Hawks, majd nyomatékosan tette hozzá - Nem vagy szörnyeteg.

A hangját hallva megenyhültél. Sosem tett még senki ennyire nagy kedvességet érted. A szíved fájdalmasan dobogott, annyira sok érzés lepett el abban a pillanatban. A szőke férfi felé fordultál, hálásan néztél rá, noha ezt most szavakban nem tudtad kifejezni.

- Nem én vagyok - motyogtad keserűen - Az igazság az, hogy a szüleim vásárra adták a bőröm. Remélem ott rohadnak a bőrtönben. 

Hawks szimpatizált veled. A saját apjára gondolt, és arra, hogy ő biztosan a börtönben éli majd le az élete hátralevő napjait. Nem érzett iránta szánalmat. A férfi mélyet sóhajtott. Egész életében elítélte az embereket a tetteik alapján. Meggyőződése volt, hogy a hibák megmutatják az emberi igazat. Téged viszont sosem látott olyan gonosznak, mint amilyennek te láttad magad.

- Nos, beszéljünk valami felemelőbbről - - Mik a hobbiaid? 

Mélyen beszívtad a levegőt. Sosem voltak barátaid, nem értetted a sors miért éppen egy olyan emberrel próbál összesodorni, akivel éppen, hogy nem kellene ilyen viszonyt ápolnod. Hawks pedig kedves veled, nem értetted ezt mivel érdemelted ki. Féltél, hogy ezek az érzések nem igazak, hogy a hős csak játsszadozik veled.

- Nem.. Hawks ezt nem szabad! - csattantál fel, megráztad a fejed - Mi ellenségek vagyunk és...

- És nem beszélhetünk a hobbiankról? - kérdezte vissza értetlenkedő arccal Hawks.

Nehéz volt ám megállni, hogy ne engedd el magad mellette. Nem maradt más csak a dac. Az az igazság, hogy talán egy kis ideig, de biztonságban, sőt otthon érezted magad Hawks-al. Az eszed azt diktálta ez így nem helyes. Hogy őrültséget csinálsz, ha hagyod a szívedbe férkőzzön.

- Fenébe is! -  pattantál fel, ám a hirtelen mozdulattól kicsit elvesztetted az egyensúlyod - Meg kellene öljelek és te is tudod -

A férfi azonnal melletted termett, hogy megtartson. A mellkasának ütközött a fejed, ahogyan közel lépett és magához húzott. Szorosan. Szóhoz sem jutottál. A torkodban kimondatlan szavak gyűltek össze, szúrtak és martak. A kezeidet a tested alá gyűrted véletlenül, de erőd sem volt arra, hogy ellenkezz és elnyomd őt magadtól.

- Tudom - mondta szomorúan.

Tiltott volt, de ugyannyira ellenállhatatlan. Ő pedig szánt szándékkal esett bele a csapdában. Ahogyan az apró tested az övéhez simúlt, úgy érezte minden rendben. Hawks átölelt, a fejét a tiédre hajtotta. Azt hitted mindjárt elolvadsz a karjaiban. A gyomrodban pillangók repdestek. Ó, mennyire meg akartad ölni ezeket a pillangókat. Képtelen voltál rá.

- Nem tudom mire megy ki ez a játék...- mormogtad. 

Felemelted a fejed a mellkasáról, az arcod fájdalmasan eltorzult. Remegtél, Hawks érezte, ezért annál jobban magához szorított. A férfie néztél fel, a haját felborzolta a szél, ahogyan belekapott a kusza szőke fürtökbe. Elpirultál, olyan jóképű volt, hogy megdobogtatta a szíved.

- Milyen játék? - kérdezte vissza zavarodottan.

Annyira kusza lenne a játék, hogy már ő is elveszett benne? , gondolta magában Hawks. Te csak lesütötted a tekinteted, a kezeid a mellkasán pihentek. Köröket és furcsa formákat rajzoltál a fekete pólójára. Kerülted a tekintetét.

- A bizalmamba akarsz férkőzni, hogy hátba szúrj igaz? - folytattad kissé felbőszülten - Miért másért érdekelt volna téged milyen volt a múltam? 

Most Hawks-on volt a sor, hogy elfordítsa a fejét tőled. Az ajkát marta, megfeszült a teste, ez neked is feltűnt. Megértett téged, ő maga is szkeptikusan fogadta volna a segítséged. Erősebben magához ölelt, úgy érezted kiszorítja belőled a szuszt.

- Mert... mert tudom milyen érzés egy börtöntöltelék gyereke lenni - mondta vonakodva, te pedig elképedtél - De te is lehetsz más, nem vagy gonosz a quirk-ed miatt!

Leesett az állad. Tudtad, hogy Hawks, a szárny hős mély titkokat rejt. Ám sosem sejtetted volna, hogy ő is hordozza magán a múlt sérelmeit. A tökéletes hazugság képe lehullott. Más fényben néztél a férfire. A bűnöző szülők a különös kapocs közöttetek.

- Sosem gondoltam ezt rólad ezeket... te vagy a második legnagyobb hős! - dadogtál, a hangon elcsuklott - Látod Hawks...

- Hívj Keigo-nak - vágott a szavadba - Keigo Takami a nevem.

- Szóval Keigo...- a neve annyira furcsán csengett az ajkadon - Látod az emberek nem születnek egyenlőként. Egyeseknek a quirk-jük gonosznak ítéltetik. Már születésünkkor bélyeg érkezik.

A többiekre gondoltál, a csapattársaidra. A sok színes quirk között van miből szemezgetni. Himiko Toga nem tagadhatja le a gonosz beütést a quirk-jét illetően. Egész életedben gonosznak tartottad a saját quirk-edet. Csupán Hawks vetett rá fényt.

- Furcsa számomra, hogy te hősiesnek ítéled meg a quirk-em. Noha én tudom hogyan lehet vele gyilkolni is. 

Érezted ahogyan megmozdul az egyik keze és felemeli az arcodhoz. Hawks megsimogatta az arcod gyengéden. Összerezzentél, sosem éreztél még ilyesféle gyengédséget senkitől. Megismerte a sötét oldalad és mégsem fordult el tőled.

- Tudom, hogy nehéz - mondta csendesen - De én itt vagyok, ha bármikor ki akarsz innen törni.

A szél felborzolta a szőke fürtjeid, Hawks pedig nem bírt már magával. Olyan gyönyörű voltál. A szíve szinte kiugrott a helyéről. Előre hajolt és megcsókolt, vadul kaparintotta meg az ajkaid. Éhezte már ezt, annyiszor szerette volna ezt már megtenni és most tálcán volt kínálva az alkalom. Lehet, hogy a bor is beütött, de azonnal visszacsókoltad. A hajába túrtál, ő pedig felmordult. Feloldódva a gátlásaid, el tudtál veszni a csókjaiban. Visszahúzott, ám nem kellett sok, hogy újra megcsókoljon. Nem tudott betelni veled, te pedig szinte egész testedben remegtél. Égett minden porcikád, hogy ő érintsen meg.

Hawks-nak igaza volt, megengedhetitek ezt magatoknak.