Fandom: Jujutsu Kaisen

Karakter: Sukuna Ryomen

Szituáció: Sukuna által teremtett átok vagy, aki évekkel ezelőtt született. Az átkok királya királynővé tesz.

Szavak száma: 1500

A sötét felhő arra utalt, hogy semmi jó nem származik ebből a harcból. Az átkok gyűltek és ellepték a falut. Azok elhárítása pedig nem egy emberes munka volt. Gojo egész végig eddig melletted harcolt, most viszont úgy ítélted szét kell válnotok. A viharral ami következik neked kell elszámolnod. Hősnek akartál mutatkozni, tudtad mi vár rád.

- Elboldogulok, Gojo - kiáltottad, mire a férfi vonakodva bólintott - Menj és mentsd a többieket.

Gojo először nem akart ott hagyni, de rövides győzködés után jobb belátásra tért. Jó volt végre félretenni őt az útból. A katanákat leakasztottad a hátadról magad elé tartva, készen álltál a küzdelemre. Sejtetted, hogy itt minden erőd is kevés lesz a győzelemhez. A fekete felhő testet öltött, te pedig beleremegtél amikor az izzó vörös szemek rád estek.

Sukuna, az átkok királya állt előtted, teljes életnagyságban. Nem volt időd reagálni, máris azt hallottad: Domain expansion. Az ő birodalmában találtad magad, a hatalmas erejű átkok szele szinte lesöpört a lábaidról. Innen már nem volt kiút. Egy részed már nem is akart szabadulni, tudva azt, hogy eljött, aminek el kellett jönni.

- Vajon a kedves mestered tudja, hogy kivel áll a szemben? - szólalt meg rejtélyes hangon.

Azonnal kitértél egy csapásától, de aztán láttad, hogy csak készenlétben áll és vár. Nem volt értelme tovább tagadni, egy mester felismeri a teremtményét. A kedves arcod hirtelen egy torz vigyorba húzódott. Egy farkas voltál bárány bőrben. Eléd teleportált, mire utána kaptál már eltűnt.

- Jó újra látni téged, (Név) - simogatta meg az állad Sukuna - Azt hitted, hogy elbújhatsz tőlem egy másik testben?

Azok után, amit tettél, toldta hozzá magában Sukuna. Magad előtt tartottad az átkozott erejű pengéid, akármelyik irányból vártad a támadását, de nem érkezett csak tűz, ami nem volt elég, hogy felperzseljen, a saját erőiddel magasba lendültél. Sukunát sehol sem találtad. Úgy döntöttél provokálod egy kicsit.

- A hatalmad megdöntése volt a legjobb dolog, amit életemben tettem.

Átok voltál. Az átkok királyának legelső átka. Egy gyönyörű, letális átok, ami őt isteníti és a teste minden vágyát teljesíti. Egészen addig, míg nem lázadtál fel ellene. A bukása után viszont improvizálnod kellett. Ismerted az alkotód, tudtad, hogy valamilyen módon vissza fog térni.

Ígyhát öngyilkos lettél, de mivel egy átok voltál test nélkül meg tudtál szállni egy másik testet. Sukuna elbukott, te pedig aztán hosszú évek során testet cseréltél. A Jujutsu mesterek közé is beolvadtál, hogy segíts nekik végleg megszabadulni az átkok királyától. De mindez csak értelmetlen macska-egér játéknak tűnt. Valahogy érezted, hogy akárki bőrébe is bújnál ő megtalált volna.

És annyira felizgatott a tény, hogy megtalált volna. Sukuna arca eltorzult, ugyanazt a csillogást láttad a szemében, mint amikor támadni készül. A vad és heves érzéseit kordában tartotta, ő volt az, a megtörhetetlen. Nem érkezett csapás egyik irányból sem, úgy döntöttél tovább provokálod.

- Gonosznak teremtettél, mi másra számítottál? - kérdezted édes hangon.

Az árulásod elkerülhetetlen volt. A szánt szándékod felhergelte, a csapásai egyre rendezetlenebbek lettek, Sukuna hangja alapján úgy tűnt megtörni készül: 

- Hatalmat adtam neked.

Az nem minden volt. Nem te voltál az egyetlen, akinek hatalmat adott. Noha egy ideig te voltál a favorit, ennek ellenére tudtad jól, hogy nem te voltál a kiválasztott, ha láttad Sukunát flörtölgetni más teremtményével is. A harag elöntött most is, torkod szakadtával csaptál vissza és a képébe kiáltottál: 

- Nem adtál elég hatalmat!

Ahogyan nem adsz bele mindent most sem, tetted hozzá magadban. Egy kis tűz, meg pengeeső, ez semmi! Évtizedek alatt erre vártál, hogy összecsapjatok. Érezni akartad őt, a haragját, az elsöprő erejét. Azt a vad és megfékezhetetlen vágyat, hogy darabokra tépjen. Azt akartad, hogy ő tépjen szét. De ő visszafogja magát. Az űrbe ordítottál. 

- Adj bele mindent!

Úgy érezted, hogy visszafogja magát. Mint amikor egy kutya visszatartja a harapása erősségét, amikor játsszik. Ez csak még jobban feltüzelt arra, hogy lecsapj rá. Sukuna fél ütéseket mért rád. Nem értetted, miért. Veled nem tudott úgy bánni, mint a többiekkel. Te a magánya teremtménye voltál, az egyetlen, aki a jobb oldalán volt. Hiszen olyan gyönyörű alkotás voltál, hogyan zúzza azt most szét?

- Te voltál az első átkom - suttogta. 

A csillogás a szemedben meglepte. Azt hitte megértette végre, hogy miért lázadtál fel érte. Féltékeny lettél a többi teremtményére. Pedig ha tudtad volna, milyen helyet is foglaltál el az űrben, amit a lelkének nevezett. A kijelentése annyira letaglózott egy pillanatra, hogy közel tudott hozzád férkőzni. Sukuna megnyalta az ajkait, élvezte, hogy két penge közé tudott szorítani. Próbáltál kicsusszanni, de mindhiába. A feszültség egyre magasabbra hágott. A pont, ahol találkozott a bőrötök szinte bizsergett. Mélyet szusszantál, nem engedheted magad ennyire elgyengülni Sukuna vonzereje előtt. Nem hagyhatod, hogy tudja évszázadok óta az érintésére vágysz. Az elfojtott vágyaid szinte időzített bombaként készültek robbanni.

- Most már nincs hatalmad fölöttem, ez egy másik test - sziszegted neki a szavakat. 

- De én adtam neked lelket - szólalt meg, a hangja érces volt és mély, egészen a belsődig hatol minden szava - Hozzám tartozol.

Hozzá. Az ajkaid remegtek, csak azért, hogy ne válaszolj azonnal. Mennyire kívántad, mennyire szeretted volna minden módon érezni: hozzá tartozol. Az ő átka, csakis az övé. Minden erőddel azon voltál, hogy megakadályozd ezt. Hiszen ő akart, s te pedig éppen borsot akartál törni az orra alá. Dacból képes lettél volna őt visszautasítani. Próbáltad figyelmen kívül hagyni azt, Sukuna mennyire erősen a testét a tiédnek préseli. A kidolgozott felsőteste pazar látvány volt, szívesen végighúztad volna a kezeid a mellkasán, de jelenleg meg sem tudtál mozdulni.

- Hány halandó ért hozzád? Hm. - provokált tovább - Tette rád a mocskos kezeit?

- Nincs közöd hozzá! 

Hű akartál maradni az alkotódhoz, ő volt a tested egyetlen kívánsága. De azt a látszatot akartad kelteni, hogy másé is voltál már az előző időkben. Felmordult dühösen. Sukuna körmei a csuklódba mélyedtek. A fejét előre engedte, de ahelyett, hogy megcsókolt volna az ajkait a nyakad tövében találtad. Bizsergető érzés futott át a testeden, nemsokára érezted a fogai karcolását a bőrödön.

- Ne felejtsd el kié vagy - morogta.

Hogy nyomatékosítsa a szavait, nyomot akart hagyni a nyakadon. Felnyögtél, amikor megcsókolta a nyakad egy érzékeny pontját. Ez volt talán a jel számára, hogy megtört. Hogy minden dac ellenére belül te is ugyanannyira élvezed az egészet, ahogyan ő. Durván megfogta az arcod és megcsókolt. Elengedte a csuklód, mintha azt mondaná: gyerünk, szaladj ha akarsz. Ám neked eszed ágában sem volt futni. A hajába túrtál és felborzoltad, a férfi pedig az ajkadba harapott durván.

- Fene - nyögte ki Sukuna - Te voltál mindig is a kedvenc átkom.

Hiba volt nem lerohannia már az első pillanatban, amikor meglátott pár hónapja. Érezted a jelenlétedből, hogy ki vagy hiába az álca. Utat engedett a szenvedélyének, szinte leszaggatta rólad a ruhákat. A kezeivel a melleid után kapkodott, végigsimított a dombokon, amit kélyes nyögéssel nyugtáztál. Már annyira kívánt, képtelen volt uralkodni magán. A csúcsra akart vinni, most azonnal. Szaggatott légzéssel borult rád egy pillanatra. Az élvezet hevében még jobban magához húzott. Eggyé váltál vele.

Az aktus végén Sukuna hanyagul megigazította a mellényét. Te is hasonlóképpen kaptad össze magad, a szemeid az övét keresték. Nem számítottál semmi többre, elvégre valószínűleg ez szükségből történt. Hogy ez semmit sem jelentett számára. Már azon gondolkodtál mit mondj Gojóéknak, miért vagy ennyire viharverte. Fogalmad sem volt mik lehetne az átkok királyának a szándékai veled. Sukuna hozzád lépett, a szemeivel újra beitta az alakodat. A tekintetében újra éhes csillanás volt, el sem hitte, hogy a magáévá tehetett. Felemelte a bal kezét és gyengéden végigsimította az arcodon, majd az állad megragadva felfelé döntötte az arcod.  

- A királynőmmé teszlek.

A hangja mély volt, te pedig libabőrös lettél. Az ajkadba haraptál, mennyire régóta vártál erre. Lázban égtél, hogy újra az oldalán káoszt szíts a világra. Elmosolyodtál, Sukuna karjai körülöltek és felemeltek. A körmei a combodba mélyedtek. A domainje lassan felszívódott, te pedig tudtad mi következik. 

Itt volt az ideje az újabb árulásnak.