Fandom: My Hero Academia

Karakter: Katsuki Bakugou

Szituáció: az Olvasó Kirishima húga. Katsuki Bakugou korrepetálni megy Kirishimát matekből de az Olvasó nyit ajtót mert Kirishima nincs otthon.

Kérte: smRenii

Szavak száma: 3100

- Kedveled, nem?

Kirishima szuggesztíven felvonta a szemöldökét. A szőke fiú csak ciccentett, nemlegesen megrázva a fejét. Egy bizonyos lányról volt szó, nem is akárkiről. Rólad, a fiú húgáról beszélt. Mindig az volt az érzése, hogy a barátja enyhén beléd zúgott titokban. Vagy legalábbis ő azt akarta hinni. Katsuki Bakugo csak fintorgott, dühös grimasz ült ki az arcára. Csak túl akart lenni ezen az egész korrepetálás dolgon, nem ilyen bugyuta dolgokkal foglalkozni. 

- Miatta lettem második - szűrte ki a fogai között a dühös választ.

A vele szemben ülő vörös hajú hősjelölt csak hitetlenül rázta a fejét. Szerinte a fiúnak gyenge pontja vagy. A húga, aki szintén egy osztályba jár velük.  Ez teret adott annak, hogy végtelen mennyiségű összetűzésbe keveredjetek. Az is probléma volt, hogy mindketten eléggé önfejűek vagytok.

Nem hagytad magad, szerettél a célok felé törtetni, ám Katsuki szintén az első helyért rajtolt. Nyilvánvalóan ellenfelekként tekintettetek egymásra. Annyira hajthatatlanok voltatok, hogy gyakran nem is számoltatok a következményekkel. Vakmerővé tett téged a verseny izgalma. Így történt, hogy a legutóbbi vizsgán harc közben szinte halálosan megsérülhettél volna, ha ő nem ment meg.

Robotok ellen harcoltatok, téged pedig az egyik egy sziklaszírtre kergetett. Egymagad álltál ki vele, de a lábad közel került a szikla széléhez. Vékony jégen táncoltál, ezt Katsuki Bakugou is észrevette. Ha a mélybe zuhansz biztosan nem éled túl. Ám megmentésedre sietett Katsuki, aki kivédte az ütést. Még éppen időben kapott utánad, hogy megfogjon. A derekadtól fogva magához rántott és közel nyomott magához, miközben robbanás erejét kihasználva elrepített mindkettőtöket.

Elmés megoldás volt. Elvörösödve néztetek egymásra. Katsuki pedig próbálta hevességgel leplezni a zavarát. Nos, sosem gosndolta ki, hogy valaha a karjaiban kötsz ki. A vita ám csak ezután jött, amikor rádöbbent a mentőakció miatt esélyt vesztett, hogy még több pontot szerezzen a vizsgán.

- Lejjebb csúsztál, mert őt mentetted. Katsuki, téged érdekel a húgom - erősködött Kirishima - Hiszen feláldoztad az első helyet..

Egy hatalmas ütés a fején megállította, hogy befejezze a mondatot. Katsuki szokás szerint hevesen túlreagálta a helyzetet. Maga az emlék, hogy magához húzott elgyengítené a lábait. Ám nem mutathatta ki, még gyengének gondolnák miattad. Dühösen nézett Kirishimára, a lehető legmegvetőbben nehogy a fiú átlásson az álcáján.

- Mi van, túl sokat ütöttem a fejed és elment az agyad?!

Fenyegetően felemelte a könyvet, amivel eddig agyabugyálta a srácot, mire az csak szorgosan körmölni kezdett tovább. Katsuki próbálta összeszedni magát és újra a jelenre koncentrálni, túlságosan elveszett visszaemlékezni a tegnapi vizsgára. De eszébe ötlött a jelenet, amikor annyira összekaptatok a megmentésed után, hogy Shoto kellett közétek álljon. Katsuki kissé megbánta, hogy nem tudta befogni a száját, hiszen ő kezdte a konfliktust. Nem tehetett mást, a vádló szavak csúsztak ki a száján. Azt hitte ezzel elúszott az első helytől. Katsuki a kezének támasztotta a fejét és még mindig a történteken merengett. Összevonta a szemöldökét, miért kellett éppen te versenyezz vele? Megnehezíted a dolgát. Mégis miért érdekelte volna, hogy te mit gondolsz róla? Meggyőződése volt, hogy van valami közted és Shoto Todoroki között. A különleges képességű fiú egyből a pártodat fogta a vitában a vizsga után és biztosra vette, hogy látta már szerelmes pillantással feléd nézni.  Ki nem állhatta a másik fiút.

Csend volt a szobában, Kirishima tanult, Katsuki pedig hirtelen meglátta felvillanni a fiú telefonját az asztalon. A vörös hajú a telefon után kapott, gyorsan végigfutott a szeme rajta, majd elsápadt.

- Ööh Katsuki menned kell most - szólalt meg rémült hangon Kirishima. 

Felpattant és rángatni kezdte a szőke srácot, aki ellenkezni kezdett értetlenül állt a helyzet előtt. Mégis mi ütött Kirishimába? A dulakodás addig fajult, míg a fiúnak sikerült Katsukit betuszkolnia a szertárba, ami pont az előszobában volt.

- Bújj be oda, és egy szót se szólj! - utasította Kirishima.

Katsukit egy lélegzetvételnyi idő választotta el attól, hogy csak azért is dacból berúgja az ajtót. Ám meghallotta, hogy fordult a kulcs a zárban. Valaki betoppant a bejárati ajtón. A fiú veszteg maradt. Résnyire nyitotta ki az ajtót, hogy meglesse ki elől is bújkál. Te voltál az, felismerte a hátizsákod és a hangod is nemsokára felcsendült.

- Igen.. - szólaltál meg, először azt hitte Kirishimához beszélt, ám aztán a halk duruzsolásról rádöbbent, hogy telefonon beszélsz - Én is várom a végső pontokat. Katsuki és Shoto.. nagyon szoros a verseny közöttünk... Katsuki mindig bunkó velem, nem értem miért mondod ezt?

Nem hitte, hogy szerves részét képezné egy ilyen beszélgetésnek, Katsuki nagyot nyelt a nevét hallva. Közelebb húzódott a réshez közelítette a fülét, hogy meghallja a választ is a telefon másik oldalán. Nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy a hangod olyan feszült volt és kissé ingerült. Az ajkait egyenes vonalba húzta, nem is számított másra. Akkor miért zavarja annyira, hogy mit gondolsz róla?

- Mert én láttam, hogyan védte ki a saját testével az ütést és kapott el aztán téged. Tudod, ő is megsérülhetett volna nem csak te... - Uraraka hangja hallatszott a telefon másik végéből - És különben is, a fiú az óvodában bosszantással mutatják ki, ha egy lány érdekli őket.

- Lehetetlen - morogtad az orrod alatt.

Egy dobbanást hallott, feltételezte a cipőd ért földet.

- Kirishima, ez meg... - háborodtál fel, Katsuki szeme pedig elkerekedett - Le kell tennem, majd beszélünk. Ez csúnya lesz és nem akarod hallani.

Katsuki kicsit hátrált a réstől és még a lélegzetét is visszafojtotta. Csendben meghúzta magát, valamiért rájött hogy gyanakszol a turpissága. Ismerte a haragodat, nem maradt el az, hogy megtapasztalja a saját bőrén. Lecsaptad a telefonod és a bátyádhoz fordultál, aki ártatlanul nézett rád. Húztad a szád, hát bolondnak néznek téged? Hogy majd nem veszed észre az idegen cipőt?

- Csak nem egy új pár cipőd van?

- Hmm de...

Abban a pillanatban nagy lendülettel kinyitottad a szertárt és szembenéztél a meglepett szemű Katsukival. Egymásra bámultatok, majd te dühösen az orrába csaptad az ajtót. Elkapta, mielőtt képen törölte volna és láttad, hogy már forr is az agyvize. A vizsga utáni vitád óta nem láttad, nem is hiányzott még egy összetűzés.

- Tudtam, hogy itthon valami büzlik - jelentetted ki hangosan - Katsuki.

Kitárt szertár ajtóból nézett rád, felhúzta bosszúsan az orrát. Mindketten megsértettétek egymást.Nem gondoltad volna, hogy ennyire hamar újra látni fogod. Élénken élt benned az emlék, hogy egyszer csak a karjaiban találtad magad. A kezei, amik megannyi robbanást idéztek elő, akkor pusztítás helyett védtek. Göb nőtt a torkodban, eszedbe jutott Uraraka bugyuta teóriája, miszerint Katsuki fülig szerelmes beléd. A fiú egy ellenséges pillantást küldött neked, de Kirishima máris közétek állt, hogy megállítsa a pervatvart. Ha nem lett volna itt biztos vérfürdő lett volna az egészből.

- Most már tudom melyikünk a rosszabb iker -  szóltál oda mérgesen Kirishimának  - Én nem árultalak el. 

Beviharzottál a szobádba, és erőteljesen becsaptad magad után az ajtót. Sejtetted, hogy ez a dolog már egy ideje zajlik a hátad mögött. Sosem gondoltad volna, hogy az ikertestvéred az esküdt ellenséggel szövetkezik és együtt tanulnak. Ledobtad magad az ágyra, még akkor is ha valaki azt mondaná, hogy most túldramatizálod az egészet... csak ugyanannyira árulásnak tartottad volna.

Kisvártatva kopogást hallottál a szobád ajtaján. Nem volt nagy a választék, vajon ki keres. Tudtad, hogy Katsuki nem kopogtatna, te  pedig egyedül éltél Kirishimával. A szüleitek jobbnak látták, ha gyorsan belevetnek titeket a teljes önállósulás hosszas kalandjába. Megengedhettétek magatoknak, hogy közelebb a UA-hoz egy lakásban lakjatok. Ez megengedte a kicsapongó életet, azt, hogy sokszor a barátaitok közül nálatok bandázzatok vagy ott alvós partik színhelye legyen a ház. Ám volt egy határ, számodra. De Katsuki-t sosem engedted meg, hogy betegye ide a lábát.

Mikor látta, hogy nem válaszolt, a vörös hajú fiú belépett. Elkapta a dühös pillantásod, egyenes vonalba húzta idegesen a száját.

- Elment? - csattantál fel.

Az imént cipő kopogást hallottál, Katsuki hangja a falak miatt tompított volt. De ezer közül is megismerted volna. Nem is értetted, hogyan tudtál egy pillanatra is annyira ellazulni a közelében és biztonságban érezni magad. Egy időzített bomba mellett!

- Csak szükségem volt segítségre.

- Itt vagyok én neked - ültél fel hevesen az ágyon és széttártad a karod értetlenül - Miért nem engem kértél meg?

Mert te nem is voltál opció. A férfi büszkesége nem engedte. A bátyád mélyen sóhajtott, legyőzötten nézett rád. Esze ágában sem volt felkavarni a port, főleg azok után, hogy összeakadt a bajusszod a vizsgán a robbanékony fiúval. Ám akármennyire kerülni akarta a konfliktust csakugyan ide jutott.

- Mert te túl tökéletes vagy. Mindenben - morogta az orra alatt, majd sietve hozzátette - Katsuki pedig nem olyan rossz, mint gondolod! 

Csak felmordultál. Hát persze, hogy védte, hiszen barátok! Azt hitted a fejed a falba vered mérgedben. De mégsem tetted, inkább koncentráltál a mondandója első részére, ami inkább rád vonatkozott. Tudtad, hogy ez nem volt légből kapott kijelentés.

Kirishima és te egyszerre felvételiztetek, ám te messze túlhaladtad az eredményekben. Próbáltál sosem hencegni előtte, de mégis rosszul esett a fiúnak. Úgy érezte, egész életében az árnyékodban volt és a sikereid után kullogott. Nem tudta veled felvenni a versenyt, még eléggé megalázónak érezte azt is, hogy megkérjen korrepetáld. Mert az egyenlő lett volna azzal, hogy beismerje sokkal jobb vagy nála. Sokkal jobbnak találta, hogyha a barátjához fordul segítségért. Ti ég és föld voltatok. Szó szerint. Téged a sors levegő erőkkel áldott meg.

Mérgesen fújtál, de aztán nagy nehezen megengedted, hogy Katsuki hetente egyszer betegye a lakásba a lábát. Csak jót akartál a testvérednek, ennyi kompromisszumot megbírsz.

x

- Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte morgós hangon Katsuki.

Végigstírölt. Keresztbe fogtad a karod, nem igazán arra  készültél, hogy vendéged legyen. Egy bő póló volt rajtad, ami fedte a fartájékod és egy roppant kényelmes rövidnadrág. Kicsit szemérmesen a póló alját lejjebb ráncigáltad, hogy még több bőrfelületet fedjen.

A bejárati ajtónál állt, és várta, hogy beengedd. Annyira nevetséges volt a kérdése, hiszen tőled aztán igazán nem tud szabadulni. Az arca meglepett volt, nem is csoda, hiszen általában Kirishima nyit neki ajtót és a lehető legnagyobb csendben és titkolózásban bevezesse. Mintha azt hinné nem hallod meg öt percre rá Katsuki heves és hangos utasításait a korrepetálás közben. Néha azt hiszed mindkettő süketnek tart.

- Szokj hozzá - vontad meg a vállad dacosan - Itt lakom. 

Katsuki ciccentett. Elhaladt melletted, ám nem lökött félre. Nem tudtad nem észrevenni azt, hogy a bőrötök egymásnak súrlódott. Libabőrös lettél, ám magadra kellett parancsolj, hogy élvezd. Egy fekete rövidujjú felső volt rajta, kiemelte a karizmait, amik csak úgy előre dudorodtak. Nem, dehogy futtattad rajta át a pillantásod A hátán levő hátizsákot ledobta a kanapéra, elnyúlt rajta. Várta a barátját, hozzád nem is szólt. Nem tudtad, hogy ezt jó vagy rossz dolognak tartsad. Az utóbbi időkben egyre kevesebbet beszélt veled. Mintha szándékosan igyekezett volna rád sem figyelni. Került, nem értetted miért. Noha nem bántad a kevesebb konfliktust, azt nem mondhatni, hogy változott volna a tény, hogy Katsuki mogorva és hideg veled.

Korrepetálás a fenébe, mormogtad az orrod alatt. Akkor döbbentél rá, hogy a robbanó fiú hiába várja a barátját, hisz az órákkal ezelőtt elhagyta a házat. Talán elfelejtette, hogy ma házhoz jön a tanárja?

- Az a bolond meg elfelejtette, hogy jössz és elment bowlingozni Kaminarival - jelentetted ki  a rossz hírt frusztráltan - Kirishima nincs itt.

A fiú felmordult és szidkozódott az orra alatt. Te sem voltál a leglelkesebb, hogy egyedül kell maradnod a forrófejű hősjelölttel. Annak ellenére, hogy mennyire kéretlen az egész, azon kaptad magad, hogy borzózik a hátad a gondolattól, hogy mi történhetne. Elvörödtél, még magad sem tudtad honnan a vágy, hogy bármi is kisüljön belőle. Az viszont tény, hogy nem tudtad kiverni a fejedből azokat a pillanatokat, amikor annyira gyengéden közel húzott magához. Mintha nem is Katsuki Bakugou lett volna, hanem egy hős lovag.

A tekinteted találkozott a paprikás kedvű fiatal hőssel. Láttad, hogy ő hirtelen elkapta a pillantását a lábaidról, amiket eléggé fedetlenül hagyott a kényelmes rövidnadrág, amiben itthon flangáltál. Zavarba hozott, nem is kicsit. Szeretted volna hinni, hogy az nem csak furfangos taktikai lépés volt. És a fiú nem csak egy nagy gombóc harag, ami akármelyik pillanatban kitörhet. Ám legfőképp, szeretted volna tudni, hogy a gyűlöletskáláján hol foglalsz helyet.

Katsuki felállt a kanapéról és a konyhába vette az irányt. Te teljesen megbotránkozva nézted, ahogyan leül az asztalhoz és készít magának egy szendvicset. Farkas éhes lehet, ha másnak az ételére szorul.

- Te aztán igazán otthon érzed magad - jegyezted meg epésen.

Keresztbe tett karral álltál mellette, basáskodóan. De nem tudtad elvenni a lendületét és éhségét, hogy ő megegye a kis szendvicsét. Kirishima rosszra szoktatta, állapítottad meg, Elkanászosodott. Katsuki felvonta a szemöldökét, de csak egy gonoszkodó mosolyra húzta az ajkait:

- Mi az, talán panaszkodsz majd a pasidnak?

A múltkori korrepetálás alatt hosszas vitába keveredtél vele, amikor megvádolt, hogy eltitkolod a saját bátyád előtt a kapcsolatod Shotot Todorokival. Akkor hallottad először ezt a nevetséges vádat.

- Én.. nem vagyok együtt Shotoval - motyogtad halkan, de biztosra vetted, hogy meghallotta.

Nem is értetted, Katsuki mégis honnan szedte az egész dolgot. A tudatod egy része viszont elégedett volt, hogy Katsuki többet látott ebbe az egész és a fiú hangja enyhén féltékenyen hangzott. Elégtételt találtál abban is már, hogy az ő fejében megfordult másé vagy. Noha a másik hősjelölt Shoto Todoroki igen csak figyelmes volt veled a múlidőben, nem képzeltél túl sokat bele a dolgokba. Kedvelted Shotót, de nem dobbantotta meg a szíved kellőképpen.

Nem úgy Katsuki... Mert vele egy egész szívinfarktus kerülgetett!

Hiába úgy tűnt nem vesz számba, Katsuki mégis csak figyelt rád és számon tartott mindent. A fiú küldött neked egy kételkedő pillantást, nyilvánvalóan nem hitte el, hogy semmi sincs közted és a dupla erejű osztálytársatok között. Katsuki megbontott mellé egy dobozos üdítőt, hogy megkoronázza a lakomáját. Felvontad a szemöldököd. Úgy érezted direkt provokál. Teszteli a vizeket, most hogy nincs itt a bátyád, hogy akármikor a védelmére keljen.

Bunkó, motyogtad az orrod alatt. Csendben ült melletted, mintha mi sem történt volna, mintha nem ő lenne az, aki betört az életedbe és elvett tőled mindent. A testvéredet, az első helyed azon a teszten.. Úgy érezted a mostani viselkedésével az utolsó idegszáladon táncol. Megelégelted a feszültséget, az asztalra csaptál.

- Elérted a célodat! Első lettél! - emelted fel a hangod, kifakadtál, az idegességtől fel és le emelkedett a mellkasod, ám a hangod legyőzötten elhalkult a végére - Elloptad a mentési pontjaimat és leelőztél. Ha azért utálsz mert jobb vagyok nálad akkor most már befejezheted. Legyőztél.

Átadtad neki azt az egy dolgot, amiért érdemes volt harcolnod. Hogy jobb legyél nála. Úgy ítélted nem éri meg már harcolni ezért, ha ennyire sok negatív érzést hoz az életedbe. Sokszor annyira letetted volna azt a feszültséget és kényszert, hogy versenytársa légy. Inkább lettél volna a másik oldalon, Kirishimával barátként. Ám úgy tűnt a fiú a folytonos támadásaival nem is akarja megadni neked az esélyt, hogy fehér zászlót lengess és feladd a harcot ellene.

Katsuki vörösesbarna szemei tágra nyílva néztek rád. Nem számított arra, hogy kirohanással fogadod. A gonoszkodása lassan túl messzire ment, te pedig nem akartál többé azon agyalni hogyan forgasd a szavaid, hogy rajta is sebet ejts. Az ajkadba haraptál, olyan komplikáltnak tűnt minden. A fiú teljesen kővé dermedve bámult rád, mintha nem tudnának a szavak eljutni az agyáig.

- Sosem értettem, miért utálsz.

- Én sem - vágra rá halkabban a fiú.

Most rajtad volt a sor, hogy meglepődj. Nem erre a válaszra számítottál. Sőt, nem is erre a hangnemre. Az örökké ideges fiú most higgadtan beszélt hozzád. Éles volt a váltás. Csend követte, Katsuki elfordította a fejét és valamiért a hűtőmágnesek bámulta. A keze erősen rászorult az üdítős dobozra, mintha valamit visszatartana magában. Neked földbe gyökerezett a lábad, azt sem tudtad mire számíts, mi hagyja majd el a száját-

- Mert én nem is utállak - sóhajtotta megtört hangon - Szükségem volt arra, hogy haragudjak rád. Ez egy verseny, tudod jól, hogy csak egy valaki lehet első. A harag előre visz, azt hittem, ha ragaszkodom ehhez sosem előzhetsz le. Ez ne mindig jött be...Nem gyűlöllek, (Név). De nem engedhetem meg magamnak, hogy gyenge legyek.

A szíved egy része felszabadult, hiszen Katsuki mégsem utál. Bizonyos szinten megértetted, hiszen él-hal a versenyért. Noha túlzásokba esett eddig, most már tudtad, hogy több eszed kell legyen és ne vedd fel a bosszantásait. Hiszen Katsuki csak félt tőled. Erre az utolsó mondatra elmosolyodtál. Megtisztelő, hogy ekkora ellenfélnek tart. Az sem elhanyagolható infó, hogy mellesleg téged tart a gyengéjének. Csend ült be közöttetek. Katsuki felemelte a fejét és láttad, hogy kezdi feszélyezni a téma. Az égnek álló tüske hajába túrt. 

- Nézd, ha bárkinek elmondod, hogy... - kezdett bele kemény hangon, a hangja már sokkal jobban hasonlított önmagára.

- Köztünk marad - vágtad rá gyorsan.

A szőke fiú bólintott, nem láttál a szemeiben kétkedést. Az arca már nem tűnt annyira idegesnek, mintha ő is ledobott volna egy nehéz követ a válláról. Az ajkadon egy mosoly pihent, remélted ez egy friss kezdet lesz a kapcsolatodban vele. Még a végén valami jó is kisült ebből a korrepetálásból.

Felállt és átnyújtott neked is egy dobozzal az italából. Ez volt a béke jelképe most. Katsuki közelebb hajolt, még sosem jött ennyire közel hozzád. A keze az asztalon pihent, melletted, a bőrötök egymáshoz súrlódott. A másik kezében volt az ital, te pedig vonakodva A szemeitek találkoztak, a te pedig elpirultál. Katsuki úgy tűnt nem szándékszik elhúzódni tőled. Meg akarna csókolni? A levegő izzodt körülötte, te pedig kezdted elveszteni a fejed a pillantástól, amit az előbb kaptál. Katsuki a combjaidra vetett egy fürge, tétova pillantást.

A szíved a torkodban dobogott, nem hitted volna, hogy valaha ez egyáltalán megfordul majd a fejedben. Mély csend ült közöttetek, neked pedig eszedbe jutott milyen biztonságot adott, amikor a mellkasához húzott. Lesütötted a tekinteted, a fekete pólóját bámultad. Most sem bánnád a dolgot. Nem értetted, hogyan tudta ez a fiú annyira megdobogtatni a szíved? Ezek az érzések mindig is itt voltak benned? Érezted, hogy Katsuki közelebb lép hozzád. Mélyen beszívta a levegőt, hogy megszólaljon, ám akkor egy hang szakított titeket:

- Csak nem félbeszakítok valamit? - somfordált be a konyhába Kirishima, igen csak szuggesztív hangon beszélt.

Mindketten szétröppentetek, mintha mi sem történt volna. Oldalra néztél, láttad, hogy Katsuki arcát vörösség önti el. Elkerekedett szemekkel csodáltad meg, hiszen a szőke fiú sosem jön semmitől sem zavarba. Felocsúdtál az elképedésből, aztán eszedbe jutott, hogy mennyire dühös vagy a bátyádra.

- Megöllek! - kiáltott rá Katsuki, az arca színe hasonlított Kirishima hajára.

- Balhét akarsz? - tetted hozzá hasonló hevességgel.

Nem számított arra, hogy szövetkeztek is ellene. Megérezve, hogy komoly bajban van, Kirishima futásnak eredt, ti pedig nyomban utána. De kibékített titeket. A terve bevállt, de milyen áron?