-Jó reggelt amcsi kapitány!-lépett be a szobába Rei aki egyenest a kapitány ágyára ugrott és ugrándozni kezdett.
-Mi...? Te mit csinálsz?-ébredt fel a kapitány.
-Menjünk edzeni!-mondta lelkesen Rei.
-Rei, hajnal három!-nézett az órára Steve.
-Nem baj! Nem tudok aludni!-folytatta az energiától majd kicsattanást.
-Komolyan?-nézett rá értetlenkedve.-Máskor az ágyból nem tudlak kiszedni!
-Ne már! Gyere velem, légyszi!-könyörgött.
-Menj aludni Rei!-húzta magára a takarót.
-De...nem tudok aludni...!-jegyezte meg ahogy lekonyult a széles mosoly az arcáról és lemászott az ágyról. Steve kezei pedig mintha ösztönszerűen cselekedtek volna rántotta őt maga mellé. Rei szemei kikerekedtek ahogy az arca vörösödni kezdett.
-Ne gondolj semmi rosszra!-mondta behunyt szemmel Steve.
-Késő!-válaszolt Rei.
-Csak aludj Rei...!-nyomta el az álom a kapitányt. Tény, hogy az utóbbi időben igazán egymásra hangolódtak, már-már barátok lettek így ez az apró cselekedet nem okozhatna fejtörést egyikőjüknek sem. Mégis Rei gondolatai nem nyugodtak. A kapitány erős kezei a derekán pihennek ami mozdulatlanná tette őt. Csak figyeli a kapitány óriási szempilláit, az apró bőrhibákat amik csak közelről látszódnak. Mégis annyira...tökéletes az arca. A szemhéja ami elzárja tőle azokat az íriszkék szemeket amikből minden kiolvasható. Az ajka ami annyira puhának és édesnek néz ki, hogy az ember ha egyszer megérzi többet nem akar tőle elválni.-Meddig akarsz még bámulni?-kérdezte a kapitány.
-Mi...?
-Azt ne mond, hogy már meztelenül is elképzeltél!
-Nem mondom ha nem akarod!-mosolyodott el Rei.
-Miért nem alszol?-kérdezte Steve ahogy újra kinyitotta a szemét.-Ideges vagy?
-Csak...!-nem akarta elmondani, mennyire zavarba van mellette. Így rögtönzött.-Fura így...hogy Peggy képe figyel engem mindenhonnan!-igen, Steve mesélt neki róla.-Persze nem mintha szeretkeznénk és az miatt...csak olyan érzés mintha bámulna valaki...!
-Most értenem kellene miről beszéltél?-hagyta el el apró mosoly az ajkát.
-Mindegy...!
-Pillanat!-kelt fel az ágyból. Rei szerencséjére a kapitány ruhában alszik, így az egyéb ok amitől zavarba jöhet nem okoz gondot. A képekhez sétált a komódon és apró hezitálás után lefordította őket. Rei meglepődött. A kapitány utána visszament az ágyba majd az eredeti pozíciót felvéve hunyta le újra a szemeit. A kezei pedig mintha ösztönszerűen cselekedtek volna úgy csúsztak újra Rei oldalára.-Most már aludj, te dilinyós!-Rei képtelen volt elhinni a kapitány miatta képes volt erre az igenis nagy lépésre. Így lehunyta a szemeit, ahogy mélyeket lélegzett. Miért? Mert a kapitány illata valamiféle nyugtató hatással bírt rá. Észre se vette hogy e illat milyen gyorsan elnyomta őt.
Reggel nyolc. Rei pedig még mindig a kapitány ágyában pihent. De nem egyedül. A kapitány még mindig békésen aludt. Mi a fene? Ő nem korán kelő? Soha se aludt még nyolcig? Rei annak tudta be, hogy biztos a hajnali kis ,,akciója" miatt fáradt a kapitány.
Rei a konyhába érve miután a többiek már megreggeliztek, egy tálat vett elő, egy kis tejet és csokis gabonapelyhet. A pulton támaszkodva élvezte a reggelit mikor megpillantotta a kapitányt.-Kifolyt a tej a szádból!-mosolyodott el Steve ahogy a pulthoz ért.
-Mi?-törölte le azonnal az arcáról a tejet.
-Mit eszel?-kérdezte ahogy Rei tányérját maga elé húzta, a kanalat kivette a kezéből és a müzlibe kanalazott.-Nem rossz...!-folytatta.
-Az az enyém volt...! Most az lesz a szokásod, hogy el lopod a kajám?-kérdezte Rei.
-Te meg a kávém szoktad, akkor szerintem kvittek vagyunk!
-Olyan más vagy!-nézte a férfit.
-Mármint?
-Nem tudom, csak más!

-Fáradt mondjuk mert egy dilinyós nem tudott éjjel aludni és a szobámba hangoskodott?-de valójában nem így volt. Rég nem érezte magát ennyire kipihentnek. De az okát nem tudta. Rei jelenléte miatt lett volna?
-Szia Rei!-lépett ki a liftből Bucky.-Szia Steve!-vette észre a barátját is.
-Buckyyyyyy!-húzta meg a végét, ahogy látszott az arcán a boldogság ami a férfi jelenléte okozott. Steve csak felváltva nézett oda vissza rajtuk. Talán kicsit zavarta, hogy Rei szemei ennyire csillognak Bucky jelenlétében.
-Merre jártál? Reggel el akartalak hívni reggelizni de nem voltál a szobádba!-Rei szemei hirtelen kikerekedtek.
-Öhm...futni mentem!
-Steve nélkül edzettél?-kérdezte.
-Tudod ha kiadja a parancsot...!-forgatta meg a szemeit.
-Tudom, tudom!-nevette el magát Bucky. Természetesen nem kellett neki bemutatni a kapitányt.
-Később akkor esetleg egy ebéd?
-Benne vagyok!-mondta széles mosollyal.
-Rendben, akkor később!-ment az emeletre.
-Ti...mióta vagytok ennyire jóba?
-Kezdetek óta! Míg te fagyos jégherceg voltál, ő kedves! Ilyen egyszerű!
-Még most is jéghercegnek tartasz?-nézte őt azokkal az íriszkék szemeivel.
-Az igazat?-nevette el magát.-Valójában nem, meglehetősen elviselhető lettél amcsi kapitány!-hagyta ott a férfit. Steve pedig minden mozdulatát végig követte.