A meleg, kellemes fürdő után amíg Rei rendbe rakta picit magát Steve egyenesen a konyhába ment. Valami reggelit akart kettőjüknek csinálni a meglévő élelmiszerekből. Rei egy fürdőköntösbe ment ki a konyhába ahol meglátta a kapitányt. Rei pedig imádta a látványt. Egy izmos férfi aki azon kívül hogy eszméletlen látványt nyújt még a konyhában is feltalálja magát. Azonnal az alsó ajkát kezdte harapni.
-Ne harapdáld az ajkad!-szólt rá Steve kizökkentve őt a gondolataiból.
-Igenis, apuci!-kacsintott a kapitányra.
-Ne csináld! Fél órája fejeztük be!
-Rendben, megpróbálok viselkedni!-ült egy édes mosoly az arcára ahogy leült a pulthoz. Steve csak nézte őt.-Mi az? Van valami rajtam?
-Olyan gyönyörű vagy!-jegyezte meg.
-Ki beszélt a fél óráról?-nevette el magát.
-Ha így folytatod, én leszek az aki nem fog tudni viselkedni!
-Ilyeneket ne mondj! Ezzel csak felcsigázol!
-Tessék, a reggelid!-helyezte a tányért elé egy mosollyal.
-A tökéletes férfi!-jegyezte meg.-Köszönöm!
-Jó étvágyat!-mondta majd szembe ült vele.
-Olyan érdekesen nézel rám!-pillantott fel a tányérról.
-Csak...nehéz elhinni hogy minden ellenére amiben most is vagyunk...hónapok óta most érzem úgy mintha minden normális lenne...! Te és én együtt, kellemes ébredés, nyugodt reggeli...minden annyira csodás így...!
-Sajnálom amiért eddig nem sűrűn érezhetted így...!-sütötte le a szemét.
-Nem kell elnézést kérned! Nem tehetsz erről a helyzetről!
-Ha akkor nem menekülök el....!
-Okod volt rá Rei!
-De ha nem titkolom akkor talán...!-szorította ökölbe a bal kezét. Steve azonnal a keze után nyúlt.
-Védeni akartad őt!
-Közbe mindent elrontottam...! És végül képtelen voltam őt megvédeni!
-Akinek védenie kellett volna titeket az én vagyok!
-Te vagy az akinek semmiképp nem kellene okolnia magát!
-Ahogy neked sem! Csodás anyukája voltál amíg velünk volt!
-Most komolyan ennyire szomorúan kezdtük indítani a reggelt?-próbált továbblendülni, ahogy egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából.
-Ne haragudj!-hajolt át ahogy egy csókot nyomott a homlokára.-Ne haragudj rám!
-Túl szexi vagy hogy haragudjon rád bármiért is az ember!-nevette el magát ahogy a kapitány még épp egy utolsó könnycseppet törölt le a szeme sarkából.
-A világ legszebb teremtése vagy!-simogatta az arcát.
-...és édes!
-Mit akarsz ma csinálni?-kérdezte Steve.
-Sok lehetőség itt nincs!-mosolyodott el.-Egy elhagyatott kis viskóban vagyunk!
-Összebújva pihenni?-vetette fel.
-Ugye tudod hogy azért egyszer haza kell menned?
-Azt mondtad nem engedsz el!
-Nem is! De szerinted nem lesz baj ha több napra eltűnsz mindenki szeme elől?
-A lényeg hogy téged ne veszítselek szem elől! Az hogy ők szem elől veszítenek nem érdekel!
-Steve ha rendesen akarjuk ezt az akciót nem bukhatunk le!
-Értettem, főnökasszony!-szalutált.
-Hihetetlen vagy!-rázta meg a fejét ahogy a mosoly még mindig az arcán ült.
-Mintha ezt már reggel is mondtad volna!
-Nem rémlik!-játszotta a hülyét.
-Biztos?-kezdett Rei oldalára sétálni.
-Teljesen! Nem rémlik semmi!-kóstolt a kávéjába és észre se vette hogy Steve kezei hátulról a hasa vonalába előre csúsztak. Az útjuk pedig azonnal a lábai közé vezettek.-A francba!-érte el hirtelen a vágy.
-Miről is beszéltünk?-kezdte csókolgatni a nyakát. Rei pedig tudta, hogy most újra olyan dolognak kezdtek neki amit muszáj befejezni.
-Hogy egyszer haza...!-de nem tudta befejezni mert Steve azonnal két ujját helyezte fel neki.
-Ne rosszalkodj!-súgta a fülébe. Rei hátradőlve a kapitány mellkasának élvezte tovább a szituációt. Kár lett volna tagadnia de élvezte az eseményeket, a lábai maguktól cselekedtek ahogy nagyobb tért biztosítottak Steve számára.-Azt hittem már reggel kielégítettelek de úgy érzem még mindig kívánsz!
-Már a gondolatodtól is ilyen vagyok!-kezdte most már Rei is.
-Ennyire?-folytatta a nyaka vonalának kényesztetését.
-Ühüm!-hunyta le a szemeit ahogy átadta magát az érzésnek. A kezei mégis a háta mögé csúsztak ahogy azonnal a kapitány nadrágjához értek. Steve megérezve Rei kezeit helyezte be még egy ujját a feleségébe.-Ah...!
-Csak nem szűkös a helyzet?-játszott vele.
-Valakinél jobban!-próbálta háttal kicsatolni a nadrágját a kapitánynak ahogy megérezte őt a nadrág alatt. Rei a széken szembe fordult a kapitánnyal ahogy megpillantották egymást.
-Tudod hogy reggelizned kellene?
-Tudod hogy már rég bennem kellene lenned?
-Itt akarod a konyhában?
-Miért is ne?-mosolyodott el.
-A francba!-kapta le gyorsan magáról a nadrágot ahogy Rei gyorsan szabadította meg magát a köntöstől.
-Gyerünk apuci!-kacsintott rá.
-Rossz kislány!-esett vadul az ajkainak.