-Ugye nem voltak mára terveink?-kérdezte Rei ahogy a pucér testét simogatta Steve.
-Ha volt is, picit halogathatjuk nem?
-Annyira kellemes most így!-bújt jobban a mellkasához.
-Később mit szólsz egy kis filmezéshez, rendelünk valami vacsorát és folytatjuk az összebújást?
-Úristen, ha most nem leszek terhes soha!-nevette el magát.
-Miért?-mosolyodott el Steve is.
-Hanyadik? Legalább a harmadik, ha nem a negyedik szeretkezésünk lesz ma! Ez már rekord!
-Csak bepótolom ami kimaradt!
-Aztán holnap járni se fogok tudni!
-Majd cipellek a hátamon!-nyomott egy puszit a homlokára.
-Ne csináld, még nem múlt el a nedvességem!-szólt rá Rei.
-Néha komolyan meglepsz! Valamikor úgy érzem hogy felnőttél a négy év alatt aztán jössz ezzel!-nevetett.
-Miért? Ez az igazság! De segithetsz is nekem!-nézett rá.
-Miért akarom tudni pontosan mire gondoltál?
-Vagy te mész a lábaim közé vagy én térdelek az arcod fölé, mit választasz?
-Rei!
-Mi az? Te mondtad hogy érdekel! Vagy mégis mire gondoltál?
-Nem hittem hogy kimondod!
-Tudod hogy nem vagyok szégyenlős!
-Azt tudom, nagyon is jól!
-De csak egy szavadba kerül és segítek rajtad én is, mert úgy érzem kicsit megnehezítettem a kijelentésemmel a dolgod!
-Te igazán nem akarsz ma leállni!
-Te mondtad hogy mindent be kell pótolnunk!
-Gyere ide!-húzta magához közelebb.
-Oh, romantikus Steve Rogers?-hajolt az ajkai után.
-Csak Steve Rogers!
-Semmi kapitány?-nézték egymás szemét.
-Te vagy...a kapitány szeme fénye, szíve dobbanása, és minden lélegzetvétele!
-Oh oh!
-Mi az?
-Nem tudom, hogy most a pillangók szórakoznak vagy orgazmusom van!-Steve nevetésbe tört ki.-Szeretlek ,,csak" Steve Rogers!
-Én is szeretlek!-ölelte magához.
-Apu régen mindig azt mondta...két lélek nem véletlen találkozik, hanem okból!
-Elég ok a boldogságunk?-simított ki egy tincset az arcából. Rei elmosolyodott. Steve pedig tudta ezt az arcot, ezt a mosolyt, ezeket a gyönyörű szemeket egy életen keresztül akarja nézni.
-Az egész világ összeomolhat a szemem előtt...de látva téged a karjaimba...egy pillanatra se akarok még pislogni se...nem akarok egyetlen egy kis esélyt se elhalasztani hogy téged nézhetlek!
-Ha valaki azt meri nekem mondani hogy ez nem szerelem ami köztünk van...a saját kezemmel gyilkolom meg!
-Négy évvel ezelőtt mikor részegen szerelmet vallottál...tényleg nem mondtad volna el ha nem erőltettem volna?
-Hozzá voltam szoktam az elutasításokhoz...a csalódásokhoz...!
-Akkor remekül döntöttem hogy nem hagyjtalak menekülni!-csókolta meg Reit.
-Én is hálás vagyok érte!
-Majd elfelejtettem!
-Mit?
-Mit csinálsz jövő hét szombaton?-kérdezte Steve.
-Nem tudom, mit csinálok?-kérdezte mosolyogva.-Terveid vannak?
-Veled? Mindennap!
-Hű, ez jól hangzik!-hajolt az ajkai után.
-Nem is érdekel miért kérdeztem?
-Bármit is terveztél, benne vagyok!
-Csak kérdezd meg!
-Mit?
-Te is tudod miről beszélek!
-Hallgatlak!
-Kérdezd meg Rei!-nézett rá az íriszkék szemeivel.
-Mit csinálok jövő szombaton?
-Mit csinálunk!-javította ki.
-Te most szórakozol velem?-ütötte meg a mellkasát.
-Gyerünk kicsim!
-Mit csinálunk jövő szombaton?-kérdezte.
-Mit szólsz hozzá ha fehér ruhában, Tony oldalán elém sétálnál?
-Hogy mit mondtál?-ült fel Rei hirtelen.
-Házasodjunk össze Rei!-mondta boldogsággal a hangjában Steve.
-Jövő hét szombaton?-kérdezte meg újra.
-Mi az?-ült fel Steve.-Nem akarsz még a feleségem lenni?-talán túl gyorsan tervezett el mindent? Végig ez a gondolat járt a fejében.
-Úristen!-ölelte át a kapitányt.-Ugye most nem szivatsz?-kérdezte lelkesen.
-N-nem!-lepődött meg Steve.-Te most akkor örülsz?-nem bírta követni Reit.
-Hogy örülök-e? Nagyon!-mondta széles mosollyal. Majd hirtelen fel akart állni mikor Steve visszarántotta.
-Hova mész?
-Hogy hova? Nincs ruhám!
-Majd elkezdessz holnap keresgélni! Ma az enyém vagy!
-De meg kell találnom a legszebb ruhát!
-Bármit felvehetsz akkor is gyönyörű leszel!-csókolta meg az ajkait.
-Ez miatt voltál oda reggel?
-Igen! Először nem akartak adni időpontot egészen jövő májusig, de miután megtudták ki vagyok azonnal készséggel segítettek!
-Oh, tehát Amerika kapitánynak köszönhetem hogy egy hét és a feleséged leszek?
-Nem nekem?
-Neked? Miért?
-Mert megkértem a kezed!-mosolyodott el.
-Tudod kapitány...mindig is tudtam hogy egyszer meg fogod kérni!-vágott vissza Rei.
-Helyesbítek, ez a második!
-Elváltunk mi valaha is?
-Nem...soha se váltunk el egymástól valójában!-simogatta az arcát.-Mindig téged szerettelek!
-Jól bánsz a szavakkal, kapitány!-csókolta meg ahogy lassan az ölébe mászott.
-Mit csinálsz?
-Amiről beszéltünk, csak más sorrendbe!-válaszolta ahogy újra visszatért az ajkaira.
-Jó kislány!-jegyezte meg ahogy magára húzta Reit. És minden kezdődött előlről.