-Komolyan nem kell felkísérned!-mosolygott Noahra.-Köszönöm a mai napot Noah! Hogy...kirángattál a magányból!
-Ugyan, már megérte! Jó éjszakát Napsugár!-hagyta ott a lányt. Rei a liftbe egyedül a gondolataival maradva egyre biztosabb volt a döntésében. Sötét volt már a nappaliban, csak a konyhánál égett halványan a lámpa. Steve ült a pultnál. Rei minden szó nélkül akart az emeletre menni. Mégis a kapitány hangjára lett figyelmes.
-Jól vagy?-kérdezte. Rei nem válaszolt.-Rei...!
-Többet nem akarok veled edzeni...!-vett erőt magán ahogy belekezdett.-Valójában...semmit se akarok tőled!
-Rei egy épületben lakunk!
-Akkor vedd úgy mintha idegen lennék! Vagy jobb...mintha halott lennék! Hidd el én is így fogok tenni!-hagyta ott a kapitányt. Abban a pillanatban ahogy magára zárta az ajtót azonban teljesen összetört. A rövid boldogság amit a kapitánnyal átélt, a szívét szilánkjaira törte. Másnap reggel a reggelinél mindenki Reit követte a szemével. A saját kávéját készítette és szótlanul ült az asztalnál, a legtávolabb a kapitánytól.
-Rei, nincs kedved ma vásárolni jönni velünk?-kérdezte Wanda.
-Mind megyünk! Csinálhatnánk valamit!-folytatta Clint.
-Ez remek ötlet!-csatlakozott Sam.
-Noahval találkozom!-mondta ahogy a telefonját kezdte nyomkodni.
-Noah? Az aki tegnap itt volt?-kérdezte Thor.
-Igen! Valami kiállításra akar elvinni!-mondta Rei.-Úgyhogy jobb ha készülődök! De jó vásárlást srácok!-indult az emeletre ahol minél gyorsabban el akart készülni. Mégis minden egyes helyen a kapitány emlékeibe ütközött. A kezében tartva a pulóverét a szemében újra könnyek szöktek. Szorosan szorította magához ahogy mélyet lélegzett.
-Ugyanolyan...?-hallotta meg Natasha hangját.
-Többé már nem...!-ölelte át a barátnőjét aki mindig a legjobb pillanatban jelent meg hogy segítőkezet nyújtson.
-Minden rendben lesz Rei...!
-Miért akarom azt mutatni, hogy jól vagyok mikor belül egy hurrikán van?-kérdezte ahogy egy pillanatra se engedte el a barátnőjét.
-Jobb lesz később Rei...! Csak egy kis idő kell...!
-Francba, nem akartam sírni!-törölte meg a szemeit.
-Nem baj, ha kiadod magadból! Ha magadba tartod végképp beleőrülsz!
-Jobb ha készülődök, Noah nemsokára ideér!
-Ennyire jóba vagytok?-ült le az ágyra ahogy Reit követte a szemeivel.
-Talán most...őt érzem annak a személynek aki ebből a gödörből ki tud engem húzni!
-Végül is elég helyes!
-Nat!-szólt rá Rei.
-Jó! Jó! Tudom, barátok vagytok!-védekezett.-Ne haragudj!
-Megyek, majd jövök rendben?-indult az ajtó irányába.-Ne lopd el a ruháim!-szólt hátra. Rei sietett a lift felé amibe véletlenszerűen sikerült a kapitánnyal egyszerre beszállnia.
-Ennyire jóba lettetek Noahval?-kérdezte Steve.
-Most hozzám beszélsz?-kérdezte Rei.
-Komolyan? Idáig jutunk hogy egy hülye szót se fogunk beszélni egymással?
-Magadnak köszönheted!-válaszolta Rei.
-A francba már!-állította meg a liftet Steve.
-Mi a francot csinálsz?-kiabált a kapitányra.
-Azt kérdeztem ennyire jóba vagy Noahval?-idegesek voltak a kapitány szemei.
-Miért érdekel ez téged? Akadj le rólam! Mondtam este is hogy nézz halottnak!
-Rei válaszolj a kurva életbe!-kiabált most már Steve is.
-Igen! Ennyire! Sőt remélem addig jutunk hogy járni alig tudjak reggel!-nyomta meg a lift gombját ami ennek hála újra elindult és pillanatokon belül a földszintre ért.-Paraszt...!-hagyta ott a kapitányt.
-Szia Napsugár!-hallotta meg kapitány Noah hangját, aki ahogy meglátta Reit szorosan ölelte át.-Készen állsz?
-Vezethetek?-kérdezte lelkesen Rei.
-Tudsz vezetni?
-Jobban mint te!-kapta ki a kulcsot a fiú kezéből.-Menjünk!-ült be a kormány mögé. Steve pedig csak nézte ahogy Noah és Rei elhagyja az utcát.
-Jól láttam hogy a kapitánnyal jöttél ki az épületből?-kérdezte Noah.
-Sajnos!
-Mi volt köztetek hogy ennyire haragszol rá?-nézett Reire.
-Semmi...semmi komoly!-jegyezte meg.
-A szemeid nem éppen erről árulkodnak!
-Csak a nap...!
-Pedig most nem is mosolyogsz!
-Azért vagyok veled...hogy ezen tudjak változtatni!
-Ezt hogy...?
-Jelen pillanatban te vagy az egyetlen aki nem emlékeztet semmire amitől a szívem darabokra akar törni...mondhatjuk hogy a reményem vagy a gyógyulásra!-nézte az utat.
-Hogy is mondtad? Undorítóan nyálas? Ez pont olyan volt!-nevette el magát.
-Ugye?-mosolygott Rei.
-Oh, az első napsugár! Már épp itt volt az ideje! Na és? Amiről tegnap beszéltünk...komolyan gondolod?
-Mit?
-Az elit dolgot...!
-Egy hét és én már nem is leszek itt Noah!
-Ilyen gyorsan el akarsz oda menni?
-Ha nem most mikor?-nézett rá Rei.
-Apud mit fog szólni?
-Semmit...mert nem fog tudni róla! Ahogy senki más se!
-Titokba tervezed?
-Egy hét múlva küldetésre mennek, így max ketten maradnak otthon! Remélhetőleg így feltünésmentesen tudom elhagyni az épületet!
-Tehát van egy hetem összepakolni?
-Komolyan mondtad azt, hogy velem jössz?-kérdezte Rei.
-Vigyáznom kell rád! Hisz akkor ki okozná a napsütést?
-A te családod mit fog hozzá szólni?
-Ez miatt nem kell aggódnod, nincs családom!
-Magányos életed lehet akkor...!
-Eddig az volt!-mosolygott a lányra.-De ezen változtathatunk!
-Köszönöm Noah!
-Mit?
-Mindent!
-Tudod...vennem kell egy nagyobb bőröndöt! A mostani táskámba csak az alsónadrágjaim férnek be!-nevette el magát.
-Miért? Hány darab alsónadrágod van?-nevette el magát Rei is.
-Oh, ez kényes kérdés! Amire nem vagyok köteles válaszolni!
-Jesszus!-fogta a fejét Rei.
-Szép a mosolyod...Reinna Stark!
-Te minden lánynak ezt mondod?-kérdezte Rei.
-Minden lánynak? Nem! Csak a szépeknek! Te pedig erősen vezeted a sort!
-Lehet gyalog kellene tovább mennem?-viccelődött Rei.
-Kiszállok szívesen és futok a kocsi után! Úgyis gyenge az állóképességem!
-Noah Black...te tényleg bolond vagy!
-Inkább leszek egy bolond bohóc de elővarázsolom a mosolyod!