-Apa, Ava, srácok?-lépett be a házba Reinna.
-Hm?-dugta ki a fejét a nappali fala mögül Tony.
-Ava?-rakta le a szatyrot amiben a sütemények voltak.
-Anya!-rohant hozzá a kislánya.
-Szia tündérem! Jót aludtál?-simította ki a szeméből a haját.
-Ühüm!-dünnyögte egy édes mosollyal.
-Van egy meglepim számodra!
-Meglepi? Hoztál sütit?-kérdezte lelkesen.
-Mi?-nevetett Rei.
-Hoztál sütit?-kérdezte meg újra.
-Úgy látom a süti több mindenkit lázba hozott! Igaz Wanda?-mosolygott Tony ahogy a kis boszorkányt figyelte.
-Senki se kíváncsi a meglepetésre? A valós meglepetésre?-lepődött meg ahogy felállt.
-Ez valami trükkös kérdés?-kérdezte Clint.
-Vicc hogy már a családomtól se várhatok picit nagyobb lelkesedést!-sétált be az ajtón Steve.
-Apa!-ugrott a karjaiba Ava. A csapat kérdő tekintetekkel nézett Reinnára.
-Szia hercegnőm!-ölelte szorosan.-Hiányoztál!
-Te is nekem, apa!
-Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb jönni!-Ava nem válaszolt.-De hoztunk sütit!-erre pedig az arca derűs lett.
-Tiszta anyád vagy!-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Steve!-ölelte meg Tony a kapitányt.-Mi...mi már a legrosszabbra gondoltunk!
-A legrosszabbra? De hisz mondtam Reinek hogy megtalálom!-nézett a feleségére aki kerülte a kapitány tekintetét.-Kicsim...!
-Berakom a hűtőbe a süteményt, rendben?-hagyta ott a csapatot. Steve csak követte a szemeivel őt.
-Nehéz volt neki...!-mondta Tony.
-Sokszor próbált valamilyen módon kapcsolatba lépni veled!-folytatta Thor.
-Félt hogy...egyedül hagynám?
-Mind féltünk, hogy többet nem térsz vissza...! De Rei...félt hogy Aidan és Ava apa nélkül fog felnőni...!
-Tudod hogy soha se adtam fel...főleg ha a családomról volt szó!
-Én tudom...és ezt Rei is tudja de mégis te nem láttad azt amikor el kellett rángatnom tőled! A szívem...darabjaira hullott ahogy meghallottam őt torka szakadtából kiabálni a neved, sírt...és én tehetetlen voltam!
-Megyek beszélek vele rendben?-ment a konyhába Reinna után. Látta mennyire összekuszálta őt érzelmileg a visszatérésével. Eleinte észre se vette hogy a konyhaajtónál támaszkodik a férje. Steve várt. Türelmes volt hisz ez a pillanat most mindkettőjüknek nehéz.
-Jesszus, mióta állsz ott?-törölte gyorsan le a könnyeit ahogy észrevette a kapitányt.
-Egy ideje...!
-Mit...mit szeretnél?-próbálta összeszedni magát.-Vizet? Vagy éhes vagy?-nyitotta ki újra a hűtőt mire Steve azt gyengéden visszacsukta.
-Rei...!
-Más nem igazán van, ha tudtuk volna hogy jössz jobban felkészülünk!
-Rei...!
-...de sütemény legalább van!
-Reinna!-szólt rá picit határozottabban. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Néztek egymás szemébe amiket annyira ismertek.
-Miért nem jöttél hamarabb...?-tört újra meg Rei.-Annyira nehéz volt...!
-Tudom...!
-Annyira szükségem lett volna rád...!
-Tudom...!
-Ha tudod miért nem jöttél?-kiabálta ahogy a szemei pirosak voltak.-Miért nem jöttél hamarabb?!
-Rei, kicsim...!-lépett közelebb.
-Most ne...!
-...kicsim vége...! Érted amit mondok? Vége!
-Minek van vége? Kö-köztünk...?-kérdezte meg remegő hanggal.
-Dehogy te butus!-nyúlt a kezei után.-Vége ennek az egésznek...! Többé nincs küldetés...nincs külön válás...boldogtalanság...!
-Te most...most miről beszélsz?
-Nincs többé S.H.I.E.L.D, nincs többé harc, nincs többé rettegés!
-Nincs...S.H.I.E.L.D?
-Nincs...!-simogatta meg az arcát.-Ez volt az utolsó küldetés!
-Máskor is ezt mondtad!-nem akart hinni a fülének.
-Rei szeretsz engem?
-Mi?
-Szeretsz engem Rei?
-Tudod hogy igen!
-Akkor hinned kell nekem! Vége! Tényleg...vége!
-Végre...nyugodt életünk lesz?
-Csak te, én, Ava és Aidan! Na meg persze a focicsapat további tagjai majd!-mosolyodott el.
-Focicsapat?
-A lényeg Rei hogy végre boldog család lehetünk!
-Annyira szépen hangzik ez az egész hogy alig akarom elhinni!
-Most még a focicsapatnál jársz?
-Nem!-nevetett most már Rei is.-De nem ellenkezem!-találták meg egymás tekintetét.
-Szeretlek kicsim....az egész világon a legjobban....téged szeretlek!
-Ne haragudj, nem figyeltem! Megismételnéd?
-Szeretlek Mrs. Reinna Rogers! Szeretlek, szeretlek, szeret...-Rei az ajkaira tapadt.
-Unalmasan ismétled önmagad...Rogers!
-Sajnálom kisasszony, de csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretlek!
-Elég unalmas lehet mindig ugyanarra gondolnod!
-Unalmas? Soha....! Melletted soha se unalmas semmi! Az élet maga egy ajándék veled!
-Az érzés kölcsönös, kapitány...!
-Csak Steve...Steve Rogers!