"Az igazi barátokról sosem feledkezünk meg, szívünkben és lelkünkben élnek. Örökké és mindig táncolnak az emlékezeted színpadán."

***

2014.05.12

-Harry! Hol a fenében vagy?

-Ne haragudj, de a város másik felében van a próba, és te is tudod milyen a New York-i forgalom! De amúgy 2 perc és ott vagyok.

Csöngetésre leszek figyelmes.

-Remélem ez te voltál!

-Nyisd ki az ajtót és megtudod!

Lerakom a mobilt és odamegyek az ajtóhoz. Amikor kinyitom, ott van ő.

-Harry!- ugrok a nyakába. Amióta az év végi vizsgák vannak teljesen be vagyunk havazva. Ráadásul neki ott a banda, nekem a a korcsolya.

-Rosie-pörget meg boldogan.

-El se hiszem, hogy végre látlak! Lassan csak a nettről értesülök felőled!

-Azt hiszem ezt én is mondhatnám!

-Annyi minden el akarok mesélni- lelkesedek!

-Én is, de előtte szeretnék adni valamit- nyúl a farzsebébe és kivesz egy fekete, bársonydobozt.

-Végre, hogy megkéred a kezem -forgatom meg játékosan a szemem.

-Igen szerelmem, úgy döntöttem megteszem ezt a lépést -mondja már nevetve.

A dobozban egyébként egy nyaklánc van. Kinyithatós és az a közös kép van benne, amit még a koncerten csináltunk.

-Ez... Harry köszönöm!- ölelem meg, miután a nyakamba helyezte az ékszert.

-Én is valami hasonlóval készültem -adok egy apró csomagot neki.

Szintén egy közös kép, ami az állami verseny után készült. A pályát már mindenki elhagyta és Harry-n is korcsolya van. Fogócskáztunk előtte, és hirtelen elkapott hátulról, és mindketten önfeledten nevetünk.Ez a kép van megörökítve. Boldogan nevetek, miközben Harry hatalmas mosoly kíséretében ölel hátulról.

-Ez a kedvenc közös képem!

-Na, akkor egész jó legjobb barát vagyok! Hihetetlen, hogy már 1 éve ismerlek!

-Egyszerre olyan mintha mindig is ismertelek volna,é s már 1000 éve egymást idegesítenénk, egyszerre meg mintha csak pár nap telt volna el az első találkozás óta. Annyira gyorsan megy az idő melletted.

-És annyira hálás vagyok, amiért itt vagy nekem- ölelem meg.

Letelepedünk a szobámba a földre, nekidőlünk az ágyamnak és csak nézünk ki az ablakomon.

A fejem a vállára hajtom, miközben ő összekulcsolja az ujjainkat, és bohókásan fel-le jár az ujja a kézfejemen.

-Nyáron nem leszek itthon, Portland-be fogok nyaralni-jelentembe hirtelen.

-De hiszen, az az ország másik végében van.

-Igen, de van ott egy remek nyári tábor, tornászoknak. És az edzőm szerint egy kis plusz mozgás rám fér. Utána, pedig három hetet Edmonton-tól húszpercnyire lévő városban fogok tölteni. Ott pedig remek a műjégpálya.

-De hát itt nincs olyan jó tornász tábor?- kérdezi idegesen Harry.

-Akkor így mondom, hogy az ország legjobb helye és nem semmi bekerülni oda és a pénz se kevés amit a szüleim már kifizettek -mondom bosszúsan.

-Ne haragudj, csak annyira boldog voltam, hogy itt a nyár és talán lesz egy kis időnk egymásra.

-Hé ,csak júliustól megyek el és augusztus utolsó hetében itthon leszek. Addig még rengeteg időnk van és még meg is ünnepelhetjük az édes tizennyolcat.

***

|23|

Sziasztok!

Tudom késett egy kicsit a rész,de kérlek nézzétek el ezt nekem...

Remélem veletek minden rendben,és nem öl meg az iskola titeket is..

Legyen szép hetetek!

F