6.Fejezet
"Dear"
***
2014.02.19.
"A hétvégén került megrendezésre az állambeli műjég-korcsolyaverseny, ahol ismét láthattuk a lassan másfél éve nem versenyző Rosie Autumn-ot. Elképesztő kürt ment. A zsűri majdnem maximális pontot adott. A semmiből ismét első helyezést elérni szinte csodaszámba megy. Legközelebb a márciusi országos versenyen láthatjuk, ahol remélhetőleg ismét ilyen kiválóan teljesít."
Rosie Kedvesem :)!
Hihetetlen voltál a versenyen. Elképesztően gyönyörű voltál ott fenn a jégen. Mintha erre születtél volna.
És persze az is elképesztő, hogy benne voltál a Timesba.
Mérhetetlenül büszke vagyok rád.
Remélem az első fellépésemen az elsősorban láthatlak majd.
A legnagyobb szeretettel,
Harry
-Kicsim, annyira büszke vagyok rád, hogy ismét versenyzel. A tavaszi szünetben meglátogathatnátok Anna-val és anyuddal. Meg persze a fiúdat is elhozhatod. Azt a Harryt.
-Nagymama! Harry nem a fiúm, hanem a legjobb barátom. És mindenféleképpen szólók anyának, hogy szeretnéd látni a lányát. Szerintem le fogunk menni, de nekem 4 nap után vissza kell jönnöm, mert nem sokkal a szünet vége után az országos versenyre megyek.
-Jaj kincsem, olyan boldog vagyok, hogy ismét korcsolyázol. És mi a helyzet apáddal? Susan mesélte, hogy a férje mostanában rendesen fizet mindent és sokkal többet is van otthon.
-Igen ez így is van.
-Ennek nagyon örülök, bár szerintem Greg csak kihasználja a lányom.
-De nagyi! Lehet, hogy te így érzed de ő mégis csak az apám! De azt hiszem, ezt nem most vitassuk meg! Akkor beszélek anyával a szünetről, rendben?Puszilom a nagypapát is.
-Szia kincsem!- tesszük le a telefont.
Lassan kiballagok a nappaliba, ahol anya épp valami papírt rendez.
-A nagyi most hívott és azt kérdezte nem lenne-e kedvünk lemenni a tavaszi szünetben?
-Kitalálom, hogy a kérdés már-már felszólítás volt ugye?
-Igen-mondom mosolyogva.
Annyira örülök, hogy anya mostanában ilyen boldog. És tudom, ha megtudná ez csak azért van mert apa félti a seggét, tuti összetörne.
-Rendben. Akkor meglátogatjuk. Bár gondolom, te hamarább visszajössz, hogy gyakorolj.
-Szeretnék.....
-Ezt majd megbeszéljük... Hová mész?- kérdi miközben veszem fel a bélelt cipőm és bundás kabátom.
-Margarett-tel kajálni.
-Rendeben... És mikor jössz?
-Nem tudom, szia anya- viharzok ki a lakásból.
***
|19|
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro